káposztás tészta

De nem úgy. :) Szóval az élet (legalábbis az enyém) soha nem úgy alakul, ahogy eltervezem, és hiába gondoltam én, hogy mostantól írom a blogot, nagy elánnal, valahogy mégis másként lett. Így lehet az, hogy két igazán mélységesen téli recept kerül ma ki a blogra, a tavasz első napjaira való tekintettel.

Az első egy hideg tészta saláta soba tésztából, savanyú káposztával és répával, ami kiváló vidd-magaddal munkahelyi ebéd, és akár egy főre is neki lehet állni elkészíteni különösebb rákészülés nélkül. Aki szereti, tehet rá szójaszószt is, én kicsit leszoktam a használatáról, valahogy nem stimmel az íze a jelenlegi ízlésemhez.

• soba saláta pirított répával és savanyú káposztával
• 1 köteg soba tészta (7,5 dkg)
• 2 tk mustármag olaj vagy szezámolaj
• 1 ek napraforgóolaj
• 1 fej lilahagyma (8-10 dkg)
• 2 kis répa (10-12 dkg)
• 1 marék savanyúkáposzta (10 dkg)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 tk római kömény
• 1 tk koriandermag
• 1 kk nádcukor
• só
• a tetejére pirított szezámmag vagy napraforgómag ízlés szerint

A tésztát bő, forró, sós vízben kifőzöm a zacskón lévő utasítás szerint, ez 3-4 perc főzés általában, majd hideg vízzel alaposan leöblítem, lecsepegtetem. Összeforgatom a mustárolajjal (vagy szezámolajjal)

Közben a megtisztított, félbevágott hagymát, répát, fokhagymát olyan vékony rézsútos csíkokra vágom, amilyenre csak tudom. A római köményt és koriandert mozsárban porrá őrölöm a cukorral és egy csipet sóval. A napraforgóolajat felhevítem, rádobom a zöldségeket és a fűszerkeveréket. Keverve-rázogatva nagyobb láng felett addig pirítom, amíg a zöldségek kissé megpirulnak, megpuhulnak, de még roppanósak maradnak. Végül hozzáadom a kinyomkodott savanyú káposztát, összeforgatom, összeforrósítom.

A zöldségeket elkeverem a tésztával. A tetejére lehet pirított szezámmagot vagy napraforgómagot szórni, ízlés szerint.

Címkék: hús nélkül, sárgarépa, savanyú káposzta, tészta

spenótos ricottás rétes

A sós rétes vitathatatlanul az egyik kedvenc műfajom, a spenót-ricotta-fokhagyma összeállítás pedig szintén igen közel áll az ízlésemhez, így csak idő kérdése volt, hogy ez a rétes létrejöjjön. Nagyon finom, nem túl bonyolult, és ideális lehet a közelgő tavaszi piknikekre.

• spenótos ricottás rétes
• 2 rúd
• 6 réteslap
• 50 dkg ricotta
• 1 tojás
• 5 dkg búzadara
• 15 dkg spenót
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 ek vaj+ 6-8 dkg vaj olvasztva a tésztához
• só

A spenótot megmosom, lecentrifugálom/leszárítom, átválogatom és a vastagabb szárakat letöröm. A leveleket metéltre vágom.

A vajat egy nagyobb serpenyőben megolvasztom, majd rádobom a spenótot, lefedem és lehúzom a tűzről, épp csak annyi hő szükséges a spenótnak, amitől összeesik, hogy könnyebb legyen dolgozni vele, de megpárolni nem kell.

A spenótot megszórom a búzadarával, átkeverem, majd összeforgatom a villával áttört, elhabart tojással elkevert ricottával. Hozzáadom a finomra reszelt fokhagymát, sózom, alaposan átkeverem.

A réteslapot kiterítem, lekenem az olvasztott vajjal, majd újabb lapot helyezek rá, összesen 3-3 lapot helyezek egymásra egy-egy rúdhoz. A tölteléket a hosszanti oldal mentén elegyengetem, majd viszonylag szorosan feltekerem a tekercseket. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem, a tetejüket lekenem olvasztott vajjal.

