Azon kevés ételek egyike, amit mindenki megeszik a családban. Igaz, a kicsinek gondosan ki kell szedni a zöldséget a kuszkusz közül (az továbbra is fuji kategória), de hát nagyjából le lehet ültetni vele az asztal köré az emberket nagyobb érzelmi megrázkódtatások nélkül. Gyors és finom, jó alternatíva a karaj a hagyományos rántott húsra (azt én utálom), a kuszkusz a hagyományos rizsköretre (azt a férjem utálja), van benne zöldség, de nem feltűnő mennyiségben (ezt a kisebbik fiam utálja), de nincs benne főtt-sült-párolt zöldség (amit a nagyobbik fiam utál), csak nyers, amit meg szeret.
Na hát egyszerű dolog a főzés nálunk, rögtön látszik. Meg hát válogatnak, mert megtehetik. :)
karajszeletek zöldséges kuszkusszal
A vizet vagy levest (átszűrt, lezsírozott) felforralom, majd a kuszkuszra öntöm. Átkeverem, lefedem és pihentetm 15 percig.
Közben a lilahagymát nagyon finomra aprítom, leöntöm az ecettel. A paprikát is apró kockákra vágom, a petrezselyemzöldet finomr metélem.
A kuszkuszt, miután megpuhult, magába szívta a folyadékot, és kicsit kihűlt, villával átlazítom, meglocsolom az olajjal, majd hozzáadom az ecetes hagymát, paprikát és a petrezselyem zöldjét is. Villával átkeverem. Tálalás előtt még megszórom petrezselyemzölddel.
A karajt lehártyázom, ujjnyi szeletekre vágom, majd alaposan kikloppfolom. A fokhagymát finomra reszelem, a kakukkfüvet a sóval finom porrá őrölöm mozsárban pár szem fekete borssal. A fűszereket elkeverem egy evőkanálnyi olívaolajjal, majd a karajszeletekre kenem, félreteszem pihenni fél órára.
Sütéshez napraforgóolajat hevítek egy nagyobb serpenyőben ujjnyi magasságban, kb 180 C fokra. A hússzeleteket kukoricalisztbe forgatom, alaposan a szeletekre nyomkodom a lisztet, majd lerázom a felesleget, és a forró olajban sütöm mindkét oldalukat 3-4 percig. Miután kisültek, papírtörlőre szedem őket, leitatom a felesleges zsiradékot róluk.
Ha spárga, akkor egyértelműen a zöld és a sült változat a kedvencem. Ez a zöldség étel tulajdonképpen az idei kedvenc darab, amibe sikerült belezsúfolni az összes jó dolgot, ami szerintem a spárgával történhet: pirított diós morzsa a tetejére parmezánnal, és mellé aszalt paradicsom. Bár ez így már önmagában is megállná a helyét, azért nálunk többnyire egy-egy darab grillezett scamorza vagy buggyantott tojás is kerül mellé a tányérra, de akár húsok, halak mellé köretként is kiválóan működhet.
A spárgákat elpattintom, a szár alsó, fás részét félreteszem (például krémleveshez) A maradékot 3-4 centis darabokra vágom, a csúcsokat is levágom, félreteszem. Az olívaolajon mepirítom a spárga szárát a csipet cukorral és sóval, nagyjából 5 perc alatt, amíg a cukor elkezd karamellizálódni rajta. Végül hozzáadom a spárgák csúcsi részét is, és további egy percig sütöm.
Közben a vajon közepes lángon, gyakran kavargatva megpirítom a morzsát (ez most nagyjából egy nagyobb szelet szikkadt rozskenyér volt, aprítóban durvára darálva) a durvára vágott dióval és a finomra aprított fokhagymával együtt. Ha a morzsa megpirult, félrehúzom, kihűtöm, majd hozzáreszelem a parmezánt és összeforgatom.
A sült spárgát összeforgatom a felaprított aszalt paradicsommal, tányérra szedem és megszórom a diós parmezános morzsával.
