Süvítő szél, az égből szálldosó darabos, vizes valami, csontig hatoló hideg. Ez lenne a tavasz? Csalódottságomat főzésbe fojtva ezt a nemes bosszút találtam ki, hogy akkor most én téli levest főzök márciusban. Tavasz ide vagy oda, egy tál meleg leves ebben az időben igazán jól jöhet.
A póréhagymát megtisztítjuk, a fehér és a zsenge zöld részét vékony karikákra vágjuk. A többi zöldséget megtisztítjuk, paradicsomot meghámozzuk és kis kockákra vágjuk.
A lezsírozott, átszűrt húslevest fazékba öntjük, hozzáadjuk a zöldségeket, fűszereket, és az átöblített árpagyöngyöt. Felforraljuk, majd kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg az árpagyöngy megpuhul.
Tálalásnál bőven szórunk reszelt parmezánt a tetejére, de ízlés szerint friss petrezselyemzöld vagy pár csepp olívaolaj is mehet hozzá.
Tehát konyhám az nincs továbbra sem, de már én sem tartom teljesen kizártnak, hogy hamarosan lesz. Addig pedig elfoglalom magam azzal hogy újra tanulok fényképezni. Annyi minden megváltozott, hogy valóban szinte előről kell kezdenem mindent, az imádott festett deszkáim tönkrementek a költözés során, a fotózáshoz használt tálak, tányérok egy része szintén, és a nagy állandó fényű lámpámat sem sikerült még pótolnom. Az új házban újak a fények, aktívabban segítenek a gyerekek, szóval elnézést a kezdeti esetlenkedésért azoktól, akik a fotók miatt látogatják az oldalt. Lesz ez még jobb is, legalábbis én bízom benne.
A következő recept ismét egy felnőtt és gyerek kedvenc, golyó is, meg fűszeres is, a zöldségeknek meg vicces a színe (mondjuk a kisebbik így sem eszi meg, de legalább nevet rajta). Gyorsan elkészül, egyszerre akár nagyobb adagban is, és nagyon finom.
A sült zöldségekhez megtisztítom a répát, a vastagabb darabokat hosszában félbe-negyedbe vágom. Meghámozom, kimagozom a tököt és ujjnyi vastag hasábokra vágom. Megszórom a kurkumával, sóval, a mozsárban porrá őrölt mustármaggal és koriandermaggal, rácsorgatom a mézet, olajat, sózom, összeforgatom, majd sütőpapírral bélelt sütőlemezre terítem szét úgy, hogy egy rétegben legyenek csak a zöldségek.
Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 70-80 percig sütöm, amíg teljesen megpuhulnak és enyhén meg is pirulnak a zöldségek.
A húsgolyókhoz a vöröshagymát, fokhagymát finomra reszelem, majd összegyúrom a hússal, curry keverékkel, tojással, apróra vágott petrezselyemzölddel, repceolajjal. Alaposan összedolgozom, majd diónyi gombócokat formázok a masszából.
A 30 dkg vöröshagymát finomra aprítom, a megtisztított petrezselyemgyökeret és fokhagymát szintén. Az olajon kis láng felett, gyakran kevergetve aranyszínűre sütöm a zöldségeket. Eztután a fazékba, a zöldséges alapra szedem a gombócokat, felöntöm a húslevessel, felforralom, majd fedő alatt nagy lángon addig főzöm, amíg a gombócok kivilágosodnak. Ezután átforgatom a gombócokat, mérsékelem a lángot, és így főzöm további fél órán át. Végül leveszem a fedőt és beforralom a zöldséges alapot alatta.
Tálalásnál kevés sóval és olívaolajjal kikevert natúr joghurtot adok a hús és zöldségek mellé.
Én nagyon szeretem az ilyen zöldségből készült krémleveseket, hihetetlen mennyiségű zöldséget lehet általuk a család tagjaiba juttatni percek alatt. Levesbetétként még a kelkáposzta sem feltűnő, a burgonyának hála pedig akkor is krémes, ha épp nincs itthon tejszín. (írtam már korábban, hogy a legközelebbi tisztességes bolt 6 kilométerre van tőlünk?) Nagyon hamar összeállítható, és ha épp nincs itthon húsleves, vízzel vagy zöldséglevessel felöntve is finom lesz a végeredmény, ebben az esetben pedig még vegán is lesz a levesünk. Aki pedig mégis gazdagabbá szeretné tenni, szórja meg a tetejét pirított napraforgómaggal tálalásnál, igazán jól passzol hozzá az is.
