Egy amolyan téli mindent-bele leves, ami már csak a színe miatt is megér egy misét. Tele zöldséggel, szóval igazi vitaminbomba, abból, ami így a tél végén még maradt a kamrákban.
Aztán meg jön a szép idő, süt majd a nap, és jöhetnek a zöldek!
A hagymát apróra vágjuk, az édesköménymagot mozsárban porrá őröljük. Az édesköményt átpirítjuk az olívaolajon a hagymával együtt, majd hozzáadjuk a meghámozott, kis kockákra vágott céklát, sárgarépát, zellert, krumplit, finomra aprított fokhagymát is. Átpirítjuk a zöldségeket, majd felöntjük a húslevessel.
A leveshez adjuk az átöblített sárgaborsót és az apróra vágott zsályaleveleket is. Fedő alatt addig főzzük a levest, amíg a bosró megpuhul.
Ezután hozzáadjuk a passzírozott paradicsomot és a tésztát is, összeforraljuk, majd addig főzzük, amíg a tészta megpuhul.
Tálalásnál lehet csorgatni a tetejére extra szűz olívaolajat is, és lehet mellé adni friss (fehér) kenyeret.
Nem, nem panaszkodom, végre igazi tél van, hóval, köddel, faggyal, úgy mint gyermekkoromban, szóval jó ez így, és igazán jól tud esni esténként meleg plédbe burkolózva a kanapén a mályvacukros forró csoki, a fűszeres sütemények és egytálételek – de van az a pont, amikor sok lesz a jóból. Ezek most könnyebb, színesebb ízek, ételek, valahogy most már jobban esnek nekem még ebben a nagy hidegben is. Az első egy frissítő hatású ital, amiből úgy általában is szokott lenni a hűtőben pár palackkal, mindig más zöldséggel-gyümölccsel, mindig házilag készítve, általában joghurtos-ásványvizes alapú, fűszeres, és most épp ez a favoritunk. Nem épp az a testet-lelket melengető darab, de reggelenként nekünk ez kifejezetten jól esik és könnyebb tőle felébredni is. További nagy előnye, hogy jó minőségű bio zöldség és gyümölcs beszerezhető hozzá könnyen és egyszerűen az ALDI-LIDL tengelyen, ami munka után még nekünk is simán belefér (azaz még nyitva van, amikor megyünk haza :))
Az uborkát meghámozom, az almát szintén magházát kiszedem, mindkettőt nagyjából feldarabolom és turmixgép kancsójába teszem a többi hozzávalóval együtt. Addig mixelem, amíg krémesen sima lesz.
Ez egy Lorraine Pascale műsorban látott recept alapján készült (mert igen, évek óta először végre TV-t nézhettem, igazi felnőtteknek való műsort, és a gyermekeim nem akadályoztak meg benne! :)), ott egy karibi hangulatú ételsor része volt, szép, színes, zömmel friss hozzávalókból, de épp emiatt némi változtatást eszközöltem a téli zöldségkínálat hiányosságainak kiküszöbölése végett. Ez így nem túl karibi és nem is túlnyomóan nyers hozzávalókból áll, de nagyon finom, tartalmas saláta, ami langyosan és hidegen is finom, és lehet dúsítani avokádóval és/vagy fetával, amitől rögtön egy komplett munkahelyi étkezés válik belőle.
A babot beáztatom hideg vízbe egy éjszakára, másnap átöblítem és friss vízben puhára főzöm. Ha konzerv babot használunk, akkor 40 dkg-ra lesz szükség, ezt átöblítjük, leszűrjük, lecsöpögtetjük.
A paprikát nagyjából zöldségámozóval meghámozom, így a kemény héj nagyrésze lejön róla (akit az nem zavar, rajta is hagyhahtja a héját), majd kicsumázum, a magját-erét kiszedem és apró kockákra vágom. A lilahagymát szintén meghámozom, apróra kockázom. A fokhagymát tisztítás után apróra vágom. A hagymát, fokhagymát, paprikát az olívaolajon addig sütöm a kakukkfű ággal együtt, amíg a hagyma üvegessé válik és a paprika megpuhul.
