Nem, nem panaszkodom, végre igazi tél van, hóval, köddel, faggyal, úgy mint gyermekkoromban, szóval jó ez így, és igazán jól tud esni esténként meleg plédbe burkolózva a kanapén a mályvacukros forró csoki, a fűszeres sütemények és egytálételek – de van az a pont, amikor sok lesz a jóból. Ezek most könnyebb, színesebb ízek, ételek, valahogy most már jobban esnek nekem még ebben a nagy hidegben is. Az első egy frissítő hatású ital, amiből úgy általában is szokott lenni a hűtőben pár palackkal, mindig más zöldséggel-gyümölccsel, mindig házilag készítve, általában joghurtos-ásványvizes alapú, fűszeres, és most épp ez a favoritunk. Nem épp az a testet-lelket melengető darab, de reggelenként nekünk ez kifejezetten jól esik és könnyebb tőle felébredni is. További nagy előnye, hogy jó minőségű bio zöldség és gyümölcs beszerezhető hozzá könnyen és egyszerűen az ALDI-LIDL tengelyen, ami munka után még nekünk is simán belefér (azaz még nyitva van, amikor megyünk haza :))
Az uborkát meghámozom, az almát szintén magházát kiszedem, mindkettőt nagyjából feldarabolom és turmixgép kancsójába teszem a többi hozzávalóval együtt. Addig mixelem, amíg krémesen sima lesz.
Ez egy Lorraine Pascale műsorban látott recept alapján készült (mert igen, évek óta először végre TV-t nézhettem, igazi felnőtteknek való műsort, és a gyermekeim nem akadályoztak meg benne! :)), ott egy karibi hangulatú ételsor része volt, szép, színes, zömmel friss hozzávalókból, de épp emiatt némi változtatást eszközöltem a téli zöldségkínálat hiányosságainak kiküszöbölése végett. Ez így nem túl karibi és nem is túlnyomóan nyers hozzávalókból áll, de nagyon finom, tartalmas saláta, ami langyosan és hidegen is finom, és lehet dúsítani avokádóval és/vagy fetával, amitől rögtön egy komplett munkahelyi étkezés válik belőle.
A babot beáztatom hideg vízbe egy éjszakára, másnap átöblítem és friss vízben puhára főzöm. Ha konzerv babot használunk, akkor 40 dkg-ra lesz szükség, ezt átöblítjük, leszűrjük, lecsöpögtetjük.
A paprikát nagyjából zöldségámozóval meghámozom, így a kemény héj nagyrésze lejön róla (akit az nem zavar, rajta is hagyhahtja a héját), majd kicsumázum, a magját-erét kiszedem és apró kockákra vágom. A lilahagymát szintén meghámozom, apróra kockázom. A fokhagymát tisztítás után apróra vágom. A hagymát, fokhagymát, paprikát az olívaolajon addig sütöm a kakukkfű ággal együtt, amíg a hagyma üvegessé válik és a paprika megpuhul.
A babot összeforgatom a sült zöldségekkel, ráreszelem a citrom héját, ráfacsarom a levét. Amikor a saláta langyosra hűlt, belekeverem a meghámozott, felkockázott mangót.
Langyosan is finom és hidegen is.
Tálalás előtt lehet még adni hozzá felkockázott avokádót, morzsolt fetát is. Lehet tölteni tortilla lapba, vagy adni mellé tortilla chipset.
Amikor kint nagyon hideg van és én nagyon hamar szeretnék enni bent egy tál meleg levest, akkor leggyakrabban a mirelit, zsenge zöldborsó a megoldás erre az égető problémára. Ez most thai jellegű lett, de a variációk száma végtelen. Ha vannak otthon friss fűszerek hozzá, azzal a legjobb, de én nem kövezek meg senkit, ha ezek hiányában a szárított megoldást választja (cserébe azt kérem, hogy engem se kövezzen meg senki hasonló esetben, hiszen nagy úr a szükség, meg a vidéki anyagbeszerzés, és thai (jellegű) ételek nélkül meg ugye élni nem lehet)
Az összes hozzávalót egy fazékba teszem, felforralom, majd fedő alatt 15-20 percig főzöm. (ha szárított koriander és petrezselyemzöld kerül bele, azt a főzés elején adjuk hozzá, ha friss, azt csak a főzés végén tegyük bele.