A juhtúró és medvehagyma számunkra ideális párosítás, több variáció is készült már erre a témára, legutóbb ez a töltött sertésszűz. Igazából nem ördöngősség elkészíteni, és nagyon mutatós tud lenni akár egy ünnepi asztalon is. A puliszka felfújt szintén ez a kategória, itt egy dologra kell csak figyelnünk, mégpedig az időzítésre. Ha vendégeknek készül, a sütőből egyből az asztalra tegyük, különben összeesik a felfújt, mint az az alaábbi képen is látható. Ebben az esetben érdemes akár szuflé formákban, egy személyes adagokban sütni, hogy még dekoratívabb lehessen a tálalás.
A szűzpecsenyét lehártyázzuk, majd egy centi mélyen, a hús tengelyével párhuzamosan bevágjuk, a hosszanti szélétől nagyjából egy centi távolságra. Nem vágjuk át, csak mintegy zsebet vágunk bele. Úgy vágjuk tovább a húst, hogy nagyjából mindig egy centi vastag réteget fejtsünk róla, csigavonalban befelé haladva a metszéssel. Így a végeredmény egy szép, kiterített, ovális alakú lapos húsdarab lesz.
A megmosott, leszárított medvehagyma levelekkel befedjük a kiterített húst, majd rákenjük a juhtúrót, ügyelve arra, hogy a külső hosszanti szélre ne kerüljön már belőle. A hús két hegyesebb végét ráhajtjuk a juhtúrós medvehagymára, majd az egészet feltekerük, a hús belső része felől kifelé haladva. Konyhai kötözőzsineggel rögzítjük a tekercset, hosszában és kerszetben is több helyen.
Sózzuk, borsozzuk, megkenjük olívaolajjal, majd sütőtálba tesszük. Egy nagyobb darab sütőpapírt megnedvesítünk, kicsvarunk, majd lazán betakarjuk vele a húst.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 30 percig sütjük, az utolsó 10 percben levesszük róla a papírt, hogy piruljon is. Szeletelés előtt legalább 5 percet pihentetjük.
A vizet a tejjel felforraljuk, sózzuk, majd állandó keverés mellett beleszórjuk a kukoricalisztet. Addig főzzük, amíg sűrű masszát kapunk. Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a vajat, juhtúrót, tojást, alaposan kidolgozzuk, majd kivajazott sütőtálba öntjük.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 30 percig sütjük, amíg megemelkedik és a teteje aranyszínűre pirul.
Nem édes igazából, hanem sós. Vagyis viszonyítás kérdése, hiszen az édesburgonya édességét nem lehet kivonni a képletből, de ez most inkább az a palacsinta, amit egy kevés tejfölös vagy zöldséges krémmel akár önmagában egy könnyebb étkezésre, vagy akár húsok mellé köretnek is el lehet képzelni. Nemrég ugyan még épp amiatt méltatlankodtam, hogy édesburgonya nem terem minden bokorban, és ezután szinte azonnal kiderült, hogy nem is olyan rossz a helyzet, hiszen az idehaza termelt zöldséget az egyik kék-sárga áruházlánc forgalmazza, meglepően jó minőségben, így sokak számára vált elérhetővé, a tél végén pedig remek alternatíva lehet a lassan teljesen kifutó sütőtök helyett. Az édesburgonya ugyanis ízre és állagra leginkább a sütőtökre hasonlít, sőt, sok receptben helyettesíthetőek is egymással. Aztán már csak pár hónapot kell kibírni, és újra itt a sütőtök.
Az édesburgonya ebben a receptben sütve szerepel, amihez a gumókat alufóliába csomagoltam, majd 180 C fokos sütőben 45 percig sütöttem. Miután kihűltek, meghámoztam és jól záródó edényben hűtőbe kerültek, készült belőlük felfújt, palacsinta és galuska is, a galuska receptje hamarosan a blogra is felkerül.
Az édesburgonyát villával alaposan áttörtem (lehet burgonyanyomót is használni), majd a liszttel elkevert sütőporral és a többi hozzávalóval együtt csomómentesre kevertem. 15 perc pihentetés után közepesen forró, kiolajozott serpenyőbe bő evőkanálnyi adagokat raktam a tésztából, kör alakúra egyengettem a halmokat, majd közepes lángon mindkét oldalukat aranyszínűre sütöttem.
