Én jelenleg még mindig igen alaposan el vagyok foglalva hivatalos kötelezettségeimmel, de egy gyors poszt erejéig mindenképpen szeretnék bejelentkezni, mivel egy, a szívemnek igen kedves esemény kerül végre megrendezésre a hétvégén: egy termelői piac a Tokaj melletti Sárga Borház parkolójában, ahol a helyi termelők kiváló minőségű élelmiszereit lehet majd megvásárolni. Az első alkalomra való tekintettel pedig színes programok is tarkítják majd az egyébként sem unalmas rendezvényt.
Mivel pedig recept nélkül nem szeretek jelentkezni, hoztam egy izgalmas borkorcsolyát is – persze hogy sóskával, hisz alig vártam idén is, hogy kizöldelljen ez a növény. A blansírozott sóskalevelekbe füstölt pisztráng, kecskesajtkrém és kapribogyó került, mellé pedig a tokaj-hegyaljai Disznókő pincészet 2011 évjáratú száraz furmintja, ami remekül elkísérte a tekercseket.
Tehát először a plakát:
A Zempléni Nemzeti Parkért Szövetség Mezőzombor Önkormányzatának támogatásával minden hónap második vasárnapján 10:00-15:00 óra között kézműves piacot rendez TOKAJ-HEGYALJA PIAC néven a Disznókő Szőlőbirtokon a Sárga Borház parkolójában.
Megnyitó: 2012. április 15-én.
Szeretettel várunk mindenkit, ismerkedjenek a termelőkkel, portékáikkal!
A Tokaj-Hegyalja Piac lehetőséget biztosít a helyi – elsősorban tokaj-hegyaljai, zempléni és környékbeli – élelmiszertermelőknek és kézműveseknek portékájuk népszerűsítéséhez és értékesítéséhez.
A piacon kizárólag a vidék egyedi minőségű, kis mennyiségben, hagyományosan előállított élelmiszerei és egyéb kézműves termékei jelennek meg a friss és feldolgozott zöldségtől, gyümölcstől kezdve a füstölt húsárun, sajtokon, mézeken át a használati tárgyakig.
A megnyitót gyermektáncház, filmvetítés, furmint kóstoló és a környező dűlőket felfedező barangolás színesítik. Fűszeres Eszter erdőbényei gasztroblogger és a Sárga Borház étterem is ínycsiklandó meglepetésekkel készül.
Töltsék kedvüket és kosarukat a Tokaj-Hegyalja piacon! Tegyük e vasárnapokat együtt ünneppé, ahol találkozásinkból újra megszületik a tájat művelő ember odaadása iránti megbecsülés.
Elérhetőségeink: tokajhegyaljapiac.blogspot.com, tokajhegyaljapiac@gmail.com, aktuális információk a Facebook oldalunkon.
A Piac szervezői
Aztán pedig a recept:
A sóskát megmosom, szárát letöröm, egy pillanatra forró vízbe dobom, majd kiszedem és jeges vízben lehűtöm. Szárazra itatom a leveleket.
A kecskesajtot villával összetöröm, majd krémesre keverem a tejföllel.
Egy-egy sóskalevél szélére egy kiskanálnyi krémet teszek, erre egy darabka pisztrángot és pár szem kapribogyót, ahogy a levél mérete engedi, majd feltekerem a tekercseket.
Nem is olyan régen kaptam egy kedves meghívást Mátraházára a Lifestyle Hotelbe, lenne-e kedvem egy hétvégét családostól náluk tölteni és egy menüt összeállítani a szálloda étlapjára. Volt kedvem, tehát most egy rövid élménybeszámoló következik, plusz a receptek a szálloda márciusi étlapjáról.