Előmelegített sütőben 180 C fokon 25 percig sütöm, amíg aranyszínűek lesznek.

Hidegen és langyosan egyaránt finom.

Címkék: hús nélkül, ricotta, sós, spenót, tészta

édesburgonyás galuskák sült paprikával, fenyőmaggal

Az édesburgonya az elmúlt napokban, hetekben első számú családi kedvenccé nőtte ki magát, köszönhetően finom, édeskés ízének, vidám színének, remek állagának, és annak a ténynek, hogy még a férjem számára is egyszerűen beszerezhető alapanyagról van szó. (ki érti, miért, de nem nagyon szeret ezer helyre járni bevásárolni, férfi létére) Eredetileg gnocchinak indult a történet, de a gyerekek közbeszóltak, így egy lényegesen gyorsabb megoldás, galuska született belőle. Aztán annyira megkedveltük ebben a formában, hogy később sem változtattunk rajta, így egy igazán gyorsan elkészíthető recept következik- sült édesburgonyából. Szóval az édesburgonyát valóban meg kell előtte sütni, de ezt a többi téli zöldséghez hasonlóan én nagy tételben oldom meg, aztán pár napig hűtőben szépen eláll a sok sült gumó. (A sütéshez a gumókat alufóliába csomagolom, majd 180 C fokos sütőben 45 percig sütöm. Miután kihűltek, meghámozom és jól záródó edényben hűtőbe kerülnek.)

• édesburgonyás galuskák sült paprikával, fenyőmaggal
• 2 közepes édesburgonya megsütve, meghámozva (35 dkg)
• 12,5 dkg juhtúró
• 1 tojás
• 20 dkg finomliszt
• 2 közepes kápia paprika
• 1,5 ek olívaolaj
• 1,5 ek vaj
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• 2 szardellafilé
• fekete bors
• 1 ek balzsamecet (rosso)
• 2 marék fenyőmag

Az édesburgonyát villával vagy burgonyanyomóval áttörjük, majd a tojással, juhtúróval és a liszttel csomómentes tésztává dolgozzuk ki, ehhez akár habverőt is lehet használni. Nokedli tészta állagú végeredményt kell kapnunk. 15 perc pihentetés után nokedliszaggatóval kiszaggatom bő, lobogó sós vízbe és kifőzöm, majd leszűröm.

Száraz serpenyőben megpirítom a fenyőmagot.

Közben a paprikát apróra vágom, a fokhagymát, szardellát nagyon finomra aprítom (aki idegenkedik a szardellától, használhat egy bő csipetnyi szárított, mozsárban porrá őrölt oregánót is helyette).

Az olajat felhevítem, hozzáadom a vajat, majd mérsékelt láng felett megsütöm benne a paprikát a szardellával együtt. Az utolsó fél percre hozzáadom a fokhagymát is. (ha oregánót használunk, azt az elején adjuk hozzá) Tekerek rá borsot, sózni nem szükséges, a szardella elég sós. Végül hozzáadom az ecetet és beforralom, hogy ne maradjon folyadék alatta.

A forró galuskát összeforgatom a paprikával, majd tálalásnál pirított fenyőmagot szórok a tetejére.

Címkék: édesburgony, fenyőmag, juhtúró, paprika, szardella, tészta

céklás gombócok pecorinoval, fűszervajjal

 

A kényszerű szobafogság egyik velejárója, hogy mostanában kicsit megszaporodtak a pepecselősebb tészták a blogon, ami egyébként nem egy rossz dolog, mivel igazán szeretjük ezt a műfajt. Ez a céklás gombócos recept nem is egy hosszadalmas darab, és még a konyhát sem kell renoválni az elkészítése után, csupán némi rákészülést igényel, vagyis a főtt (vagy esetemben a sütőben sült) céklát és burgonyát előre el kell készíteni hozzá, aztán maga a tészta, a gombócolás és a főzés alig fél óra alatt elkészül. Hogy ne legyen annyira elrettentő az egész procedúra, egy egyszerű fűszervaj készült hozzá, ami egyfelől más ételekhez, például natúr borjúsülthöz is kiváló, másfelől egy ilyen ízes kis gombócról nem is illik nagyon elterelni a figyelmet blikkfangos szószokkal. A céklás gombóc pedig egy nagyon üdítő darab, mind ízében, mind színeiben, nálunk többször készült már, és határozottan a télutó egyik kedvence lett. Akár a fűszervajjal, akár füstölt lazaccal és tejföllel, csak ajánlani tudom.

