Na, hát igen, elvileg. A szél letépi a fejem, megfagyok az átmeneti kabátomban, de azért süt a nap. Vágyom a zöldbe, a zöldre- de még nincs, és várni is kell elég sokat, mire az első kiskerti veteményesekből felszedik az újhagymát, hónapos retket. Szóval addig van ez, és az ehhez hasonló saláták. Döntően a munkahelyi ebéd kategória, elég tartalmas is, meg finom is, szóval inkább mégsem panaszkodom. :)
télvégi saláta
A kenyeret apró kockára vágom. Hozzáadom a szintén nagyon apró kockára vágott paprikát, vajretket, a meghámozott, zöldséghámozóval vékonyra metélt (gyalult? borotvált? nem tudom mi a helyes kifejezés) sárgarépát, az apróra vágott petrezselyemzöldet, a szétmorzsolt fetát, összeforgatom az olívaolajjal és ecettel. Mehet bele egy apróra kockázott paradicsom is, összeforgatjuk, a tetejére pedig szórhatunk pirított napraforgómagot, apróra vágott zöld olajbogyót, tökmagot, a lehetőségek száma még bőséges a kiegészítésre.
Ha munkahelyre viszem, akkor csak a zöldségeket forgatom össze az olívaolajjal és ecettel, a fetát a tetejére morzsolom és a kenyeret is a tetejére szórom, csak közvetlenül evés előtt forgatom össze.
Ha itthon eszem majd meg, akkor pedig egy fél fej finomra vágott lilahagyma is kerül bele.
Három recept egyszerre, kárpótlás a hosszú csendekért. :) Itt az ősz (már egy ideje), a kedvenc évszakom, és vele a kedvenc zöldségeim is. Sütőtök, cékla, nagyjából ezekkel a világ végezetéig is ellennék. A most következő leves és egytálétel az aktuális kedvencek, a leves hetente egyszer, a ragu pedig többször(!) is készül, tekintettel arra, hogy a gyermekeim egyszerűen imádják tunkolni friss kenyérrel a gazdag szaftot, amiben észrevétlenné olvad el a tök (ez ugye zöldséget hivatalosan nem fogyasztó 2 és fél éveseknél szempont tud lenni). Meg hogy tíz perc alatt összeállítható. Persze az igazsághoz hozzáatartozik, hogy a hűtőmben szinte állandóan van hámozott, robotgéppel durvára gyalult nyers sütőtök, ami az egyik kedvenc saláta alapunk egy ideje az őszi-téli időszakban, szóval így tíz perc. De a leves is hamar elkészül, és újabban még munkahelyi ebéd is lesz belőle. A rétes meg- hát a mellé tálalt sült tök vagy sütőtök lekvár miatt lehet aktuális. Ha van egyáltalán szükség egy rétesnél indoklásra.
A céklát meghámozom, apró, lehetőleg egyenlő méretű kis kockákra vágom. A hagymát nagyon finomra aprítom. Az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a céklát és felöntöm a húslevessel. Hozzáadom a kakukkfüvet, a zúzott fokhagymát, sózom, majd fedő alatt puhára főzöm.
Hozzáadom a passzírozott paradicsomot, összeforralom, majd kiszedem belőle a kakukkfű ágakat.
Tálalásnál tejfölt adok mellé.
Az apróra vágott vöröshagymát üvegesre sütöm az olívaolajon, majd hozzáadom a felszeletelt fokhagymát és a darált húst. Addig pirítom, gyakran kavargatva, amíg a hús kifehéredik.
Hozzáadom az oregánóval együtt csokorba kötött kakukkfüvet, az apróra vágott zsályát, a babérlevelet, majorannát, sózom, majd felöntöm 3 dl vízzel. Fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a hús csaknem teljesen megpuhul (20 perc)
Ezután hozzáadom a sütőtököt, passzírozott paradicsomot, majd fedő alatt, továbbra is kis láng felett addig főzöm, amíg a tök is megpuhul, szétesik és sűrű szaftot képez. (további 20 perc)
Végül hozzákeverem a vajat, és ha túl híg a szaft, beforralom egy kicsit, majd friss kenyérrel tálalom.