Az utazás már eleve kalandosan indult, hiszen arra a hétvégére időzítettük, amikor a nagy hó leesett, és a mínusz sok fokban, a vastag porhóban még az autópályán is csak araszolva tudtunk haladni. A küzdelmünk azonban alig három-négy óra utazás után (mindezt 180 km-re kell számítani) meghozta gyümölcsét, és felértünk a behavazott Mátra tetejére. A tervezett kültéri programoktól a kisded határozottan elzárkózott, kicsit megrémítette élete első komolyabb hófúvása, így maradtunk a szállodában. Ennek a rossz oldala: gyönyörű volt a téli táj, a csupasz erdő a szikrázó fehérség alatt, és nekem hatalmas kedvem lett volna hosszú sétákat tenni a környéken. A jó oldala: maradtunk a meleg hotelben. Nagyon szép, letisztult, kellemes a dizájn az egész szállodában, pihenteti a szemet is, a szobák kényelmesek, komfortosak, és így legalább volt alkalmunk megismerni a szálloda wellness részlegét is. Mit is írok, nekem nem volt, de Férj és az aprónép közel hat órán át áztatta magát egyfolytában, és ezúton is elnézést kérek az ott tartózkodó vendégektől Csipi némileg felhangolt állapota és rendkívül aktív viselkedése miatt, de hát tetszett neki az intézmény, mit lehet tenni, ha egy hároméves lelkes, akkor nagyon lelkes.
Amíg Férj és az apróság lubickolt, addig én a konyhában foglaltam el magam, elkészítettük vacsorára a flatcat menüt, amit meg is osztanék majd a bejegyzés végén. A 90 adag csokimousse összeállítása elsőre ugyan megterhelőnek hangzik, de az ipari berendezések nagyban megkönnyítik a munkát. Egyébként én nagyon jól éreztem magam, alig vártam, hogy ismét beszabadulhassak egy profi konyhába főzni, ahol a mosogató akkora mint egy fürdőkád és a robotgép a konyhám méreteivel vetekszik, ez engem valahogy mindig boldogsággal tölt el. Bár a hivatalos forgatókönyv szerint a vacsora alatt nekem a látványkonyhában kellett volna sütni a pisztrángot, a séf volt olyan aranyos, és nagyon hamar elengedett gyermeket etetni.
Aztán másnap reggel kezdődött minden elölről, én ekkor újrafőztem és fotóztam mindent, míg a gyerkőc ismét a wellness részlegen múlatta az időt az apjával, letesztelték a gyermekmegőrzős játszóházat (nagy találmány, kisgyermekes szülők figyelmébe ajánlanám a szakképzett gondozónőt, aki a gyerekere felvigyáz), és Csipinek továbbra sem akarózott kimenni a hóba. Hát ez van, alföldi gyerek, a hegy+hó nem igazán fekszik neki. És itt a vége, rövid volt ez a két nap… Csipi kézzel-lábbal tiltakozott, amikor megtudta, hogy kiköltözünk a hotelből, és megfogadtatta velünk, hogy jövünk még ide máskor is. Jövünk. Egy gyereknek nem lehet nemet mondani, ha ilyesmire kér.
Hoztam pár fotót, bár igazából főként a főzésre és az ételfotókra összpontosítottam, így csak kevéssé tudom visszaadni velük a hely hangulatát, viszont itt a teljes menüsor is: diós rozmaringos sült camembert vajban sült almával és balzsamecetes céklával, körtés gorgonzolás sütőtök krémleves, pisztrángfilé pirított gombával és kínai kellel, csokoládémousse lime szirupos körtével.
A tököt felkockázom, a hagymát nagyjából feldarabolom. Az olívaolaj és vaj keverékén kis láng felett addig sütöm a sütőtököt és a hagymát, amíg enyhe aranyszínt kapnak. Felöntöm a borral, beforralom, majd hozzáadom az alaplét, a meghámozott, feldarabolt körtét, fedő alatt puhára főzöm a gyümölcsöt, zöldségeket. Hozzáadom a gorgonzolát, a tejszínt, botmixerrel pürésítem, sózom, ha szükséges, majd összeforralom.