A sült céklához és burgonyához a megmosott gumókat alufóliába csomagoltam (de egy alkalmas méretű, fedeles hőálló tál is megfelel), majd 180 C fokon 45 percig sütöttem, majd kihűlés után meghámoztam Ebben a formájában jól záródó edényben hűtőben pár napig eltartható.

• céklás gombócok pecorinoval, fűszervajjal
• 40 dkg főtt vagy sült, hámozott cékla
• 20 dkg főtt vagy sült, hámozott burgonya
• 15 dkg finomliszt
• 5 dkg búzadara
• 1 tojás
• só
• 5 dkg vaj
• 2 szardellafilé
• 1/2 citrom reszelt héja
• 1 ek pácolt zöld bors
• pecorino vagy más, kemény, érett juhsajt, esetleg parmezán a tálaláshoz

A fűszervajhoz a puha vajat kikeverm a finomra reszelt citromhéjjal, a durvára vágott zöld borssal és a nagyon finomra aprított vagy elkapart szardellával. Zsírpapírra teszem, hengert formázok belőle, betekerem folpackba és a hűtőbe teszem felhasználásig.

A burgonyát a tojással együtt botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a finomra reszelt céklát és a lisztet, búzadarát, sót is. Összegyúrom, majd formázás előtt letakarva bő fél órán át pihentetem a tésztát.

Nedves kézzel 2 centi átmérőjű gombócokat formázok a tésztából, amiket bő, lobogós sós vízben kifőzök. (A gombócokat formázás után közvetlenül a lobogó vízbe tettem. Ez így nekem gyorsabb megoldásnak tűnt, de lehet a főzés előtt előre is elkészíteni a gombócokat, nedves kézzel formázni, majd üveg vagy műanyag munkalapra tenni a végeredményt, amihez később nem ragad oda)

A víz tetejére felúszott, kifőtt gombócokat szűrőlapáttal kihalászom, majd tálalás előtt fűszervajat forgácsolok a tetejükre és megszórom bőven reszelt pecorinoval, vagy más keményebb, reszelhető, aromás sajttal.

Címkék: cékla, citrom, juhsajt, szardella, tészta, zöld bors

gulyásleves vaddisznóból, babbal, csipetkével

A babgulyás egyértelműen az egyik legnagyobb családi kedvencünk. Persze ez most nem a hagyományos, családi recept, hiszen vaddisznóból készült, igazából csak egy egyszerű gulyásleves, babbal, csipetkével, és a legfőbb szempont most számomra az volt, hogy minél többet megőrizzek a hús csodálatos, eredeti ízéből. Nincs benne füstölt hús, nincs benne semmi faxni, de az íze eszméletlen. A vaddisznó az egyik kedvenc húsunk egyébként is, ha vadról van szó (bár itt nehéz rangsorolni, hiszen a nyúlon kívül talán az összes vad rajongásunk tárgyát képezi), és ha hozzájutunk, nem nagyon szoktam bonyolítani a dolgokat, általában hagyományos fogások készülnek belőle. Aztán két-három pörkölt, casserole és gulyásleves után, ha még marad a húsból, majd  jöhetnek a kevésbé hagyományos ételek.

A csipetke bele nálunk kötelező, ami igazán idegeket és izületeket próbáló vállalkozás, még ilyen kis adagban is, de ha van idő és türelem, igazán megéri elkészíteni.

Vaddisznó helyett pedig készülhet marha és sertés húsból is vegyesen, bár egész más az élmény, de kiváló alternatíva lehet egy hétköznapi gulyáslevesre.