Tálalásnál tejföllel kikevert cottage cheese került mellé, de lehet kínálni egyszerűen tejföllel és füstölt lazaccal, zöldfűszeres túróval, vagy akár tetszőleges zöldségkrémmel is.
Bevallom őszintén, én a prosecconak nem voltam nagy híve korábban, amíg a férjem meg nem ismertem. Ennek pedig már több mint 10 éve. Az ő hatására viszont egyre jobban megkedveltem, a mediterrán, főként az olasz konyhával együtt, és most már gyakorlatilag ugyanúgy az ünnepekhez tartozik, min egy-egy üveg jó bor, vagy a család egyes hölgy tagjainak a pezsgő. Ez a menü most a La Gioiosa proseccojára lett tervezve, és bár rajongásunk tárgya ezúttal (és még egy jó ideig) csak a férjem számára élvezhető, az ételek segítségével én is egy kicsit visszazökkentem az édes életbe, már csak azért is, mert az igazán könnyed és mediterrán hangulatú ízeken túl az egész menü minimális munkával készült el, szóval mondanom sem kell, karácsonyra igazán ideális lehet.
A leves a gesztenye és édeskömény nagyon jól működő, kellemes és visszafogottan édeskés kombinációja, az aranydurbincsról pedig nem is tudom, mit írhatnék- szeretem azt hinni, hogy a magyar halak az abszolút kedvenceim, de ez a durbincs megfosztotta a trónjától még a balatoni fogast is. Az aranydurbincs íze számunkra már önmagában, kevés sóval és olívaolajjal is isteni (és szerencsére ez az a hal, amit a pisztrángon kívül a leggyakrabban sikerül frissen, nagyon jó minőségben beszereznem), de ez a sült kapris, narancsos barnított vaj, a pirított fenyőmag és a hasába tömött narancs és bazsalikom olyan módon kerekíti ki az ízeket, amit nehéz megfogalmazni másként, mint hogy új kedvencünk született, és hogy képesek lennénk napi rendszerességgel is megenni ezt a halat az unalom veszélye nélkül. A mini, ropogós karfiolos rétes tekercsek kiváló köretnek bizonyultak, és akár előre is összeállíthatók, ezzel is meggyorsítva a karácsony esti munka folyamatát.
A zabaglione ezúttal mandarinnal és a La Gioiosa proseccoval készült, a prosecco felét pedig csak a legvégén adtam hozzá, így enyhén pezsgő habot kaptam, ami a házi amarettikkel szintén kiváló ünnepi desszertnek bizonyult.
A hagymát felkockázom, az édesköményt szintén. Az olívaolajon megolvasztom a vajat, majd átpirítom rajta a hagymát, hozzáadom az édesköményt és ezzel is átpirítom. Felöntöm a proseccoval, beforralom (ha gyerek is eszik belőle. ha nem gond, hogy kissé alkoholos marad, akkor a proseccot csak a legvégén adom hozzá, így jobban érvényesül az íze), hozzáadom a vizet, gesztenyét, sózom, majd fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket.
Beleöntöm a tejszínt, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.
Tálalásnál apróra vágott petrezselyemzöldet szórok a tetejére és csepegtetek rá olívaolajat is.
A karfiolt késes aprítóban morzsásra darálom, majd hozzákeverem az elhabart tojást, zsemlemorzsát, sózom, borsozom a keveréket.
A réteslapokat megkenem olívaolajjal, félbehajtom, ismét megkenem olívaolajjal, majd az egyik hosszanti szélére halmozok két púpos evőkanálnyi karfiol morzsát. A morzsát egyenletesen eloszlatom a széle mentén, majd a két rövidebb széléből 3-3 centinyit ráhajtok a töltelékre és viszonylag szorosan feltekerem a tekercseket. Olívaolajjal lekenem, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd 180 C fokon 20 percig sütöm.
Az aranydurbincsot szárazra itatom konyhai papírtörlővel, majd vékonyan beolajozom, megszórom sóval, borssal a bőrét és a hasüregét is. Az egyik narancsot vékonyan felszeletelem, 2-3 kisebb karikát a durbincsok hasába teszek, egy-egy ág bazsalikommal együtt, a maradékot szétosztom egy sütőpapírral bélelt tepsi alján, ott, ahova adurbincsokat később fektetni fogom. A narancs karikákra fektetem a halakat, majd előmelegített sütőben 200 C fokon 25 percig sütöm azokat.