A babot összeforgatom a sült zöldségekkel, ráreszelem a citrom héját, ráfacsarom a levét. Amikor a saláta langyosra hűlt, belekeverem a meghámozott, felkockázott mangót.
Langyosan is finom és hidegen is.
Tálalás előtt lehet még adni hozzá felkockázott avokádót, morzsolt fetát is. Lehet tölteni tortilla lapba, vagy adni mellé tortilla chipset.
Amikor kint nagyon hideg van és én nagyon hamar szeretnék enni bent egy tál meleg levest, akkor leggyakrabban a mirelit, zsenge zöldborsó a megoldás erre az égető problémára. Ez most thai jellegű lett, de a variációk száma végtelen. Ha vannak otthon friss fűszerek hozzá, azzal a legjobb, de én nem kövezek meg senkit, ha ezek hiányában a szárított megoldást választja (cserébe azt kérem, hogy engem se kövezzen meg senki hasonló esetben, hiszen nagy úr a szükség, meg a vidéki anyagbeszerzés, és thai (jellegű) ételek nélkül meg ugye élni nem lehet)
Az összes hozzávalót egy fazékba teszem, felforralom, majd fedő alatt 15-20 percig főzöm. (ha szárított koriander és petrezselyemzöld kerül bele, azt a főzés elején adjuk hozzá, ha friss, azt csak a főzés végén tegyük bele.
Botmixerrel pürésítem. Ha túl sűrű lenne, lehet vízzel higítani (de akkor újra forraljuk össze)
Dúsitani lehet kókusztejjel (én nem tettem), a tetejére pirított magvakat szórjunk bőségesen, ez ízlés szerint lehet kókuszchips, szezámmag, vagy napraforgómag, tökmag is.
A kedvenc zöldségeim egyike a tök, ez vitathatatlan, akár sütő, akár főző. A főzőből pedig van ugye a tökfőzelék, aminek az érdemeiről nem szeretnék vitatkozni, hiszen örök kedvenc, még a gyerekeimnél is, de azért van élet a tökfőzeléken túl. Például a gyömbéres tökleves. Abszolút kímélő, akár a beltartalmat, akár az elkészítéséhez szükséges időt vagy munkát nézzük. Van egy krémes (amúgy tejmentes) alap, ebben a kockázott, ép csak megpárolt tök, friss, fűszeres, de visszafogott ízű. Finom.
A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk, a krumplit szintén. Fazékba tesszük a hámozott, negyedelt gyömbérrel együtt, felöntjük a húslevessel. Fedő alatt addig főzzük, amíg a burgonya megpuhul.
Botmixerrel pürésítjük. Közben a tököt meghámozzuk, magjait kiszedjük, húsát kis, centis kockákra vágjuk. A leves alapját felforraljuk, hozzáadjuk a tököt és fedő alatt 5 percig főzzük. Végül hozzáadjuk a kókuszolajat, elkeverjük, majd tálaljuk. Tálalásnál aprított kesudiót szórunk a tetejére.
Megjegyzés: készíthetjük kókusztejjel is, ha sikerül jó minőségűt beszerzni belőle. Akkor 2 deciliternyivel kevesebb levessel készül az alap, majd pürésítés után adjuk hozzá a kókusztejet, és azzal együtt forraljuk fel.
Hiába itt a tavasz, én most is csak a “téli” zöldségekhez húzok, annyi kitétellel, hogy ezek most “újak”. Szóval zsenge, idei répa és kelkáposzta, meg társai. A krémlevesek meg amúgy is a gyengéim. Ez a változat most nagyon családbarát, azaz a szokásos petrezselyemzöld+fokhagyma kombinációval készült (de még így sem ment át a rostán a zöldséget újabban nagy ívben kerülő gyerekeimnél), ami nagyon finom, de lehet, hogy kissé unalmasan hangzik. Ezért írom az alternatív változatát is, amit csak a felnőtteknek készítek igehaza, és ami már annyira tartalmas, hogy akár munkahelyi ebédnek is beillik. Ez currys alappal készül, és a kelkáposzta mellé megy vörös lencse is, ha pedig akad otthon, kókusztejjel is meg lehet fejelni. Csak az íze végett. :)
A répát meghámozom, nagyjából feldarabolom, a hagymát szintén. Felöntöm az alaplével, hozzáadom a petrezselyemzöldet, fokhagymát, és addig főzöm, amíg a répa megpuhul. Botmixerrel pürésítem.
