Van az úgy, hogy néha valami igazán finom, kényeztető, édes péksüteményre vágyunk egy bögre tejeskávé mellé. Személyes kedvencem, a fahéjas csiga házi változata következik, egy kevés extrával, datolyával, kókusszal és narancssziruppal. Bár nem gondolom úgy, hogy alkalmanként nem fér bele egy kis extra szénhidrát azoknál, akik bőven megengedhetik ezt maguknak, de miért kellene fehér lisztből sütnöm, ha teljes kiőrlésűből is éppoly finom, sőt? Igazából a család már nem is nagyon tudja értelmezni itthon a fehér lisztből sült házi kenyereket, péksütiket, pizzát, annyira rákaptak a teljes kiőrlésű tönkölyliszt és zabliszt ízére. Aztán az oviban, olasz pizzériában, palacsintázóban még mindig ott a fehér búzaliszt, csak hogy el ne feledjék, milyen is az. :) (igen, bizony, nyíregyházi helyek ezek, legnagyobb örömünkre eljutottunk idáig is, hogy van mit ajánlani helyben! :))
Az élesztőt feloldom langyos tejben, elkeverem a cukorral, és pár kanál liszttel. Amikor felfutott, hozzáadom a maradék liszteket, az elhabart tojást, sót, és alaposan kidagasztom a tésztát, amíg sima felszínű lesz és szépen elválik a kéztől. Lágyabb állagú, rugalmas tészta lesz az eredmény. A tálat letakarom és kelni hagyom a tésztát, amíg duplájára nő.
A tésztát átgyúrom, majd lisztezett deszkán egy centi vastag téglalappá nyújtom.
A datolyát és a kókuszchipset késsel finomra aprítom (ha kókuszreszeléket használunk, azt nem kell darabolni természetesen :)), majd elkeverem a cukorral, fahéjjal és kókuszolajjal. (ha dermedt lenne a kókuszolaj, előtte melegítsük addig, amíg folyóssá válik) A kinyújtott tésztalapon egyenletesen eloszlatom a tölteléket, úgy, hogy az egyik hosszanti oldal mentén egy két centis sávot töltelék nélkül hagyok.
A hosszanti (és töltelékkel megkent) oldal felől indulva feltekerem a tésztát, végül a csupasz hosszanti szélét kissé rányomkodom a végén a tekercsre, hogy rögzítsem azt (ha nem akarna rátapadni, ecsettel kevés vízzel meg lehet nedvesíteni a tésztát) Éles késsel 2 centis darabokra vágom, majd sütőpapírral bélelt sütőlapra teszem a csigákat.
15 percig kelni hagyom, majd 180 C fokon 22-25 perc alatt aranyszínűre sütöm.
Közben elkészítem a szirupot: a narancslevet összemelegítem a nádcukorral, amíg a cukor teljesen felolvad.(lehet többet is készíteni, arányosan növelve az adagokat, úgy barátságosabban kezelhetőbb mennyiségekkel dolgozhatunk, de a csigákra ennyi szirup elég. A maradék viszont palacsinta mellé kitűnő)
A kisült csigákat rácsra szedem és még forrón meglocsolom/ecsettel lekenem a sziruppal.
Az idén ezt az egy születésnapi torát sütöttem magamnak. Nem kell nagyon sajnálni, mert azért volt több is, mivel végre találtunk egy igazán remek kis cukrászdát, ahol a sütemények határozottan nem indulnának esélyesként egy szépségversenyen, de minden természetes alapanyagokból készül, a hagyományos ízeket követi és igazán finom. A fagyik pedig egyszerűen zseniálisak. Szóval aki Nyíregyháza környékén jár, látogassa meg a Gyöngyössy cukrászdát, szerintem nem fog csalódni.
Tehát a torta. A konyhám továbbra sem készült el, szóval a tábori körülményekre való tekintettel az egyszerűség volt a fő szempont. A torta alja linzertészta, a teteje leginkább egy sajttortára hasonlít, az eredmény pedig mutatós (nekem legalábbis tetszik :)), és nagyon finom. Aki nem kedveli a gyors, hidegen használható zselatint, az készítheti melegen oldódóval vagy zselatin lapokkal is, a lényeg, hogy 500 ml folyadékhoz javasolt mennyiség kerüljön belőle a krémbe. A tejföltől pedig nem kell megijjedni, nagyon finom süteményekben, akár tésztában, akár krémben, hasonló az összhatás, mintha görög joghurtot használnánk, csak gazdagabb az íz és krémesebb az állag, és határozottan egyszerűbb vidéken beszerezni.
