Van az úgy, hogy néha valami igazán finom, kényeztető, édes péksüteményre vágyunk egy bögre tejeskávé mellé. Személyes kedvencem, a fahéjas csiga házi változata következik, egy kevés extrával, datolyával, kókusszal és narancssziruppal. Bár nem gondolom úgy, hogy alkalmanként nem fér bele egy kis extra szénhidrát azoknál, akik bőven megengedhetik ezt maguknak, de miért kellene fehér lisztből sütnöm, ha teljes kiőrlésűből is éppoly finom, sőt? Igazából a család már nem is nagyon tudja értelmezni itthon a fehér lisztből sült házi kenyereket, péksütiket, pizzát, annyira rákaptak a teljes kiőrlésű tönkölyliszt és zabliszt ízére. Aztán az oviban, olasz pizzériában, palacsintázóban még mindig ott a fehér búzaliszt, csak hogy el ne feledjék, milyen is az. :) (igen, bizony, nyíregyházi helyek ezek, legnagyobb örömünkre eljutottunk idáig is, hogy van mit ajánlani helyben! :))
Az élesztőt feloldom langyos tejben, elkeverem a cukorral, és pár kanál liszttel. Amikor felfutott, hozzáadom a maradék liszteket, az elhabart tojást, sót, és alaposan kidagasztom a tésztát, amíg sima felszínű lesz és szépen elválik a kéztől. Lágyabb állagú, rugalmas tészta lesz az eredmény. A tálat letakarom és kelni hagyom a tésztát, amíg duplájára nő.
A tésztát átgyúrom, majd lisztezett deszkán egy centi vastag téglalappá nyújtom.
A datolyát és a kókuszchipset késsel finomra aprítom (ha kókuszreszeléket használunk, azt nem kell darabolni természetesen :)), majd elkeverem a cukorral, fahéjjal és kókuszolajjal. (ha dermedt lenne a kókuszolaj, előtte melegítsük addig, amíg folyóssá válik) A kinyújtott tésztalapon egyenletesen eloszlatom a tölteléket, úgy, hogy az egyik hosszanti oldal mentén egy két centis sávot töltelék nélkül hagyok.
A hosszanti (és töltelékkel megkent) oldal felől indulva feltekerem a tésztát, végül a csupasz hosszanti szélét kissé rányomkodom a végén a tekercsre, hogy rögzítsem azt (ha nem akarna rátapadni, ecsettel kevés vízzel meg lehet nedvesíteni a tésztát) Éles késsel 2 centis darabokra vágom, majd sütőpapírral bélelt sütőlapra teszem a csigákat.
15 percig kelni hagyom, majd 180 C fokon 22-25 perc alatt aranyszínűre sütöm.
Közben elkészítem a szirupot: a narancslevet összemelegítem a nádcukorral, amíg a cukor teljesen felolvad.(lehet többet is készíteni, arányosan növelve az adagokat, úgy barátságosabban kezelhetőbb mennyiségekkel dolgozhatunk, de a csigákra ennyi szirup elég. A maradék viszont palacsinta mellé kitűnő)
A kisült csigákat rácsra szedem és még forrón meglocsolom/ecsettel lekenem a sziruppal.
Nem múlhat el a tavasz medvehagyma nélkül, még akkor sem, ha én nem lelkesedem érte annyira, viszont van itthon valaki, aki kompenzálja az én lelkesedésem hiányát. A férjem számára a medvehagyma egyet jelent a tavasszal, és hogy ez-e az oka, vagy a medvehagyma egyedi íze, ezt nem tudni már pontosan, de évről évre az asztalunkra kerül ez az üde zöld, erőteljes illatú és ízű levél. Szerencsére már a beszerzése sem komplikált, a nagyobb városokban az áruházakban is kapható, így a medvehagyma termés szempontjából nem túl előnyös fekvésű térségekben is hozzáajuthatunk, már ha akarunk. A medvehagyma felhasználásának pedig remek módja lehet a pesto, ami kerülhet tésztára, szendvicsbe, pizzára, focacciára, vagy éppen kalácsba, mint a lenti receptben. Nekem a medvehagymából készült pesto leginkább akkor ízlik, ha pirított napraforgómaggal készül, és pecorino kerül bele, de itt is sokféle variáció lehetséges, például én most napraforgómag hiányában diót használtam hozzá, és készülhet fenyőmaggal is (ez a 2. legfinomabb megoldás számunkra), akár a klasszikus pesto.