A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, durvára vágom és tálalásnál a leves tetejére szórom.
Tálalásnál még kevés friss, nagyon vékony csíkokra metélt bazsalikom levél is kerülhet bele, remekül illik a leveshez.
A camembert tetejéről a kemény kérget vékonyan levágom, majd megkenem a durvára vágott dió, finomra aprított rozmaring és olívaolaj keverékével, sózom. Alufóliával bélelt sütőtálba teszem, majd grillrács alatt addig pirítom, amíg a dió megpirul és a sajt kissé megolvad. Grillsütő hiányában maximális hőfokra melegített sütőben, ha van, légkeveréssel addig sütöm, amíg a tetején az olaj sercegni kezd és a dió kicsit megpirul.
Közben a megmosott, magházától megfosztott, gerezdekre vágott almát a vajban megsütöm, sütés közben forgatom, úgy hogy minden vágott felületéről megpiruljon. Akkor jó, ha enyhén megpuhul, és a húsa mindenütt kicsit áttetszővé válik.
A céklát meghámozom, gerezdekre vágom, majd az olívaolajban kis láng fölött megsütöm, amíg a cékla elveszíti a tartását. Hozzáadom a balzsamecetet, sózom, beforralom.
Tálalásnál a pirult tetejű camembert mellé szedem a sült almát és a céklát.
A kínai kelt nagyon vékony csíkokra vágom. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymagerezdet kés pengéjével meglapítom. A gombát felszeletelem, ha sikerül apró fejű gombát beszerezni, negyedekbe vágom.
Az olívaolaj és vaj keverékének felén nagy láng fölött hirtelen megpirítom a kínai kelt, félreteszem, ráfacsarom a citrom levét. A maradék zsiradékot a serpenyőbe teszem, majd nagy láng fölött megpirítom a gombát. Hozzáadom a hagymát, fokhagymát és együtt sütöm, amíg a hagyma is színt kap. Sózom, borsozom, hozzákeverem a kínai kelt.
A pisztrángot az olívaolaj és vaj keverékén nagy láng fölött kezdem sütni, a bőrös oldalával lefelé. 2-3 perc után, miután a bőr már ropogóssá vált, megfordítom a halfilét, mérsékelem a lángot, és nagyjából egy percig sütöm még. Egy 15 dkg-os filének ennyi idő elég is. Sütés után sózom, borsozom.
A zöldségekre szedem a pisztrángfilét, citromgerezdeket adok mellé.
Minden bizonnyal ez a legcsúfabb édesség, amit valaha fotóztam, ugyanakkor az egyik legfinomabb is egyben. Sajnos az összképet még a tetejére ügyeskedett karamell sem dobja fel, így aztán bátran írhatom: szakácsfáklya nélkül is hozzá lehet fogni, mert bár a karamell remekül passzol hozzá, de ezt vékony sugárban a tetejére csogatva is meg lehet oldani, a látványon rontani nem fog. Persze ha van fáklya, miért is ne.
Aztán hogy pozitívumot is írjak róla, ez valóban az egyik legfinomabb édesség, amit eddig készítettem és bár ez egy elég szubjektív kategória, azért mindenképpen jelent valamit. Az erős érzelmek oka pedig leginkább az, hogy az édesség alapjául szolgáló képződmény gyermekkoromban édesanyámmal együtt kedvenc téli csemegénk volt (amit anyu egyszerűen csak ” a desszertenk” hívott). Nem kell nagy dologra gondolni, a desszert elnevezés egyszerű reszelt almát takart, sok darált dióval, némi cukorral és citromlével kikeverve, amit mindig nagymamám készített nekünk. Tehát ez a rövid, szentimentális történet. Ez a recept egy fokkal bonyolultabb, de azért továbbra sem kell nagy dologra gondolni, egy gőzölt, gyümölcsös alapú puding következik, amit a végén kevés karamell tesz még izgalmasabbá.