A kelkáposztát hajszálvékony metéltre vágom. A pürésített leveshez adom, majd további két percig főzöm. Ha szükséges, sózom.
A napraforgómagot száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd tálalásnál a leves tetejére szórom.
(Ha nem próbálunk meg elkeseredetten a gyerekek kedvében járni, akkor a petrezselyemzöldet ne főzzük a levesbe, hanem finomra aprítva, frissen keverjük a levesbe, miután lehúztuk a tűzről)
felnőtt változat:
mint fent, de kell hozzá még egy evőkanálnyi madras curry (tandoori masala lenne az ideális, ha van otthon), 2 ek olívaolaj (vagy kókuszzsír), 5 dkg vörös lencse, 2-3 órára beáztatva, 2 dl kókusztej, vagy ízlés szerint, és napraforgómag helyett pirított kókuszchips a tetejére. Ha pedig sikerül beszerzeni, korianderzöld a petrezselyem helyett.
Az egész nagyon hasonlóan készül, de a kezdésnél a hagymát felkarikázom, és megfonnyasztom az olajon/kókuszzsíron, hozzákeverem a curryt, majd ehhez adom hozzá a répát és az alaplevet.
A botmixerig hasonlóan haladok, mint fent, ezután megy vissza a tűzre, és hozzáadom a lencsét (azért kell csak beáztatni, hogy hamarabb főjön meg, mivel a leves elég sűrű, és tartós rotyogtatásnál félő, hogy odakap az alja) 6-7 perc után (amikor a lencse már majdnem megpuhult) adom hozzá a kelkáposztát és a kókusztejet, majd újraforrástól számított 2-3 percig főzöm.
Tálalásnál aprított korianderzöld és pirított kókuszchips megy a tetejére.
Süvítő szél, az égből szálldosó darabos, vizes valami, csontig hatoló hideg. Ez lenne a tavasz? Csalódottságomat főzésbe fojtva ezt a nemes bosszút találtam ki, hogy akkor most én téli levest főzök márciusban. Tavasz ide vagy oda, egy tál meleg leves ebben az időben igazán jól jöhet.
A póréhagymát megtisztítjuk, a fehér és a zsenge zöld részét vékony karikákra vágjuk. A többi zöldséget megtisztítjuk, paradicsomot meghámozzuk és kis kockákra vágjuk.
A lezsírozott, átszűrt húslevest fazékba öntjük, hozzáadjuk a zöldségeket, fűszereket, és az átöblített árpagyöngyöt. Felforraljuk, majd kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg az árpagyöngy megpuhul.
Tálalásnál bőven szórunk reszelt parmezánt a tetejére, de ízlés szerint friss petrezselyemzöld vagy pár csepp olívaolaj is mehet hozzá.
A legjobb ebben a levesben, hogy anélkül juthatok káposztához -amit amúgy imádok-, hogy (kis :) túlzással) órákat töltenék a finomra metélésével. Igaz, hogy a finomra szelt káposztasalátát imádom, és elvileg úton van már a robotgépem is, amivel majd megoldódnak a zöldségszeletelési problémáim (legalábbis remélem), meg hogy nyersen az igazi vitaminbomba, de azért így sem rossz, sőt, és az egész művelet fél óra alatt megvan, főzéssel, turmixolással együtt. Igazi téli krémleves ez is szerintem, és ha nem félteném annyira a kanapé huzatát az élénk színű folyadéktól, akkor legszívesebben odakuporodva, pokrócba burkolva kanalaznám a hideg estéken.