A medvehagyma felhasználására pedig itt található még néhány recept.
A langyos vízben feloldjuk az élesztőt és a cukrot. Amint elkezd futni, hozzáadjuk a villával áttört juhtúrót, az elhabart tojást, tejfölt, lisztet, és alaposan kidagasztjuk. Só nem szükséges hozzá, mivel a juhtúró elég sós. A tészta elég lágy, így célszerű a dagasztáshoz robotgépet használni, de kézzel is kivitelezhető a művelet. Miután a tészta elválik a kéztől és a felszíne sima, rugalmas lesz, nagyjából cipóvá formázzuk és lazán letakarjuk folpack fóliával a kelesztéshez használt tálat. Pihentetjük a tésztát, amíg duplájára nő.
A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd bőven lisztezett deszkán nagyjából 2 centi vastag téglalapot formázunk belőle. Megkenjük ízlés szerint medvehagyma pestoval (a lenti mennyiségtől elég markáns íze lesz, aki enyhébb ízű kalácsot szeretene, használja csak a felét a pestonak), a tészta hosszanti szélein 2-3 centis részt szabadon hagyva, majd feltekerük, a hosszanti oldal mentén, a végeket pedig a rúd alá hajtjuk.
Sütőpapírral bélelt sütőformába tesszük, úgy, hogy az összeillesztett rész kerüljön alulra, majd ismét hagyjuk pihenni, amíg a duplájára kel. Közben elhabart tojással kétszer lekenjük.
Maximális hőfokra előmelegített sütőbe tesszük, a hőfokot azonnal mérsékeljük 190 C fokra, majd 30 percig sütjük.
Rácsra emelve hűtjük ki.
A medvehagymát mossuk, leszárítjuk, majd durvára aprítjuk, mozsárba tesszük (vagy késes robotgépbe, esetleg turmixgépbe). Hozzáadjuk a száraz serpenyőben aranyszínűre pirított olajos magokat (ha diót használunk, annak a héját pirítás után dörzsöljük le), az olajat, és addig pépesítjük, amíg krémes masszát kapunk. Ha szükséges, adunk hozzá még olajat.
Az ehhez a kalácshoz használt pestoba nem került sajt, mivel a kalács tésztájában volt már juhtúró, de ha tésztához vagy egyéb célra szeretnénk használni a pestot, adjunk 2-3 dk finomra reszelt pecorinot, más érett juhsajtot, juhtúrót, esetleg reszelt parmezánt is hozzá. (a juhtúrós pestonál azonban ügyeljünk arra, hogy a túró nem áll el sokáig, így ezt a pestot néhány napon belül fel kell használni)
Nagyobbik gyermekünk bárányhimlős lett, így kényszerű szobafogságunknak hála, az elkövetkező napokban felvirágzik majd a blog. (nincs mit tenni, a szobafogságban két érdekes program lehetséges az aprónépnek, a lego vagy a sütés-főzés-fotózás) A céklás és édesburgonyás receptekért pedig a kisebbik gyermekünk érzékeny pocakjának lehet hálát adni, mivel egészen minimális lett azon zöldségek listája, amiket én fogyaszthatok anélkül, hogy nagyobb hasi panaszokat okoznék neki. Tehát cékla. Ismét egy édes receptben. De nem kell eltántorodni feltétlenül, hiszen maga a cékla annyira édeskés, nyersen már-már gyümölcsös ízű, hogy ebben a kombinációban a zöldség remekül passzol az édességhez, talán még jobban is, mint például a répa egy hasonló helyzetben. A cékla-kókusz párosítása pedig olyan remekül működik együtt, ami még számomra is meglepetés volt, egy kevés rózsívízzel és a datolyaszósszal együtt ez a palacsinta egy igazán különleges darab lett, és az egyik kedvenc kelt palacsintánkká lépett elő. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy a végeredmény nem igazán olyan palacsintás, mint a többi kelt palacsinta esetében, inkább egy szaftos lepényhez áll közelebb, de aki ezen változtatni szeretne, az adjon kevesebb céklát és több lisztet a tésztához.
A vajat megolvasztjuk, majd elkeverjük a joghurttal, hozzámorzsoljuk az élesztőt és hozzáadjuk a cukrot. Megvárjuk, amíg buborékok jelennek meg a keverékben, kissé felfut az élesztő, majd hozzáadjuk a tojást, a reszelt céklát, kókuszreszeléket, lisztet, rózsavizet, a vanília kikapargatott magjait és reszelünk hozzá szerecsendiót, ízlés szerint. Alaposan kikeverjük, majd pihentetjük, amíg buborékok jelennek meg a tésztában és kissé megemelkedik a keverék.