• vaddisznó gulyásleves babbal, csipetkével
• 75 dkg vaddisznó lapocka (vagy helyette fele-fele arányban ugyanennyi marhalábszár és sertéslapocka)
• 25 dkg tarkabab
• 4 fej vöröshagyma (25 dkg)
• 1 babérlevél
• 1 kis csokor kakukkfű
• 5 ek mangalicazsír
• 1/2 zellergumó (20 dkg)
• 2 púpos ek fűszerpaprika
• 1,5 liter víz
• 10 dkg finomliszt
• 1 nagy tojás
• só

A babot előző este beáztatom.

A lisztet a tojással és bő csipetnyi sóval sima, rugalmas tésztává gyúrom. Gombóccá formázom, majd apró, nagyobb borsszemnyi-kisebb borsónyi darabokat csípek le belőle, melyeket a mutató és hüvelykujjam között hengergetve golyóvá formázok, majd enyhén ellapítom, hogy lencse formájú tészta darabokat kapjak belőle. Deszkára teszem ami elkészült, hogy szikkadjon kicsit, mielőtt a levesbe kerül.

A húst felkockázom 2-3 centis darabokra, a hagymát finomra aprítom. A zsírt felhevítem és nagy láng felett színesre pirítom benne  a húst. Hozzáadom a hagymát, átpirítom, hozzáadom a pirospaprika felét, átkavarom gyorsan majd felöntöm a vízzel. Beledobom a babérlevelet, a csokorba kötött kakukkfüvet, hozzáadom a meghámozott, egészben hagyott zellergumót, majd felforralom és a legkisebb lángon, épp csak gyöngyöztetve, lefedve főzöm.

Nagyjából másfél óra múlva a babot friss, enyhén sós vízben előfőzöm. Amikor már félig megpuhult, lehabozom, leszűröm és a gulyáshoz adom, a maradék pirospaprikával együtt.

Végül, amikor már a hús és a bab is megpuhult, hozzáadom a csipetkét, és addig főzöm, amíg a tészta is megpuhul.

Megjegyzés: a főzési idő a vaddisznó korától és méretétől függ, ez most egy nagyobb, de viszonylag fiatalabb állat volt, és nagyjából 3 óra alatt készült el belőle  a gulyás. A megadott főzési idők erre a három órás össz főzési időre vonatkoznak.

Címkék: bab, leves, tészta, vaddisznó, zeller

vargabéles vanília sodóval

A férjem kedvenc desszertje következik. Nehéz róla többet írni, hiszen talán mindenki ismeri, ropogós réteslapokba burkolt metéltes, túrós töltelék, igazi klasszikus, mellé a vanília sodó szintén. Talán még annyit írnék, hogy ez egy könnyebb, levegősebb változat, amiben a cérnametélt mennyisége kevesebb a megszokottnál, de épp ezért lett ez a kedvenc nálunk, és érdemelte ki a “jobb mint az anyukámé” címet. A mazsola itt opcionális, természetesen járna bele, ha ez nem ütközne heves ellenállásba itthon, így most a mazsola nélküli változat kerül leírásra, de aki szereti, keverjen 2 maréknyi mazsolát is a töltelékhez.

• vargabéles
• 1 kis tepsire való mennyiség (26×17 cm)
• 6 réteslap
• 8-10 dkg vaj
• 50 dkg túró (félzsíros vagy zsíros)
• 8 dkg cérnametélt
• 1 dl tejföl
• 1 dl tejszín
• 3 tojás
• 7,5 dkg cukor
• 1 citrom finomra reszelt héja
• 1/2 rúd vanília kikapargatott magjai vagy 1 tk vanília paszta

A cérnametéltet enyhén sós vízben kifőzzük, leszűrjük.

A tojások fehérjét habbá verjük, a sárgáját kikeverjük  a túróval, tejföllel, tejszínnel, cukorral, vaníliával és a citrom héjával (ha nagyon darabos a túró, érdemes botmixerrel is átdolgozni egy kicsit, attól függően, mennyire rusztikus végeredményt szeretnénk kapni), majd óvatosan hozzáforgatjuk a tojások fehérjéből vert habot. Hozzáforgatjuk a kifőtt, kihűlt tésztát is.

