Egyik kedvenc nyári gyümölcsöm a cseresznye-gondolom, sokan vannak ezzel így, egyszerűen nem lehet nem szeretni- leszámítva a benne lakozó kis élőlényeket. Így aztán ez az a gyümölcs, amit spontán szemezgetés helyett magozok, alaposan átbogarászok, fáradhatatlanul kukac után kutatva. Ha pedig ekkora munka fekszik már a feldolgozásban, akkor a történet gyakran tovább íródik, és az önmagában való falatozás mellett például leves, desszert, saláta vagy akár lekvár, granita lesz belőle. Első körben egy hideg leves, egy poharas desszert, és egy saláta következik édes, roppanós germersdorfi cseresznyéből. Mindhárom esetében a cseresznye sütés-főzés nélkül szerepel, így a tűzhely közelébe sem kell mennünk ebben a nagy melegben, és még a vitamintartalom sem csökken az elkészítés során.
A levendulát mozsárban eldörzsöljük a cukorral, majd átszitáljuk.
A kimagozott cseresznyét összeforgatjuk a zselatin porral, hozzáadjuk a rózsavizet, a joghurtot, a levendulás cukrot, majd botmixerrel addig pürésítjük, amíg a zselatin teljesen feloldódik és a massza egyneművé válik. Ezen a ponton át is lehet szűrni, így a héjak nélkül egységes pink színű krémet kapunk, de nem szükséges.
Poharakba töltjük, majd hűtőbe tesszük tálalás előtt 3-4 órára, amíg megdermed a zselatinos krém.
Tálalásnál adhatunk mellé tejszínhabot, piskótát, édes kekszet, ízlés szerint.
A kimagozott cseresznyét botmixerrel pürésítjük a mascarponeval és rózsavízzel együtt. Ízlés szerint lehet adni hozzá cukrot, de igazán édes cseresznyénél ez nem szükséges.
Behűtve, esetleg tejszínhabbal tálaljuk.
A kimagozott cseresznyéket félbevágjuk. A menta leveleket vékonyan felcsíkozzuk. A cseresznyéhez adjuk a mentát, lime levét, olívaolajat, majd összeforgatjuk.
Tálra rendezzük a mentás cseresznyét, rámorzsoljuk a fetát, majd megszórjuk a durvára vágott pisztáciával.
A pisztáciáért köszönet a Noosti kft-nek!
Az akác virágzása bennem mindig nosztalgikus érzést kelt, gyermekkoromban ilyenkor a kertek között szaladgálva tépkedtük a virágokat, és az édes nektárt szívogattuk a szirmok közül. Nem készült belőle sem szörp, sem szirup, sem kandírozott virág. Akkor még.
Aztán amikor az akácerdő mellé (mit mellé, tulajdonképpen az erdőbe) költöztünk, ez a mámorító illat minden tavasszal arra sarkallt, hogy konzerváljam valamilyen formában. Azt hiszem, ami számomra leginkább bevált, az az akácvirágos cukor, a szirup és a kandírozott virág, ezekből tulajdonképpen bármikor elkészíthetőek az akácvirágos receptek. Mert ha már az akácillatot csapdába ejtettük, akkor készíthetünk belőle desszertet is, például ricottás fehér csokoládés parfét vagy panna cottát. Meg levest, almával, tejfölös mézes habbal. És még annyi minden mást.
A tejszínt felforraljuk, majd pár percig kis láng felett főzzük. Lehúzzuk a tűzről, beleszórjuk a zselatint és addig keverjük (lehet habverővel is), amíg a zselatin teljesen feloldódik. Hozzáadjuk a cukrot, majd megvárjuk, amíg kissé kihűl.
A megtisztított akácvirágról a virágokat letépkedjük, majd a kissé kihűlt tejszínhez adjuk. Botmixerrel alaposan átdolgozzuk, majd poharakba, kis üvegekbe vagy műanyag formákba szűrjük (a szűrés a mixelés során keletkezett hab eltávolítása miatt is fontos, nem érdemes ezt a lépést kihagyni)
Fogyasztás előtt legalább 3-4 óra hűtés szükséges. Lehet tálalni a poharakban, apró üvegekben is, de ki is lehet borítani, ehhez pár másodpercre mártsuk forró vízbe a formákat, majd borítsuk gyorsan tálkákra a panna cottát. Tálalásnál csorgathatunk rá akácmézet, vagy megszórhatjuk kandírozott akácvirággal.