A vajat egy serpenyőben mérsékelt lángon addig hevítem, amíg enyhén barnulni kezd. Óvatosan, hogy ne égjen, csak kicsit barnuljon. Hozzáadom a kapribogyókat, 1-2 percig sütöm, időnként megrázogatva a serpenyőt, közben hozzáadom a csíkokra vágott bazsalikomleveleket is. Végül hozzáadom a narancs finomra reszelt héját és levét is, majd összeforralom és lehúzom a tűzről.
A fenyőmagot száraz serpenyőben, kis láng felett, gyakran rázogatva megpirítom.
Tálalásnál a durbincsokra kanalazom a narancsos kapris barnított vajat, megszórom fenyőmaggal, és két-két rétes tekercset adok a halak mellé.
Vizet forralok egy akkora fazékban, amibe állítva a keverőtál fala nem érintkezik az edény falával, csak a pereme, a víz mennyisége pedig csak annyi, hogy a tál alja ne lógjon bele a gyöngyöző vízbe.
A tojássárgáját a mandarin levével, héjával, a cukorral és a prosecco felével a vízgőz felett, állandóan verve-keverve habverővel habosra keverem. Amikor a massza krémessé válik, megemelkedik és kivilágosodik, akkor jó a zabaglione, ekkor leveszem a vízgőzről és még egy kicsit kevergetem habverővel, hogy ne főjjön tovább. Ha kissé kihűlt, hozzáadom a maradék proseccot, lazán átkeverem és poharakba adagolom.
Két-három darab amarettivel tálalom.
A tojásfehérjéhez szitálom a porcukrot, majd hozzáadom a darált mandulát és a keserűmandula kivonatot is és elektromos habverővel kikeverem. Habzsákba töltöm, majd nagyjából 2 centi átmérőjű kis halmokat nyomok a masszából egy sütőpapírral bélelt tepsibe, egymástól elég távol, mivel sütés közben megnőnek. Ezután szikkadni hagyom, legalább fél-egy órán át.
160 C fokon, légkeverés mellett sütöm 10 percig, majd a sütőt kikapcsolom, az ajtaját félig kinyitom és abban hagyom kihűlni az amarettiket.
A háztól való beszerzés tagadhatatlan hátránya a bizonytalansági faktor, vagyis van az úgy, hogy több helyről kell megrendelni valamit hogy legalább egy helyről sikerüljön hozzájutni, máskor meg minden megrendelés befut, aztán állok ott tanácstalanul három libával. Persze azért ez nem valódi panaszkodás, hiszen történhetnek ennél rosszabb dolgok is. A libát pedig szeretjük. Egészben sütve, a mellét-combját külön, máját, zúzáját, minden porcikáját. Egészben sütve pedig igazán impozáns látvány, bármelyik ünnepi asztalon is megállja a helyét. A liba most zsályával, fokhagymával és mézzel készült, lassan sütve, omlósra, mellé pedig birsalmás sütőtök püré volt a köret. Az aprólékból pedig egy csodás tokaji aszús húsleves készült, de erről majd később.