Felhevített kivajazott serpenyőbe (vagy kerámia bevonatos serpenyőbe, további zsiradék nélkül) két evőkanálnyi adagokat teszünk tésztából, nagyjából kör alakúra egyengetjük, majd közepes láng felett mindkét oldalát megsütjük.
A szószhoz a vizet felforraljuk a cukorral, fahéjjal és citromlével, majd hozzáadjuk a datolyát és kis láng felett 5 percig főzzük. Lehúzzuk a tűzről, lefedjük és hagyjuk kihűlni. Botmixerrel pürésítjük, majd az elkészült szószt a palacsita mellé tálaljuk.
Ezt a fánkot először négy éve sütöttem, közvetlenül a kisfiam születése előtt. Nem kifejezetten farsangra, de a tészta annyira könnyű és puha lett, hogy azóta is ezt a receptet készítem farsangi fánkként. És most, pár nappal a második kisfiam születése előtt végre sor került arra is, hogy felkerüljön a blogra a recept. (a korábbi fánkok, ahogy azt Magyar Elek is javasolja az Ínyesmester szakácskönyvében, azonnal elfogyasztásra kerültek a kisütés utáni percekben) Tehát egy egyszerű kelt tészta, amit én fahéjas és kakaós porcukorral szórtam meg a kisütést követően, és cseresznye meg sárgabarack lekvár került mellé a tányérra.
A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a tejet és cukrot, belemorzsolom az élesztőt, feloldom benne. Fel is lehet futtatni, de ha igazán friss az élesztő, én általában ezt a lépést kihagyom, hozzáadom a többi hozzávalót és alaposan kidagasztom a tésztát. Lágy, rugalmas, sima felszínű tészta a végeredmény. A kelesztőtálat letakarom folpack fóliával, majd egy nem túl hideg helyern hagyom pihenni a tésztát, amíg duplájára nő.
Átgyúrom a tésztát, majd enyhén lisztezett deszkán nagyjából 2 centi vastagra nyújtom ki. Rombusz vagy kör alakú 4-5 cm átmérőjű kiszúróval kiszaggatom, a maradékot újra összegyúrom, majd nyújtom-szaggatom, addig, amg elfogy a tészta.
Langyos helyen hagyom kelni nagyjából 10 percig, amíg duplájára kel a tészta. Bő, forró zsiradékban kisütöm a fánkokat. Sütés közben maguktól átfordulnak, de ha ez mégsem történne meg, akkor átfordítom sütés közben, miután pirosra sült az egyik oldaluk.
Szűrőlapáttal kiemelem, lecsöpögtetem a felesleges zsiradékot és konyhai itatósra szedem a fánkokat.
Még forrón megszórom őrölt fahéjjal vagy kakaóporral elkevert porcukorral, és lekvárt kínálok mellé.
Elkészült a karácsonyi recept összeállítás csokorba kötve, receptfüzet formájában. A receptekből több menü is összeállítható, akár a gyerekekkel ünneplők számára vagy vegetáriánusoknak is. Az alapanyagok többsége könnyen beszerezhető, a receptek nagy része pedig egyszerűen, kevés konyhai gyakorlattal is elkészíthető, a maradék néhány pedig inkább kitartást, mint kézügyességet vagy rutint igényel, hogy tényleg mindenki találjon magának tetsző receptet, ételt benne. Cserébe egy-egy igazán finom és különleges darabbal emelhetjük az ünnep fényét.
A receptek közé került néhány alap darab is, például a kalács vagy az almalekvár, csak hogy minden egy helyen legyen, ezek nem csak az ünnepi ebéd vagy vacsora alkatrészei lehetnek, de akár reggelire vagy uzsonnára is kiválóak, és persze sok alap darab ki is maradt, mint a mézeskalács fűszerkeverék vagy ötfűszer keverék házilagos elkészítése, ha esetleg nem sikerülne ezeket készen beszerezni hozzá, vagy egyszerűen csak szeretnénk házilag elkészíteni.
