padlizsános cukkinis ragu pirított szűzpecsenyével, olajbogyóval, lepénykenyérrel

A tartalmas reggeliknek nincsen párja, de nem akarom borzolni a kedélyeket, ilyen nálunk is csak ritkán készül ezekben a korai órákban. Viszont az már nem ritka, hogy előző nap felkészülök valami hasonló fogással egy-egy nyugalmasnak ígérkező hétvégi reggelire. Meg hát ebédre és vacsorára éppoly kiváló ez a darab, mint a nap első étkezésére, sőt. Tehát a lényeg röviden: a ratatouille, azaz a francia lecsó utánérzése, némi pirított szűzpecsenyével és olajbogyóval gazdagítva, adott esetben tojással kiegészítve, mellé kukoricalisztből készült lepények, amik kiválóan itatják föl a szaftot. A kis lepények egyébként gyors alternatívák a friss kenyérre, hiszen ez a szódás változat tényleg igen hamar elkészül, és bár én nem vagyok ennek a műfajnak nagy rajongója, de jelen esetben a kissé parázs tészta a szaftos ragu mellé ideális megoldásnak bizonyult.

• padlizsános cukkinis ragu pirított szűzpecsenyével, olajbogyóval
• 1 szűzpecsenye (40 dkg)
• 1 padlizsán (35 dkg)
• 2 kis cukkini (50 dkg)
• 1 nagy kápia paprika (20 dkg)
• 1 doboz hámozott paradicsom (400 gr)
• 2 dl passzírozott paradicsom (passata)
• 2 dl átszűrt húsleves (vagy víz)
• 20 dkg fekete olajbogyó
• 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ág kakukkfű
• 1/2 ág rozmaring
• 6-8 levél bazsalikom
• 1 babérlevél
• 2 ág oregánó
• 4 ek olívaolaj
• só
• fekete bors

A szűzpecsenyét lehártyázom, két centis kockákra vágom. A zöldségeket nagyjából centis darabokra vágom, a hagymát, fokhagymát finomra aprítom. Egy evőkanálnyi olívaolajon nagy láng felett, nagyjából 2-3 perc alatt átpirítom a szűzpecsenyét, amíg mindenütt kivilágosodik a hús, majd kiszedem a serpenyőből, sózom, borsozom, és egy vadtag falú, hőtartó (jénai) tálba szedem, lefedem. A serpenyőbe öntöm a maradék olívaolajt, majd nagy láng felett gyakran kavargatva átpirítom benne a zöldségeket, a hagymát, paprikát, cukkinit és padlizsánt. Hozzáadom a fokhagymát, ezzel rövid ideig pirítom, majd felöntöm a passzírozott paradicsommal, hámozott paradicsommal, húslevessel, sózom, hozzáadom a csokorba kötött friss zöldfűszereket, a babérlvelet, olajbogyót, összeforralom, majd lefedve, kis láng fölött 30 percig főzöm. Leveszem a fedőt, ha szükséges, beforralom a ragut, hozzáadom a szűzpecsenyét, összeforrósítom, majd lehúzom a tűzről és a lepénykenyerekkel tálalom.

A tojásos változathoz az elkészült ragut kiolajozott tálkákba vagy mini serpenyőkbe szedem,  fészket készítek bele a tojásnak, majd beleengedek óvatosan egy-egy feltört tojást fejenként. Előmelegített sütőben 200 C fokon 10-15 perc (15, ha még meleg raguba kerülnek  atojások, 20, ha a hűtött ragut tesszük a serpenyőkbe), vagy amíg a tojások megszilárdulnak kissé.