Az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, majd turmixgépbe vagy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a többi hozzávalót (a tetejére szánt cukor kivételével) és egynemű, sima masszává pürésítjük.
Szuflé formákba adagoljuk, amiket magas falú tepsibe állítunk és annyi forróvízzel öntjük fel, hogy az a formák feléig érjen.
Előmelegített sütőben 140 C fokon 45 percig gőzöljük, majd kihűtjük.
Tálalás előtt szétosztjuk a hideg pudingok tetején a cukrot, majd szakácsfáklyával karamellizáljuk azt. Ha nincs fáklya, akkor világos karamellt készítünk, amit vékony sugárban a pudingok tetejére csorgatunk tálalás előtt.
A friss füge az ország északi részén elég kétesélyes, gyakran bele lehet futni az ízetlen, éretlen példányokba. Szerencsére velem most nem ez történt. Egy kosárnyi finom, édes gyümölcsöt sikerült szereznem, amit persze részben csak úgy, magában megettünk, aztán készült belőle egy egyszerű saláta, prosciutto crudoval, rukkolával, kecskesajttal, olívaolajjal, balzsamecettel, a maradék pedig isteni portóis fügeként végezte fagylalt mellé.
A tejfölös alapú fagylaltot egyébként érdemes kipróbálni, nagyon finom, krémes, annak ellenére, hogy nem főzött hozzá az alap. A gorgonzola mennyisége pedig ízlés kérdése, én dekánként adagoltam a masszához, és négy deka tűnt az optimálisnak számunkra, de ez egyéni ízléstől függően több és kevesebb is lehet.
Aztán ki tudja, hátha még szerencsém lesz az idén egy újabb adag friss fügéhez…
A tejfölt, mascarponet, mézet, gorgonzolát turmixgép kancsójában simára mixelem, majd behűtöm.
Fagylaltgépben kifagyasztom.
A fügéket félbevágom, majd nádcukorba nyomom vágott felükkel lefelé. Egy serpenyőt felhevítek, és a fügékat a cukros felükkel lefelé a serpenyőbe teszem. köréjük szórom a maradék cukrot. Amikor elkezd olvadni a cukor és enyhén karamellizálódni, a fügékre öntöm a bort. Addig forralom erősebb lángon, amíg a portóiból sűrű szirup lesz a fügék körül.
Tálalásnál a hideg fagyi mellé szedem a forró fügét, és meglocsolom a sziruppal.
Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, hogy a sütőtök az egyik kedvenc alapanyagom. Nem volt ez mindig így, csupán néhány éve kezdődött a szerelem, és azóta minden évben egyre erősebbé válik. Most rögtön három receptet is hoznék, egy meleg salátát, ami előételként, de dupla adagban, egy kevés durvára vágott pirított dióval kiegészítve akár húsmentes főételként is működik, egy rizottót, ami olyan távolra került olasz gyökereitől, hogy a rizottó elnevezés tulajdonképpen itt már túlzásnak is tűnhet, és egy gyors, nagyon finom pohárkrémet.
sült körte és sütőtök saláta kéksajttal
A sütőtököt kis, centis kockákra vágom, a körtét meghámozom, magházát kivágom, gerezdekre szeletelem. A salottát nagyon finomra aprítom, a kakukkfű ágakat nagyobb darabokra csipkedem.
A sütőtököt, körtét, hagymát, kakukkfüvet összeforgatom az olívaolaj felével, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem szét, úgy hogy csak egy rétegben legyenek a zöldségek-gyümölcsök.
Előmelegített sütőben 200C fok, 45 perc (villanysütő, alsó-feslő sütés), vagy amíg a sütőtök elkezd enyhén pirulni.
A megsült körtét, sütőtököt tányérra rendezem és rámorzsolom a kéksajtot, majd jó minőségű extra szűz olívaolajat locsolok rá.
Ízlés szerint a tetejére lehet még szórni enyhén megpirított és durvára vágott diót is.