A káposzta torzsáját kivágom, a külső leveleit lefejtem, majd kisebb-nagyobb darabokra vágom, ahogy sikerül. Az almát meghámozom, magházát kiszedem, feldarabolom. A hagymát megtisztítom, félbevágom.
A zöldségeket-gyümölcsöket felöntöm a húslevessel (amit mostanában többnyire lebőrözött kacsafarhátból főzök, kifejezetten alaplének, és nagyon sokat dob a leveseken), fűszerezem, majd fedő alatt addig főzöm, amíg minden megpuhul. Botmixerrel pürésítem, ha kell, igazítok az ízeken, majd hozzákeverem a durvára vágott aszalt szilvát. Összeforralom, majd tálalom.
Tálalásnál apróra vágott camembert (sokat), durvára vágott diót (még többet) szórok a tetejére, és kevés aromás olajat (pl dióolaj vagy olívaolaj) locsolok rá.
Az idén télen igencsak szegényes a zöldség kínálat, sütőtököt már hónapok óta nem láttam (a félbevágott, folpack alatt penészedő daraboktól eltekintve), és pár hete már magyar cékla is csak mutatóba akad itt-ott, az is dió méretű. Szóval a két fő alapanyagom többnyire kilőve. Marad a zellergumó, kelkáposzta, káposzta, répa. Ami ugyan nem rossz, de alapvetően megváltoztatta a főzési szokásaimat. A tartalmas, meleg saláták helyett egytálételek és levesek készülnek inkább. A zellerből pedig főleg krémleves, így a gyerekfej méretű, enyhén fás gumókat is fel lehet használni. A körte, kéksajt és dió társasága igazi téli hangulatot kölcsönöz a levesnek, és ha akad otthon egy kis kacsa alaplé (én mostanában leginkább ezt főzök), akkor igazán különleges, akár ünnepi asztalra való darab is válhat belőle.
A zellert meghámozom, feldarabolom, és a meghámozott, nagyjából feldarabolt hagymákkal együtt fazékba teszem, felöntöm az alaplével. Őrölök hozzá borsot, hozzáadom a kakukkfüvetedő alatt addig főzöm, amíg a zeller épp csak megpuhul.
Botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a szétmorzsolt kéksajtot.
A körtét meghámozom és nagyon apró kockákra vágom. A levest visszateszem a tűzre, felforralom, majd hozzáadom a körtét (kevés nyers körtét félre lehet tenni a tálaláshoz). Fél percig főzöm, majd lehúzom a tűzről.
Tálalásnál durvára vágott diót szórok a tetejére és meglocsolom dióolajjal. (ha vajat használunk, azt a sajttal együtt, korábban adjuk a leveshez)
Télen sokszor belefutok hatalmasra nőtt, és kissé fás zellergumókba, amiből sok mindent készíteni nem lehet, de krémlevest például igen. Ez egycsapásra megoldja a fás részek problémáját, és még a sietős hétköznapokon is belefér az időmbe. A gombócoktól nem kell megijjedni, haladósan megy a formázás, még ha csinos, apró darabokat gyúrunk, akkor is belefér 20 perc aktív munkába a leves (na jó, kis csalás van, a combot előre darálva fagyasztom hozzá, így tényleg gyorsabban megy a munka :))
A gombócok hozzávalóit összegyúrom: a húst, tojást, olívaolajat, sót, borsot, búzadarát, apróra vágott petrezselyemzöldet, finomra aprított fokhagymát és a mustárt. Alaposan összedolgozom, majd nedves kézzel diónyi gombócokat formázok belőle.
Közben 1,5 liter vizet felforralok, enyhén sózom, majd kifőzöm benne a gombócokat. Amikor a víz felszínére úsztak, kihalászom azokat és félreteszem. A főzővizet is félreteszem.
