Egy amolyan téli mindent-bele leves, ami már csak a színe miatt is megér egy misét. Tele zöldséggel, szóval igazi vitaminbomba, abból, ami így a tél végén még maradt a kamrákban.
Aztán meg jön a szép idő, süt majd a nap, és jöhetnek a zöldek!
A hagymát apróra vágjuk, az édesköménymagot mozsárban porrá őröljük. Az édesköményt átpirítjuk az olívaolajon a hagymával együtt, majd hozzáadjuk a meghámozott, kis kockákra vágott céklát, sárgarépát, zellert, krumplit, finomra aprított fokhagymát is. Átpirítjuk a zöldségeket, majd felöntjük a húslevessel.
A leveshez adjuk az átöblített sárgaborsót és az apróra vágott zsályaleveleket is. Fedő alatt addig főzzük a levest, amíg a bosró megpuhul.
Ezután hozzáadjuk a passzírozott paradicsomot és a tésztát is, összeforraljuk, majd addig főzzük, amíg a tészta megpuhul.
Tálalásnál lehet csorgatni a tetejére extra szűz olívaolajat is, és lehet mellé adni friss (fehér) kenyeret.
Szóval a hetes szám tulajdonosa még meg sem született, amikor ez a blog indult (egészen pontosan a születését várva ütöttem el üres óráimat a bloggal az első hónapokban). Most meg már 7 éves. A kisebbik pedig 3. És a két szülinap között mindössze 10 nap van. A születésnapi összejövetelekre készült ez a két darab, egy sós szendvicskrém és egy saláta (meg persze még sok minden más is, de azokról sajnos nem készült fotó). A kedvenc céklás salátám egy újabb változata, sült céklával, almával és gesztenyével, és egy gyors sós krém, füstölt lazaccal és édesburgonyával.
Az édesburgonyát héjában megsütjük (180 C fok, 45 perc vagy egy ra, mennyiségtől függően)
A meghámozott édesburgonyát nagyobb darabokra vágjuk, majd a széttépkedett füstölt lazaccal és krémsajttal összedolgozzuk egy botmixer segítségével.
A snidlinget apróra vágjuk, majd belekeverjük a lazacos krémbe.
Pirítóssal vagy sós krékerrel tálaljuk.
A céklát héjában megsütöm (1-1,5 óra 180 C fokon), majd meghámozom és apró kockákra vagy csíkokra vágom (kézzel vagy robotgéppel)
Az almát meghámozom, kicsumázom majd hasonló méretűre vágom, mint a céklát.
A céklát és az almát összeforgatom, ráreszelem a citrom héját és ráfacsarom a levét. A kakukkfű leveleit letépkedem és a salátába forgatom a joghurttal, dióolajjal és nádcukorral együtt.
Tálalásnál rámorzsolom a gesztenyét.
Három recept egyszerre, kárpótlás a hosszú csendekért. :) Itt az ősz (már egy ideje), a kedvenc évszakom, és vele a kedvenc zöldségeim is. Sütőtök, cékla, nagyjából ezekkel a világ végezetéig is ellennék. A most következő leves és egytálétel az aktuális kedvencek, a leves hetente egyszer, a ragu pedig többször(!) is készül, tekintettel arra, hogy a gyermekeim egyszerűen imádják tunkolni friss kenyérrel a gazdag szaftot, amiben észrevétlenné olvad el a tök (ez ugye zöldséget hivatalosan nem fogyasztó 2 és fél éveseknél szempont tud lenni). Meg hogy tíz perc alatt összeállítható. Persze az igazsághoz hozzáatartozik, hogy a hűtőmben szinte állandóan van hámozott, robotgéppel durvára gyalult nyers sütőtök, ami az egyik kedvenc saláta alapunk egy ideje az őszi-téli időszakban, szóval így tíz perc. De a leves is hamar elkészül, és újabban még munkahelyi ebéd is lesz belőle. A rétes meg- hát a mellé tálalt sült tök vagy sütőtök lekvár miatt lehet aktuális. Ha van egyáltalán szükség egy rétesnél indoklásra.