Az apróra tördelt fehér csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk a mascarponeval, simára keverjük, majd kissé kihűtjük.
A langyos csokoládéhoz adjuk a megtisztított, fürtökről letépkedett virágokat, majd botmixerrel addig mixeljük a masszát, amíg a virágokat teljesen simára pürésítjük.
A tojások fehérjét kemény habbá verjük a cukorral, a ricottát villával alaposan átkeverjük (ha krémes puha ricottát használunk, ennyi elég, ha a szemcsésebb, szárazabb változatot sikerült csak beszerezni, akkor 1 evőkanálnyi tejszínt adjunk hozzá és botmixerrel dolgozzuk át). A tejszínt kemény habbá verjük, majd lazán összeforgatjuk a ricottával és a csokoládés keverékkel. Végül a tojáshabot is óvatosan beleforgatjuk a masszába.
Kis méretű szögletes kenyérformába simítjuk a masszát, melyet előtte folpack fóliával kibélelünk, illetve ha szilikon formát használunk, a bélelés sem szükséges. Folpackkal lezárjuk a forma tetehét, majd mélyhűtőben kifagysztjuk, legalább 6 órán át.
Tálalás előtt 20-30 perccel áttesszük a hűtőbe vagy pár percig szobahőmérsékleten hagyjuk állni, majd tálra borítjuk és szeleteljük. Megcsorgathatjuk akácmézzel és megszórhatjuk pirított szeletelt mandulával is.
Van jobb a répatortánál, méghozzá a céklatorta. Pár éve talán még furán néztünk, ha zöldségek kerültek a desszertekbe, de szerencsére mára már többé-kevésbé kezdenek megszűnni az előítéletek, és a répa meg sütőtok torták mellé csatakoztak a csicsókás, paszternákos, cukkinis és céklás sütik. Hogy miért jó a zöldség a süteménybe? Mert a zöldségek nagyon puhává és szaftossá teszik a tésztát, anélkül, hogy eláztatnák, hiszen a cékla, répa vagy paszternák kevésbé leveses, mint például az alma vagy a körte. Arról nem is beszélve, hogy a zöldséget nem evő gyerekek ilyen formában talán még a céklát is megeszik. Nekem személy szerint a céklás a kedvencem, egyébként is nagyon szeretjük a céklát családilag, de ebben a süteményben különösen jól működik. Bár egy kevés kakaópor került a tésztába, azért ez nem egy csokis süti, inkább karácsony illatú, a mézeskalács fűszerektől, és szerintem a cékla ezzekkel talán még jobban passzol, mint a csokival. Még egy dolog van, ami nagyon jót tett s ütinek: sült céklából készült. A tészta így igazán könnyű lett, és bár egyáltalán nem száraz, nem is az a nedves, tömör darab, továbbá a kissé karamellás ízűre sült cékla még finomabbá teszi az összahatást. Van benne mazsola, dió, és mézes mascarpone krém a hab a tortán, de szerintem már így is eleget reklámoztam, szóval lehet sejteni, hogy új kedvenc süteményünk született.
A sült céklát durvára reszelem. A tojást elhabarom, majd beleszitálom a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet, kakaóport, mézeskalács fűszerkeveréket, hozzáadom a cukrot, olajat, reszelt céklát, a durvára vágott diót (ezt előtte egy picit meg is lehet pirítani, így még finomabb lesz) és mazsolát, zabpelyhet, joghurtot, jól átkeverem és sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába öntöm.
Előmelegített sütőben 170 C fokon 50 percig sütöm, vagy amíg tűpróbánál a tészta már nem ragad a belszúrt pálcikára.
Rácsra borítva hűtöm ki.
A mascarponet habosra keverem a mézzel és finomra reszelt narancshéjjal, majd a kihűlt torta tetejére kenem.
még több zöldség a süteményekben:
étcsokoládés céklatorta fehér csoki krémmel
Ismét egy édes sütőtök krémleves, mert szerintem ez a műfaj legalább annyira működőképes, mint a sós változat, sőt, egyes hangok szerint idehaza még talán jobb is (én nem mennék azért bele ilyen vitákba). A sütőtök aszalt szilvával remek párost alkot, bizonyított már kacsa mellé köretnek is, de levesben is telitalálat, a fahéj, szerecsendió, narancshéj pedig mindkét alkotóelemmel remekül harmonizál.