A ricottát alaposan elkeverem a mákkal, cukorral, fahéjjal, búzadarával.
A réteslapokat egyenként lekenem az olvasztott vajjal és egymásra rétegzem.
A tölteléket egyenletesen elosztom a lapok hosszanti oldalán, a rövidebb végeket kissé ráhajtom a töltelékre, majd konyharuha/sütőpapír segítségével feltekerem a rudat. A tetejét is lekenem olvasztott vajjal.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd 180 C fokon 45 perc alatt pirosra sütöm.
Tálalás előtt megszitálom porcukorral, juharszirupot, sült tököt vagy sütőtöklekvárt adok mellé.
Süvítő szél, az égből szálldosó darabos, vizes valami, csontig hatoló hideg. Ez lenne a tavasz? Csalódottságomat főzésbe fojtva ezt a nemes bosszút találtam ki, hogy akkor most én téli levest főzök márciusban. Tavasz ide vagy oda, egy tál meleg leves ebben az időben igazán jól jöhet.
A póréhagymát megtisztítjuk, a fehér és a zsenge zöld részét vékony karikákra vágjuk. A többi zöldséget megtisztítjuk, paradicsomot meghámozzuk és kis kockákra vágjuk.
A lezsírozott, átszűrt húslevest fazékba öntjük, hozzáadjuk a zöldségeket, fűszereket, és az átöblített árpagyöngyöt. Felforraljuk, majd kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg az árpagyöngy megpuhul.
Tálalásnál bőven szórunk reszelt parmezánt a tetejére, de ízlés szerint friss petrezselyemzöld vagy pár csepp olívaolaj is mehet hozzá.
Ha azt állítanám,hogy a gyerekeim a változatos étkezés hívei, akkor igencsak rám szakadna a plafon. A heti menünk a következő: 1. nap pizza, 2. nap egybesült fasírt krumplival, 3. nap paradicsomos húsgombóc, és aztán ez az egész elölről, és folytatva a végtelenségig. Ezen kívül képesek még elfogadni a paradicsomlevest (betűtésztával, persze), és a paradicsomos tésztát. Nagyjából ennyi. Mi a férjemmel levesekkel és salátákkal próbáljuk színesebbé tenni ezt a kis vetésforgót (amiből egyik gyerek sem kér természetesen), és néha elkeseredett kísérleteket teszek némi újításra a menüben a gyerekek számára is. Na, azért lehet látni, hogy túl messzire nem merészkedem, egyszerűen csak a két biztos pontból, a krumpliból és a paradicsomból lett egy. Nem a hagyományos, rántásos alappal készül, és van egy kis mediterrán beütése is, így még nekünk, felnőtteknek is ízlik. :)
A hagymát apróra vágom, a fokhagymát szintén. A krumplit meghámozom, kis kockákra vágom, fazékba teszem, felöntöm a levessel (vagy vízzel), sózom, hozzáadom a hagymát, fokhagymát, oregánót, babérlevelet, cukrot. (lehet a vajon üvegesre sütni a hagymát, fokhagymát, majd átpirítani a krumpli kockákat- úgy finomabb lesz, de én mostanában igyekszem minél kíméletesebben, a lehető legkevesebb sütéssel-pirítással elkészíteni az ételeket, és utólag hozzáadni a zsiradékot, ha csak lehet, mert így egészségesebb) Felforralom és fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul. Hozzáadom a paradicsompürét, passzírozott paradicsomot, és fedő nélkül, nagy láng fölött, gyakpri kevergetés mellett addig főzöm, amíg főzelék sűrűségű és állagú lesz. Ha nem lenne elég sűrű, habverővel erősebben is át lehet keverni, így könnyebben szétesik a megfőtt krumpli (rántás vagy habarás helyett a főtt krumpli keményítőtartalma sűríti be ezt a főzeléket), de vigyázzunk, ne legyen krumplipüré belőle! :)
Végül hozzáadom a vajat, a nagyon finomra aprított friss fűszernövényt (ha van, bazsalikom, ha nincs petrezselyem).