A céklát meghámozom, apró, lehetőleg egyenlő méretű kis kockákra vágom. A hagymát nagyon finomra aprítom. Az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a céklát és felöntöm a húslevessel. Hozzáadom a kakukkfüvet, a zúzott fokhagymát, sózom, majd fedő alatt puhára főzöm.
Hozzáadom a passzírozott paradicsomot, összeforralom, majd kiszedem belőle a kakukkfű ágakat.
Tálalásnál tejfölt adok mellé.
Az apróra vágott vöröshagymát üvegesre sütöm az olívaolajon, majd hozzáadom a felszeletelt fokhagymát és a darált húst. Addig pirítom, gyakran kavargatva, amíg a hús kifehéredik.
Hozzáadom az oregánóval együtt csokorba kötött kakukkfüvet, az apróra vágott zsályát, a babérlevelet, majorannát, sózom, majd felöntöm 3 dl vízzel. Fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a hús csaknem teljesen megpuhul (20 perc)
Ezután hozzáadom a sütőtököt, passzírozott paradicsomot, majd fedő alatt, továbbra is kis láng felett addig főzöm, amíg a tök is megpuhul, szétesik és sűrű szaftot képez. (további 20 perc)
Végül hozzákeverem a vajat, és ha túl híg a szaft, beforralom egy kicsit, majd friss kenyérrel tálalom.
A ricottát alaposan elkeverem a mákkal, cukorral, fahéjjal, búzadarával.
A réteslapokat egyenként lekenem az olvasztott vajjal és egymásra rétegzem.
A tölteléket egyenletesen elosztom a lapok hosszanti oldalán, a rövidebb végeket kissé ráhajtom a töltelékre, majd konyharuha/sütőpapír segítségével feltekerem a rudat. A tetejét is lekenem olvasztott vajjal.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd 180 C fokon 45 perc alatt pirosra sütöm.
Tálalás előtt megszitálom porcukorral, juharszirupot, sült tököt vagy sütőtöklekvárt adok mellé.
Számomra az év legrosszabb időszaka ez, már ami a zöldségeket illeti, hiszen a téli darabok már nem igazán vannak jó formában, és kicsit talán már unjuk is őket, az igazi tavaszi zöldségek ideje pedig még nem érkezett el. Őszintén szólva engem a medvehagyma nem kárpótol a fonnyadt répákért és káposztákért, ahogy a spanyol paradicsom és ki tudja honnan származó kaliforniai paprika sem villanyoz fel. Nem is nagyon erőltetem hát ezeket, inkább marad a cékla, mert mi magunk sem értjük, de ezt még mindig kedveljük, a heti több kilónyi elfogyasztott mennyiség ellenére is. A leginkább sütve, dióval és sajttal (néha rukkolával) kiegészítve, salátának, illetve leves formájában. Ha pedig leves, akkor ez az idei kedvenc.
a tálaláshoz 2-3 dl tejföl, kevés sóval, esetleg apróra vágott kaporral, metélőhagymával vagy zúzott fokhagymával kikeverve
A céklát meghámozzuk, feldaraboljuk. A hagymát megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, a céklához adjuk a többi meghámozott, feldarabolt zöldséggel, fokhagymával, petrezselyemmel együtt. Felöntjük a húslevessel, felforraljuk, majd kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg a cékla megpuhul.
Botmixerrel pürésítjük, sózzuk, ha szükséges, majd kevés olívaolajat csorgatunk a tetejére.
Tálalásnál kevés sóval és ízlés szerint zúzott fokhagymával vagy aprított zöldfűszerekkel kikevert tejfölt adunk mellé.