Egy kisebb tepsit kivajazunk, majd az aljára fektetünk 5 réteslapot, minden réteget bőségesen megkenve olvasztott vajjal. A lapok lefektetésénél a túllógó széleket is kenjük le vajjal, és lehetőleg úgy fektessük le a tésztát, hogy minden oldalon maradjon kilógó tészta szél. A tölteléket a tepsibe simítjuk, majd egy vajjal lekent, kettéhajtott réteslapot teszünk a töltelék tetejére. A lelógó széleket visszahajtjuk a vargabéles tetejére, és az egészet ismét lekenjük olvasztott vajjal.

Előmelegített sütőben 180 C fokon 30 percig sütjük.

• vanília sodó
• 3 dl zsíros tej
• 1 dl tejszín
• 3 tojás sárgája
• 1/2 vanília rúd félbevágva, magjai kikapargatva vagy 1 tk vanília paszta
• 3 ek cukor
• 10 gr étkezési keményítő

A tojások sárgáját lehetőleg habverővel kikeverjük az étkezési keményítővel és kevés tejszínnel, majd ha már csomómentes, hozzáadjuk a többi hozzávalót és gőz fölött/ kis lángon óvatosan melegítve állandó kavargatás mellett besűrítjük. A vargabéles mellé kínáljuk.

Címkék: édes, tejföl, tészta, túró, vanília

gyömbéres garnélás csirkeleves metélttel

Egy igazi gyorsétel következik, a szónak abban az értelmében,  hogy gyorsabb elkészíteni házilag, mint megvárni, amíg egy jó thai kifőzdéből házhoz szállítják (már ha van a városban ilyen). Nyáron igen sok thai jellegű és autentikus thai étel is készült, elsősorban az intenzív ízek és gyors összeállíthatóság miatt. Most egy gazdag, sűrű, egytálételnek is beillő leves, csirkével és garnélával. Friss zöldség, gyufaszálnyira vágott répa, kínai kel is kerülhet bele a végén az újhagymával együtt, ízlés szerint, a recept elég szabadon alakítható, de mi leginkább így készítettük.

• 2-3 főre
• 1 liter csirkehúsleves (lezsírozva, átszűrve)
• 2 csirkemellfilé (25 dkg)
• 20 dkg garnéla (konyhakész)
• 2 csokor újhagyma (15-16 szál)
• 2 maréknyi kínai vegyes szárított gomba (fafül, shiitake, csiperke)
• 6 cm gyömbérgyökér
• 1 csokor bazsalikom (ha van, thai)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 cső csili
• 2 ek halszósz
• 1 szál ázsiai citromfű (ha van, ha nincs, elhagyható)
• 1 lime
• 10 dkg cérnametélt vagy üvegtészta
• 1 ek kókuszolaj (ha nincs, földimogyoróolaj vagy esetleg olívaolaj
• korianderzöld vagy petrezselyemzöld a tetejére, ízlés szerint

A fokhagymát nagyon vékonyra szeletelem, a gyömbért gyufányi csíkokra vágom. A citromfüvet kés pengéjével megcsapkodom, hogy felrostozódjon. Az olajon átpirítom a fokhagymát, gyömbért, majd hozzáadom a szárától megfosztott egész csilit és a citromfüvet. (a csilit azért nem aprítottam fel, ne legyen csípős a leves. ahol gyerek nem eszik belőle és kedvelik a csípős ízeket, a csili karikára vágva is kerülhet bele) Felöntöm a húslevessel és még fél liternyi vízzel, felforralom.

A húslevesben megfőzöm a csirkemellet, közben a keletkezett habot leszedem. A megfőtt húst kiszedem, felszeletelem. A leveshez adom a tésztát, a garnélát, és még 3-4 percig főzöm, amíg a rák és a tészta is megfő. Végül belekeverem a zsenge zöldjével együtt vékonyra karikázott újhagymát és finomra metélt bazsalikomot és a feldarabolt csirkét is.

