A sós torták nálunk nagyon jól működnek végszükség esetén, hideg élelemként. Ha van egy ilyen a hűtőben, akkor mindig van mihez nyúlni, és nem kell olyan “fárasztó” dolgokkal terhelnie magát a ház urának, mint például összeállítani egy szendvicset. :) De valóban nagyon jó megoldás ez, akár a fent említett szerepben, akár vendégváróként (hisz itt a Húsvét hamarosan), akár piknik kosárba könnyű és látványos darabként.
Ez most tulajdonképpen egy körözöttből készült sajttorta. A körözött összetétele nálunk egy gyerekbarát verzió, azaz 4:1 arányban van benne a tehéntúró és a juhtúró, de ezt ízlés szerint lehet alakítani, sőt, a juhtúró akár el is hagyható belőle, ha valaki azt nem szereti (például anyukám, hát, ilyen is van)
újhagyma és hónapos retek a díszítéshez
A kenyeret késes robotgéppel finom morzsásra daráljuk. A vajat megolvasztjuk, elkeverjük a morzsával, majd sütőpapírral bélelt aljú kapcsos tortaforma aljába simítjuk, kanál hátával alaposan lenyomkodjuk, hogy tömör réteget képezzen. Hűtőben pihentetjük bő fél órán át, mielőtt a túrós réteg rákerül.
A köményt finomra őröljük, a hagymát finomra aprítjuk. A vajat megolvasztjuk egy serpenyőben, majd hozzáadjuk a köménymagot és a hagymát, lassú tűzön megfonnyasztjuk a hagymát. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a fűszerpaprikát.
A túrót összetörjük a juhtúróval, majd hozzákeverjük a paprikás hagymát. A morzsás alapra simítjuk. Hűtőben 3-4 órán át pihentetjük szeletelés előtt.
Tálalásnál a kapcsos forma oldalánál késsel meglazítjuk a krémet, lekapcsoljuk róla a tortagyűrűt.
Apróra vágott újhagymát és hónapos retket szórunk a tetejére, majd szeleteljük.
Megjegyzés: én most nem kapcsos tortaformát használtam, hanem tortagyűrűt és eleve a tortatálon állítottam össze a tortát, így átemelnem sem kellett.
Jeges finomságok, ha a fagylaltkészítő gép már nem fér be a zsúfolásig megrakott mélyhűtőbe. Vagy ha nincs is. Vagy ha egyszerűen csak jégkrémre vagy parféra vágyunk inkább fagyi helyett. Két gyümölcsös jégkrém, egy mentás görögdinnye és egy rózsavizes cseresznyés, aztán egy Rákóczi túrós ihlette parfétorta, az idei nyár aktuális kedvencei. A parfétorta egyébként igazán ütős darab, és akár nyári születésnapokra is tökéletes lehet. Gyorsan elkészíthető, nagyon finom, és még dekoratív is, nálam ennyi elég a sikerhez. (persze az sem hátrány, hogy a Rákóczi túrós az egyik kedvenc sütim) A két gyümölcsös jégkrém pedig igazán üde ízű, hűsítő darab, és hát gyerekbarát is, ha épp az apróságok gyümölcs-nemevős sztrájkot tartanak, de a színes kütyübe töltött jeges finomságoknak meg mégsem tudnak ellenállni.
A vajat felolvasztjuk egy serpenyőben, majd rászórjuk a lisztet és a cukrot. Alacsony láng felett addig kavargatjuk, amíg a morzsa enyhe aranyszínt kap.
A túrót villával alaposan áttörjük vagy botmixerrel átdolgozzuk, majd simára keverjük a vanília kikapart magjaival, a citrom héjával. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, közben adagoljuk hozzá a cukrot. A tejszínt habbá verjük, majd összeforgatjuk a túróval. A túrós masszába forgatjuk óvatosan a tojáshabot is.