• lepénykenyér
• 15 dkg kukoricaliszt
• 25 dkg finomliszt
• 2 dkg cukor
• 2 dl víz
• 3 ek olívaolaj
• 1 tojás, elhabarva
• 1 tk szódabikarbóna
• 1 tk sütőpor
• 1 tk só
• 1 mk csilipehely
• 1 mk ánizs, mozsárban porrá őrölve
• napraforgómag  a tetejére

A lisztet összeszitálom a szódabikarbónával és sütőporral, majd a többi hozzávalóval összegyúrom sima felszínű, rugalmas tésztává. 20 percig pihentetem, majd 4 gombócot formázok a tésztából és azokat lisztezett deszkán 2 centi vastag koronggá nyújtom. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejüket lekenem vízzel megszórom napraforgómaggal, és előmelegített sütőben 200 C fokon 15-16 perc alatt megsütöm.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Címkék: cukkin, egytál, kenyér, kukoricaliszt, olajbogyó, padlizsán, paprika, paradicsom, sertés, tojás

chorizos rukkola saláta sült paprikával

Egy igazán férfias saláta, mert ilyen is van. Nem csak a chorizo miatt, hanem mert ez egy igazán kiadós darab, és friss bagettel, esetleg egy kis mozzarellával kiegészítve egy éhes férfiember sem fog panaszkodni utána. Az pedig csak a ráadás, hogy friss, ropogós és színes, ízében pedig szinte már a nyarat idézi, legalábbis nekünk ilyen érzésünk támadt tőle, amire őszintén szólva már nagyon vágytunk a sok szürkeség után.

• chorizos rukkola saláta sült paprikával
• fejenként
• 5 dkg rukkola
• 4-5 dkg chorizo
• 1 nagyobb kápia paprika (15-20 dkg)
• 1/2 citrom leve és héja
• csipetnyi szárított oregánó
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 fél olajban eltett, szárított paradicsom lecsöpögtetve (3 dkg)
• 8-10 szem fekete olajbogyó
• 1+1 ek olívaolaj
• 3 ek fenyőmag
• a tálaláshoz mozzarella, fehér kenyér

Száraz serpenyőben aranyszínűre pirítjuk a fenyőmagot, kiszedjük, félretesszük.

A chorizot vékony szeletekre vágjuk majd az olívaolaj felében addig sütjük, amíg kissé megpirul és kiengedi a zsírját. Kiszedjük a zsiradékból, lecsöpögtetjük, félretesszük. A visszamaradt zsiradékban megsütjük a kicsumázott, felkockázott paprikát a vékonyra szeletelt fokhagymával együtt. Hozzáadjuk a mozsárban finom porrá őrölt oregánót, a citrom levét és héját is, beforraljuk.

A rukkolát megmossuk, lecentrifugáljuk, majd összeforgatjuk a finomra aprított szárított paradicsommal, a sült paprikával, kimagozott, félbevágott olajbogyóval, és a chorizoval.

Tálalásnál megszórjuk a pirított fenyőmaggal.

Címkék: aszalt paradicsom, chorizo, citrom, fél óra, fenyőmag, kápia paprika, olajbogyó, rukkola, saláta

citromos olajbogyós csirke parmezános polentával

Amióta Tamás fiunk kacsa-liba diétára fogott minket (ugyanis közel egy hónapja minden egyes nap a “mi legyen a vacsora?” kérdésre a kacsahusi libahusival választ kapjuk), kétségbeesetten vágyunk a könnyebb fogások után a köztes időben, vagyis akkor, amikor nem a gyerek kívánságának teszünk eleget a menü megtervezését illetően. Ilyenkor jöhet hal, néha csirke, vagy könnyű, zöldséges fogások, saláták, tulajdonképpen mindegy, csak ne viziszárnyas legyen. Az egyik ilyen vacsora igen jól sikerült és mindenképpen említésre érdemes fogása volt ez a csirke, amihez kivételesen filézett, lebőrözött felsőcombot használtam, mivel nemrég ráakdatam egy jó minőségű tanyasi csirkét bontva is áruló tenyésztőre. Az étel egyébként könnyen elkészül, igazi ízbomba, és még a folyamatosan kacsa után sóvárgó gyermekünk is hamar megbékült vele.

Polenta helyett köretnek adhatunk mellé mást is, mivel elég szaftos a végeredmény, akár tésztával is remekül működik.

