Három recept egyszerre, kárpótlás a hosszú csendekért. :) Itt az ősz (már egy ideje), a kedvenc évszakom, és vele a kedvenc zöldségeim is. Sütőtök, cékla, nagyjából ezekkel a világ végezetéig is ellennék. A most következő leves és egytálétel az aktuális kedvencek, a leves hetente egyszer, a ragu pedig többször(!) is készül, tekintettel arra, hogy a gyermekeim egyszerűen imádják tunkolni friss kenyérrel a gazdag szaftot, amiben észrevétlenné olvad el a tök (ez ugye zöldséget hivatalosan nem fogyasztó 2 és fél éveseknél szempont tud lenni). Meg hogy tíz perc alatt összeállítható. Persze az igazsághoz hozzáatartozik, hogy a hűtőmben szinte állandóan van hámozott, robotgéppel durvára gyalult nyers sütőtök, ami az egyik kedvenc saláta alapunk egy ideje az őszi-téli időszakban, szóval így tíz perc. De a leves is hamar elkészül, és újabban még munkahelyi ebéd is lesz belőle. A rétes meg- hát a mellé tálalt sült tök vagy sütőtök lekvár miatt lehet aktuális. Ha van egyáltalán szükség egy rétesnél indoklásra.
A céklát meghámozom, apró, lehetőleg egyenlő méretű kis kockákra vágom. A hagymát nagyon finomra aprítom. Az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a céklát és felöntöm a húslevessel. Hozzáadom a kakukkfüvet, a zúzott fokhagymát, sózom, majd fedő alatt puhára főzöm.
Hozzáadom a passzírozott paradicsomot, összeforralom, majd kiszedem belőle a kakukkfű ágakat.
Tálalásnál tejfölt adok mellé.
Az apróra vágott vöröshagymát üvegesre sütöm az olívaolajon, majd hozzáadom a felszeletelt fokhagymát és a darált húst. Addig pirítom, gyakran kavargatva, amíg a hús kifehéredik.
Hozzáadom az oregánóval együtt csokorba kötött kakukkfüvet, az apróra vágott zsályát, a babérlevelet, majorannát, sózom, majd felöntöm 3 dl vízzel. Fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a hús csaknem teljesen megpuhul (20 perc)
Ezután hozzáadom a sütőtököt, passzírozott paradicsomot, majd fedő alatt, továbbra is kis láng felett addig főzöm, amíg a tök is megpuhul, szétesik és sűrű szaftot képez. (további 20 perc)
Végül hozzákeverem a vajat, és ha túl híg a szaft, beforralom egy kicsit, majd friss kenyérrel tálalom.
A ricottát alaposan elkeverem a mákkal, cukorral, fahéjjal, búzadarával.
A réteslapokat egyenként lekenem az olvasztott vajjal és egymásra rétegzem.
A tölteléket egyenletesen elosztom a lapok hosszanti oldalán, a rövidebb végeket kissé ráhajtom a töltelékre, majd konyharuha/sütőpapír segítségével feltekerem a rudat. A tetejét is lekenem olvasztott vajjal.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd 180 C fokon 45 perc alatt pirosra sütöm.
Tálalás előtt megszitálom porcukorral, juharszirupot, sült tököt vagy sütőtöklekvárt adok mellé.
Az idén ezt az egy születésnapi torát sütöttem magamnak. Nem kell nagyon sajnálni, mert azért volt több is, mivel végre találtunk egy igazán remek kis cukrászdát, ahol a sütemények határozottan nem indulnának esélyesként egy szépségversenyen, de minden természetes alapanyagokból készül, a hagyományos ízeket követi és igazán finom. A fagyik pedig egyszerűen zseniálisak. Szóval aki Nyíregyháza környékén jár, látogassa meg a Gyöngyössy cukrászdát, szerintem nem fog csalódni.
Tehát a torta. A konyhám továbbra sem készült el, szóval a tábori körülményekre való tekintettel az egyszerűség volt a fő szempont. A torta alja linzertészta, a teteje leginkább egy sajttortára hasonlít, az eredmény pedig mutatós (nekem legalábbis tetszik :)), és nagyon finom. Aki nem kedveli a gyors, hidegen használható zselatint, az készítheti melegen oldódóval vagy zselatin lapokkal is, a lényeg, hogy 500 ml folyadékhoz javasolt mennyiség kerüljön belőle a krémbe. A tejföltől pedig nem kell megijjedni, nagyon finom süteményekben, akár tésztában, akár krémben, hasonló az összhatás, mintha görög joghurtot használnánk, csak gazdagabb az íz és krémesebb az állag, és határozottan egyszerűbb vidéken beszerezni.