“rizottó” kókusztejjel, lencsével, sütőtökkel
A lencsét előző este hideg vízbe áztatom, ha ez elmaradt, akkor néhány óra áztatás is megteszi forró vízben. Átöblítem, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.
A sütőtököt kis, centis kockákra vágom, a hagymát, fokhagymát finomra aprítom. A citromfüvet megtördelem, kés hátlapjával megcsapkodom, a gyömbért meghámozom, hosszában négyfelé hasítom.
Az olajon üvegesre sütöm a hagymát, hozzáadom a rizst, addig sütöm, amíg áttetszővé nem válik, de színt nem kap. Hozzáadom a fokhagymát, gyömbért, citromfüvet, majd elkezdem felöntögetni a zöldséglével, sűrűn kevergetve. Ha a rizs beszívta a folyadékot, pótolom a zöldséglevet. Amikor a rizs már majdnem kész (azaz néhány perccel azelőtt, hogy haraphatóra főtt), hozzáadom a sütőtököt, kókusztejet, megpuhult, leszűrt lencsét. Addig főzöm, amíg a tök megpuhul (ez 2-3 perc).
Ha szükséges, ezután állítok még egy kevés zöldséglevessel a rizottó sűrűségén, összeforralom, kiszedem belőle a gyömbért, citromfüvet, majd tálalom.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
kókusztejes sütőtök krém
A sütőtököt kis kockákra vágom és a fahéjjal, vaníliakivonattal, kevés reszelt szerecsendióval együtt a kókusztejben puhára főzöm. Lehúzom a tűzről, belekeverem a nádcukrot és az előzőleg hideg vízbe beáztatott, majd kicsavart zselatint, addig kavargatom, amíg feloldódnak benne. Botmixerrel pürésítem, majd kihűtöm.
A tejszínt kemény habbá verem, majd hozzáforgatom a hideg sütőtökös keveréket.
Poharakba osztom szét, a tetejére szerecsendiót reszelek.
Megjegyzés: a krém tetejére lehet csorgatni juharszirupot, meg lehet szórni durvára vágott pekándióval, de az is nagyon finom, ha kevés sós karamellben pirított dió kerül rá durvára aprítva.
Na jó, ha nincs otthon Portói, egy testesebb, gyümölcsösebb vörösborral is meg lehet próbálkozni. Szóval nincs ebben semmi bonyolult, könnyen és gyorsan összedobható, mégis elegáns, és nem is gondolnánk elsőre, hogy ez egy gyermekétkeztetési project melléktermékeként is előállítható. Hideg desszert, a nagy hőségre való tekintettel.
A tejből és rizsből a hagymányos, vagy a legjobban bevált módon tejberizst készítünk. Én a következőképpen csinálom mostanában: a tejet a rizzsel, csiet sóval és a vaníliával egy fazékba öntöm, majd időnként megkeverve felfőzöm. Ha felforrt, megkeverem, lefedem, majd a legkisebb láng fölött 15 percig főzöm. Belekeverem az ízesítésre szánt hozzávalókat (azaz itt a széttördelt csokit, a nádcukrot és a mascarponet), habverővel addig keverem, amíg minden feloldódik a tejberizsben, majd fedő alatt hagyom kihűlni. Poharakba adagolás előtt ismét habverővel keverem át, ettől krémesebb lesz. Poharakba adagolom.
A szirupos szilvához a szilvát kimagozom majd negyedekre vágom. A nádcukrot a portóival és a fahéjjal beforralom, amíg sűrű szirupos nem lesz. Hozzáadom a szilvát és néhány percig nagy láng felett párolom, amíg a szilva héja bordóvá nem válik és egy kis levet is enged (de nem szükséges puhára főzni). Ha kihűlt, a szilvát a sziruppal együtt szétosztom a tejberizs tetején.
Megjegyzés: ha nem portóit használunk hozzá, a sziruphoz egy-két evőkanállal több nádcukorra lesz szükség.