Egy kisebb szögletes szilikon formába (vagy folpack fóliával bélelt szögletes kenyérformába) kanalazzuk a masszát. A baracklekvárt átkeverjük, ha nem elég folyós, kevés vízzel hígítjuk, majd a parféra kanalazzuk, és a kanál nyelével kissé belekavarjuk a túrós masszába, örvényszerűen. A kihűlt morzsa 2/3 részét rászórjuk a parfé tetejére, és kissé belenyomkodjuk a masszába, épp csak annyira, hogy ne peregjen le fagyás után, majd a parfé tetejét elsimítjuk. A maradék morzsát jól záródó tárolóban félretesszük a tálaláshoz.
Folpack fóliával lezárjuk a forma tetejét, majd mélyhűtőben kifagyasztjuk, legalább 12 órán át.
Fogyasztás előtt legalább fél órára tegyük át a hűtőbe a mélyhűtőből, majd tálaláshoz borítsuk tálra a parfét, szórjuk meg a maradék morzsával, és éles késsel szeleteljük. Tálalásnál lehet mellé adni kevés, nem túl sűrű baracklekvárt is.
A hozzávalókat turmixgépben vagy botmixerrel pürésítjük, majd jégkrém formákba adagoljuk, kifagyasztjuk.
A hozzávalókat turmixgépben vagy botmixerrel pürésítjük addig, amíg a cukor feloldódik és a massza egyneművé válik, majd jégkrém formákba adagoljuk, kifagyasztjuk.
A rózsavíz egyáltalán nem tolakodó ebben a desszertben, sőt, szerintem cseresznye mellé az egyik legjobb választás, hihetetlenül üde lesz tőle a gyümölcs, még intenzívebb ízzel, de ha valaki nem kedveli/nem tart otthon belőle, rózsavíz helyett ízesítheti a jégkrémet egy lime finomra reszelt héjával vagy egy-két, mozsárban kevés cukorral porrá őrölt, átszitált levendula virággal is.
Tipp: jégkrémhez való forma már a legtöbb konyhafelszerelést árusító boltban kapható, de ha nem szeretnénk ilyet beszerezni, használhatunk fél decis műanyag pohárkákat is, melyekbe egy-egy pálcikát állítunk, de akár kis méretű joghurtos doboz, szilikon mini muffin forma is megfelel a célnak.
Aztán ha mégsem lenne kedvünk sütnie ebben a nagy melegben…
Sütés nélküli mini torták, keksz alul, túró felül, az egész áfonyával megfejelve. Olyan egyszerűen elkészül, mint amilyen finom.
A zabpelyhes kekszet késes aprítóban porrá őröljük, elkeverjük az olvasztott vajjal, majd kapszlikkal bélelt muffinsütőben egyenletesen szétosztjuk a tésztát és egy kanál hátával alaposan lenyomkodjuk. Hűtőben dermesztjük legalább 15 percig.
A tejszínt felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről és elkeverjük benne a zselatint. Addig kevergetjük, amíg a szemcsék teljesen feloldódnak benne, ha szükséges, ismét melegítjük (ekkor már ne forraljuk, mert a zselatin elveszíti zselésítő képességét)
A túrót kikeverjük a cukorral, a citrom levével, héjával, majd hozzáadjuk a zselatinos tejszínt is. Hozzáforgatjuk az áfonyát és a masszát szétosztjuk a muffinkapszlikban. A torták tetejét 2-3 szem áfonyával díszítjük.
Fogyasztás előtt legalább 3-4 órán át hűtőben pihentetjük, amíg megköt a zselatin.
Egy sós, egy édes. Az édes gyermekünk legújabb kedvence, nála egyszerűen csak “frutti” néven fut (a Madagaszkár pingvinjei és néhány számunkra is ismeretlen rejtett asszociáció után szabadon), és gyümölcs ugyan nincs benne, de répa igen. És finom. Nem is kicsit, ami még számomra is meglepő volt elsőre, mivel egy álmatlan éjszaka után végső elkeseredésemben jött létre a recept abból, amit a hűtőben találtam. Azóta másodnaponta sütök belőle egy-egy adagot, és tekintettel a gazdag beltartalmi értékeire illetve az erőteljesen redukált cukormennyiségre, Csipinél ez reggeliként is funkcionál. Ha viszont a cukrot másfélszeresére-duplájára emeljük a receptben, akkor pedig egy nagyon finom klasszikusan édes desszertet kapunk. A szerecsendió-fahéj-vanília hármasa a répával és túróval kiválóan működik, tényleg remek ízek jönnek létre, szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni annak, aki a túrós és/vagy répás sütiket kedveli.