Tálalás előtt kidobom a csilit és a citromfüvet, tálalásnál pedig finomra aprított koriandert szórok rá, ízlés szerint.

Címkék: csirke, édes, garnéla, gyömbér, herkentyű, leves, quinoa, szilva, tészta, újhagyma

tex-mex szűzpecsenye csíkok sült paprikával, házi búza tortillával

A nyár folyamán a gyors tex-mex ételek és thai fogások sokszor mentettek meg minket az éhenhalástól, mert bár talán elsőre furcsán hangzik, némelyikük valóban nagyon gyorsan és egyszerűen elkészül, és igazán intenzív ízű darab a végeredmény. Elsőként egy pirított szűzpecsenye csíkokból és sült paprikából álló ételt hozok, amit rögtön a házilag összeállított fűszerkeverékkel kezdenék. Tehát lehet boltban venni tex-mex fűszerkeveréket, igazán széles a választék, és egy idő után valószínűleg megtatláljuk az ízlésünknek leginkább megfelelőt, de sokkal egyszerűbb (talán még gazdaságosabb is), ha házilag állítjuk össze, úgy, ahogy mi szeretjük. A fűszerkeverék általános összetevői a szárított chili, cayenne bors, fűszerpaprika, fekete bors, római kömény, szárított hagyma és fokhagyma por változó arányú keveréke, de szárított kakukkfű, oregano és gyömbér is előfordul az összeállításokban. Én leginkább a lenti keveréket szeretem használni, ami kicsit talán eltér a megszokottól, de szerintem nagyon finom a végeredmény. Érdemes egyszerre nagyobb adagban készíteni, ha beválik, jól záródó üvegben gond nélkül tárolható.

A gyorsan elkészülő kritériumnak a házi tortilla nem felel meg, ezt nem vitatom, de elmúlt a nyár, és nekem ismét tenger sok időm marad a főzésre. Tehát finomabb-e mint a bolti? A válasz: igen. Egyszerű-e elkészíteni? Nos, nem annyira macerás, mint amennyire időigényes, vagyis ha van rá egy kis időnk, próbáljuk ki, tényleg nagyon finom. De egyéb esetben marad a bolti változat. Szerencsére lehet már kapni jó minőségű lapokat is kisebb fűszerboltokban, amit idehaza sütnek, adalékanyagoktól mentesek, és fagyasztva pár hétig eltarthatók.

A tortillához a liszt búza, mivel a kukoricalisztből készülő tortillához szükséges speciálisan előkezelt kukoricaliszt, a masa harina (ami a szárított, majd meszes vízbe áztatott és ismét kiszárított kukorica finomra őrölésével készül) idehaza nem elérhető. A nálunk is kapható kukoricaliszt törékennyé teszi a lapokat, és igazából a bolti lapok is többnyire tisztán búzalisztből készülnek. Még egy érdekesség a tortillával kapcsolatban: van pár recept, ami a felhasználható zsiradékok közül a disznózsírra esküszik. Én maradtam a napraforgó olajnál, de aki érez magában kedvet a zsírral készülő változathoz, próbálja ki, állítólag még jobb lesz a végeredmény. A lényeg igazából a sütés után következik, ha ezt betartjuk, igazán puhák maradnak a lapok: a még forró tortillákat ecsettel vízzel lekenjük vagy bespricceljük, majd jól zárható edénybe tesszük, és így tároljuk felhasználásig. A keletkező gőzben a lapok puhák és hajlékonyak maradnak. Ha pedig később szeretnénk felhasználni, akkor a felmelegítés előtt érdemes lekenni vízzel, majd egy jól zárható tetejű edényben sütőben, mikrohullámú sütőben átmelegíteni. Ilyenkor kicsit hajlamosak összeragadni a lapok, de ezt elkerülhetjük, ha sütőpapírt vagy zsírpapírt teszünk közéjük.

Recept.