Botmixerrel pürésítem. Ha túl sűrű lenne, lehet vízzel higítani (de akkor újra forraljuk össze)
Dúsitani lehet kókusztejjel (én nem tettem), a tetejére pirított magvakat szórjunk bőségesen, ez ízlés szerint lehet kókuszchips, szezámmag, vagy napraforgómag, tökmag is.
Szóval a hetes szám tulajdonosa még meg sem született, amikor ez a blog indult (egészen pontosan a születését várva ütöttem el üres óráimat a bloggal az első hónapokban). Most meg már 7 éves. A kisebbik pedig 3. És a két szülinap között mindössze 10 nap van. A születésnapi összejövetelekre készült ez a két darab, egy sós szendvicskrém és egy saláta (meg persze még sok minden más is, de azokról sajnos nem készült fotó). A kedvenc céklás salátám egy újabb változata, sült céklával, almával és gesztenyével, és egy gyors sós krém, füstölt lazaccal és édesburgonyával.
Az édesburgonyát héjában megsütjük (180 C fok, 45 perc vagy egy ra, mennyiségtől függően)
A meghámozott édesburgonyát nagyobb darabokra vágjuk, majd a széttépkedett füstölt lazaccal és krémsajttal összedolgozzuk egy botmixer segítségével.
A snidlinget apróra vágjuk, majd belekeverjük a lazacos krémbe.
Pirítóssal vagy sós krékerrel tálaljuk.
A céklát héjában megsütöm (1-1,5 óra 180 C fokon), majd meghámozom és apró kockákra vagy csíkokra vágom (kézzel vagy robotgéppel)
Az almát meghámozom, kicsumázom majd hasonló méretűre vágom, mint a céklát.
A céklát és az almát összeforgatom, ráreszelem a citrom héját és ráfacsarom a levét. A kakukkfű leveleit letépkedem és a salátába forgatom a joghurttal, dióolajjal és nádcukorral együtt.
Tálalásnál rámorzsolom a gesztenyét.
Aki olvas már egy ideje, az tudja, hogy különös vonzalmat táplálok a hidegen sajtolt növényi olajok iránt. Sőt, igazából én az a fajta gasztroblogger lennék, akinek – ciki-nem ciki- olaj és ecet gyűjteménye van. (na igen, az ecetek, szintén a gyengéim) Szóval ez van, remélem, megértitek, hogy mindenkinek akad bolondériája, de attól még lehet jó ember. Egyébként ez a mánia nem teljesen haszontalan, mivel a hidegen sajtolt, jó minőségű növényi olajok tele vannak minden szépséggel és jósággal, eszenciális zsírsavakkal, vitaminokkal, így kifejezetten értékes részei a táplálkozásunknak. És még finomak is. Én ezeket hőkezelés nélkül használom, és leginkább csak utólag adom egy-egy ételhez, például leves vagy egytálétel tetejére locsolom, meg a klasszikus módon, salátába keverem. A beszerzés nem mindig egyszerű, főleg ha nincs időnk vagy lehetőségünk ezer helyre járni utána, nekem van egy-két fix lelőhelyem (VomVass, Tokaj-Hegylja Piac), és zömmel onnan szerzem be a készleteimet, meg folyamatosan nyitott szemmel járok új források után kutatva. Ezek után nem meglepő, hogy mennyire megörültem a Grapoila ajánlatának, hogy elfogadnék-e tőlük olajat tesztelésre. Én két kedvencemet, a dióolajat és tökmagolajat választottam, amit azóta is nagy megelégedéssel használok (figyelem, ez nem fizetett hirdetés, hanem egy leendő törzsvásárló véleménye! :)). Mindkét olaj határozott, karakteres ízű, de kellemes, tolakodó mellékíz nélküli. Karakteres, dióízű dióolajat határozottan nehéz amúgy találni, a tökmagolaj talán egyszerűbb téma, de ott meg elég sokszor futottam már bele bántó, kesernyés mellékízbe. Na ez itt nincs. Tényleg nagyon meg vagyok velük elégedve, és az online rendelés pedig határozottan fekszik az időbeosztásomnak.