A sós változat pedig leginkább a körözöttre hajaz és állagát tekintve közelebb áll talán egy felfújthoz, mint egy túrótortához, viszont hidegen is nagyon finom, és nekünk egy-egy tányér salátával, vagy citromlével megcsepegtetett, vékony csíkokra vágott vajretekkel, pirítóssal nagyszerű vacsorának bizonyult.
A répát meghámozom, finomra reszem. A túrót és vajat villával áttöröm, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kikeverem a tésztát.
Kivajazott, kilisztezett piteformába öntöm, majd 160 C fokon 45 percig sütöm.
Hidegen szeletelem.
Megjegyzés: kevés reszelt narancshéj is kerülhet bele, ízlés szerint, úgy is nagyon finom.
A hagymát apróra vágom, majd a vajon üvegesre sütöm, lehúzom a tűzről és elkeverem benne a fűszerpaprikát. Miután kihűlt, hozzákeverem a villával áttört túrót és a többi hozzávalót, alaposan összedolgozom a masszát.
Sütőpapírral kibélelt formába öntöm, majd 160 C fokon 45percig sütöm.
A formából kiborítva hűtöm ki, hidegen szeletelem.
Ismét egy recept a kedvenc süteményes könyvemből, ami mi lehetne más, mint a piros vászonkötésű, ezer éves Váncza A mi süteményes könyvünk. Mert hogy farsang. Meg azért is, mert a várandósság utolsó heteiben ismét ellenállhatatlan vágyat kezdtem érezni a fánkok iránt, és ez az érzés a gyermek születése után sem múlt el. Bár a túrófánk nem a kedvenc kategóriám, ha fánkról van szó, és nem is egy igazán könnyed darab (már ha egyáltalán létezik a fánkok között ez a kategória), de ez a recept remekül működik. Egy kiadósabb leves után pedig igazán klasszikus vasárnapi ebéd is válhat belőle.
A túrót villával áttöröm, majd hozzászitálom a sütőporral elkevert lisztet, a puha vajat, tojássárgáját, cukrot, sót. A fenti az eredeti recept, de ízlés szerint kerülhet bele kevés őrölt vanília és reszelt citromhéj, vagy finomra őrölt ánizs is, én általában mindhármat teszek bele.
A masszából nagyjából 2 centis golyókat formázok, majd forró, de nem túl forró (180 C fokos) olajban aranyszínűre sütöm a fánkokat, sütés közben egyszer megfordítva a golyókat.
Ami kisült, szűrőlapáttal kiemelem, lecsöpögtetem, majd konyhai papírtörlőn felitatom a maradék zsiradékot.
Tálalásnál lehet mellé adni lekvárt is, ízlés szerint, de önmagában is nagyon finom.
Ha most megkérdeznék a kisfiam, mi a kedvenc süteménye, egészen biztosan ezt a pogácsát választaná. Korábban gyakran készült, családi borozások mellé, mostanában viszont inkább az aprónép kérésének teszek eleget, ha pogácsát sütök. Egyfelől remek közös program, és egészen elképesztő formákat tudnak gyúrmázni a kicsik a kelt tésztából, másfelől a végeredmény is olyasmi, ami mindenki örömére szolgál. A recept annyiban módosult, hogy mostanában a juhtúró felét tehéntúróval helyettesítem, így kevésbé aromás a produktum, a gyerekek ízlésének jobban megfelel, azonban a kacsazsír, köménymag és pirospaprika maradt, mert remek állagot és ízt adnak a pogácsáknak. A méret opcionális, nálunk a család abban hisz, hogy amit egy gyűszűnél nagyobb méretű szaggatóval szaggatnak ki, az nem is pogácsa, így én egészen apró méretben készítem, de ezen lehet változtatni. A pogácsa egyébként könnyű, levegős és puha, és mondanám, hogy sokáig puha is marad, ha a lenti, négy tepsit kiadó mennyiség nem fogyna el nálunk 24 óra leforgása alatt.