• tex-mex szűzpecsenye csíkok sült paprikával
• 1 ek római kömény
• 1 ek koriander
• 1 tk szárított oregano
• 1tk fekete bors
• 1 tk cshilipehely
• 1/2 mk őrölt fahéj
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 szűzpecsenye (40-45 dkg)
• 2 piros kaliforniai paprika vagy nagy kápia paprika
• 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
• 2+2+2 ek olívaolaj
• só
• tortilla, tejföl, tabasco, guacamole a tálaláshoz

A szárított fűszereket kávédarálóval vagy mozsárban finomra porrá őröljük. Ez így nem túl csípős, aki az erősebb ízeket kedveli, tehet bele ennél több csilipelyhet is.

A szűzpecsenyéről levágjuk a vastagabb hártyákat, majd vékony és nagyjából 4-5 centis csíkokra vágjuk. Összekeverjük a fűszerekkel, 2 evőkanálnyi olívaolajjal, és a finomra aprított fokhagymával. Legalább fél órán át hagyjuk pácolódni sütés előtt, de ha több idő van rá, még jobb lesz a végeredmény.

A paprikát vékony csíkokra vágjuk, a hagymát nagyon vékonyra szeleteljük.

Egy széles serpenyőt felforrósítunk a két evőkanálnyi olajjal, majd addig sütjük benne a hagymát, amíg kis színt kap. Sütés végén sózzuk, kiszedjük, félretesszük. Pótoljuk az olajat, majd megsütjük a paprikát is, szintén nagy láng felett, amíg ez is színt kap. Sütés végén sózzuk, kiszedjük, félretesszük. Ismét pótoljuk az olajat, majd nagy láng fölött kisütjük a húst. Sütés közben sózzuk. 2-3 perc alatt megpirul és átsül, tovább sütni nem érdemes. A húshoz keverjük a sült paprikát és hagymát, átforrósítjuk, majd megtöltjük vele a meleg tortilla lapokat.

A megtöltött tekercseket lehet azonnal tálalni, tejföllel, guacamoleval, Tabascoval ízlés szerint, de át is lehet sütni. Ehhez a kiolajozott/kizsírozott sütőtálba fektetett tekercsek tetejét lekenjük tejföllel, bőven megszórjuk reszelt sajttal (cheddar vagy más aromásabb, jól olvadó sajt) és 220 C fokos sütőben 15-20 percig, vagy grillsütőben 5-10 percig sütjük, amíg a tetején a sajt aranyszínű és hólyagos lesz.

• tortilla
• 6 db
• 30 dkg rétesliszt
• 15 dkg víz
• 2,5 dkg napraforgóolaj vagy disznózsír
• 1 kk só
• 1 késhegynyi sütőpor

A hozzávalókat összegyúrjuk, egy rugalmas, nem túl kemény, sima, fényes felszínű tésztává. Pihentetjük letakarva legalább 15 percig, átgyúrjuk, majd 6 részre vágjuk, a darabokat gombóccá formáljuk és lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. A nyújtás végén sütés előtt kézzel még vékonyabbra lehet kihúzni a lapokat.

Felhevített száraz serpenyőben addig sütjük mindkét oldalukat, amíg aranyszínű hólyagok jelentkeznek a lapokon. (Két lap sütése között érdemes kitörölni a serpenyőt, a lepergő liszt csúnyán feketére tud égni és az illata sem kellemes)

Sütés után azonnal lespricceljük vagy ecsettel lekenjük vékonyan vízzel a tortillák mindkét oldalát, és jól záródó fedelű edénybe tesszük tálalásig.