A sütőtök igazán hálás alapanyag, nálunk megunhatatlan, magas beltartalmi értékein kívül pedig további hatalmas előnye, hogy még a gyerek is imádja. Ha már amúgy is sütünk tököt (vagy egyéb dolog készül a sütőben)t, akkor a legjobb a sütőtököt előre megsütni és a kikapargatott, sült húsával készíteni a levest, ettől csak még finomabb lesz, de nyers sütőtökkel is remekül működik és tényleg negyed óra alatt elkészül.
Vannak receptek, amik éveket várnak a megvalósításra. Ebben az esetben évtizedeket. Az első süteményeskönyv, amit olvastam, a Váncza kicsi piros vászonkötésű sütis könyve volt, és bár azóta átforgattam már pár desszertes kiadványt, máig ez maradt az abszolút kedvenc (szorosan utána a nagy szürke, Nova könyvkiadó gondozásában 1000 éve megjelent süteményeskönyvvel) Szóval ebben a Váncza könyvben rengeteg könyvjelző lett betéve 20 éve (hát igen, akkoriban meséskönyvek helyett sütis könyvet olvasgattam lefekvés előtt), a könyvjelzők azóta fogytak, és ezek kapcsán örök kedvencekkel ismerkedtem meg, de ez a babtorta máig váratott magára. Ha pedig már ennyit várt, ne legyen olyan egyszerű, készüljön adzuki babból. Persze a recept nem ezt írja, libamáj paszullyal éppoly jó ez a recept (aki most még csodálkozik, annak elmondom, hogy a régi szakácskönyvekben a babot előszeretettel használták a gesztenye helyettesítésére, mivel állagban, ízben igen hasonló a végeredmény), de én most adzuki babot használtam, és ezen gondolatmenet mentén haladva a vanília+citrom, mint fűszerek is átváltoztak garam masalává, ami igencsak jót tett a tortának, szenzációs ízű darab született. Azt pedig már magyaráznom sem kell, hogy az eredetileg tejszínahabbal bevont tortára nálam nyers kakaóporral és keserű mandula kivonattal ízesített krém került.
Én túlozni nem akarok most, tényleg, de ez a torta isteni!
A babot beáztatom nagyjából 12 órára, majd friss vízben puhára főzöm, leszűröm, átöblítem, botmixerrel pürésítem, nagyon simára.
A mogyorót száraz serpenyőben megpirítom, majd ledörzsölöm a héját és késes aprítóban/darálóban porrá őrölöm.
A babpüréhez adom a tojások sárgáját, cukrot, a garam masalát (vagy helyette vaníliás cukrot és reszelt citromhéjat, ízlés szerint), hozzászitálom a sütőport, alaposan elkeverem.
A tojások fehérjéből kemény habot verek, majd óvatosan a babos masszához forgatom.
A sütőtálat kivajazom, kilisztezem, vagy sütőpapírral kibélelem, illetve én most szilikon formát használtam, ami nem igényle előkészítést. A tésztát a formába öntöm, a tetejét elsimítom.
180C fokon 40 percig sütöm (villanysütő, alsó-felső sütés), vagy tűpróbáig.
A kisült tésztát rácsra borítva hűtöm ki. Vigyázat, a tészta lisztmentes, így egy kicsit törékenyebb, óvatosan érdemes vele bánni.
A krémhez a mascarponeba szitálom a porcukrot, kakaóport, hozzáadom a keserűmandula kivonatot, majd habverővel alaposan kikeverem. Kihűtöm, mielőtt a tortára kenem.
A kihűlt tortát bevonom a krémmel.
A torta receptje: Váncza: A mi süteményes könyvünk
Az a desszert következik, amihez a mézes puszedlik készültek, de természetesen jó minőségű bolti puszedlivel is működik. A tiramisu elnevezés kicsit talán rosszul veszi ki magát, nem szerencsés, ha mindenre ráaggatom a tiramisu címet, ami hasonló gondolatmenet alapján készül, de egyelőre nem jutott eszembe jobb, tehát marad a macskaköröm. A piskóta réteg diólikőrrel átitatott puszedliből készült (persze a gyermek változatban ezt lehet helyettesíteni akár gyömbérszörppel is), a krémben sütőtök és mascarpone, gyors, egyszerű, nagyon finom.