A tészta hozzávalóit összegyúrom, enyhén lisztezett deszkán kör alakúra nyújtom, kibélelem vele a kapcsos tortaforma alját. (perem nem kell, ha túllóg a tészta, körbevágom)
Előmelegített sütőben 180 c fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 perc alatt megsütöm.
A csokoládét összetöröm, vízgőz felett megolvasztom, kevés tejföllel elkeverem, majd hozzákeverem a többi tejfölt, kókuszreszeléket, cukrot is. Hozzáadom a zöld citromok finomra reszelt héját.
A zöld citromok levét kifacsarom, majd kikeverem vele a zselatint. Hozzáforgatom a tejfölös masszához, majd alaposan kikeverem.
A kihűlt tésztalap tetejére simítom a tejfölös krémet.
Szeletelés előtt legalább 12 órán át pihentetem a hűtőben.
Számomra az év legrosszabb időszaka ez, már ami a zöldségeket illeti, hiszen a téli darabok már nem igazán vannak jó formában, és kicsit talán már unjuk is őket, az igazi tavaszi zöldségek ideje pedig még nem érkezett el. Őszintén szólva engem a medvehagyma nem kárpótol a fonnyadt répákért és káposztákért, ahogy a spanyol paradicsom és ki tudja honnan származó kaliforniai paprika sem villanyoz fel. Nem is nagyon erőltetem hát ezeket, inkább marad a cékla, mert mi magunk sem értjük, de ezt még mindig kedveljük, a heti több kilónyi elfogyasztott mennyiség ellenére is. A leginkább sütve, dióval és sajttal (néha rukkolával) kiegészítve, salátának, illetve leves formájában. Ha pedig leves, akkor ez az idei kedvenc.
a tálaláshoz 2-3 dl tejföl, kevés sóval, esetleg apróra vágott kaporral, metélőhagymával vagy zúzott fokhagymával kikeverve
A céklát meghámozzuk, feldaraboljuk. A hagymát megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, a céklához adjuk a többi meghámozott, feldarabolt zöldséggel, fokhagymával, petrezselyemmel együtt. Felöntjük a húslevessel, felforraljuk, majd kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg a cékla megpuhul.
Botmixerrel pürésítjük, sózzuk, ha szükséges, majd kevés olívaolajat csorgatunk a tetejére.
Tálalásnál kevés sóval és ízlés szerint zúzott fokhagymával vagy aprított zöldfűszerekkel kikevert tejfölt adunk mellé.
Az akác virágzása bennem mindig nosztalgikus érzést kelt, gyermekkoromban ilyenkor a kertek között szaladgálva tépkedtük a virágokat, és az édes nektárt szívogattuk a szirmok közül. Nem készült belőle sem szörp, sem szirup, sem kandírozott virág. Akkor még.
Aztán amikor az akácerdő mellé (mit mellé, tulajdonképpen az erdőbe) költöztünk, ez a mámorító illat minden tavasszal arra sarkallt, hogy konzerváljam valamilyen formában. Azt hiszem, ami számomra leginkább bevált, az az akácvirágos cukor, a szirup és a kandírozott virág, ezekből tulajdonképpen bármikor elkészíthetőek az akácvirágos receptek. Mert ha már az akácillatot csapdába ejtettük, akkor készíthetünk belőle desszertet is, például ricottás fehér csokoládés parfét vagy panna cottát. Meg levest, almával, tejfölös mézes habbal. És még annyi minden mást.
A tejszínt felforraljuk, majd pár percig kis láng felett főzzük. Lehúzzuk a tűzről, beleszórjuk a zselatint és addig keverjük (lehet habverővel is), amíg a zselatin teljesen feloldódik. Hozzáadjuk a cukrot, majd megvárjuk, amíg kissé kihűl.
A megtisztított akácvirágról a virágokat letépkedjük, majd a kissé kihűlt tejszínhez adjuk. Botmixerrel alaposan átdolgozzuk, majd poharakba, kis üvegekbe vagy műanyag formákba szűrjük (a szűrés a mixelés során keletkezett hab eltávolítása miatt is fontos, nem érdemes ezt a lépést kihagyni)
Fogyasztás előtt legalább 3-4 óra hűtés szükséges. Lehet tálalni a poharakban, apró üvegekben is, de ki is lehet borítani, ehhez pár másodpercre mártsuk forró vízbe a formákat, majd borítsuk gyorsan tálkákra a panna cottát. Tálalásnál csorgathatunk rá akácmézet, vagy megszórhatjuk kandírozott akácvirággal.
Az apróra tördelt fehér csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk a mascarponeval, simára keverjük, majd kissé kihűtjük.
A langyos csokoládéhoz adjuk a megtisztított, fürtökről letépkedett virágokat, majd botmixerrel addig mixeljük a masszát, amíg a virágokat teljesen simára pürésítjük.