Reszelt Grana Padanoval megszórva, tükörtojás feltéttel is nagyon finom, de egybesült fasírt mellé is remek köret.
Hát először is, boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak. :)
Aztán meg egy gyors recept, az ünnepek utánra, ha már nincs olyan nagy késztetésünk a konyhában ácsorogni. Szabolcsi lány révén kifejezett és megmagyarázhatalan vonzalmat érzek a töltött káposzta iránt, de napi-heti szinten időm nincsen elkészíteni, rádaásul ebből 5-6 darabnak nem is áll neki az ember. Persze van a hagyományos változat, amiből én is a családi receptre esküszöm, de erre úgy egy teljes napot rá kell szánni, és pár száz darab alatt nem állunk meg vele. Ezért inkább készítettem valamit, ami ízében a megszólalásig hasonlít a töltött káposztára (a szabolcsira, persze), de sokkal tempósabb. Leginkább a paradicsomos káposztafőzelékből (szintén szerelem) vezethető le, de a szabolcsi töltött káposzta irányába fejlődött tovább, és nagyon hamar elkészül, akár nagyobb mennyiségben, és ezen a ponton komolyan úgy gondolom, hogy abbahagyom a magyarázatot, csak eltereli a lényegről a figyelemet: azaz hogy van itt egy egytálétel, ami gyors, házias, egyszerűen elkészül, és NAGYON finom.
A hagymát apró kockára vágom, a fokhagymát szintén, és az olajon/zsíron üvegesre sütöm. Hozzáadom a húst, paradicsompürét, átpirítom, megszórom a paprikával, átkeverem, majd felöntöm a passzírozott paradicsomlével és 2-3 dl vízzel, vagy paradicsomlével, attól függően, mi van itthon. Hozzáadom a babérlevelet, aprított petrezselyemzöldet, cukrot, sót, borsozom, majd hozzáadom a hajszálvékonyra csíkozott vagy gyalult káposztát is. Összeforralom, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a káposzta megpuhul. Ez a rész is opcionális, a felnőttek úgy szeretik, ha nem teljesen engedi el magát a káposzta, kissé ropogós marad, de a gyerekek csak a vajpuha káposztát értékelik.
Miután a káposzta tetszőleges állagúra puhult, hozzáadom a maradék 2,5 dl vizet, sózom, ha szükséges, és hozzáadom a kukoricadarát. Kevergetve, kis lángon addig főzöm, amíg a dara majdnem teljesen megpuhul (5-10 perc). Ezután lehúzom a tűzről és fedő alatt pihenni hagyom még 15-20 percet, amíg a dara teljesen megpuhul. (ha túlságosan sűrű lenne, kevés vízzel vagy paradicsomlével még lehet korrigálni az állagát tálalás előtt)
Nagyon sok tejfölt adok mellé tálalásnál.
Bár meleg van, és tombol a nyár, de ennek ellenére (vagy épp ezért), továbbra is vágyunk a gazdag, házias ízekre. Mint ez a paradicsomos, rókagombás vörösboros ragu, ami tartalmas, de talán mégsem annyira megterhelő, mint egy birkapörkölt a 40 C fokban. (vagy hát ki tudja, részemről a birkapörkölt ellen sem emelnék semmi kifogást…)
Esti borozáshoz, juhtúrós galuskával, tésztával, vagy akár friss fehér kenyérrel ideális.