A tészta hozzávalóit összegyúrom, enyhén lisztezett deszkán kör alakúra nyújtom, kibélelem vele a kapcsos tortaforma alját. (perem nem kell, ha túllóg a tészta, körbevágom)
Előmelegített sütőben 180 c fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 perc alatt megsütöm.
A csokoládét összetöröm, vízgőz felett megolvasztom, kevés tejföllel elkeverem, majd hozzákeverem a többi tejfölt, kókuszreszeléket, cukrot is. Hozzáadom a zöld citromok finomra reszelt héját.
A zöld citromok levét kifacsarom, majd kikeverem vele a zselatint. Hozzáforgatom a tejfölös masszához, majd alaposan kikeverem.
A kihűlt tésztalap tetejére simítom a tejfölös krémet.
Szeletelés előtt legalább 12 órán át pihentetem a hűtőben.
Ha a clafoutis és az amerikai palacsinta házasságra lépne, valami hasonló lenne a végeredmény. Mivel a fiaim palacsinta függők mindketten, a sütögetésre viszont nem mindig biztosítják a körülményeket (tehát miközben próbálom sütni a palacsintát, életveszélyes manővereket hajtanak végre a háztartási gépek segítségével), így ez a tepsis változat hivatott biztosítani a gyorsan elkészíthető, palacsintára hajazó meleg reggelit.
Finom, gyümölcsös, gyors. Mi más kellene még?
A liszteket elkeverem a sütőporral, hozzáadom a tojást, joghurtot, mézet, fűszereket, olajat, habverővel alaposan kikeverem. Kiolajozott sütőtálba öntöm (nagyjából egy 22 cm-es kerek piteformába való ez az adag), majd a kimagozott, szeletekre vágott gyümölcs gerezdeket a tésztába nyomkodom.
Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30-40 percig sül. Akkor jó, amikor már a közepe is megemelkedik, de a sütési idő függ attól, hogy milyen vastag rétegben sikerül elteríteni a tésztát ( én a nagyjából 5 centi vastagon elterülő tésztát 40 percig sütöttem)
Melegen, mézes joghurttal, esetleg porcukorral megszórva, reggelire, uzsonnára kiváló darab.
…és akkor azon kaptam magam, hogy megint reggeltől estig főzök. egy főzőlapon, egy, a konyhaszekrény hevenyészett vázából félig kilógó sütőben, ötven négyzetcentiméternyi szabad helyen, egy konyhának nem nevezhető romhalmaz közepén.
én tényleg és komolyan be akartam zárni ezt a blogot, mert úgy éreztem, nincs nekem erőm az egészet újrakezdeni. de nem nevezhető újrakezdésnek az, ami soha abba nem maradt, csak legfeljebb hosszabb szüneteket tartott.
ez sosem volt az a napfényes-cukormázas oldal (ahogy én sem voltam az soha, ahogy ezt többen is éreztétek), a ködből, szürke felhőkből pedig az elmúlt egy évben még több gyűlt a fejünk fölé, de pont ez az ok, amiért írnom kell, fotóznom kell, főznöm kell, hogy a szürke inkább csak egy szín legyen a sok közül, amiből történetesen nekünk bővebben lett osztva.
a homályos utalgatások és borongós bevezető után pedig jöjjön a recept (nem egy nagy recept, inkább csak jelzés értékű, hogy írok még, élek még és egy ígéret mellé: lesz ez még jobb is :)), ami garantáltan elkésztíhető egy legénylakás konyhájában is. a gyerekek nagy kedvence a klasszikus poharas-kefires süti receptjének átalakításával készül, puha és finom, és ha nagyon belemagyarázom, akkor még egészséges is (a maga módján)
A kókuszreszeléket elkeverem a liszttel, hozzászitálom a sütőport, hozzáadom a cukrot, összekeverem. Hozzáadom az elhabart tojást, joghurtot, olajat, citromolajat, átkeverem és muffin kapszlikba adagolom a tésztát.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 25-30 percig (vagy tűpróbáig) sütöm. (nincs most sütőhőmérőm, a sütőt pedig még nem ismerem, de szerintem egy átlagos képességű sütőben inkább 20-25 perc alatt készül el)
Lehetőleg rácsra szedve hűtöm ki.
Megjegyzés: a zablisztet házilag is elő lehet állítani zabpehelyből egy késes daráló és kitartó munka segítségével.