Aztán a tartalomjegyzék, kedvcsinálónak:
Levesek:
-mangós almakrémleves pirított mogyoróval
-kakukkfüves karamellizált petrezselyemgyökeres gesztenye krémleves
-tejszínes fehérboros halleves pisztráng gombócokkal
Előételek:
-gyömbéres ecetes marinált ponty
-kacsarilette
-füstölt pisztrángos almás céklás kosárkák
Főételek:
-pisztráng sáfrányos mandulamártással, karamellizált gyökérzöldségekkel
-pisztáciás bárányfasírt sült almával, ribizlimártással és kalácspuffancsokkal
-ötfűszeres sült kacsa sütőtökkel, aszalt szilvával, gesztenyével
-hajdinával, gombával és dióval töltött kelkáposzta
-gesztenyés egyben sült pulykafasírt almaszósszal
-diós harcsafilé almás savanyú káposztával
Desszertek:
-mákos guba felfújt narancsos almalekvárral
-pisztáciás aszalt vörösáfonyás trüffeltorták
-joghurtos mangó puding gránátalmával
-aszalt szilvás mézes diós tekercs
-karácsonyi trüffelek
Lekvár, kalács, savanyúság:
-mézes narancsos almalekvár
-olajos marinált gomba
-vajas kalács és puffancsok
letölthető karácsonyi receptfüzet pdf
letölthető karácsonyi receptfüzet doc
A receptfüzet letölthető PDF formátumban és képek nélkül, szöveges, nyomtatóbarát formátumban is, az e-book változat egyelőre várat magára, de talán az is felkerül ide hamarosan. Bár az önként vállalt rövid határidő majdnem kifogott rajtam, így aztán előre is mentegetőzök egy kicsit a fotók egyenetlen minősége miatt (szerencsére ez a receptekre egyáltalán nem igaz), meg hát ez az első ilyen próbálkozásom és a kiadványszerkesztés sem az erősségem, de ezzel be is fejezem a sopánkodást, remélem, tetszik a kiadvány és találtok benne hasznos recepteket a karácsonyi menühöz.
Elindult a karácsonyi készülődés, igazából már két hete, de egy lelkes (talán túl lelkes) négy éves ifjú ember mellett nem is nagyon volt más választásunk. A feldíszített mini karácsonyfája kint áll a teraszon, papírból vágott hópelyhek az ablakokon, és újabban a Lego kockák helyett karácsonyfás, hópelyhes sütikiszúrókkal és karácsonyi, adventi díszekkel van felhintve a lakás padlója. Esténként pedig a karácsonyfadíszekről és karácsonyi süteményekről rögtönzött rövid történetekre alszik el. Ezek után talán nem meglepő, hogy egy-két karácsonyi hangulatú sütemény is készül mostanában. Ezek a kelt csigák egyébként inkább a reggeli péksütemény kategóriába tartoznak, nem a karácsonyi desszertek közé, és szerintem tökéletesek az adventi készülődéshez, hétvégi reggelikre. A tészta puha, könnyű, mézes és csak enyhén édes, a csigákat pedig mézeskalács fűszerekkel és mazsolával tekertem fel. Igazán klasszikusak az ízek, és a végeredmény nagyon finom.
Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a tojást, mézet, 10 dkg olvasztott vajat, sót, tejfölt és alaposan kidagasztom a tésztát. Lágyabb, rugalmas tészta lesz a végeredmény. A kelesztőtálat letakarom, kelni hagyom a tésztát, amíg a duplájára nő.
Ha megkelt a tészta, átgyúrom, majd enyhén lisztezett deszkán 2 centi vastag téglalappá nyújtom. A maradék 3 dkg vajat megolvasztom a mézeskalács fűszerekkel, majd a tészta tetejére kenem ecsettel, vagy kanál hátával, az egyik hosszabb oldal mentén 2-3 centis részt kihagyva. Megszórom nádcukorral és a durvára vágott mazsolával, majd feltekerem a fűszerrel lekent hosszabbik oldal felől indulva, az fűszervaj nélkül hagyott széli rész felé. A tekercset éles késsel 3 centi vastag szeletekre vágom, majd sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, kissé lelapítom, formázom a korongokat, majd elhabart tojással lekenem, megszórom jégcukorral.
Meleg helyen kelni hagyom, amíg legalább másfélszeresükre nőnek, majd előmelegített sütőben 200 C fokon 15 percig sütöm (vagy amíg aranyszínűek lesznek a csigák).
Rácsra szedve hűtöm ki.