Lassan helyreáll idehaza a dolgok rendje, a berendezési tárgyak a helyükre kerülnek és a fagyigép ismét befér a mélyhűtőbe. Szóval a nagy nyári nélkülözés után a melegebb napokkal egyetemben ősz elejére beköszönt ismét a fagylalt korszak. Legalábbis nálunk.
Volt-van még pár megvalósításra váró ötletem, ez az egyik, és mivel igen jól sikerült, itt a helye a blogon.
A vizet felforralom a cukorral és addig kavargatom, amíg az feloldódik benne. Lehúzom a tűzről, beletördelem a csokit és addig kavargatom, amíg az is felolvad benne. A csilit kettévágom, a magjait, ereit kivágom, felaprítom, majd mozsárban 1 tk nádcukorral szétmorzsolom. A sziruphoz adom.
A nektarint meghámozom, kimagozom, feldarabolom, simára turmixolom. Hozzáadom a már kihűlt szirupot, összeturmixolom, majd a masszát hűtőben kihűtöm.
Fagylaltgépben kifagyasztom, tölcsérbe adagolom.
Mindenre van magyarázat, erre is. Vagyis hogy miért kell megsütni a gyümölcsöket, amikor nyersen is finomak. Hát mert így még finomabbak! Arról nem is beszélve, hogy egy-két feledhető ízű őszibarackot vagy sárgadinnyét akár el is varázsolhatunk vele. Ha pedig alapból finom, érett gyümölcsöket használunk, akkor az eredmény egészen elképesztő lehet. Pedig nagyon egyszerű elkészíteni, de hát néha az egyszerű dolgok a legnagyszerűbbek. A gyümölcsök kombinációja változtatható, én most egy igen jól bevált triót írok le ebben a receptben.
A habra is van magyarázat, méghozzá az, hogy a mélyhűtőm olyannyira van tele folyamatosan mindenféle fél őzekkel meg egész malacokkal, hogy nem fért be még idén a fagyigép. Szóval marad a jól behűtött hab. De hát persze ez fagylalttal is finom lenne… A hab pedig igen szabadon értelmezhető szintén, ez most egy tejföl+ tejszínhab, de készült már nagyon finom változata apróra vágott citromfűvel kikevert joghurttal+tejszínhabbal is.
Az őszibarackot meghámozom, felkockázom. A sárgadinnye magját kikaparom, cikkekre vágom, a héjat levágom (ha előtte cikkekre vágjuk, akkor könnyebben megy). A ribizlit megmosom, leszedem a száráról.
A gyümölcsöket összeforgatom a rummal, juharsziruppal, pár csepp lime is mehet rá, ha éppen akad otthon és haloványabb ízűek a gyümölcsök. Kivajazott sütőtálakba szedem, a lényeg csak annyi, hogy egy rétegnél ne legyen vastagabb a tálban a gyümölcs, így sülni fog és nem párolódni. A gyümölcsök tetejére vajat forgácsolok.
Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 25-30 percig sütöm, amíg aranyszínt nem kapnak a gyümölcsök. (sütési idő a sütéshez használt formá(k)tól is függ)
A habhoz a tejfölt kikeverem a cukrokkal, amíg azok elolvadnak benne, a tejszínhabot kemény habbá verem. A tejszínhabhoz óvatosan hozzáforgatom a tejfölt, majd az egészet behűtöm tálalás előtt.
A forró gyümölcsöket a hideg habbal tálalom.
Tudom, hogy volt már édes sóskapuding a blogon, nem is olyan régen, de ez most olyan szép lett, és hát a tetején azzal a mentás cukorral… Szóval most egy pici változtatással, egy picit gyümölcsösebben. Ugye nem baj?
A tejet a sóskával, cukorral és a tojásokkal simára turmixoljuk turmixgéppel vagy botmixerrel, majd hozzákeverjük a tejszínt is, ezt már kanállal.