Most két receptet hoztam (illetve az egyik inkább csak javaslat a felhasználásra), de a blogon elég sok korábbi recept született már tökmagolaj és dióolaj témakörben.
Az első egy téli saláta, ami a kimerülőben lévő zöldségkínálatból született. Hát igen, krumpli van benne. A krumpli is zöldség ugye. Ha héjában sütjük meg, akkor azért a legtöbb tápanyag benne marad, nem csak a keményítő, ha pedig más szemszögből vizsgáljuk, akkor ez egy tartalmas, laktató saláta a téli zimankó idejére. Amúgy nagyon finom, szerintem metélőhagyma nélkül ideális munkahelyi ebéd válhat belőle, köretként is jól működik, és kiváló a maradék héjában sült krumpli (kedvenc téli köret) felhasználására.
A másik a mindennapi reggelink. És ezt most úgy kell elképzelni, hogy tényleg minden nap ezt eszik (mert ezt kérik) a gyerekeim. Fahéjas zabkása almával, görög joghurttal és egy kevés dióolajjal. Hogy jól induljon a nap.
A krumplit és a meghámozott jégcsapretket apró kockákra vágjuk. A jégcsapretket meglocsoljuk a citrom levével, enyhén sózzuk és félretesszük.
A metélőhagymát finomra aprítjuk (1 evőkanálnyi aprított metélőhagyma elég adagonként), a mozzarellát a zöldségekhez hasonló méretű kockára vágjuk.
A zöldségeket, sajtot, olajat, citromhéjat összekeverjük, majd tálalás előtt megszórjuk a tökmaggal. (a képen tökmagliszttel szórtam meg a salátát, de a durvára vágott tökmag szerencsésebb választás lett volna)
A vizet felforralom a fahéjjal (lehet bele gondolatnyi sót is tenni, én a gyerekekébe nem szoktam), beleszórom a zabpelyhet és addig főzöm kavargatva kis lángon, amíg a zabpehely felveszi a vizet és megpuhul (3-4 perc). Lehúzom a tűzről, hozzákeverem a mézet és belereszelem az almát. Tálakba szedem, keverek hozzá joghurtot (a nagyobbik gyereknek tejet) és dióolajat.
Az ünnepi asztalra még jól jöhet, legalábbis nálunk a sült pulyka mellé bérelt helye van. Nyers káposztasaláta ez is, a coleslawhoz hasonló, tulajdonképpen annak egy ünnepibb (és majonéz mentes) változata. Mit is írhatnék még többet róla a karácsony előtti rohanásban? Gyors, egyszerű, imádom.
A lilahagymát megtisztítom, nagyon finomra aprítom. Összekeverem az ecettel, állni hagyom, legalább 5 percet, vagy ameddig a többi hozzávalóval elkészülök.Ha sózni szeretnénk, ezen a ponton érdemes a hagymát.
A káposzta külső, fonyadtabb leveleit lefejtem, torzsáját kivágom, negyedelem, majd hajszálvékony (vagy ahogy sikerül) csíkokra vágom.
Az almát meghámozom, finomra reszelem. A pácolt lilahagymát az almával, mazsolával, káposztával és a joghurttal alaposan elkeverem, meglocsolom a dióolajjal, lazán összeforgatom. Fél óra múlva fogyasztható, de másnap is nagyon finom. Sültek mellé nagyszerű, de pirított dióval és darabolt ementálival gazdagítva önálló darabként is megállja a helyét.
Nekünk nem volt szükséges só hozzá, így másnapra sem eresztett levet a saláta, de ha sózzuk, érdemes számolni azzal, hogy másnapra kis levet ereszt és a zöldségek is enyhén megpuhulnak benne.
Na és akkor elkészült a konyhám.
Gondoltam én. De nem egészen így alakult, a konyhai lámpa vezetékét például átfúrták az asztalosok, és újra le kell szedni majd a szekrényt, hozzák még a szegőket a pulthoz, és egyéb apróságok, mert ami elromolhat, az itt el is romlik (hiába utáltam Murphy törvényeit egész életemben, itt most kivételesen igaznak bizonyulnak) Szóval az elmúlt két hétben naponta szedem szét és rakom össze újra a konyhát, mosogatok, pakolok és rendezkedek – látszólag eredmény nélkül.