A liszteket elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a többi hozzávalót és alaposan kidagasztom. Lágyabb, rugalmas tészta lesz a végeredmény. Cipóvá formázom, majd letakarom a kelesztőtálat és nem túl meleg helyen hagyom pihenni, amíg a tészta a duplájára kel.
Átgyúrom, majd lisztezett deszkán 2 centi vastagra nyújtom, kiszaggatom tetszőleges méretű pogácsaszaggatóval. Nálunk a nagyon apró pogácsákat kedvelik, így egy fánk közepéhez készült 2 centi átmérőjű kiszúrót használtam, ez természetesen lehet ennél nagyobb is.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a pogácsákat, a tetejüket elhabart tojással lekenem. Ízlés szerint meg lehet szórni durva szemű sóval vagy egész köménymaggal is. 15 perc pihentetés után 180 C fokos sütőben aranyszínűre sütöm a pogácsákat. Ez ekkora méretnél 12perc sütési időt jelentett, 3-4 centis pogácsáknak nagyjából 15-18 perc szükséges majd.
Rácsra szedve hűtöm ki.
A férjem kedvenc desszertje következik. Nehéz róla többet írni, hiszen talán mindenki ismeri, ropogós réteslapokba burkolt metéltes, túrós töltelék, igazi klasszikus, mellé a vanília sodó szintén. Talán még annyit írnék, hogy ez egy könnyebb, levegősebb változat, amiben a cérnametélt mennyisége kevesebb a megszokottnál, de épp ezért lett ez a kedvenc nálunk, és érdemelte ki a “jobb mint az anyukámé” címet. A mazsola itt opcionális, természetesen járna bele, ha ez nem ütközne heves ellenállásba itthon, így most a mazsola nélküli változat kerül leírásra, de aki szereti, keverjen 2 maréknyi mazsolát is a töltelékhez.
A cérnametéltet enyhén sós vízben kifőzzük, leszűrjük.
A tojások fehérjét habbá verjük, a sárgáját kikeverjük a túróval, tejföllel, tejszínnel, cukorral, vaníliával és a citrom héjával (ha nagyon darabos a túró, érdemes botmixerrel is átdolgozni egy kicsit, attól függően, mennyire rusztikus végeredményt szeretnénk kapni), majd óvatosan hozzáforgatjuk a tojások fehérjéből vert habot. Hozzáforgatjuk a kifőtt, kihűlt tésztát is.
Egy kisebb tepsit kivajazunk, majd az aljára fektetünk 5 réteslapot, minden réteget bőségesen megkenve olvasztott vajjal. A lapok lefektetésénél a túllógó széleket is kenjük le vajjal, és lehetőleg úgy fektessük le a tésztát, hogy minden oldalon maradjon kilógó tészta szél. A tölteléket a tepsibe simítjuk, majd egy vajjal lekent, kettéhajtott réteslapot teszünk a töltelék tetejére. A lelógó széleket visszahajtjuk a vargabéles tetejére, és az egészet ismét lekenjük olvasztott vajjal.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 30 percig sütjük.
A tojások sárgáját lehetőleg habverővel kikeverjük az étkezési keményítővel és kevés tejszínnel, majd ha már csomómentes, hozzáadjuk a többi hozzávalót és gőz fölött/ kis lángon óvatosan melegítve állandó kavargatás mellett besűrítjük. A vargabéles mellé kínáljuk.
Ezzel a bejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasónak boldog új évet kívánni, és reményeim szerint egy kis segítséget is adni a szilveszteri készülődéshez. Nálunk előszilveszter formájában lezajlott az év végi ünneplés, holnaptól az óév maradék napjait felváltva munkával töltjük a férjemmel, így a klasszikus szilveszteri buli nálunk az idén elmarad. Viszont pár gyors fotót készítettem, mivel az elkészült ételek szerintem igen jól sikerültek.