A libát megtisztítom, a nyakát, lábát, szárnyak végét (ez a 15-20 cm hosszú, utolsó izület utáni rész), püspökfalatot levágom, a nagyobb lelógó bőrös-hájas darabokat szintén. A fokhagymát a zsálya levelekkel és sóval együtt alaposan összezúzom mozsárban (vagy a zsályát lehet finomra aprítani, a fokhagymát pedig reszelni is), elkeverem a mézzel. A liba bőrét a melle felett (a nyak felől indulva) és a combja felett (a fara felől indulva) óvatosan felfejtem, egy fakanál nyelével lehet segíteni. Ügyelek arra, hogy a bőr csak váljon el a hústól, de ne szakadjon szét és ne szekadjn le a libáról. Az így kialakított bőr alatti tasakokba kenem a zsályás mézes keveréket, nagyjából a 2/3 részét, a maradékkal bedörzsölöm a liba hasüregét. A liba hasába rakok egy egészben hagyott birsalmát, majd a combok végét összefogom, konyhai spárgával összekötözöm. A libát a mellére fordítom, majd a szárnyak tövénél is átvezetek egy spárgát, összehúzom a szárnyakat és összekötöm. (így nem fog kilógni sütés közben a liba alól és nem ég meg a szárnyak vége, továbbá formásabb is lesz a liba)
Egy akkora tepsibe fektetem a szárnyast, amiben a liba kényelmesen elfér, a hátára. A bőrét is sózom, borsozom. Aláöntök szűk egy deci vizet, majd lefedem alufóliával (ha van teteje a sütőtálnak, akkor azzal). 180 C fokra előmelegített sütőben kezdem sütni, de a hőfokot azonnal visszaveszem a sütés elején 140 C fokra. Lefedve 3 órán át sütöm (közben egy óra után megfordítom a mellére, majd csak a 3. óra végén fordítom vissza), majd leszedem a fedést és anélkül, időnként a saját zsírjával meglocsolva még 1,5 órán át sütöm magasabb, 160 C fokos hőfokon. A sütés utolsó 20 percében már nem locsolgatom, így a bőre ropogós lesz. (sütés közben 2 ujjnyi zsír legyen alatta, ha kisebb a tepsi/sütőtál és több zsír gyűlik fel, akkor azt érdemes lemerni róla)
Tálalás-szeletelés előtt 15 percig pihentetem.
A körethez a mehámozott, felkockázott tököt a vajon átpirítom, majd hozzáadom a meghámozott, felkockázott birsalmát is. Reszelek hozzá szerecsendiót, 1/4 vaníliarúd kikapart magját is hozzáadom, felöntöm 1,5 dl vízzel, majd fedő alatt puhára párolom. Ha maradt alatta folyadék, azt előbb teljesen elforralom, hozzáadom a tejszínt, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem. Végül juharsziruppal is ízesítem, ízlés szerint.
Mregjegyzés: a püré még sokkal finomabb lesz, ha a pároláshoz használt víz helyett tokaji aszút használunk. Ez egy remek párosítás, én most csak a gyerek miatt tekintettem el tőle, mivel abból a változatból nem feltétlenül távozik el az összes alkohol.
A libacomb legalább olyan hálás téma, mint a kacsacomb, kevés törődéssel igazán pompás végeredményhez juthatunk. Legegyszerűbb ezt is sütőben sütni, saját zsírjában, alacsonyabb hőfokon, órákon át, így a végeredmény egy puha, igazán omlós hús lesz, amiből szinte minden zsír kisül. A kisült zsír sütés közben megvédi a húst a kiszáradástól, viszont a bőrét nem lepi el, így végül az is ropogósra pirul. Mennyei. Nem csoda, hogy a sült libacomb családunk szinte minden férfi tagjának kedvenc ételei közé tartozik. Hogy kevésbé legyen mégis fajsúlyos ez az egész történet, mellé köretnek sült krumpli helyett (na jó, mellé) birsalmás aszalt szilvás párolt káposzta készült, ami egy igazán finom, fűszeres darab, nem csak liba mellé.
A libacombokat megtisztítom, kiszedem a maradék tokokat a bőrből, majd sóval, borssal bedörzsölöm. Egy kizsírozott sütőtálba teszem a kés pengéjével maglapított gerezd fokhagymát és egész rozmaring ágakat is, ezekre fektetem a libacombokat, bőrrel felfelé, majd felöntöm 1-1,5 dl vízzel. Akkora sütőtálat érdemes használni, amiben lazán, de nem túl szellősen férnek el a combok, hogy a kiolvadó zsír majd teljesn körbe tudja venni azokat. Előmelegített sütőben 150 C fokon sütöm 2,5-3 órán át, a combok méretétől és mennyiségétől függően. Akkor jó, ha a hús elkezd leválni a csontról. A sütés elején időnként meglocsolom a combok bőrét a kisült zsírral, de a sütés vége előtt fél órával már nem locsolgatom, így ropogós lesz a bőr.