A hagymát felapírtom, üvegesre sütöm az olajon. Hozzáadom a feldarabolt fokhagymát, átpirítom, majd hozzáadom a megtisztított, nagyjából feldarabolt petrezselyemgyökeret és burgonyát is. Felöntöm a húslevessel (vagy zöldséglevessel, vízzel esetleg), beledobom a babérlevelet, és addig főzöm fedő alatt, amíg a zöldségek megpuhulnak.
A babérlevelet kidobom, botmixerrel pürésítem a levest, sózom, ha szükséges. A kelkáposztát nagyon finom metéltre vágom, majd felforralom a levest és belekeverem a kelkáposztát. Még két percig főzöm, majd belenyomkodom a finomra reszelt gyömbér levét, elkeverem és tálalom.
Lehet hozzá adni pirított napraforgómagot, joghurtot is, de önmagában is nagyon finom.
Elkészült a karácsonyi recept összeállítás csokorba kötve, receptfüzet formájában. A receptekből több menü is összeállítható, akár a gyerekekkel ünneplők számára vagy vegetáriánusoknak is. Az alapanyagok többsége könnyen beszerezhető, a receptek nagy része pedig egyszerűen, kevés konyhai gyakorlattal is elkészíthető, a maradék néhány pedig inkább kitartást, mint kézügyességet vagy rutint igényel, hogy tényleg mindenki találjon magának tetsző receptet, ételt benne. Cserébe egy-egy igazán finom és különleges darabbal emelhetjük az ünnep fényét.
A receptek közé került néhány alap darab is, például a kalács vagy az almalekvár, csak hogy minden egy helyen legyen, ezek nem csak az ünnepi ebéd vagy vacsora alkatrészei lehetnek, de akár reggelire vagy uzsonnára is kiválóak, és persze sok alap darab ki is maradt, mint a mézeskalács fűszerkeverék vagy ötfűszer keverék házilagos elkészítése, ha esetleg nem sikerülne ezeket készen beszerezni hozzá, vagy egyszerűen csak szeretnénk házilag elkészíteni.
Aztán a tartalomjegyzék, kedvcsinálónak:
Levesek:
-mangós almakrémleves pirított mogyoróval
-kakukkfüves karamellizált petrezselyemgyökeres gesztenye krémleves
-tejszínes fehérboros halleves pisztráng gombócokkal
Előételek:
-gyömbéres ecetes marinált ponty
-kacsarilette
-füstölt pisztrángos almás céklás kosárkák
Főételek:
-pisztráng sáfrányos mandulamártással, karamellizált gyökérzöldségekkel
-pisztáciás bárányfasírt sült almával, ribizlimártással és kalácspuffancsokkal
-ötfűszeres sült kacsa sütőtökkel, aszalt szilvával, gesztenyével
-hajdinával, gombával és dióval töltött kelkáposzta
-gesztenyés egyben sült pulykafasírt almaszósszal
-diós harcsafilé almás savanyú káposztával
Desszertek:
-mákos guba felfújt narancsos almalekvárral
-pisztáciás aszalt vörösáfonyás trüffeltorták
-joghurtos mangó puding gránátalmával
-aszalt szilvás mézes diós tekercs
-karácsonyi trüffelek
Lekvár, kalács, savanyúság:
-mézes narancsos almalekvár
-olajos marinált gomba
-vajas kalács és puffancsok
letölthető karácsonyi receptfüzet pdf
letölthető karácsonyi receptfüzet doc
A receptfüzet letölthető PDF formátumban és képek nélkül, szöveges, nyomtatóbarát formátumban is, az e-book változat egyelőre várat magára, de talán az is felkerül ide hamarosan. Bár az önként vállalt rövid határidő majdnem kifogott rajtam, így aztán előre is mentegetőzök egy kicsit a fotók egyenetlen minősége miatt (szerencsére ez a receptekre egyáltalán nem igaz), meg hát ez az első ilyen próbálkozásom és a kiadványszerkesztés sem az erősségem, de ezzel be is fejezem a sopánkodást, remélem, tetszik a kiadvány és találtok benne hasznos recepteket a karácsonyi menühöz.