Címkék: paprika, sertés, tejföl, tészta, vöröshagyma

mini rétestekercs mézés gyömbéres szűzpecsenyével és brokkolival

Az a helyzet, hogy nálam időről időre előkerülnek ezek a kis rétestekercsek, mert egyfelől imádom gyártani a kis hengereket, másfelől csinosak és praktikusak, akár vendégvárásról, akár munkahelyi ebédről van szó. Mostanában két elöprő sikert arató recept született, egy juhtúrós aszalt szilvás (szintén sós változat) és ez az enyhén keleti irányba mutató ízű darab. A finom, fűszeres szűzpecsenye mellé párolt brokkoli került, mindez rétestésztába töltve. Ami az előbb leírtakon kívül még vonzóvá teszi ezt a receptet, hogy az egyébként a brokkolit a fura, marsbéli növénynek imponáló külleme miatt meg nem evő gyerekem azt a ropogós tészta burkában már szó nélkül, sőt kifejezetten lelkesen elfogyasztotta. A szűzpecsenye helyettesíthető más hússal is, aki a csirkemellet vagy borjúcombot jobban szereti, az használja nyugodtan azt a sertéshús helyett, a lényeg, hogy kevés sütéssel+párolással is könnyen megpuhuló húst válasszunk hozzá.

• rétestekercsek mézes gyömbéres szűzpecsenyével, brokkolival
• 6 réteslap
• 1 kis szűzpecsenye (40 dkg)
• 50 dkg brokkoli
• 1 kis vöröshagyma (6-8 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 cm gyömbérgyökér (vagy egy csapott tk szárított gyömbér)
• 2 ek szójaszósz
• 2 csapott ek méz
• 1 lime
• só
• olívaolaj vagy napraforgóolaj

A szűzpecsenyét lehártyázom, majd kis, nagyjából centis kockákra vágom. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szintén, a brokkolit megmosom, lecsöpögtetem, apró rózsákra szedem.

Kevés (1-2 evőkanálnyi) olívaolajon a húst a hagymával együtt lepirítom, mad hozzáadom a fokhagymát, finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, a mézet, szójaszószt és a lime levét. Hozzáadom a brokkolit is, sózom, majd lefedem és kis láng fölött addig párolom, amíg a brokkoli kissé megpuhul, de még roppanós marad.

A réteslap egyik felét lekenem olajjal, kettéhajtom, majd a keskenyebbik végére halmozom a töltelék 1/6 részét. A tészta két hosszanti oldalát felhajtom a töltelékre, majd feltekerem. Végül lekenem olajjal és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Ezt az összes réteslappal megismételem.

Előmelegített sütőben 200 C fokon 15-20 percig sütöm, vagy amíg a tészta ropogós, aranybarna lesz.

Rácson hűtöm ki.

Címkék: brokkoli, sertés, sós, tészta

gyors vacsora 3.: sütőtökös póréhagymás tarhonya

Szeretjük a tarhonyát, írtam már? Szeretjük a klasszikus módon, pörkölthöz, de újabban számos más formában is készül, ezek közül a leginkább (legalábbis állagában) rizottóhoz hasonlító változat a kedvenc. Érdemes  a sajtokkal is kísérletezni, ehhez az ételhez például az érett tehénsajt remekül passzol ( szerintem a mádi sajtkészítő remekbeszabott darabja a legjobb ebebn a témakörben, de ez most például pont egy Garabonciás sajttal készült), de ennek hiányában a parmezán vagy grana padano sem fogja elrontani. A sütőtök és póré pedig nem igényel különösebb magyarázatot, egyszerűen imádom őket.

sütőtökös póréhagymás tarhonya

20 dkg tarhonya

6 dl húsleves

1/2 szál póréhagyma

30 dkg sütőtök (tisztítva mérve)

0,5 dl száraz fehérbor

1 ek vaj

1 ek olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

1 csokor kakukkfű

1 marék reszelt parmezán vagy érett tehénsajt (3-4 dkg)

A pórét kettévágom hosszában, majd vékony félkarikákra vágom. A sütőtököt felkockázom. A vaj és olívaolaj keverékén körbepirítom a tarhonyát, majd hozzáadom a sütőtököt, azzal is pirítom, majd hozzáadom a pórét, megfonnyasztom, hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, csokorba kötött kakukkfüvet, felöntöm a borral, beforralom. Sózom, majd felöntöm a húslevessel, és fedő alatt addig főzöm, amíg a tarhonya haraphatóra puhul. Közben gyakran kevergetem.

Végül hozzákeverem a reszelt sajtot, kidobom a kakukkfüvet és tálalom.

Címkék: fél óra, hús nélkül, parmezán, póré, sütőtök, tészta