A kényszerű szobafogság egyik velejárója, hogy mostanában kicsit megszaporodtak a pepecselősebb tészták a blogon, ami egyébként nem egy rossz dolog, mivel igazán szeretjük ezt a műfajt. Ez a céklás gombócos recept nem is egy hosszadalmas darab, és még a konyhát sem kell renoválni az elkészítése után, csupán némi rákészülést igényel, vagyis a főtt (vagy esetemben a sütőben sült) céklát és burgonyát előre el kell készíteni hozzá, aztán maga a tészta, a gombócolás és a főzés alig fél óra alatt elkészül. Hogy ne legyen annyira elrettentő az egész procedúra, egy egyszerű fűszervaj készült hozzá, ami egyfelől más ételekhez, például natúr borjúsülthöz is kiváló, másfelől egy ilyen ízes kis gombócról nem is illik nagyon elterelni a figyelmet blikkfangos szószokkal. A céklás gombóc pedig egy nagyon üdítő darab, mind ízében, mind színeiben, nálunk többször készült már, és határozottan a télutó egyik kedvence lett. Akár a fűszervajjal, akár füstölt lazaccal és tejföllel, csak ajánlani tudom.
A sült céklához és burgonyához a megmosott gumókat alufóliába csomagoltam (de egy alkalmas méretű, fedeles hőálló tál is megfelel), majd 180 C fokon 45 percig sütöttem, majd kihűlés után meghámoztam Ebben a formájában jól záródó edényben hűtőben pár napig eltartható.
A fűszervajhoz a puha vajat kikeverm a finomra reszelt citromhéjjal, a durvára vágott zöld borssal és a nagyon finomra aprított vagy elkapart szardellával. Zsírpapírra teszem, hengert formázok belőle, betekerem folpackba és a hűtőbe teszem felhasználásig.
A burgonyát a tojással együtt botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a finomra reszelt céklát és a lisztet, búzadarát, sót is. Összegyúrom, majd formázás előtt letakarva bő fél órán át pihentetem a tésztát.
Nedves kézzel 2 centi átmérőjű gombócokat formázok a tésztából, amiket bő, lobogós sós vízben kifőzök. (A gombócokat formázás után közvetlenül a lobogó vízbe tettem. Ez így nekem gyorsabb megoldásnak tűnt, de lehet a főzés előtt előre is elkészíteni a gombócokat, nedves kézzel formázni, majd üveg vagy műanyag munkalapra tenni a végeredményt, amihez később nem ragad oda)
A víz tetejére felúszott, kifőtt gombócokat szűrőlapáttal kihalászom, majd tálalás előtt fűszervajat forgácsolok a tetejükre és megszórom bőven reszelt pecorinoval, vagy más keményebb, reszelhető, aromás sajttal.
Nagyobbik gyermekünk bárányhimlős lett, így kényszerű szobafogságunknak hála, az elkövetkező napokban felvirágzik majd a blog. (nincs mit tenni, a szobafogságban két érdekes program lehetséges az aprónépnek, a lego vagy a sütés-főzés-fotózás) A céklás és édesburgonyás receptekért pedig a kisebbik gyermekünk érzékeny pocakjának lehet hálát adni, mivel egészen minimális lett azon zöldségek listája, amiket én fogyaszthatok anélkül, hogy nagyobb hasi panaszokat okoznék neki. Tehát cékla. Ismét egy édes receptben. De nem kell eltántorodni feltétlenül, hiszen maga a cékla annyira édeskés, nyersen már-már gyümölcsös ízű, hogy ebben a kombinációban a zöldség remekül passzol az édességhez, talán még jobban is, mint például a répa egy hasonló helyzetben. A cékla-kókusz párosítása pedig olyan remekül működik együtt, ami még számomra is meglepetés volt, egy kevés rózsívízzel és a datolyaszósszal együtt ez a palacsinta egy igazán különleges darab lett, és az egyik kedvenc kelt palacsintánkká lépett elő. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy a végeredmény nem igazán olyan palacsintás, mint a többi kelt palacsinta esetében, inkább egy szaftos lepényhez áll közelebb, de aki ezen változtatni szeretne, az adjon kevesebb céklát és több lisztet a tésztához.