A kacsáról majdnem azt írtam, hogy lerágott csont, hányszor volt már a blogon, aztán keresgélek -és egyszer sem. Milyen furcsa ez, pedig a rozmaringos fokhagymás után ezt készítem talán a leggyakrabban. Ugyanis amikor fiatal és tudatlan voltam, mindig ilyennek képzeltem a pekingi kacsát: narancs, ötfűszer, újhagyma, valamilyen kevéssé autentikus kínai étterem után szabadon. Mára ugyan már egy fokkal okosabb lettem, de ezt a változatot még akkor is nagyon szeretem.
A másik, a köret. Ez viszont új fejlesztés, kicsit talán téli hangulatú, de a megmaradt gyökérzöldség készletek felhasználására ideális. Lesz belőle még zellergumós is, hamarosan, amint sikerül megírnom az összes elmaradásomat, sőt, igazából az volt először, és annyira megtetszett, hogy kipróbáltam petrezselyemgyökérrel is, vajon működik-e? Mi az hogy! Tehát petrezselyemgyökér, hagymával kissé lepirítva, juharsziruppal, krumplival, pürének megtörve, isteni!
- 4 főre
- 4 pecsenyekacsacomb
- 4 szál újhagyma
- 2 narancs
- 2 tk ötfűszer keverék
- 4 ek kacsazsír
- köret:
- 50 dkg petrezselyemgyökér
- 40 dkg krumpli
- 2 salotta (ha nincs, 6-7 dkg édeskés vöröshagyma)
- 3 ek juharszirup
- 3 dkg vaj
- 2 ek tejszín
Az újhagymákat megtisztítom, a szárakon hagyok egy kevés zsenge zöld részt, kettévágom, majd kizsírozott sütőtálba fektetem. A narancsok héját finomra reszelem, az újhagymákra, majd a levüket is ráfacsarom. A kacsát megtisztítom, majd bedörzsölöm az ötfűszer keverékkel, sózom és a hagymára fektetem, bőrös részükkel felfelé, elosztom rajtuk a maradék kacsazsírt. A sütőtálat lefedem alufóliával, és előmelegített sütőbe teszem, 160°C, 2-2,5 óra, a combok méretétől függően. A sütési idő felénél leveszem a fóliát, a sütési idő vége felé pedig meglocsolgatom a combokat egy-két alkalommal a saját zsírjukkal.
A körethez a megtisztított és feldarabolt petrezselyemgyökeret a felaprított hagymával együtt a vajon kis láng felett aranyszínűre sütöm, hozzáadom a juharszirupot, sózom, majd egy-két perc után a meghámozott, felkockázott krumplit is. Aláöntök egy kevés vizet, lefedem, és fedő alatt, kis lángon puhára párolom. Végül hozzáadom a tejszínt és burgonyanyomóval összetöröm a puha zöldségeket.
Hogyan lehet megetetni a gyűlölt karfiolt egy kisdeddel? Jó alaposan meg kell szelídíteni az ízét (ez a szofisztikáltabb megfogalmazása annak, hogy el kell nyomni) mindenféle zöldséggel, picit lágyítani citrommal, picit megédesíteni és ennyi.
Ponty eddig vad prüszkölésbe kezdett, ha csak megérezte a karfiol ízét, de ezt a levest csak úgy habzsolja. A fél liter belőle az alap, és ráadásul azon kevés ételek közé tartozik, amit másnap felmelegítve is megeszik. Szóval ez egy sikersztori. Azt meg már nem is említem, hogy az apja is imádja.
Egyébként ez a második étel a héten, amibe belezabált a macska. (elnézést a kissé vulgáris fogalmazásért, de tényleg ez történt, a mi macskáinkat semmiképpen nem lehetne kifinomultsággal és az asztali etikett ismeretével vádolni) Mindeközben a csirkemájat meg otthagyják. Ráadásul nekem ma ez lett volna a vacsorám (amit végül bosszúból csak azért is a vizslának adtam). Szóval van e valakinek valami bevált módszere a macskák távol tartására a fotómodellektől? Vagy csak a mi állataink ilyen szemtelenek? Mondjátok hogy más is jár így, vagy legalább valami kis vigasztalást, hogy lesz ez még így se.