Szuflé formákba szűrjük a sóskás masszát, majd egy magasabb falú tepsibe állítjuk. Annyi forró vizet öntünk a tepsibe, hogy a szuflé formákat félig lepje el, majd előmelegített sütőben 140°C fokon 35 percig gőzöljük. Ha elkészült, kiszedjük a formákat a vízből és kihűtjük.
A mentát mozsárban eldörzsöljük a kristálycukorral, az epreket felszeleteljük.
Tálalás előtt megszórjuk a tetejét a mentás cukorral, eperrel díszítjük.
Tehát amit ígértem. A buborékos prosecco zselé hálás dolog, kevés munkával lesz belőle egy hihetetlenül finom, elegáns, bár kétségtelenül kissé retro hangulatú desszert. Mivel pedig most ennek van szezonja, akácvirágból, kevés citromhéjjal és eperből, levendulával fűszerezve készült el.
A prosecco lecserélhető pezsgőre is, az eper plusz pezsgő klasszikus páros, de az akácvirágot is szépen kíséri, kinek mi való inkább kedvére, a buborékos zselé recepteket nem kell túl szigorúan venni. Ha félszáraz pezsgőt, proseccot használunk hozzá, akkor pedig korrigáljuk a cukor mennyiségét.
Az erre a hétre rám osztott rugalmas munkaidő kissé kibabrált velem, általában elvesztettem a fonalat, hogy mikorra hova kell odaérnem, így az állandó fejetlenségben az új spárgás receptek egyelőre csak elkészültek, de fotó, poszt még nincs belőlük, viszont igyekszem bepótolni mindent, és ez talán a hétvégén sikerül.
A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom.
A proseccoból 1 decit felforralok a cukorral, mézzel, majd hozzáadom a száráról lecsipkedett akácvirágot. Egyet forr, majd lehúzom a tűzről, hozzáadom a citrom finomra reszelt héját és a kinyomkodott zselatinlapokat is. Kevergetem, amíg a zselatin feloldódik.
Miután langyosra hűlt, hozzáöntöm a maradék proseccot és poharakba, kelyhekbe osztom szét úgy, hogy mindegyikbe jusson a virágszirmokból is.
Hűtőbe kerül legalább 3-4 órára tálalás előtt.
Az epret megmosom, kicsumázom, leszárítom és szétosztom 4 kehelybe vagy talpaspohárba. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom.
A proseccoból 1 decinyit felforralok a cukorral és a levendulával, lehúzom a tűzről és 3-4 percig állni hagyom, majd ismét megmelegítem, lehúzom a tűzről és hozzáadom a kinyomkodott, lecsepegtetett zyelatinlapokat. Addig kevergetem, amíg a zselatin feloldódik.
Miután langyosra hűlt, hozzáöntöm a maradék proseccot, elkeverem, majd az eprekre szűröm.
Hűtőben legalább 3-4 óra kell neki, amíg a zselé kihűl.
Megjegyzés: Készült formában kidermesztett zselé is, erről sajnos nincs fotó. Ehhez akármilyen forma megteszi, én műanyagot használtam, szögletes krémsajtos dobozokat, de fém vagy üveg is jó. A zselét a megkötés után úgy lehet szépen kiborítani, hogy forró vízbe kell mártani egy percre a formát, így a fal menti rész ismét megolvad, a zselé pedig szépen kiborítható.
Az epresnél az eper hajlamos felúszni a folyadék tetejére, én ezt úgy oldottam meg a formában dermesztett változatnál, hogy lefedtem a zselé tetejét folpackkal, majd leszorítottam az epreket egy könnyű fedővel, ezt spárgával rögzítettem, ez így a folyadékot nem préselte ki, csak a helyükön tartotta a gyümölcsöket. (természetesen ha megvan a doboz teteje, az úgy egyszerűbb…) Dermedés után a folpack szépen lehúzható róla, a zselé teteje (kiborítás után az alja) pedig lapos marad.