A vajat megolvasztjuk, majd elkeverjük a joghurttal, hozzámorzsoljuk az élesztőt és hozzáadjuk a cukrot. Megvárjuk, amíg buborékok jelennek meg a keverékben, kissé felfut az élesztő, majd hozzáadjuk a tojást, a reszelt céklát, kókuszreszeléket, lisztet, rózsavizet, a vanília kikapargatott magjait és reszelünk hozzá szerecsendiót, ízlés szerint. Alaposan kikeverjük, majd pihentetjük, amíg buborékok jelennek meg a tésztában és kissé megemelkedik a keverék.
Felhevített kivajazott serpenyőbe (vagy kerámia bevonatos serpenyőbe, további zsiradék nélkül) két evőkanálnyi adagokat teszünk tésztából, nagyjából kör alakúra egyengetjük, majd közepes láng felett mindkét oldalát megsütjük.
A szószhoz a vizet felforraljuk a cukorral, fahéjjal és citromlével, majd hozzáadjuk a datolyát és kis láng felett 5 percig főzzük. Lehúzzuk a tűzről, lefedjük és hagyjuk kihűlni. Botmixerrel pürésítjük, majd az elkészült szószt a palacsita mellé tálaljuk.
A nyers salátákat télen mintha kicsit mellőznénk, pedig a szezonális zöldségekből most is remek dolgokat lehet kihozni, sőt, igazság szerint nekem ezek sokkal inkább a kedvenceim, mint a nyári darabok. A nyers répa, cékla, alma szerintem remek alapanyag, akárcsak a körte, vajretek, káposzta, és bár a nyers sütőtökkel nekem még nem sikerült túlságosan összebarátkoznom, azért rajta vagyunk az ügyön. Hogy miért nyersen együk ezeket a zöldségekete? Nem csak a magasabb vitamintartalom miatt, aminek egy része a hőkezelés során egyébként elvész, hanem mert friss ízük és ropogásuk egy kicsit visszacsalja a napfényt a ködös délutánokon. Legalábbis én így szoktam érezni. Most az abszolút két kedvenc darabom következik, amiknek receptje elég hasonló, sőt a három alapanyag akár együtt is felhasználható. A nyers répa talán nem annyira szokatlan egy salátában, a cékla viszont talán némi magyarázatot igényelhet. Nyersen igazából édesebb és üdébb az íze, az állaga pedig igazán ropogós. Egy kevés citromlével vagy enyhébb ízű vörösborecettel és mézzel, lereszelve vagy julienne-re szeletelve önmagában is finom, almával azonban tökéletes párost alkotnak. A lent lerít recept pedig tovább bővíthető, akár apróra vágott aszalt szilvával, akár citromlében pácolt lilahagymával, vagy kecskesajttal. Én a nyers céklát először nagymamám házi reszelt répás-céklás ecettel savanyított, cukorral édesített nyers savanyúságában kóstoltam, és azonnal megszerettem, jobban, mint a főtt vagy sült változatot. Az idei év nagy kihívása pedig, a céklagyűlölő férjem átnevelése, ami eddig sikeres, hiszen a sült cékla már a kedvenc zöldségei közé tartozik, most pedig a nyers változat megkedveltetése következne.
A céklás saláta tetejére eredetileg pirított tökmag került, de annak hiányában fenyőmag vagy napraforgómag is megfelel, tulajdonképpen valamennyi változatot nagyon szeretjük, bár szerintem tökmaggal az igazi.
A megtisztított almát, répát durvára reszeljük vagy julienne-re vágjuk, majd meglocsoljuk a citromlével. A joghurtot kikeverjük az olajjal, mézzel, ízlés szerint vékony csíkokra vágott bazsalikommal, majd összeforgatjuk a zöldségekkel. A tetejére durvára vágott diót szórunk.
A meghámozott almát és céklát durvára reszeljük vagy julienne-re vágjuk. A citromlevet, mézet, olívaolajat, reszelt tormát kikeverjük ajoghurttal, majd összeforgatjuk az almával és céklával.