A borjúhúsról a nagyon vastag inakat, hártyákat levágjuk (ha van ilyen), majd 2-3 centis kockákra vágjuk a húst. A hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk, majd az olívaolajon üvegesre sütjük a hagymát. Hozzáadjuk a húst, lepirítjuk, majd hozzáadjuk a fokhagymát, vajat és együtt sütjük fél percig. Felöntjük a passzírozott paradicsommal, borral és nagyjából 3 dl vízzel, hozzáadjuk a finomra aprított petrezselyemzöldet, a csokorba kötött zöldfűszereket (ebbe érdemes belekötni a petrezselyemzöld vastagabb szárait is), a babérlevelet, cukrot, pirospaprikát, sózzuk, hozzáadjuk az alaposan átöblített gombát, majd fedő alatt addig főzzük kis láng felett, amíg a hús megpuhul.
Fedő nélkül beforraljuk a szaftot a kívánt sűrűségűre, majd juhtúrós galuskával, tésztával vagy friss kenyérrel tálaljuk.
Azaz a szabolcsi töltött káposzta, cukkinire átültetve, csak éppen a paradicsom a töltelékbe került, az egész pedig ezekbe a csinos kis gömb alakú cukkinikbe. Természetesen a gömb alakú példányok hiányában hagyományos formájú cukkinivel, vagy éppen zsenge, kis méretű főzőtökkel, esetleg patiszonnal is elkészíthető, illetve amennyiben az aktuálisan a gömb alakú zöldségek látványától is dührohamot kapó kisdeddel rendelkezünk, a tölteléket sütőtálban, tetemes mennyiségű sajttal megszórva is megsüthetjük, esetleg oszthatjuk a tölteléket kétfelé, hogy abszolváljuk a baba és a felnőtt menüt is egyszerre, szóval a variációk száma tulajdonképpen végtelen. A töltelékhez használt kukorica kásadara nem biztos, hogy mindenhol beszerezhető, ebben az esetben használjuk az apróbb szemcseméretű, de bárhol kapható kukoricadarát helyette.
A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, majd a hagymát üvegesre sütöm az olívaolajon. Hozzáadom a vajat, fokhagymát, átpirítom, hozzáadom a húst és együtt sütöm, amíg a hús kivilágosodik. Hozzáadom a finomra aprított fűszereket, a kukorica kását, sózom, borsozom, felöntöm a paradicsomlével és fedő alatt addig főzöm, amíg a dara megpuhul. Ha maradna alatta lé, azt a főzés végén beforralom.
A cukkinik kalapját levágom, a magos belsejüket karalábévájóval (vagy teáskanállal) kivájom, majd megtöltöm a paradicsomos töltelékkel. Vékonyan lekenem a cukkiniket olívaolajjal, majd kiolajozott sütőtálba teszem.
200 C fokon 30 percig sütöm, majd tejföllel tálalom.
(a gyerek adagját kiolajozott sütőtálba tettem és bőven megszórtam reszelt cheddar sajttal. A cukkinikkel együtt sült, 200 C fokon, 30 percig)
A tartalmas reggeliknek nincsen párja, de nem akarom borzolni a kedélyeket, ilyen nálunk is csak ritkán készül ezekben a korai órákban. Viszont az már nem ritka, hogy előző nap felkészülök valami hasonló fogással egy-egy nyugalmasnak ígérkező hétvégi reggelire. Meg hát ebédre és vacsorára éppoly kiváló ez a darab, mint a nap első étkezésére, sőt. Tehát a lényeg röviden: a ratatouille, azaz a francia lecsó utánérzése, némi pirított szűzpecsenyével és olajbogyóval gazdagítva, adott esetben tojással kiegészítve, mellé kukoricalisztből készült lepények, amik kiválóan itatják föl a szaftot. A kis lepények egyébként gyors alternatívák a friss kenyérre, hiszen ez a szódás változat tényleg igen hamar elkészül, és bár én nem vagyok ennek a műfajnak nagy rajongója, de jelen esetben a kissé parázs tészta a szaftos ragu mellé ideális megoldásnak bizonyult.
