Egy olyan bejegyzés, ahol nincs is igazából pontos recept, de meg kell írnom, mert itt a tavasz, és süt a nap, és lehet ráérősen reggelizni a teraszon, a melegben, napfényben. És innentől fogva megint nem lehet fotózni az udvaron, mert a fotómodellt megeszik a macskák és/vagy a vörösbegyek, vagy a macskák eszik meg a vörösbegyeket, amíg azok a fotómodellt eszik, de nem is lehet igazán lekövetni, mert hangos és nyüzsög az egész erdő körülöttünk, és mi ettől vidámak is vagyunk, pedig a család 2/3 részének már megint be van gyulladva a torka, de mindez nem érdekes, mert itt a tavasz és nemsokára jön a nyár. Pont.
Amit pedig mégis hoztam, az egy banálisan egyszerű és kézenfekvő, de attól még nagyon finom krém, amit szendvicsre lehet kenni, vagy pirítósra, vagy a pizza megmaradt tésztájából készült pici lepényekre. Feta, olajbogyó, aszalt paradicsm- már-már triviális így együtt, aztán kell még bele metélőhagyma, hogy harsogó zöldünk is legyen. A lepények pedig egy egyszerű (maradék) pizzatésztából készültek, amiket fél centi vékonyra nyújtottam, pogácsaszaggatóval szaggattam ki, megkentem a krémmel, tettem rájuk egy-egy félbevágott, magjától megfosztott datolyaparadicsomot, és 200 C fokos sütőben 10 perc alatt megsütöttem.
A paradicsomot és oljabogyót nagyon apróra vágom, a metélőhagymát szintén. A fetát villával összetöröm, a tejföllel krémesre keverem, majd hozzáadom az azsalt paradicsomot, oljabogyót és metélőhagymát is.
Akit a pizzatészta is érdekel, az receptet itt talál hozzá.
Dejó! Ilyen nekünk is jó lenne reggelire…ha nem lennék ekkora alvó. :) De a kréme meglesz! Főleg, hogy rájöttem a piacon isteni aszalt paradicsomot kapni.
Jenis, az a reggeli nálunk is délelőtt tíz óra körül volt. :) Csipi zabpehellyel kezd, mi meg csak kávézni bírunk reggel, a lepények meg a déli pizzából maradtak ki. :)
Ja, úgy már más. :) A kávé nálam is nyerő reggel. :)
Igen, a reggeli időpontja is számít. :) Bár az a biztos, ha előző este összeállítom. :)
Szia! Milyen olajbogyót használsz?
Köszi.
Szia Tamás! Ez most egy nagy szemű, üveges görög olajbogyó volt, még anyuéktól kaptam Görögországból. Általában nagy szemű, magozatlant szoktam venni, olajban eltettet, ha lehet, kimérőset, az általában finomabb.
2012. március 25., vasárnap