A feldarabolt hagymát a vajon üvegesre sütöm, majd hozzáadom a meghámozott, nagyjából feldarabolt répát, petrezselyemgyökeret, karalábét is, és sűrű kevergetés mellett, mérsékelt lángon addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de ne égessük-barnítsuk meg semmiképpen, már csak a vaj miatt sem) Hozzáadom a kés pengéjével meglapított fokhagymát, a megmosott, rózsáira bontott karfiolt, felöntöm az alaplével, majd fedő alatt puhára párolom az összes zöldséget benne.
Sózom, hozzáadom a citrom levét, héját, cukrot, majd botmixerrel pürésítem.
Tálalásnál a felnőttek számár teszek az asztalra a gyömbér levéből, ebből locsolhat bele ki-ki ízlés szerint. (persze ha eleve csak felnőtteknek készül, akkor mehet bele a gyömbér már az elején is, de szerintem akkor is érdemes csak a levét használni, így biztosan nem lesznek fás gyömbér szálcsák a levesben)
A Limara által kiírt VKF! forduló legnagyobb kihívása számomra a hajdina volt.Persze olyan kihívás ez, amit én állítottam saját magamnak. Ugyanis a hajdinát nem igazán szeretem. Ha finoman akarok fogalmazni. Ennek oka viszont, mint később kiderült, nem maga a hajdina volt, hanem azok a szerencsétlen elkészített ételek, amikben eddig kóstoltam.
A receptben semmi innovatív nincs a hajdinán kívül, ez egy egyszerű gazdag zöldségleves, olyan, amit apukám annak idején gyakran készített árpagyönggyel, csak épp most itt levesbetétként hajdina került bele.
És most ki kell jelentenem: a hajdina igenis finom.
A hagymát finomra aprítjuk, a többi zöldséget miután megtisztítottuk, nagyjából azonos méretű, fél centis szeletekre-kockákra vágjuk. A zeller leveleit lecsipkedjük, félretesszük, a szárat szintén feldaraboljuk. A fokhagymát finomra aprítjuk.
Az olívaolajat felhevítjük, hozzáadjuk vajat, mozsárban finomra őrölt koriandert, a hagymát, azt üvegesedésig sütjük, majd hozzáadjuk a többi zöldséget is. Nagy lángon, sűrűn rázogatva-kevergetve addig sütjük, amíg a zöldségek egy kis színt nem kapnak, majd hozzáadjuk 10 másodpercre a fokhagymát és a paradicsompürét is.
Hozzáadjuk az átöblített hajdinát, felöntjük háromnegyed liternyi vízzel, sózzuk, és addig főzzük, amíg minden megpuhul benne.
Végül a főzés utolsó 1-2 percére a leveshez adjuk a zeller finomra metélt zöldjét is.
Ez a leves is minimanó álcázott zöldségfogyasztását hivatott elősegíteni, mivel mindenféle zöldségből készült krémlevest szívesen fogyaszt, még akkor is, ha a zöldség szilárd halmazállapotában berzenkedést váltana ki belőle. Viszont miért is főznék külön bébiételt, ha a kisded kifinomult ízlése lehetővé teszi, hogy mi is szívesen fogyasszuk az elsősorban számára készülő leveseket?
De most inkább néhány szó enerváltságom okáról.
A mai délutánra különleges meglepetéssel készült Ponty: még most sem tudom hogyan, de sikerült szert tennie az egyébként számára elérhetetlen helyen lévő majomkenyér (crassula ovata, vagy micsoda) két levelére, amire csak abból jöttem rá, hogy harsány csatakiáltása néhány másodpercre elhallgatott. Amilyen ráérősen tud nyammogni minden egyes falaton a hivatalos étkezések alkalmával, most olyan gyorsasággal sikerült internalizálnia a levelek csúcsi részét. Hiába koboztam el tőle a maradékot, a végeket már lerágta. Gyors tájékozódást követően a növényt első körben sikerült crassula argentea néven beazonosítani, amiről mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy közepesen mérgező, macskákban (?) hányást és depresszív tüneteket okozhat.