• citromos olajbogyós csirke:
• 50 dkg csirke felsőcomb filé, bőr nélkül
• 20 dkg zöld olajbogyó
• 15 dkg vöröshagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 csokor kakukkfű
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• finomliszt
• 2 citrom
• só
• fekete bors
• 2 dl víz
• polenta:
• 2 dl finom kukoricadara
• 2 dl tej
• 2 dl víz
• 1 maréknyi reszelt parmezán
• 2 dkg vaj+ a sütéshez

A hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk.

A csirkehúst szárazra itatjuk, majd megforgatjuk kevés lisztben, a felesleget lerázzuk róla. Olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a vajat, majd pár perc alatt, több részletben színesre sütjük benne a csirkehúst minden oldaláról (eygszerre csak kevés húst érdemes sütni, hogy piruljon, és ne párolódjon a saját levében). Kiszedjük a zsiradékból, félretesszük, majd a visszamaradt zsiradékon megfonnyasztjuk a hagymát, kis láng felett. Hozzáadjuk a fokhagymát, átpirítjuk, felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a csokorba kötött kakukkfüvet, a citrom finomra reszelt héját és levét, sózzuk, borsozzuk, visszaszedjük bele a csirkét és hozzáöntjük az időközben a csirke alatt felgyűlt szaftot is. Fedő alatt addig pároljuk mérsékelt lángon, amíg a hús csaknem megpuhul. Ekkor hozzáadjuk az olajbogyót is és készre főzzük. Ha túl sok lenne alatta a szaft, fedő nélkül beforraljuk a kellő sűrűségűre tálalás előtt.

A polentához felforraljuk a vizet a tejjel, sózzuk, majd állandó kevergetés mellett beleszórjuk a kukoricadarát és addig főzzük, amíg a dara megpuhul, a massza sűrűvé válik. Hozzáadjuk a vajat, reszelt parmezánt, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük szét (én egy kerek szilikon sütőformát használtam), kihűtjük. Tálalás előtt szeletekre vágjuk, és serpenyőben kevés vajon mindkét oldalát megprítjuk.

Címkék: citrom, csirke, kukoricadara, olajbogyó, parmezán

aszalt paradicsomos, olajbogyós fetakrém és mini lepények

Egy olyan bejegyzés, ahol nincs is igazából pontos recept, de meg kell írnom, mert itt a tavasz, és  süt a nap, és lehet ráérősen reggelizni  a teraszon, a melegben, napfényben. És innentől fogva megint nem lehet fotózni az udvaron, mert a fotómodellt megeszik a macskák és/vagy a vörösbegyek, vagy a macskák eszik meg a vörösbegyeket, amíg azok a fotómodellt eszik, de nem is lehet igazán lekövetni, mert hangos és nyüzsög az egész erdő körülöttünk, és mi ettől vidámak is vagyunk, pedig a család 2/3 részének már megint be van gyulladva a torka, de mindez nem érdekes, mert itt a tavasz és nemsokára jön a nyár. Pont.

Amit pedig mégis hoztam, az egy banálisan egyszerű és kézenfekvő, de attól még nagyon finom krém, amit szendvicsre lehet kenni, vagy pirítósra, vagy a pizza megmaradt tésztájából készült pici lepényekre. Feta, olajbogyó, aszalt paradicsm- már-már triviális így együtt, aztán kell még bele metélőhagyma, hogy harsogó zöldünk is legyen. A lepények pedig egy egyszerű (maradék) pizzatésztából készültek, amiket fél centi vékonyra nyújtottam, pogácsaszaggatóval szaggattam ki, megkentem a krémmel, tettem rájuk egy-egy félbevágott, magjától megfosztott datolyaparadicsomot, és 200 C fokos sütőben 10 perc alatt megsütöttem.

• 20 dkg lágy, krémes feta
• tejföl, amennyivel krémesre lehet a fetát keverni (nagyjából 1 dl)
• 2 maréknyi zöld olajbogyó
• 1 maréknyi olajban eltett aszalt paradicsom,lecsöpögtetve
• 1 nagy csokor metélőhagyma

A paradicsomot és oljabogyót nagyon apróra vágom,  a metélőhagymát szintén. A fetát villával összetöröm, a tejföllel krémesre keverem, majd hozzáadom az azsalt paradicsomot, oljabogyót és metélőhagymát is.