A szűzpecsenyét lehártyázom, két centis kockákra vágom. A zöldségeket nagyjából centis darabokra vágom, a hagymát, fokhagymát finomra aprítom. Egy evőkanálnyi olívaolajon nagy láng felett, nagyjából 2-3 perc alatt átpirítom a szűzpecsenyét, amíg mindenütt kivilágosodik a hús, majd kiszedem a serpenyőből, sózom, borsozom, és egy vadtag falú, hőtartó (jénai) tálba szedem, lefedem. A serpenyőbe öntöm a maradék olívaolajt, majd nagy láng felett gyakran kavargatva átpirítom benne a zöldségeket, a hagymát, paprikát, cukkinit és padlizsánt. Hozzáadom a fokhagymát, ezzel rövid ideig pirítom, majd felöntöm a passzírozott paradicsommal, hámozott paradicsommal, húslevessel, sózom, hozzáadom a csokorba kötött friss zöldfűszereket, a babérlvelet, olajbogyót, összeforralom, majd lefedve, kis láng fölött 30 percig főzöm. Leveszem a fedőt, ha szükséges, beforralom a ragut, hozzáadom a szűzpecsenyét, összeforrósítom, majd lehúzom a tűzről és a lepénykenyerekkel tálalom.
A tojásos változathoz az elkészült ragut kiolajozott tálkákba vagy mini serpenyőkbe szedem, fészket készítek bele a tojásnak, majd beleengedek óvatosan egy-egy feltört tojást fejenként. Előmelegített sütőben 200 C fokon 10-15 perc (15, ha még meleg raguba kerülnek atojások, 20, ha a hűtött ragut tesszük a serpenyőkbe), vagy amíg a tojások megszilárdulnak kissé.
A lisztet összeszitálom a szódabikarbónával és sütőporral, majd a többi hozzávalóval összegyúrom sima felszínű, rugalmas tésztává. 20 percig pihentetem, majd 4 gombócot formázok a tésztából és azokat lisztezett deszkán 2 centi vastag koronggá nyújtom. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejüket lekenem vízzel megszórom napraforgómaggal, és előmelegített sütőben 200 C fokon 15-16 perc alatt megsütöm.
Rácsra szedve hűtöm ki.
A gyors egytálételek megkönnyítik a mindennapjainkat, és mostanában, mi tagadás, elég gyakran kerül beléjük spenót is. Tulajdonképpen ezek tekinthetőek variációknak is egy témára, de ez a mostani annyira jól sikerült, hogy megér még egy posztot a recept. A raguba ezúttal sárgaborsó került a spenót és paradicsom mellé, tekintélyes mennyiségű gyömbérrel, és egy igazán ízben gazdag darab született, ami vélhetően gyakran kerül majd ismét az asztalunkra.
Kinek a medvehagyma jelent egyet idehaza a tavasszal, kinek a spenót és a sóska. Nos, én ez utóbbi lennék. Bár a spenót nagy kedvencem szinte bármikor, az évnek ebben az időszakában kerül mégis a legtöbbet az asztalunkra. Ez az egyébként gyors és egyszerűen elkészülő egytálétel (na jó, ha a hús darálását nem számítjuk) pedig az egyik kedvencünk lett, amióta rá vagyok kényszerítve a sietős főzésre. A húst pedig le tudja darálni bárki, akár egy kellően motivált úriember is, a beígért étel reményében.
A hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szintén. Az olívaolajon lepirítom a húst, nagy lángon, gyakran kavargatva, majd amikor kezd színt kapni, hozzáadom a hagymát is. Addig sütöm, amíg a hagyma üvegessé válik, majd hozzáadom a fokhagymát, átpirítom és felöntöm a húslevessel. Sózom, borsozom, hozzáadom a paradicsomot és az átöblített gersilt, majd fedő alatt, kis lángon addig főzöm, amíg a gersli megpuhul.
Leveszem a fedőt és ha sok lé maradt alatta, azt beforralom. Hozzáadom a vajat, lehúzom a tűzről, majd hozzáadom a megmosott, leszárított, metéltre vágott spenótot is. Összeforgatom, amíg a hőtől a spenót kissé összeesik, majd tálalom.