A káposztát közben negyedbe vágom, torzsáját kimetszem, majd vékonyra metélem, a birsalmát meghámozm, durvára reszelem (keményebb darab esetén itt jól jön egy késes robotgép segítsége). Az aszalt szilvát félbe-negyedekbe vágom, a lilahagymát finomra aprítom.
A liba kisült zsírjából 5-6 evőkanálnyit egy szélesebb lábosba merek, majd ezen üvegesre sütöm a hagymát. Hozzáadom a káposztát, sózom, borsozom, felöntöm a borral, beforralom, hogy elpárologjon az alkohol. Hozzáadom a mozsárban porrá őrölt szegfűborsot, mézet, az aszalt szilvát, birsalmát, majd fedő alatt, kis láng fölött addig párolom, amíg a káposzta megpuhul. Végül ízlés szerinti mennyiségű finomra reszelt narancshéjat adok hozzá (én egy közepes, egész narancs héját használtam), de aki nem kedveli ennyire a citrusos ízeket, el is hagyhatja a narancshéjat belőle.
Még mindig liba, még mindig a melle, de ezúttal egy könnyedebb körettel. Csak hogy enyhítsük a lelkiismeret furdalásunkat is. A pirított, enyhén karamellizált kelkáposzta remek dolog, jól illik ehhez a langyos salátához is, amibe ezen kívül lencse és gránátalma került. A lencse legjobb, ha apró szemű, én most belugát használtam, de más, kisebb szemű lencse is jó hozzá, ha pedig az nincs, hagyományos méretű lencsével is működni fog. Igazi őszi-téli darab, és erre is áll, hogy a köret akár önmagában, libamell nélkül is megállja a helyét.
A liba bőrét megtisztítom az esetlegesen benne maradt tokoktól, a húsról levágom a hártyát, ha maradt rajta. A bőrt rácsosan bevagdosom éles késsel, vigyázva, hogy csak a bőrt vágjam be, ne a húst. A szegfűborsot mozsárban porrá őrölöm, a fokhagymát kés pengéjével meglapítom.
A sütőt egy vastagabb aljú (kerámia) sütőtállal együtt előmelegítem.
A melleket sózom, minden oldalukat alaposa belenyomkodom a szegfűborsba. Felhevítem a serpenyőt, kevés zsírral, majd a bőrükkel lefelé nagy láng felett elkezdem sütni a melleket, ahogy olvad ki a zsír, mellédobom a fokhagymát is. Ahogy a fokhagyma barnulni kezd, kidobom. Bőrükkel lefelé 4 percig, a húsos oldalán 2 percig sütöm a libamelleket.
Ezt követően megforgatom a zsírjában a húst, kiemelem a zsírból, lecsöpögtetem, átteszem a forró sütőtálba, bőrrel felfelé, majd 10 percig sütöm 180 C fokos sütőben. 10 perc után a sütőt kikapcsolom, de a libamelleket további 10 percig a forró sütőben hagyom.
A melleket kiveszem a sütőtálból és szeletelés, tálalás előtt 10 percig pihentetem.
Gombhoz a kabátot. Bár mindkét étel nagy kedvenc lett, ennek a bejegyzésnek az apropója mégis az a két csodás szerzemény, aminek nemrég a tulajdonosa lettem. Az ott kezdődött, hogy imádom az öntöttvas edényeket. Gondolom, vannak ezzel mások is így, nagyon jó bennük főzni, van is egy pár darab belőle itthon. Aztán amikor Duendénél megláttam azokat a csodás öntöttvas edényeket, akkor már nem csak az anyag, hanem a forma is elkezdett érdekelni, el is kezdtem kutakodni, erősen vidéki lévén főként az interneten, így találtam erre a honlapra, ahol gyönyörű és nagyon jó minőségű svéd Skeppshult öntöttvas edényeket és serpenyőket lehet beszerezni. Jelenleg egy kis fanyelű öntöttvas serpenyő és egy kis sütőtál boldog tulajdonosa vagyok, és ha tehetném, mostanában mindent ezekben készítenék, és azt tervezem, hogy bővítem majd idővel a gyűjteményem. Szóval ez volt a gomb.