A zellert, hagymát megtisztítom, nagyjából feldarabolom, fazékba teszem és rászűröm a gombócok főzővizét. Hozzáadom a fokhagymát, zellerzöldet, finomra aprított fokhagymát és felforralom. Fedő alatt addig főzöm, amíg a zöldségek megpuhulnak kissé. Botmixerrel pürésítem, majd visszateszem a tűzre, belekeverem a tejfölt, hozzáadom a gombócokat és összeforralom.
Tálalásnál lehet mellé adni pirítóst is, simán, vagy sajtosan.
Na és akkor elkészült a konyhám.
Gondoltam én. De nem egészen így alakult, a konyhai lámpa vezetékét például átfúrták az asztalosok, és újra le kell szedni majd a szekrényt, hozzák még a szegőket a pulthoz, és egyéb apróságok, mert ami elromolhat, az itt el is romlik (hiába utáltam Murphy törvényeit egész életemben, itt most kivételesen igaznak bizonyulnak) Szóval az elmúlt két hétben naponta szedem szét és rakom össze újra a konyhát, mosogatok, pakolok és rendezkedek – látszólag eredmény nélkül.
A vesszőfutásom azonban nem ok arra, hogy ne főzzek, csak lehetőleg minél kevesebb macerával igyekszem túltenni magam ezen a kötelező körön. Ez a leves például pár perc munkával összeállítható, tartalmas, egészséges és finom.
Aztán a fotózás sötétben még nem megy, de ha arra várok továbbra is, hogy minden csillag együtt álljon, félő, be kellene zárnom a blogot, szóval ne haragudjatok a kép minősége miatt, és én remélem, továbbra is, hogy lesz ez még jobb. :)
A répát megtisztítom, nagyjából feldarabolom, a hagymát, fokhagymát szintén. A koriandert, római köményt porrá őrölöm. A zöldségeket és megőrölt fűszereket az olívaolajon közepes láng felett, gyakran kevergetve pár percig sütöm, amíg a hagyma üvegessé válik. Felöntöm a húslevessel, sózom, belereszelem a meghámozott gyömbért, hozzáadom a széttépkedett petrezselyemzöldet. Felforralom, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a répa nagyjából megpuhul. Ekkor botmixerrel pürésítem, majd visszateszem a tűzre és hozzáadom a főtt csicseriborsót és az átmosott, leszárított spenótot. 2-3 percig együtt főzöm, majd tálalom.
Tálalásnál zsíros joghurtot vagy tejfölt adok mellé.
Én nagyon szeretem az ilyen zöldségből készült krémleveseket, hihetetlen mennyiségű zöldséget lehet általuk a család tagjaiba juttatni percek alatt. Levesbetétként még a kelkáposzta sem feltűnő, a burgonyának hála pedig akkor is krémes, ha épp nincs itthon tejszín. (írtam már korábban, hogy a legközelebbi tisztességes bolt 6 kilométerre van tőlünk?) Nagyon hamar összeállítható, és ha épp nincs itthon húsleves, vízzel vagy zöldséglevessel felöntve is finom lesz a végeredmény, ebben az esetben pedig még vegán is lesz a levesünk. Aki pedig mégis gazdagabbá szeretné tenni, szórja meg a tetejét pirított napraforgómaggal tálalásnál, igazán jól passzol hozzá az is.
A hagymát felapírtom, üvegesre sütöm az olajon. Hozzáadom a feldarabolt fokhagymát, átpirítom, majd hozzáadom a megtisztított, nagyjából feldarabolt petrezselyemgyökeret és burgonyát is. Felöntöm a húslevessel (vagy zöldséglevessel, vízzel esetleg), beledobom a babérlevelet, és addig főzöm fedő alatt, amíg a zöldségek megpuhulnak.
A babérlevelet kidobom, botmixerrel pürésítem a levest, sózom, ha szükséges. A kelkáposztát nagyon finom metéltre vágom, majd felforralom a levest és belekeverem a kelkáposztát. Még két percig főzöm, majd belenyomkodom a finomra reszelt gyömbér levét, elkeverem és tálalom.
Lehet hozzá adni pirított napraforgómagot, joghurtot is, de önmagában is nagyon finom.