Ha most megkérdeznék a kisfiam, mi a kedvenc süteménye, egészen biztosan ezt a pogácsát választaná. Korábban gyakran készült, családi borozások mellé, mostanában viszont inkább az aprónép kérésének teszek eleget, ha pogácsát sütök. Egyfelől remek közös program, és egészen elképesztő formákat tudnak gyúrmázni a kicsik a kelt tésztából, másfelől a végeredmény is olyasmi, ami mindenki örömére szolgál. A recept annyiban módosult, hogy mostanában a juhtúró felét tehéntúróval helyettesítem, így kevésbé aromás a produktum, a gyerekek ízlésének jobban megfelel, azonban a kacsazsír, köménymag és pirospaprika maradt, mert remek állagot és ízt adnak a pogácsáknak. A méret opcionális, nálunk a család abban hisz, hogy amit egy gyűszűnél nagyobb méretű szaggatóval szaggatnak ki, az nem is pogácsa, így én egészen apró méretben készítem, de ezen lehet változtatni. A pogácsa egyébként könnyű, levegős és puha, és mondanám, hogy sokáig puha is marad, ha a lenti, négy tepsit kiadó mennyiség nem fogyna el nálunk 24 óra leforgása alatt.
A liszteket elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a többi hozzávalót és alaposan kidagasztom. Lágyabb, rugalmas tészta lesz a végeredmény. Cipóvá formázom, majd letakarom a kelesztőtálat és nem túl meleg helyen hagyom pihenni, amíg a tészta a duplájára kel.
Átgyúrom, majd lisztezett deszkán 2 centi vastagra nyújtom, kiszaggatom tetszőleges méretű pogácsaszaggatóval. Nálunk a nagyon apró pogácsákat kedvelik, így egy fánk közepéhez készült 2 centi átmérőjű kiszúrót használtam, ez természetesen lehet ennél nagyobb is.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a pogácsákat, a tetejüket elhabart tojással lekenem. Ízlés szerint meg lehet szórni durva szemű sóval vagy egész köménymaggal is. 15 perc pihentetés után 180 C fokos sütőben aranyszínűre sütöm a pogácsákat. Ez ekkora méretnél 12perc sütési időt jelentett, 3-4 centis pogácsáknak nagyjából 15-18 perc szükséges majd.
Rácsra szedve hűtöm ki.
Ismét indul az őszi Segítsüti árverés! A befolyt összegből idén az Őrzők Közhasznú Alapítvány segítségével a SOTE Tűzoltó Utcai Gyermekklinikájának Intenzív Osztálya számára kerül megvásárlásra egy speciális intenzív gyermekágy. A licit ma indul, és 20-án 16 óráig tart, a további részletekről és a licit menetéről a Segítsüti oldalán olvashattok.
Az idén egy parmezános, diós grissinivel készültem, amihez fűszeres paradicsomlekvár készült, az opciók pedig az előző évekkel megegyezőek, azaz személyes átvételre kizárólag Nyíregyházán és környékén van lehetőség, egyéb esetekben a licit nyerteséhez postai úton jut el a sütemény.
Az élesztőt feloldom a vízben, hozzákeverem a cukrot és keveset a lisztből. Amint felfut, hozzáadom a többi hozzávalót, összegyúrom. Rugalmas, nem túl kemény tészta a végeredmény. Addig dagasztom, amíg a felszíne sima lesz és szépen elválik a kéztől. A kelesztőtálat letakarom nyirkos konyharuhával, a tésztát a duplájára kelesztem.
Átgyúrom, majd enyhén lisztezett gyúródeszkán 4 részre vágom. A gombócokból 4-5 cm vastag rudakat formázok, ezekből késsel hüvelyknyi darabokat vágok, melyeket vékony rúddá sodrok. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a rudakat.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 20 percig sütöm, amíg aranyszínű és ropogós lesz. Rácson hűtöm ki.
A hagymát, fokhagymát felaprítom, az aszalt paradicsomot és paradicsomot szintén. Egy szélesebb fazékba teszem a paradicsomot, hagymát, fokhagymát, aszalt paradicsomot, balzsamecetet, mozsárban porrá őrölt édesköménymagot, sózom, borsozom, majd gyakran kavargatva nagyobb láng fölött addig főzöm, amíg sűrű, pépes lesz. Botmixerrel pürésítem. Hozzáadom a finomra aprított bazsalikomleveleket, és ha szükséges, balzsamecettel korrigálom az ízeket. Összeforralom, majd kifertőtlenített befőttesüvegekbe töltöm. A tetejét celofánnal zárom le, fejrefordítom, majd vissza és 1 napra dunsztba kerülnek.