Serpenyőben enyhén megpirítjuk a magokat, majd a saláta tetejére szórjuk.
Elismerem, nem a leggyorsabban elkészülő recept, és nem is biztos, hogy a cím sok embert győzne meg arról, hogy érdemes nekiállni, de az az igazság, hogy egy nagyon finom étel következik. A sütőtök gnocchi már magában is megér egy misét, nagy kedvencünk és minden télen legalább egyszer el kell készülnie, mindegy, hogy esik vagy havazik vagy épp gyermekáldás közeleg. A gnocchikra került barnított vajas- sült kapris- sült céklás feltét a pirított napraforgómaggal is egészen különlgesen finom, amit akár a gnocchik nélkül, egy egyszerű spagettivel is érdemes kipróbálni.
Az igaz, hogy mindkét elem önmagában is némi rákészülést igényel, mivel sült zöldségeket használtam hozzá, viszont a sült cékla és sült tök télen nálunk nagy tételben készül, heti rendszerességgel, érdemes egyszer-egyszer nekiállni, hiszen finom, szezonális és nem utolsósorban megfizethető téli zöldségfélékről van szó. A sütésnél az alaposan megmosott céklát alufóliába csomagolom, majd 180 C fokon 45 percig-egy órán át sütöm, mennyiségtől függően, a sütőtököt általában csak félbe- négyfelé vágom, kikaparom a magjait, majd így sütöm 180 C fokon 45 percen- egy órán át. Mindkét zöldsége elkészül egy-egy sütemény vagy kenyér mellett is a sütőben, ha csak ezért nem szeretnénk beizzítani a tűzhelyet. Az megsült zöldségeket kihűtöm, meghámozom, majd a hűtőben tárolom, 2-3 napig minőségromlás nélkül még garantáltan felhasználható, ennél több időt sajnos még nem tudtunk tesztelni.
A kaprit átöblítem, lecsepegtetem, leszárítom. A céklát apró, fél centis kockákra vágom. A vajat egy serpenyőben kis láng felett enyhén megbarnítom, majd beledobm a kaprit és addig sütöm rázogatva, kavargatva, amíg a kapri kissé haragosabb zöld színűre sül. Ezután hozzáadom az apróra vágott céklát és balzsamecetet, majd beforralom. Sózni nem szükséges, a kapri elég sós.
A pirított napraforgómaghoz a magokat száraz serpenyőben enyhén aranyszínűre pirítom kis láng felett, majd késes robotgéppel durvára darálom.
Az elkészült gnocchikat bő, sós vízben kifőzöm, majd szűrőlapáttal kiemelem, lecsepegtetem, és a sült kapris céklával, pirított napraforgómaggal tálalom.
Először is, boldog új évet kívánok!
Aztán mi más kerülhetne az új év első napján az asztalra, mint lencse? Egyébként is a kedvenceink közé tartozik, akár saláta, akár leves vagy köret formájában, de ilyenkor ráadásul még hagyománya is van a fogyasztásának, mivel az apró szemek a bőséget, gazdagságot jelképezik, és aki ebben szeretne bővelkedni az új esztendőben is, az lencsét eszik a jeles napon (vagy babot, esetleg más apró szemű terményt, de ennek a fejtegetése már messzire vezetne)
Szóval lencse, ezúttal leves és saláta formájában is. A leves vöröslencsével készült, van benne még sütőtök és paradicsom, továbbá a fűszerek miatt elég keleti hangulatú a végeredmény, nagyon finom, és nem csak az évnek ezen a napján tudom elképzelni az asztalunkon. A lencsesaláta lassan már az ezeregyedik változat a blogon, de tényleg nagyon szeretjük, nem csak enni, de variálni is. Ebbe most édesre sült cékla, balzsamecetes lilahagyma és kecskesajt került a lencse mellé, igazán tartalmas, finom darab lett ez is.