A vesszőfutásom azonban nem ok arra, hogy ne főzzek, csak lehetőleg minél kevesebb macerával igyekszem túltenni magam ezen a kötelező körön. Ez a leves például pár perc munkával összeállítható, tartalmas, egészséges és finom.
Aztán a fotózás sötétben még nem megy, de ha arra várok továbbra is, hogy minden csillag együtt álljon, félő, be kellene zárnom a blogot, szóval ne haragudjatok a kép minősége miatt, és én remélem, továbbra is, hogy lesz ez még jobb. :)
A répát megtisztítom, nagyjából feldarabolom, a hagymát, fokhagymát szintén. A koriandert, római köményt porrá őrölöm. A zöldségeket és megőrölt fűszereket az olívaolajon közepes láng felett, gyakran kevergetve pár percig sütöm, amíg a hagyma üvegessé válik. Felöntöm a húslevessel, sózom, belereszelem a meghámozott gyömbért, hozzáadom a széttépkedett petrezselyemzöldet. Felforralom, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a répa nagyjából megpuhul. Ekkor botmixerrel pürésítem, majd visszateszem a tűzre és hozzáadom a főtt csicseriborsót és az átmosott, leszárított spenótot. 2-3 percig együtt főzöm, majd tálalom.
Tálalásnál zsíros joghurtot vagy tejfölt adok mellé.
Tehát konyhám az nincs továbbra sem, de már én sem tartom teljesen kizártnak, hogy hamarosan lesz. Addig pedig elfoglalom magam azzal hogy újra tanulok fényképezni. Annyi minden megváltozott, hogy valóban szinte előről kell kezdenem mindent, az imádott festett deszkáim tönkrementek a költözés során, a fotózáshoz használt tálak, tányérok egy része szintén, és a nagy állandó fényű lámpámat sem sikerült még pótolnom. Az új házban újak a fények, aktívabban segítenek a gyerekek, szóval elnézést a kezdeti esetlenkedésért azoktól, akik a fotók miatt látogatják az oldalt. Lesz ez még jobb is, legalábbis én bízom benne.
A következő recept ismét egy felnőtt és gyerek kedvenc, golyó is, meg fűszeres is, a zöldségeknek meg vicces a színe (mondjuk a kisebbik így sem eszi meg, de legalább nevet rajta). Gyorsan elkészül, egyszerre akár nagyobb adagban is, és nagyon finom.
A sült zöldségekhez megtisztítom a répát, a vastagabb darabokat hosszában félbe-negyedbe vágom. Meghámozom, kimagozom a tököt és ujjnyi vastag hasábokra vágom. Megszórom a kurkumával, sóval, a mozsárban porrá őrölt mustármaggal és koriandermaggal, rácsorgatom a mézet, olajat, sózom, összeforgatom, majd sütőpapírral bélelt sütőlemezre terítem szét úgy, hogy egy rétegben legyenek csak a zöldségek.
Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 70-80 percig sütöm, amíg teljesen megpuhulnak és enyhén meg is pirulnak a zöldségek.
A húsgolyókhoz a vöröshagymát, fokhagymát finomra reszelem, majd összegyúrom a hússal, curry keverékkel, tojással, apróra vágott petrezselyemzölddel, repceolajjal. Alaposan összedolgozom, majd diónyi gombócokat formázok a masszából.
A 30 dkg vöröshagymát finomra aprítom, a megtisztított petrezselyemgyökeret és fokhagymát szintén. Az olajon kis láng felett, gyakran kevergetve aranyszínűre sütöm a zöldségeket. Eztután a fazékba, a zöldséges alapra szedem a gombócokat, felöntöm a húslevessel, felforralom, majd fedő alatt nagy lángon addig főzöm, amíg a gombócok kivilágosodnak. Ezután átforgatom a gombócokat, mérsékelem a lángot, és így főzöm további fél órán át. Végül leveszem a fedőt és beforralom a zöldséges alapot alatta.
Tálalásnál kevés sóval és olívaolajjal kikevert natúr joghurtot adok a hús és zöldségek mellé.