Akit a pizzatészta is érdekel, az receptet itt talál hozzá.

Címkék: aszalt paradicsom, felvágott helyett, feta, kelt tészta, metélőhagyma, olajbogyó, sós

Paradicsomos olajbogyós csirke

Még mindig a minimális energiabefektetéssel elkészíthető, de nagyon finom, egytálétel jellegű kategória. Ez persze nem csökkenti az érdemeit, és sajnos a főzési időt sem, de cserébe szépen csendben elrotyog magának és nekünk közben nem marad más dolgunk, csak merőben különös ételeket készíteni a kisded játék konyhájában (pl serpenyőben sült ujjbáb béka műanyag tojással), természetesen(?) a kisdeddel együtt.

Maga a csirke zöld olajbogyóval, oregánóval és paradicsommal ugyan kissé olaszos beütésű, de a képzavar kedvéért nálunk friss bagett lett mellé a köret.

• 2 csirkecomb és 1 csirkemell bőrrel, csonttal
• 1 nagy fej fehérhagyma (25 dkg)
• 2 dl passzírozott paradicsom (passata)
• 2 dl csirke alaplé (vagy zsírtalanított húsleves)
• 15 dkg nagy szemű zöld olajbogyó (magozott)
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 dkg vaj
• 2 ek olívaolaj
• 4 ág friss vagy 1 tk szárított oregánó

Az olívaolajat felhevítjük a vajjal, majd körbesütjük benne a szétbontott csirkedarabokat ( a combját alsó és felső combra bontva, a mellét hosszában a mellcsontnál kettévágva). Ezt több részletben is lehet csinálni, a lényeg hogy színesre piruljanak és ne párolódjanak a darabok. Az elősütött húst kiemeljük, félretesszük, majd a zsiradékon üvegesre sütjük a finomra aprított hagymát.

Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát és az egész ág oregánót is, felöntjük a paradicsommal, húslevessel (vagy ha nincs, helyette vízzel), beletesszük  a csirkét, olajbogyót, sózzuk, majd fedő alatt addig pároljuk, amíg a csirke puha lesz, a húsa pedig szinte leomlik a csontról.

Végül fedő nélkül addig főzzük nagyobb lángon, amíg a szaft el nem éri a kívánt (ízlés szerinti) sűrűséget.

Friss fehér kenyér nagyon jól illik hozzá.

Címkék: csirke, egytál, olajbogyó, paradicsom

Sáfrányos nyúlragu csicseriborsóval, zöld olajbogyóval

Tehát.

Egyfelől főztem nyulat a héten ezerrel, sokszor, mert finom (meg azért is, mert a GasztRabbit blog és a Tetrabbit Kft bloggerversenyt indított és felhívtak rá szépen), és aztán az ilyesmiből mindenki kér, de kép meg poszt az csak most van, mert ahhoz kell sok minden, többek között idő, fény, meg áram is. Igen, áram. Mert az elmúlt napokban, az e-on tervezett üzemszünetet tart, és ez még így lesz a jövő héten is, ami abból áll, hogy ők eltervezték, hogy télen, fagyban fognak villanyoszlopokat cserélni a mi kis falunkban, és naponta 8 órára áram nélkül hagynak mindenkit. Szerencsére minden kütyühöz (úgy mint gázkazán, amiből jön a fűtés és a meleg víz, villanysütő és egyéb apróságok, mint pl hűtő, villany…) áram kell, így a közel 16°C átlaghőmérsékletű lakásunkban a sötétben és a néma csendben igen vígan voltunk Ponttyal egy ideig, majd inkább megléptünk Kisvárdára. Itt egyébként szintén elromlott a fűtés, de nem folytatom, mert az még panaszkodásnak hangzana, és nem tartozna szervesen a nyúlhoz.

