Az akác virágzása bennem mindig nosztalgikus érzést kelt, gyermekkoromban ilyenkor a kertek között szaladgálva tépkedtük a virágokat, és az édes nektárt szívogattuk a szirmok közül. Nem készült belőle sem szörp, sem szirup, sem kandírozott virág. Akkor még.
Aztán amikor az akácerdő mellé (mit mellé, tulajdonképpen az erdőbe) költöztünk, ez a mámorító illat minden tavasszal arra sarkallt, hogy konzerváljam valamilyen formában. Azt hiszem, ami számomra leginkább bevált, az az akácvirágos cukor, a szirup és a kandírozott virág, ezekből tulajdonképpen bármikor elkészíthetőek az akácvirágos receptek. Mert ha már az akácillatot csapdába ejtettük, akkor készíthetünk belőle desszertet is, például ricottás fehér csokoládés parfét vagy panna cottát. Meg levest, almával, tejfölös mézes habbal. És még annyi minden mást.
A tejszínt felforraljuk, majd pár percig kis láng felett főzzük. Lehúzzuk a tűzről, beleszórjuk a zselatint és addig keverjük (lehet habverővel is), amíg a zselatin teljesen feloldódik. Hozzáadjuk a cukrot, majd megvárjuk, amíg kissé kihűl.
A megtisztított akácvirágról a virágokat letépkedjük, majd a kissé kihűlt tejszínhez adjuk. Botmixerrel alaposan átdolgozzuk, majd poharakba, kis üvegekbe vagy műanyag formákba szűrjük (a szűrés a mixelés során keletkezett hab eltávolítása miatt is fontos, nem érdemes ezt a lépést kihagyni)
Fogyasztás előtt legalább 3-4 óra hűtés szükséges. Lehet tálalni a poharakban, apró üvegekben is, de ki is lehet borítani, ehhez pár másodpercre mártsuk forró vízbe a formákat, majd borítsuk gyorsan tálkákra a panna cottát. Tálalásnál csorgathatunk rá akácmézet, vagy megszórhatjuk kandírozott akácvirággal.
Az apróra tördelt fehér csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk a mascarponeval, simára keverjük, majd kissé kihűtjük.
A langyos csokoládéhoz adjuk a megtisztított, fürtökről letépkedett virágokat, majd botmixerrel addig mixeljük a masszát, amíg a virágokat teljesen simára pürésítjük.
A tojások fehérjét kemény habbá verjük a cukorral, a ricottát villával alaposan átkeverjük (ha krémes puha ricottát használunk, ennyi elég, ha a szemcsésebb, szárazabb változatot sikerült csak beszerezni, akkor 1 evőkanálnyi tejszínt adjunk hozzá és botmixerrel dolgozzuk át). A tejszínt kemény habbá verjük, majd lazán összeforgatjuk a ricottával és a csokoládés keverékkel. Végül a tojáshabot is óvatosan beleforgatjuk a masszába.
Kis méretű szögletes kenyérformába simítjuk a masszát, melyet előtte folpack fóliával kibélelünk, illetve ha szilikon formát használunk, a bélelés sem szükséges. Folpackkal lezárjuk a forma tetehét, majd mélyhűtőben kifagysztjuk, legalább 6 órán át.
Tálalás előtt 20-30 perccel áttesszük a hűtőbe vagy pár percig szobahőmérsékleten hagyjuk állni, majd tálra borítjuk és szeleteljük. Megcsorgathatjuk akácmézzel és megszórhatjuk pirított szeletelt mandulával is.
Ez a fogás valamilyen formában számomra minden tavasszal kötelező. A karalábé korábban főzelékként készült, de mostanra már ez a tejszínes változat az abszolút kedvenc, kevés citrommal igazán nagyszerű, akár önmagában is, és még a karalábé ádáz ellenségeit (azaz a férjemet) is rá bírta venni az elfogyasztására. Az oldalas, főleg sülve, ebben a gyömbéres-fokhagymás-mézes változatban, szerintem a sertés legízletesebb része, kicsi korom óta a kedvenceim közé tartozik, és bár a fűszerezés azóta változott, de továbbra is úgy készül, ahogy édesanyámtól tanultam.
Az oldalast feldarabolom, a bordák között. A hagymát meghámozom, negyedelem, a fokhagymát meghámozom, kés pengéjével meglapítom. A gyömbért meghámozom, vékony szeletekre vágom. A mangalicazsírt megolvasztom, átpirítom rajta a hagymát, fokhagymát, gyömbért, hozzáadom az oldalast, sózom, hozzáadom a mézet, ecetet és annyi vizet, hogy a húsokat nagyjából ellepje. Fedő alatt kis láng fölött addig abálom, amíg a hús megpuhul és szinte már leomilik a csontról. Ekkor afedőt leveszem és nagy láng felett elforralom róla afolyadékot, majd ezután addig sütöm az oldalast, amíg a méz karamellizálódik rajta.
A karalábét meghámozom, majd juliennere vágom (ha van hozzá gyalu, készülhet azzal is). A hagymát és fokhagymát finomra aprítom, majd az olívaolajon megolvasztott vajon a hagymát megfonnyasztom. Hozzáadom a fokhagymát, átpirítom, majd hozzáadom a karalábét, a húslevest, a citrom héját és levét, sózom. Időnként megkavarva addig párolom, amíg a karalábé kissé megpuhul (ennél tovább főzni nem szükséges) Hozzáadom a tejszínt, azzal beforralom, hogy tetszőleges mennyiségű lé maradjon alatta és korrigálom az ízeket sóval, ha szükséges.
Tálalásnál a karalábét meg lehet locsololni az oldalas szaftjával és meg lehet szórni az apróra vágott zsenge karalábé levelekkel is.
Egy olyan desszert következik, aminek a nevét tovább tart leírni, mint magát a desszertet elkészíteni, és mégis bűnösen finom. Nem egy kalóriaszegény darab, ez igaz, de ebben az időszakban, az átvirrasztott éjszakák után én gyakran vágyom a gyorsan elkészíthető és szívet-lelket melengető, kényeztető finomságok után (igazság szerint soha nem volt annyi gyors desszert a blogon, mint az első kisfiam születése utáni hónapokban, és ugyan igyekszem majd visszafogni magam, de a mostaniak közül is egy-két jól sikerült darab várható, hogy posztolásra kerül) Az egészségesebb ételek kedvelői számára pedig jó hír, hogy ez az időszak nem tart majd soká, és igyekszem közben ezeket a desszerteket a blogon rengeteg zöldséggel, salátával kompenzálni.
A kókuszt száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, amíg illatozni kezd és enyhe aranyszínt kap. Ezután kiszedjük, félretesszük.
A serpenyőben a cukrot és a sót 2 evőkanálnyi vízzel elkeverjük, majd közepes lángon, időnként megkavarva világos karamellt készítünk belőle. Hozzáadjuk a vajat a fél deci vizet és tejszínt, majd kis láng felett, állandó kevergetés mellett addig melegítjük, amíg a karamell feloldódik és a szósz besűrűsödik. Ha elkészült, kihűtjük.
A banánt feldaraboljuk és turmixgép kancsójába tesszük a juharsziruppal, citromlével és tejszínnel együtt, majd addig turmixoljuk, amíg sima, habos krémet kapunk.
A krémet szétosztjuk poharakba, meglocsoljuk a szósszal és megszórjuk a pirított kókusszal.