Amikor a hazaérkezéstől számított 15 percen belül le kell valamit tenni az asztalra az éhes aprónép elé, hogy aztán minél hamarabb folytathassuk számos fontos és sürgős dolgunkat (úgy mint rajzolás, kuckók építése minden elképzelhető és elképzelhetetlen alapanyag felhasználásával, “kertészkedés”, és egyéb igazán érdekes dolgok) A feladat nehézsége, hogy mindkét gyermek igen válogatósra sikeredett. A nagyobbik például halat és rákot minden mennyiségben fogyaszt, mást azonban csak elenyésző mértékben. Bevallom őszintén, a konzerv halat én nemigen preferálom, és leginkább csak végszükség esetére volt eddig itthon egy-egy tonhalkonzerv a kamrában, a férjem számára, ami hónapokig kallódott a felhasználás előtt – míg egyszer el nem készült ez a gyors tonhalkrém a nagyobbik gyerkőc kérésére, aki aztán igencsak rákapott az ízére. Persze nem ez készül éjjel-nappal azóta, de ez nem a gyereken múlik. Ha viszont gyorsan kell valami finom hideg krém szendvicshez, akkor ez az egy-egy konzerv nálunk még belefér.
A sóskás leves (vagy nevezzük inkább üdítőnek) viszont már egy teljesen egészséges darab, és a sóska leszedésével együtt is elkészül 15 perc alatt. Egyébként ha van konyhakertünk, szerintem nagyon megéri sóskát telepíteni a szélére, mert évelő, igénytelen, és még a bio üzemmód is könnyen kivitelezhető, ha a leveleket kihajtás után még zsengén leszedjük, nem adva ezzel időt és teret az élősködőknek. A közös sóska gyűjtés pedig igazi élmény az arra fogékony gyerekek számára, nálunk a leszedett levelek fele még a kertben, nyersen tűnik el (sajnos mosatlanul, és természetesen a gyerekben :))
Szóval gyors és egyszerű ételek következnek, a dolgos hétköznapokra.
A sóskát megmossuk, leszárítjuk/kicentrifugáljuk salátacentrifugával, majd turmixgép kancsójába tesszük a többi hozzávalóval együtt. Simára turmixoljuk, ízlés szerint át is lehet szűrni, vagy 1-2 teáskanálnyi rózsavízzel is lehet illatosítani még.
Hűtőben tároljuk jól záródó üvegben fogyasztásig.
Az uborkát finomra aprítjuk, a lecsöpögtetett tonhalat két villával apró darabokra, szálakra szedjük. A tonhalat kiverejük az uborkával és a majonézzel.
Hűtőben tároljuk jól záródó edényben.
Vannak ételek, amik nem véletlenül tettek világhírnévre szert. A bundás csirkemell káposztasalátával egy közülük. Bár nem a legkifinomultabb fogás, mégis a sikere elsöprő, legalábbis nálunk, így esett, hogy bár lassan hetente kétszer készül, fényképet készíteni róla mégis alig sikerült, mivel olyan gyorsan fogy el, ahogy sül ki a hús. A házi változat szerintem egyáltalán nem olyan felháborító táplálkozás-egészségügyi szempontból, sőt, a káposztasaláta (mely itt joghurttal készül) kifejezetten egészséges darab. Meg az én személyes nagy kedvencem. Akár magában is. Hát igen. Az ehhez hetente beszerzett káposzta és répa mennyisége alapján pedig a szomszédaink már kissé gyanakaszanak, hogy vajon hol tartjuk a nyulakat? Szóval finom. Nagyon.
2 ek hidegen sajtolt repceolaj (vagy olívaolaj, finomított napraforgóolaj)
A káposztát negyedekbe vágom, nagyon vékony csíkokra metélem, majd a csíkokat is két-három részre vágom. A megtisztított sárgarépát éles késsel julienne-re vágom vagy julienne gyaluval legyalulom.
A lilahagymát megtisztítom, finomra reszelem, majd a sóval, cukorral, citromlével 15 percig állni hagyom. A zöldségeket összeforgatom a lilahagymával, olajjal, joghurttal.