A fenti cím ugyan hosszú, de a benne szereplő ételek valójában percek alatt elkészülnek, és igazán változatossá tehetnek egy büféasztalt, vagy akár egy szűkebb körű, otthon mozizós szilvesztert is színesebbé tehetnek.
A lencsesaláta a tavalyi nagy kedvenc, a citromos rukkolás nyomdokaiban halad, de ez most meleg, petrezselyemzölddel, kaprival és baconnel van gazdagítva, igazi komfortos darab, akár egy komplett főétkezésnek is megfelel.
A pisztáciás kecskesajtkrémmel töltött aszalt sárgabarack ötlete a Cucina Moderna aktuális számából származik, amit hála a sógornőmnek, ismét van szerencsém forgatni. A recept kis módosításon esett át, de ez szerintem az előnyére vált.
A cookie természetesen a fiatalúr kérésére készült, de ez is gyors, ízletes darab, és hát a gyerekekre is gondolni kell…
A túrókrémmel töltött sonkatekercs eredetileg otthon, az édesapám által beszerzett sváb sonkára lett kitalálva, de most egy egyszerű levegőn szárított szeletelt sonkával is remekül működött. (persze használható hozzá prosciutto crudo is) Ízeiben a túrókrém leginkább a körözöttre hajaz, illetve egészen pontosan a körözöttre, ahogy édesanyám értelmezi. Ő soha nem tett bele juhtúrót, sört és lilahagymát viszont igen, és fura módon ez a kissé bizarr kombináció egészen jól működött. Én a sört nem forszíroztam, és a körözöttnek ehhez az egészen kevéssé autentikus értelmezéséhez egy kevés apróra vágott zöldpaprikát is adtam. Büféasztalra érdemes kisebb tekercseket készíteni, egy-egy szelet sonkát kettévágni és úgy betölteni, viszont ez nálunk most vacsorára készült, így a hosszú szeleteket spirálisan tekertem fel, szerintem szép lett, de ez már igazán ízlés dolga.
A pocornnak is van története: popcorn készítőt kaptam karácsonyra. Bár nem szeretem a kevés célra használható konyhai kütyüket, erre már régóta vágytam, mert a popcornt nagyon szeretem, a serpenyőben pattogtatást viszont annál kevésbé. Természetesen úgy is készíthető, én most viszont igyekszem kihasználni a masinámat (ami egyébként remekül működik, minden popcorn fanatikusnak csak ajánlani tudom!). A fűszeres popcorn sem saját ötlet, Nigella karácsonyi popcornjának mintájára készült, kicsit módosított fűszerezéssel, és igazán nagyon finom darab.
Remélem a fenti összeállítással sikerült segítenem a szilveszteri készülődésben, és még egyszer, boldog új évet kívánok!
Jövőre jövök, első körben a karácsonyi receptekkel.
A lencsét előző este beáztatom, másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.
A bacont apróra kockázom, a vöröshagymát, fokhagymát finomra aprítom. Az olívaolajon kisütöm ropogósra a bacont, majd hozzáadom a hagymát, üvegesre sütöm, hozzáadom a fokhagymát, néhány másodperc alatt ezt is megsütöm. A szalonnás keverékhez adom a leszűrt lencsét, összeforrósítom. Végül lehúzom a tűzről és hozzáadom a citromlevet, a finomra reszelt héját, a kaprit (ezt, főleg ha kaprigyümölcsöt használunk, durvára is lehet előtte vágni) a finomra aprított petrezselyemzöldet. Összeforgatom és tálalom, magában vagy vajas pirítóssal.
A lilahagymát finomra aprítom. A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a köményt és a hagymát, üvegesre sütöm benne a hagymát. Lehúzom a tűzről, majd belekeverem a pirospaprikát, tejfölt, túrót, összedolgozom, sózom. Ha teljesen kihűlt, hozzáadom az apró kockákra vágott zöldpaprikát is.
A vékony sonkaszeletek szélére kanalazok pár kanál túrókrémet és feltekerem a sonkát.