Nyúl. Meglepően könnyű elkészíteni, bevallom én ezzel most szemebsültem, mert a házaknál kapható 3-4 kilós edzett állatok túl az életük delén igen lassan főnek, míg az ifjú Tetrabbitos állatokról ez nem mondható el. Viszonylag rövid időn belül (az elkészítéstől függően) iszonyú finom dolgokat lehet belőlük művelni, szóval mindenkit csak biztatni tudnék a Tetrabbitos nyuszik lelkes fogyasztására. Minket meggyőztek mindenesetre.

Ez egyébként egy egyszerűen elkészíthető, finom egytálétel (nagyon finom), amihez leginkább a lepénykenyér passzol, bár önállóan is élvezetes tud lenni. Az olajbogyó megosztotta a társaságot, a fiatalság a magozott változatot preferálta (volna), az idősebbek viszont feláldozták az esztétikus fogyaszthatóságot az íz oltárán, és inkább karakteresebb ízű, maggal együtt főzött változatra voksoltak. De ez ízlés dolga.

Az alaplé hozzá esetemben nyúlból volt, mert sikerült a héten annyi nyesedéket és csontos alkatrészt felhalmoznom, hogy ezt is megtehettem, de ezt lehet helyettesíteni csirkével is. Ennyi volt az előzetes, most a recept.

• 4 pecsenyenyúlcomb (hátsó comb, csontos)(kb 90 dkg)
• 20 dkg olajbogyó (nagy szemű, zöld)
• 25 dkg csicseriborsó
• 2 dl alaplé (nyúl vagy csirke)
• 2 dl száraz fehérbor (könnyű, nem túl karakteres ízű)
• 1 nagy fej fehér hagyma (~ 10-12 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• 1 csokor petrezselyemzöld
• nagy csipet sáfrány
• 1 babérlevél

A csicseriborsót beáztatom előző este, majd másnap bő, enyhén sós vízben puhára főzöm, leszűröm.

Az olajat felhevítem, hozzáadom a vajat és a combok mindkét oldalát aranyszínűre sütöm benne. Kiszedem a húst, a visszamaradt zsiradékra dobom a finomra aprított hagymát, üvegesre sütöm, majd hozzáadom a szintén finomra aprított fokhagymát, és felöntöm a borral. Hozzáadom a sáfrányt, babérlevelet, visszaszedem a combokat és visszaöntöm az alattuk összegyűlt levet is, sózom, hozzáadom az átöblített, lecsepegtetett olajbogyót, majd fedő alatt addig párolom kis láng felett, amíg a hús majdnem teljesen megpuhul.

Hozzákeverem a csicseriborsót, majd még nagyjából negyedórán át főzöm, fedő nélkül, erősebb lángon, hogy a szaft elérje a kellő (egyébként ízlés szerinti) sűrűséget, a hús pedig puha legyen.

Tálalás előtt kiemelem  a combokat, a csicseriborsót elkeverem a finomra aprított petrezselyemzölddel, és visszarakom a húst a ragu tetejére.

További nyulas receptek nálam és a GasztRabbiton.

Címkék: csicseriborsó, egytál, nyúl, olajbogyó

Lepénykenyér kontakt grillben sütve, paradicsomos olajbogyós rátéttel – a nagyon forró napokra

Az úgy volt, hogy hétvégén ünnepeltük Férjjel kis csúszással a házassági évfordulónkat, a nagyszülők közreműködésének hála, akik bevállalták Ponty felügyeletét. Ez eddig rendben van, de hogy jön ide a kenyér?

Nos, átugrottunk Debrecenbe, volt vacsora egy hangulatos és nem is rossz olasz étteremben, meg egy kis prosecco is hozzá, szóval ki gondol ilyenkor a másnapi reggelire? Hát én nem. Aztán mire észbe kaptunk, már nem volt nyitva semmi a Tescon kívül, ha valaki járt már vidéki Tescoban az tudhatja, hogy ez nem sok jót jelent. Mi tényleg megpróbáltunk ott kenyeret és paradicsomot venni (bruschettát szerettem volna másnap reggelire), de nem sikerült. Mert nem néztek ki ehetőnek.