A puszedliket egy tál aljába rétegezzük, meglocsoljuk a diólikőrrel.
A sütőtökpürét kikeverjük a mascarponevel, a nádcukorral és a vaníliás cukorral. A tejszínt kemény habbá verjük, majd összeforgatjuk a mascarpones sütőtökkel, a puszedlikre rétegezzük, a tetejét kanál hátával elsimítjuk.
A porcukrot összekeverjük a fahéjjal, majd a krém tetejére szitáljuk.
Tálalás előtt pár órán át hűtőben pihentetjük.
A friss füge az ország északi részén elég kétesélyes, gyakran bele lehet futni az ízetlen, éretlen példányokba. Szerencsére velem most nem ez történt. Egy kosárnyi finom, édes gyümölcsöt sikerült szereznem, amit persze részben csak úgy, magában megettünk, aztán készült belőle egy egyszerű saláta, prosciutto crudoval, rukkolával, kecskesajttal, olívaolajjal, balzsamecettel, a maradék pedig isteni portóis fügeként végezte fagylalt mellé.
A tejfölös alapú fagylaltot egyébként érdemes kipróbálni, nagyon finom, krémes, annak ellenére, hogy nem főzött hozzá az alap. A gorgonzola mennyisége pedig ízlés kérdése, én dekánként adagoltam a masszához, és négy deka tűnt az optimálisnak számunkra, de ez egyéni ízléstől függően több és kevesebb is lehet.
Aztán ki tudja, hátha még szerencsém lesz az idén egy újabb adag friss fügéhez…
A tejfölt, mascarponet, mézet, gorgonzolát turmixgép kancsójában simára mixelem, majd behűtöm.
Fagylaltgépben kifagyasztom.
A fügéket félbevágom, majd nádcukorba nyomom vágott felükkel lefelé. Egy serpenyőt felhevítek, és a fügékat a cukros felükkel lefelé a serpenyőbe teszem. köréjük szórom a maradék cukrot. Amikor elkezd olvadni a cukor és enyhén karamellizálódni, a fügékre öntöm a bort. Addig forralom erősebb lángon, amíg a portóiból sűrű szirup lesz a fügék körül.
Tálalásnál a hideg fagyi mellé szedem a forró fügét, és meglocsolom a sziruppal.
Erről mit is írhatnék? Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, nem csak a cím miatt. Minden kedvenc egy -üvegben. Igen, még ez is, ez az ötletes sütési mód, szerintem ezt már fokozni nem is lehet, meg nem is kell. Virágos jókedvem pedig nem (csak) a tetemes mennyiségű whiskeytől van, ami ebbe kerül (és nem illan ám el a sütés során, szóval gyerekeknek egy falatot se!), hanem mert tényleg eszelősen finom, töményen csokis endorfinbombával állunk szemben, benne a Jack Daniel’s utánozhatatlan ízével. Mennyei. Egy dolog van csak, a kalóriákat számolni itt aztán még véletlenül sem szabad.
Recept innen, mértékegységátváltva, egy kevés vaníliával, ami nagyon jól passzol a Jack Daniel’shez, és egy hangyányit eltérő krémmel a tetején. A krém egyébként házastársi konfliktust okozott, bár Férj önmagában a felét megette, szerinte a sütihez egy egyszerű(!) vaníliás whiskeys mascarpone hab jobban passzol. Lehet vitatkozni, azért a végére leírom majd a hab receptjét is.
A széttördelt csokit a vajjal együtt felolvasztom, majd hozzákeverem a cukrokat, whiskeyt, tojásokat és sütőport, szódabikarbónát is. Habverővel alaposan kikeverem, majd kivajazott felfújt formákba /befőttes üvegekbe töltöm.
Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 perc a felfújt formákban, 35-40 perc a befőttesüvegekben. Tűpróbával ellenőrizzük a végeredményt.