Mivel az orvos szülőknél nincs is rosszabb, gyorsan hónom alá csaptam az egyébként rendkívül vidám és csínytevésével teljes mértékben elégedett csöppséget, és a totális pánik állapotában beloholtunk a gyermek sürgősségire. Itt körülbelül három perc alatt levett a lábáról négy nővérkét gurgulázó nevetésével, és igazából nem tűnt betegnek, depresszívnek meg még annyira sem. Rövid eszmecsere következett az ügyeletes doktornővel, aki még pont ilyen növény elfogyasztásával nem találkozott, de felsorolta azt a 15 félét, amivel már igen. Próbált megnyugtatni, hogy ezek közül alig akad mérgező, és ha igen, akkor is legalább egy egész bokrot meg kellett volna belőle enni a kisdednek. Természetesen nem sikerült. Végül kigugliztuk, hogy a crassula argentea csak a macskáknál és kutyáknál okoz enyhe mérgezéses tüneteket, emberre ártalmatlan. Még később az öcsém kiguglizta, hogy ami nekem van, az nem is argentea, hanem ovata, az pedig mindenkire ártalmatlan. Amiért mindezt leírtam, az (azon kívül, hogy kicsit még mindig remeg a gyomrom), hogy belinkeljek két táblázatot a mérgező szoba- és kerti növényekről. Hátha másoknál is hajlamos a kisgyermek a kertészkedésre…
Magyarországon található toxikus növények listája
A történet aztán itt még hosszan folytatódik, a nagy izgalomban nem bírtam hazajönni a szakadatlanul vidám és egészséges Ponttyal, így kimentünk meglátogatni az apját az ibrányi ügyeletben, ahol a hivatalos szöveg szerint szoros orvosi obszerváció következett. Nem hivatalosan pedig Ponty lebontotta a rendelőt, szétszórt és felborogatott mindent, talált egy sakk-készletet (?), majd egy paraszttal a szájában rohangált fel és alá, és közben gurgulázva nevetett rendíthetetlenül. Az apja volt olyan szerencsés, hogy ki kellett vonulnia, de mi ketten az asszisztensnővel a rendelőben maradtunk, és együttes erővel sem sikerült megfékezni vidám kis démonunkat.
Aztán Ponty most édesdeden alszik, hiszen jól végezte dolgát, csak én ülök itt a gép előtt, és gondolkodom még mindig azon, hogy honnan, hogyan szerezte meg azokat a leveleket…
A hagymát, répát, petrezselyemgyökeret, szárzellert megtisztítottam, a zeller rostjait lehúztam, majd mindent feldaraboltam 2-3 centisre. A gyömbért meghámoztam és felszeleteltem.
Az olívaolajon megsütöttem a zöldségeket és a gyömbért, kis láng felett, kevergetve, amíg egy kis aranyszínt nem kaptak. Néhány másodpercre hozzádobtam a felszeletelt fokhagymát is, majd felöntöttem háromnegyed liternyi vízzel, a narancs levével, és hozzáadtam az átöblített sárgaborsót. Sóztam, majd fedő alatt addig főztem, amíg minden megpuhult.
Botmixerrel pürésítettem a levest. Ha túl sűrű lenne, lehet még egy kevés vízzel hígítani és ismét felforralni.
Tálalásnál mehet bele érett, kemény juhsajt lereszelve, vagy néhány kisütött csípős szárazkolbász karika, de azok nélkül is finom.
Már régóta tervezem ennek a sorozatnak a megírását, részeben azért, hogy rögzítsem a régi családi receptjeinket, részeben pedig mert a szabolcsi konyha igen kedves szívemnek és szeretném, ha mások is megismernék.
Az elhatározás azóta él bennem, amióta a fülem hallatára azt találták mondani a szabolcsi töltött káposztáról, hogy az gusztustalan. Mert milyen már az, hogy édes káposztából, paradicsomos lében főzve, kukoricadarával. Hát kérem az olyan, hogy finom. Szerintem a legfinomabb, de nyilván szabolcsi lévén kissé elfogult vagyok.
Rossz azt látni, hogy az országon belül nem ismerjük a saját tájegységeink konyháját, de egy thai vagy egy amerikai az megy mindenkinek kapásból. Mármint azok közül, akik tudnak egyáltalán főzni.