Aztán most a kabát. A tél legvégét idézi még meg ez a két étel, de tegnap a zöldségesnél még találtam szép kelbimbót és körtét is, szóval talán nem csúsztam ki nagyon a szezonból velük. Az első egy egyszerű karajszelet, amit a tetejére morzsolt gorgonzola tesz különlegessé, és tényleg percek alatt elkészül, akár több főre (és akár sima serpenyőben) is. A kelbimbó pedig egészen új dimenziókat kap a juharsziruppal karamellizált petrezseyem gyökértől, ami szerintem önmagában is kitesz egy vacsorát, akár egy pohár borral és néhány szelet friss bagettel elkísérve.
A karajról a vastag hártyát levágom (ha van rajta), kicsit klopfolóval megütögetem. A vaj és olívaolaj keverékében mindkét oldalát 2-2 percig sütöm, sütés közben sózom, borsozom. Kiveszem, fedeles hőálló edénybe fektetem a szeleteket, rájuk morzsolom a gorgonzolát, lefedem a tálat, majd meleg helyen (pl langyos sütő) pihentetem pár percig, amíg a sajt ráolvad a karajra és elkészül a körte is.
A körtét hosszában négyfelé vágom, majd a karaj sütéséből visszamaradt zsiradékhoz adom a vajat, felhevítem és a körte cikkeket minden oldalukról színesre sütöm, közben rácsorgatom a mézet is. Felöntöm a borral, beforralom.
A karaj mellé adom a körtét köretnek, de aki kívánja, egy kis krumplipürével is kiegészítheti.
A kelbimbót megtisztítom, a salottát finomra aprítom, a petrezselyemgyökeret megtisztítom, fél centis karikákra vágom. A bacont vékony csíkokra vágom. Az olívaolajon kisütöm a baconből a zsírt, majd hozzáadom a gyökeret, salottát és a juharszirupot, kis láng fölött addig sütöm, amíg aranysárga bevonat képződik a gyökérkarikákon. Hozzáadom a kelbimbót, a bort, majd lefedem és addig párolom, amíg a kelbimbó megpuhul. Leveszem a fedőt, elforralom a levét és tálalom.
A tegnapi névnapi, és egyben karácsonyi próbafőzésnek is minősülő vacsoráról sikerült a csemetével néhány elhamarkodott fotót készítenünk (a piros díszek keresetlen összevisszasága Csipi keze munkája), mert azon túl, hogy igen finomra sikerült, valóban ünnepi hangulatú fogás sikeredett belőle. Az alma, aszalt szilva, gesztenye a karácsonyi asztal hagyományos szereplői, amik most egy könnyen összeállítható, mégis ünnepi fogásba kerültek így együtt.
A kacsacomb bőrét megtisztítom, majd bedörzsölöm a mozsárban porrá őrölt szegfűbors, szegfűszeg, só és gyömbér keverékével. Sütőtál alját egészen vékonyan kivajazom, majd elosztom rajta a nagyobb csíkokra vágott bacont. Ráfektetem a combokat, bőrükkel felfelé, öntök alá 1 dl vizet, majd 160C fokos sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 2,5 órán át sütöm, az első 1 órában alufóliával letakarva, utána fólia nélkül.
A sütési idő vége előtt egy órával az almát meghámozom, cikkere vágom. A sütőtálakat kiszedem, a combokat kiemelem, majd az almát és a gesztenyét is a tepsi aljába teszem, összeforgatom a kacsa alatt összegyűlt szafttal, szalonnával. Visszateszem a kacsacombokat az almás gesztenyés keverék közé, a gyümölcsökre forgácsolom a vajat, majd visszateszem a sütőbe.
15 percenként meglocsolom a gyümölcsöket a tepsi aljában felgyűlt szafttal a sütési idő végéig.
Az vörösbort a fahéjjal, cukorral felforralom, majd hozzáadom az aszalt szilvát és addig főzöm, amíg a bort a szilva magába nem szívja/el nem párolog, a gyümölcs alatt pedig sűrű szirup marad.
A sült kacsát a vele sült almával, gesztenyével és a vörösboros aszalt szilvával tálalom.