A krémhez a vajat habosra keverjük a vaníliás cukorral, majd ha már habos, hozzákeverjük a mascaropnet és a whiskeyt is. A kisült sütik tetejére simítjuk.
Hab: 1 dl mascarpone, 1 dl tejszín, 2 ek Jack Daniel’s, 1 ek vaníliás cukor, 1 ek nádcukor, simára keverni, amíg a cukor feloldódik benne, szifonba tölteni, egy patront beleengedni, majd tálalásnál a sütik tetejére fújni a habot.
Nem, nem készen vett pizzatésztából. Még csak nem is leveles tésztából, ahhoz legalábbis el kellene menni a legközelebbi (15 km) boltba.
Sokkal inkább egy, leginkább a piadinához hasonló tésztáról van itt szó, ami a kigondolástól számított 20 perc múlva már a sütőbe is kerülhet. A keresztapja természetesen ismét csipi, aki mostanában azzal szórakoztat minket, hogy kacsa és csirkecombon kívül mást nemigen hajlandó megenni, legfeljebb pizzát. Bár tegnap a póréhagyma krémlevessel sikerrel jártam, az mégiscsak egy leves, és mivel nem sütöttem aznap kacsát sem csirkét másodiknak (igen, a szárnyasokat határozottan meg lehet unni), így csipi bojkottálta az ebéd hátralévő részét. Tehát rögtönözni kellett. Itt jött a képbe a piadina, és hogy annak a tésztája akár lepény alapnak/hamis pizzának is szolgálhat.
Nos, működik, nem is akárhogyan. Mivel az egyszerű elkészíthetőség volt a legfőbb szempont, így változtattam egy kicsit a tésztán, a feltét pedig egy nagyon alap variáció lett. De mehet rá paradicsomos szósz, másféle feltétek, sajtok is. Persze ez nem pizza, de érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. Nemcsak rögtönzött uzsonnának, de sör (vagy bor)korcsolyának, gyors vacsorának is.
A lisztet elkeverem a sütőporral, hozzáadom az olajat, sót, vizet és alaposan kidolgozom, sima felszínű, ruganyos tésztává gyúrom. Letakarom, félreteszem pihenni.
Bemelegítem a sütőt a maximális hőmérsékletre, előkészítem a feltétet. A gombát megtisztítom, hajszálvékonyra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom (lehet reszelni is), majd elkeverem a mascarponeval és kevés sóval. A sajtot lereszelem. (ez mondjuk 15 perc, ennyi ideig azért érdemes pihentetni a tésztát (de persze lehet tovább is, sőt, szorosan folpackba csomagolva a hűtőben pihenhet, így előző este, vagy reggel is el lehet készíteni akár))
A tésztát átgyúrom, 6 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán vékonyra (~3 mm) nyújtom. Egy nagy rácsot beborítok sütőpapírral és erre rakosgatom a kinyújtott tésztákat. Mindegyiket megkenem mascarponeval, szétosztom rajtuk a gombát, megszórom a tetejüket sajttal, majd max hőfokon (nálam ez 240°) alsó-felső sütésen 12-13 perc alatt aranyszínűre sütöm a lepényeket.
Tavaly volt nagy divatja a krémleveseknek, csipi imádta, idén már küzdünk a kanállal való önálló evéssel. Illetve ő küzd a kanállal, én meg takarítok utána, mindenesetre a hatásfok igen alacsony. Szóval újabban igencsak megbecsülöm az olyan leveseket, amik annyira ízlenek a miniatűrnek, hogy képes feladni az elveit és bögréből kihörpölni azokat. Ez egy ilyen darab.
A póréhagyma fehér részét és a zöldjének a halvány, zsenge részét felkarikázom, majd a vajon megfonnyasztom. Hozzáadom bort, beforralom a folyadékot, majd hozzáadom a mozsárban porrá zúzott édesköménymagot, sót, a meghámozott felkockázott krumplit, felöntöm egy liter vízzel és fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.
Hozzáadom a mascarponet, a lereszelt sajtot, botmixerrel pürésítem.
Tálalhatjuk vajon pirított zsemlekockákkal, vagy anélkül.
Téli krémlevesek még a blogon:
sütőtök krémleves gesztenyével
paradicsomos sütőtök krémleves
téli zöldségkrémleves (karalábé-petrezselyemgyökér-krumpli)