A hámozott sütőtököt, hagymát felkockázzuk, majd a mozsárban porrá őrölt édesköménnyel, korianderrel, római köménnyel együtt az olívaolajon közepes lángon, gyakori kevergetés mellett addig pirítjuk, amíg enyhe aranyszínt kap a keverék. Hozzáadjuk a felkockázott fokhagymát, átkeverjük, felöntjük a zöldség alaplével és a passzírozott paradicsommal, hozzáadjuk a fahéjat, sózzuk, majd kis láng felett puhára főzzük a zöldségeket. Botmixerrel pürésítjük.
Tálalásnál apróra vágott petrezselyemzöld vagy korianderzöld is kerülhet a tetejére, mi pirított tökmagot szórtunk rá.
A lencsét átöblítjük, majd bő, enyhén sós vízben a babérlevéllel és kakukkfűvel puhára főzzük, leszűrjük.
A sült céklát és a sajtot apró kockákra vágjuk.
A lilahagymát megtisztítjuk, majd hajszálvékony karikákra vágjuk, a fokhagymát finomra aprítjuk. Az olívaolajból 2 evőkanálnyin a hagymát és fokhagymát addig sütjük, amíg a hagyma üvegessé válik. Hozzáadjuk a balzsamecetet, beforraljuk a felére. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a lencsét, összeforgatjuk, majd salátástálba öntjük, hozzáadjuk a sajtot és céklát, összeforgatjuk ismét. Tálalás előtt jó, ha pár órát pihen hűvös helyen.
Megjegyzés: a sült céklához a cékla gumókat alufóliába csomagoltam és 1 órán át 180 C fokon sütöttem, majd meghámoztam.
Van jobb a répatortánál, méghozzá a céklatorta. Pár éve talán még furán néztünk, ha zöldségek kerültek a desszertekbe, de szerencsére mára már többé-kevésbé kezdenek megszűnni az előítéletek, és a répa meg sütőtok torták mellé csatakoztak a csicsókás, paszternákos, cukkinis és céklás sütik. Hogy miért jó a zöldség a süteménybe? Mert a zöldségek nagyon puhává és szaftossá teszik a tésztát, anélkül, hogy eláztatnák, hiszen a cékla, répa vagy paszternák kevésbé leveses, mint például az alma vagy a körte. Arról nem is beszélve, hogy a zöldséget nem evő gyerekek ilyen formában talán még a céklát is megeszik. Nekem személy szerint a céklás a kedvencem, egyébként is nagyon szeretjük a céklát családilag, de ebben a süteményben különösen jól működik. Bár egy kevés kakaópor került a tésztába, azért ez nem egy csokis süti, inkább karácsony illatú, a mézeskalács fűszerektől, és szerintem a cékla ezzekkel talán még jobban passzol, mint a csokival. Még egy dolog van, ami nagyon jót tett s ütinek: sült céklából készült. A tészta így igazán könnyű lett, és bár egyáltalán nem száraz, nem is az a nedves, tömör darab, továbbá a kissé karamellás ízűre sült cékla még finomabbá teszi az összahatást. Van benne mazsola, dió, és mézes mascarpone krém a hab a tortán, de szerintem már így is eleget reklámoztam, szóval lehet sejteni, hogy új kedvenc süteményünk született.
A sült céklát durvára reszelem. A tojást elhabarom, majd beleszitálom a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet, kakaóport, mézeskalács fűszerkeveréket, hozzáadom a cukrot, olajat, reszelt céklát, a durvára vágott diót (ezt előtte egy picit meg is lehet pirítani, így még finomabb lesz) és mazsolát, zabpelyhet, joghurtot, jól átkeverem és sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába öntöm.
Előmelegített sütőben 170 C fokon 50 percig sütöm, vagy amíg tűpróbánál a tészta már nem ragad a belszúrt pálcikára.
Rácsra borítva hűtöm ki.
A mascarponet habosra keverem a mézzel és finomra reszelt narancshéjjal, majd a kihűlt torta tetejére kenem.
még több zöldség a süteményekben:
étcsokoládés céklatorta fehér csoki krémmel