Igen ráérős reggelinek számít, nem vitatom, hiszen lekvárt főzni reggelire én is ritkán szoktam. De vannak ilyen napok, még ha ehhez egy elromlott autó okozta egy napos kényszerpihenő is kell. Ez a fűszeres szilvalekvár az ősz nagy találmánya, eredetileg egy szirupos szilvának indult pohárkrém tetejére, de a fűszerek annyira meggyőzőek voltak a szilvával, hogy lekvárt is kellett készítenem belőle. Persze ez a szilvalekvár nem az a két napig főzött szatmári fajta, inkább az a gyors, fél óra alatt elkészülő, amiben a gyümölcsös ízek és színek is intenzívek maradnak, és azért a cukorral itt sem estem túlzásba. A palacsinta hozzá a vaskosabb kelt palacsinta kókusszal és gyömbérrel gazdagított változata, igazán remek darab önmagában is, de a lekvárral egyenesen telitalálatnak bizonyult. Mi reggelire ettük, de desszertként, vagy egy gazdagabb leves után második fogásként is megállja a helyét.
Az élesztőt feloldom a tejben a cukorral együtt, felfuttatom. (ez a lépés elhagyható, ha biztosan friss, működőképes az élesztő) Hozzáadom a többi hozzávalót, a gyömbért finomra reszelve, csomómentesre keverem, és pihentetem, amíg a tésztában buborékok jelennek meg és megemelkedik. Átkeverem. Akkor jó, ha a tészta sűrű, habos.
Kerámia bevonatos serpenyőben 2 evőkanálnyi adagokban vaskos palacsintákat sütök belőle zsiradék nélkül, ha sima serpenyőt használunk, azt minden adag sütése előtt érdemes kiolajozni.
A szilvát kimagozom, félbe-negyedekbe vágom, mérettől függően. Egy széles, magas falú edénybe teszem a cukorral és fűszerekkel együtt. A fűszerek közül a szegfűszeg és bors mozsárban finomra őrölve, a gyömbér és szerecsendió finomra reszelve, a többi egészben került bele. Kevés, fél decinyi vizet öntöttem alá, majd nagy láng fölött gyakran megkeverve addig főztem, amíg sűrű lekvár állagú lett. Ekkora mennyiségnél egy 24 cm átmérőjű lábosban ez 20-25 perc.
Streilizált üvegekbe töltöttem, majd az üvegek tetejét celofánnal lezártam. Két réteg celofán közé lehet tenni egy késhegynyi szalicilt is, ha hosszabb távra készül. Ami nem került azonnal felhasználásra, az dunsztba került két napra.
Egy olyan bejegyzés, ahol nincs is igazából pontos recept, de meg kell írnom, mert itt a tavasz, és süt a nap, és lehet ráérősen reggelizni a teraszon, a melegben, napfényben. És innentől fogva megint nem lehet fotózni az udvaron, mert a fotómodellt megeszik a macskák és/vagy a vörösbegyek, vagy a macskák eszik meg a vörösbegyeket, amíg azok a fotómodellt eszik, de nem is lehet igazán lekövetni, mert hangos és nyüzsög az egész erdő körülöttünk, és mi ettől vidámak is vagyunk, pedig a család 2/3 részének már megint be van gyulladva a torka, de mindez nem érdekes, mert itt a tavasz és nemsokára jön a nyár. Pont.
Amit pedig mégis hoztam, az egy banálisan egyszerű és kézenfekvő, de attól még nagyon finom krém, amit szendvicsre lehet kenni, vagy pirítósra, vagy a pizza megmaradt tésztájából készült pici lepényekre. Feta, olajbogyó, aszalt paradicsm- már-már triviális így együtt, aztán kell még bele metélőhagyma, hogy harsogó zöldünk is legyen. A lepények pedig egy egyszerű (maradék) pizzatésztából készültek, amiket fél centi vékonyra nyújtottam, pogácsaszaggatóval szaggattam ki, megkentem a krémmel, tettem rájuk egy-egy félbevágott, magjától megfosztott datolyaparadicsomot, és 200 C fokos sütőben 10 perc alatt megsütöttem.
A paradicsomot és oljabogyót nagyon apróra vágom, a metélőhagymát szintén. A fetát villával összetöröm, a tejföllel krémesre keverem, majd hozzáadom az azsalt paradicsomot, oljabogyót és metélőhagymát is.
Akit a pizzatészta is érdekel, az receptet itt talál hozzá.