A lisztet elkeverem a sütőporral, szódabikarbónával, mézeskalács fűszerekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót, a puha vajat, a durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a nagyobb kockákra tördelt/vágott étcsokit, az elhabart tojást, nádcukrot, majd összegyúrom.Hűtőben pihentetem nagyjából egy órán át, majd nagyobb diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, ezeket ellapítom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.
Előmelegített sütőben 180C (villanysütő, alsó-felső sütés), 12 perc.
Rácsra szedve hűtöm ki.
Megjegyzés: aki már nagyon unja a karácsonyi hangulatú sütiket, az mézeskalács fűszerek helyett használhatja egy kisebb narancs finomra reszelt héját is.
aszalt sárgabarack pisztáciás kecskesajtkrémmel
Az aszút felforralom egy szélesebb edényben (akkorában, hogy a barackok egy rétegben elférjenek benne), majd lehúzom a tűzről, beleszórom a barackokat és lefedem. Ha a barack magába szívta az aszút, leitatom róla a maradék nedvességet és kettévágom.
A kecskesajtot kikeverem a durvára aprított pisztáciával, finomra aprított bazsalikommal.
A kecskesajtkrémmel megtöltöm a barackokat.
fűszeres popcorn
A kukoricát kipattogtatom, gépben vagy száraz serpenyőben (lefedve, kis láng felett, gyakran rázogatva).
A vajat a római köménnyel megolvasztom, majd lehúzom a tűzről és még forrón belekeverem a cukrot, sót, a maradék fűszereket.
A kész popcornt összeforgatom a fűszeres vajjal.
Nem túlzás azt állítani, hogy az egyik kedvenc levesünk következik. Ezt már csak azért is írom, hiszen ez a harmadik aszalt szilva leves a blogon, és mégis úgy érzem, ennek a változatnak is itt a helye. Telente gyakran készítettem eddig is, de amióta családunk legifjabb tagja is a rajongói közé tartozik, nem ritkaság, hogy hetente kétszer is az asztalra kerül. A vörösbortól kellemesen savanykás, gazdagon fűszeres, krémes leves betétnek most túrógombócot kapott, de anélkül is megállja a helyét.
A vörösbort a szegfűborssal és fahéjjal beforralom az 1/4 részére, majd kihalászom belőle a fűszereket. Hozzáadom az aszalt szilvát, a vizet, felforralom és együtt főzöm 3-4 percig. A keményítőt csomómentesre keverem a tejföllel, kevés forró levessel hőkiegyenlítést végzek, majd vékony sugárban, állandó kevergetés mellett a levesbe csorgatom. Összeforralom, majd lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem. Nádcukorral ízesítem.
A tojást lazán felverem, majd a túrógombóchoz a hozzávalókat összegyúrom. Lágyabb, de jól formázható masszát kell kapni. Ha túl lágy (ez függ a felhasznált túró nedvességtartalmától), kevés zsemlemorzsát még lehet adni a tésztához. Nagyjából mogyorónyi gombócokat formázok belőle, majd lobogós, enyhén sós vízben kifőzöm. Ha a gombócok felúsztak a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedem, lecsöpögtetem, majd a leveshez tálalom levesbetétnek.
Ami olyan finom, hogy a héten harmadjára sütöm. Persze ehhez annak is köze van, hogy kiváló hideg élelem, munkahelyi ebéd, és mint ilyen, remek szolgálatot tesz nekünk mostanában. Az, hogy ennek fogyasztása a munkahelyen mennyire humánus dolog, egyéni megítélés kérdése, de ha megkínáljuk belőle a kollégákat is, akkor biztosan nem fognak nagyon neheztelni miatta. (a tapasztalat beszél belőlem)
A túrót, juhtúrót összedolgozom a tojásokkal, kukoricadarával, végül hozzákeverem a finomra aprított medvehagymát is. Sózni csak akkor kell, ha a juhtúró nem nagyon sós.
A réteslapokat lekenem olívaolajjal, hármat-hármat egymásra helyezek (minden réteg közé kerüljön olívaolaj), és a lapok szélén elosztom a tölteléket. Feltekerem, a rudak tetejét is lekenem olívaolajjal, majd sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.
Előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 25-30 perc, amíg aranyszínűre sülnek.