A csirkemell filékről leválasztom a kisebb, vékony belső filét, a maradékot, ha túl vastag lenne, lapjában kettévágom. Enyhén kiklopfolom, úgy, hogy nagyjából egy centi vastag legyen egy-egy szelet. A húst besózom, majd megforgatom a rozmaringgal elkevert kukoricalisztben. Ezt követően megmártom az elhabart tojásban, majd ismét megforgatom a fűszeres kukoricalisztben.
Bő, forró (170-180 C fok) olajban mindkét oldalán aranyszínűre sütöm, majd lecsepegtetem és papírtörlővel leitatom a felesleges olajat.
A húst a salátával tálalom.
Egyik kedvenc nyári gyümölcsöm a cseresznye-gondolom, sokan vannak ezzel így, egyszerűen nem lehet nem szeretni- leszámítva a benne lakozó kis élőlényeket. Így aztán ez az a gyümölcs, amit spontán szemezgetés helyett magozok, alaposan átbogarászok, fáradhatatlanul kukac után kutatva. Ha pedig ekkora munka fekszik már a feldolgozásban, akkor a történet gyakran tovább íródik, és az önmagában való falatozás mellett például leves, desszert, saláta vagy akár lekvár, granita lesz belőle. Első körben egy hideg leves, egy poharas desszert, és egy saláta következik édes, roppanós germersdorfi cseresznyéből. Mindhárom esetében a cseresznye sütés-főzés nélkül szerepel, így a tűzhely közelébe sem kell mennünk ebben a nagy melegben, és még a vitamintartalom sem csökken az elkészítés során.
A levendulát mozsárban eldörzsöljük a cukorral, majd átszitáljuk.
A kimagozott cseresznyét összeforgatjuk a zselatin porral, hozzáadjuk a rózsavizet, a joghurtot, a levendulás cukrot, majd botmixerrel addig pürésítjük, amíg a zselatin teljesen feloldódik és a massza egyneművé válik. Ezen a ponton át is lehet szűrni, így a héjak nélkül egységes pink színű krémet kapunk, de nem szükséges.
Poharakba töltjük, majd hűtőbe tesszük tálalás előtt 3-4 órára, amíg megdermed a zselatinos krém.
Tálalásnál adhatunk mellé tejszínhabot, piskótát, édes kekszet, ízlés szerint.
A kimagozott cseresznyét botmixerrel pürésítjük a mascarponeval és rózsavízzel együtt. Ízlés szerint lehet adni hozzá cukrot, de igazán édes cseresznyénél ez nem szükséges.
Behűtve, esetleg tejszínhabbal tálaljuk.
A kimagozott cseresznyéket félbevágjuk. A menta leveleket vékonyan felcsíkozzuk. A cseresznyéhez adjuk a mentát, lime levét, olívaolajat, majd összeforgatjuk.
Tálra rendezzük a mentás cseresznyét, rámorzsoljuk a fetát, majd megszórjuk a durvára vágott pisztáciával.
A pisztáciáért köszönet a Noosti kft-nek!
Igazi gyerekbarát darab – nem csak gyerekeknek. A kisfiam mostanában leginkább minden húst darálva, pogácsa, gombóc vagy fasírt formájában enne, így a feladat: közelíteni az ő igényeit a mi ízlésünkhöz. Ez a darab ideális megoldásnak bizonyult, a fűszeres fasírtok és a jogurtos uborka, pitába töltve, vagy anélkül, minden korosztály kedvence lett.
A húst ledaráljuk, majd összegyúrjuk a mozsárban porrá őrölt fűszerekkel, a finomra reszelt fokhagymával és hagymával, és a 2 evőkanálnyi olajjal. 2-3 centi átmérőjű, nagyjából 4-5 centi hosszúságú kis hengereket gyúrunk belőle, majd kevés felhevített olívaolajban közepes lángon minden oldalukat aranyszínűre sütjük. A fasírtoknak nagyjából 10 perc sütési idő szükséges összesen, de ellenőrizhetjük is a végeredményt, ha fogvájót vagy hústűt szúrunk bele és a visszacsorgó húslé már színtelen, elkészültünk a sütéssel.
Közben az uborkát vékony csíkokra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk, majd összeforgatjuk a joghurttal, finomra metélt mentalevelekkel, cukorral, sóval, citromlével és olívaolajjal.