Így hát miután hazaértünk, én nekiálltam dagasztani, és arra gondoltam, megpróbálkozom másnap reggel a kontakt grillünkkel a kenyér megsütése céljából. Mert úgy képzeltem, hogy ez gyorsabb, és nem fűti fel majd az egész konyhát (és tényleg nem csak azért, mert állandó kényszert érzek arra, hogy a konyhában kísérletezzek).

Jelentem, működik! Nem is akárhogyan! Ropogós, nagyon ropogós héjú lepénykenyér, nagyjából tíz perc alatt. Igazából olyan jól sikerült, hogy terveim ellenére még az elfogyasztása előtt a megörökítés mellett döntöttem. Én most a megszokottnál kicsit lágyabb kenyértésztát készítettem hozzá, de szerintem működik ez akármilyen már jól bevált kenyértésztával is.

Közben a hűtőben árválkodó három szem paradicsomból meg még egy olajbogyós, aszalt paradicsomos, remek ízű feltét is készült hozzá.

• 4 lepénykenyér
• 25 dkg rétesliszt
• 1,5 dl víz
• 2 ek olívaolaj
• 2-3 gr friss élesztő
• 1 púpos tk só
• nagyjából 2 adag paradicsomos rátéthez:
• 3 közepes paradicsom (~ 15 dkg)
• 8 fél, olajban eltett aszalt paradicsom (nagyjából lecsöpögtetve)
• 6-8 dkg fekete olajbogyó
• 4-5 gyöngyhagyma (vagy 2-3 szál újhagyma, esetleg 1 salotta)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ág oregánó
• 0,5 dl olívaolaj

A kenyérhez a friss élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a többi hozzávalót is, és alaposan kidagasztom. Sima felszínű, lágyabb, rugalmas tésztát kell kapnunk, ami szépen elválik a kéztől. A kelesztőtálat letakarom nyirkos konyharuhával, és félreteszem kelni legalább egy éjszakára. Ha gyorsabban szeretnénk kenyeret készíteni, akkor több élesztő kell hozzá, legalább 1-1,5 dkg, de ha van időnk, akkor a hosszú kelesztés kevés élesztővel jobb állagú tésztáét eredményez.

Másnap reggel a tésztát átgyúrom, négy gombócra osztom, majd lisztezett deszkán kb másfél centi vastag lepényekké nyújtom. A lepényeket bő negyedórán át pihentetem. Közben a kontakt grillt felhevítem a legmagasabb fokozaton, és a forró grillben kisütöm a lepényeket. (az meg közben külön öröm, amikor közben figyelem, ahogy a magasodó tészta felnyomja a grillsütő felső lapját)

A sülési idő függ a grillsütő teljesítményétől is, én időnként ellenőriztem a kenyeret, és akkor nyilvánítottam késznek, amikor aranyszínű csíkok képződtek rajta. Ez úgy 10 perc körül volt.

A rátétet még előző este elkészítettem, ehhez a kimagozott olajbogyót, aszalt paradicsomot, a hagymát és az oregánó lecsipkedett levélkéit nagyon finomra aprítottam, majd hozzákevertem a feldarabolt paradicsomot és a megtisztított, kés hátával meglapított fokhagymát is. Meglocsoltam az olívaolajjal, összekevertem, és lefedve a hűtőbe tettem pihenni, hogy összeérjenek az ízek. Másnap a fokhagymát tálalás előtt kipecáztam belőle.

Aztán a reggeli még ünnepibbre sikerült, mint a vacsora, szépen, csendben költöttük el kettesben, a teraszon, miközben a szomszéd kertjében figyeltünk egy búbos bankát, ami Férj szerint ritkaságszámba megy.(a kép tájékoztató jellegű, maximális zoommal készült, nagyon messziről)

Ponty pedig kérem, remekül érzi magát a nagyszülőknél, mint hal a vízben, anyu elmondása szerint egyáltalán nem hiányzunk neki, és OTT megeszi még a meggyet és az őszibarackot is. De nekünk meg már hiányzik, szóval most indulunk is érte, és minden tiltakozása ellenére hazacipeljük magunkkal. Hisz ő még csak egy kisbaba.

Címkék: felvágott helyett, hús nélkül, kelt tészta, kenyér, olajbogyó, paradicsom