De ez most itt nem a kesergés és a világmegváltás helye lesz, hanem a szabolcsi recepteké. Egészen pontosan édesapám és nagymamám receptjeié. Egyébként is hasznos lejegyezni az ilyesmit, mert nemsokára nekem is tovább kell majd adnom a fiamnak.
Elsőként a káposztás paszulyleves, ami egy savanyú káposztából és tarka babból, füstölt csülökkel készülő tartalmas, savanykás leves. Apu receptje szerint.
8-12 adag
1 kisebb füstölt csülök (~1,5 kg)
80 dkg tarka bab (a mályvaszínű, cirmos)
80 dkg savanyú káposzta
30 dkg vöröshagyma, 2-2 szál (15-15 dkg) répa és petrezselyem gyökér, 1 nagy fej fokhagyma (a magyarból nagy fej, ~ 15 gerezd)
5 ek disznózsír, 2 púpos ek liszt (~ 5 dkg), 5 dl tejföl
1-1 maréknyi (~3-3 evőkanálnyi) köménymag, koriander, mustármag, szegfűbors, fekete bors
2 ek pirospaprika, 3 cső szárított erőspaprika
1 csokor borsikafű (vagy 4 ek szárított), 3 babérlevél
Apu a lelkemre kötötte, hogy azzal kezdjem, mindenből a legjobb minőségű házi kell bele. Savanyú káposztából is (szigorú kritérium, hogy birssel savanyítsák), pirospaprikából is, füstölt csülökből is. Én meg mondtam, hogy leírom, de tudom, hogy nem mindenkinél általános az, hogy az édesapja füstöli a disznót és tapossa a káposztát. De azért ha lehet, a piacon válogassunk hozzá jobbféle alapanyagot.
A babot a füstölt csülökkel együtt egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk. Másnap leöntjük róla az áztatóvizet és hideg vízzel (kb 3 liternyivel) felöntve feltesszük főni. Megy mellé a megtisztított, de egészben hagyott répa és gyökér is. A szemes fűszereket fűszertojásba vagy gézbe kötve érdemes a levesbe tenni, de ha nem zavarnak a magok, akkor mehet bele csak úgy simán is. A borsikafüvet konyhai cérnával szoktam összekötözni, így a végén könnyebb kihalászni. Ez is megy a levesbe a babérlevéllel és a szárított csipőspaprikával együtt. Sózni elvileg nem kell a csülök miatt. Ha mégis, akkor majd a végén kiigazíthatjuk.
Fél-háromnegyed órányi főzés után kiveszem a csülköt, ekkor már elég puha ahhoz, hogy darabolni lehessen. A húst lefejtem a csontról, a csontot visszateszem a levesbe. A bőrét lefejtem, a húst 2 cm kockákra vágom és visszateszem a bab mellé.
A bab egy-másfél óra alatt puhul meg. Ezt kóstolgatással bőszen ellenőrizni kell, mivel a savanyú káposztát a főzési idő legvége előtt 10 perccel kell csak a leveshez adni, hogy ne főjön szét, ropogós maradjon.
Közben hagymás rántást készítek. Ehhez a zsíron üvegesre sütöm a nagyon finomra aprított hagymát, majd hozzászórom a lisztet és világos aranyszínűre pirítom. A végén hozzáadom a finomra aprított fokhagymát, majd néhány másodperc után lehúzom az egészet a tűzről. Hozzáadom a pirospaprikát és felengedem kb fél liternyi vízzel. Simára keverem, lehetőleg habverővel, hogy biztosan csomómentes legyen.
Ha a bab már majdnem puha, hozzáadom a káposztát (ha ez nagyon savanyú volt, akkor előtte átöblítem, majd jó alaposan kinyomkodom belőle a vizet) és a rántást. Még tíz percig főzöm.
Végül kevés meleg levessel kikeverem a tejfölt, visszaöntöm a levesbe, egyet forralok rajta és lehúzom a tűzről. A répát, gyökeret, fűszeres tasakot, a borsikafű csokor maradékát kihalászom belőle, majd nagyon sok tejföllel és szárított erőspaprikával tálalom.
Másnap a legfinomabb, ha kicsit már összeértek az ízek.
Megjegyzés: A répa és a gyökér nem az eredeti recept része, de szerintem finomabb lesz tőle. Ha autentikusak szeretnénk lenni, akkor elhagyható.