A tojások fehérjét kemény habbá verjük a cukorral, a ricottát villával alaposan átkeverjük (ha krémes puha ricottát használunk, ennyi elég, ha a szemcsésebb, szárazabb változatot sikerült csak beszerezni, akkor 1 evőkanálnyi tejszínt adjunk hozzá és botmixerrel dolgozzuk át). A tejszínt kemény habbá verjük, majd lazán összeforgatjuk a ricottával és a csokoládés keverékkel. Végül a tojáshabot is óvatosan beleforgatjuk a masszába.
Kis méretű szögletes kenyérformába simítjuk a masszát, melyet előtte folpack fóliával kibélelünk, illetve ha szilikon formát használunk, a bélelés sem szükséges. Folpackkal lezárjuk a forma tetehét, majd mélyhűtőben kifagysztjuk, legalább 6 órán át.
Tálalás előtt 20-30 perccel áttesszük a hűtőbe vagy pár percig szobahőmérsékleten hagyjuk állni, majd tálra borítjuk és szeleteljük. Megcsorgathatjuk akácmézzel és megszórhatjuk pirított szeletelt mandulával is.
A férjem kedvenc desszertje következik. Nehéz róla többet írni, hiszen talán mindenki ismeri, ropogós réteslapokba burkolt metéltes, túrós töltelék, igazi klasszikus, mellé a vanília sodó szintén. Talán még annyit írnék, hogy ez egy könnyebb, levegősebb változat, amiben a cérnametélt mennyisége kevesebb a megszokottnál, de épp ezért lett ez a kedvenc nálunk, és érdemelte ki a “jobb mint az anyukámé” címet. A mazsola itt opcionális, természetesen járna bele, ha ez nem ütközne heves ellenállásba itthon, így most a mazsola nélküli változat kerül leírásra, de aki szereti, keverjen 2 maréknyi mazsolát is a töltelékhez.
A cérnametéltet enyhén sós vízben kifőzzük, leszűrjük.
A tojások fehérjét habbá verjük, a sárgáját kikeverjük a túróval, tejföllel, tejszínnel, cukorral, vaníliával és a citrom héjával (ha nagyon darabos a túró, érdemes botmixerrel is átdolgozni egy kicsit, attól függően, mennyire rusztikus végeredményt szeretnénk kapni), majd óvatosan hozzáforgatjuk a tojások fehérjéből vert habot. Hozzáforgatjuk a kifőtt, kihűlt tésztát is.
Egy kisebb tepsit kivajazunk, majd az aljára fektetünk 5 réteslapot, minden réteget bőségesen megkenve olvasztott vajjal. A lapok lefektetésénél a túllógó széleket is kenjük le vajjal, és lehetőleg úgy fektessük le a tésztát, hogy minden oldalon maradjon kilógó tészta szél. A tölteléket a tepsibe simítjuk, majd egy vajjal lekent, kettéhajtott réteslapot teszünk a töltelék tetejére. A lelógó széleket visszahajtjuk a vargabéles tetejére, és az egészet ismét lekenjük olvasztott vajjal.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 30 percig sütjük.
A tojások sárgáját lehetőleg habverővel kikeverjük az étkezési keményítővel és kevés tejszínnel, majd ha már csomómentes, hozzáadjuk a többi hozzávalót és gőz fölött/ kis lángon óvatosan melegítve állandó kavargatás mellett besűrítjük. A vargabéles mellé kínáljuk.
A nyár folyamán a gyors tex-mex ételek és thai fogások sokszor mentettek meg minket az éhenhalástól, mert bár talán elsőre furcsán hangzik, némelyikük valóban nagyon gyorsan és egyszerűen elkészül, és igazán intenzív ízű darab a végeredmény. Elsőként egy pirított szűzpecsenye csíkokból és sült paprikából álló ételt hozok, amit rögtön a házilag összeállított fűszerkeverékkel kezdenék. Tehát lehet boltban venni tex-mex fűszerkeveréket, igazán széles a választék, és egy idő után valószínűleg megtatláljuk az ízlésünknek leginkább megfelelőt, de sokkal egyszerűbb (talán még gazdaságosabb is), ha házilag állítjuk össze, úgy, ahogy mi szeretjük. A fűszerkeverék általános összetevői a szárított chili, cayenne bors, fűszerpaprika, fekete bors, római kömény, szárított hagyma és fokhagyma por változó arányú keveréke, de szárított kakukkfű, oregano és gyömbér is előfordul az összeállításokban. Én leginkább a lenti keveréket szeretem használni, ami kicsit talán eltér a megszokottól, de szerintem nagyon finom a végeredmény. Érdemes egyszerre nagyobb adagban készíteni, ha beválik, jól záródó üvegben gond nélkül tárolható.
A gyorsan elkészülő kritériumnak a házi tortilla nem felel meg, ezt nem vitatom, de elmúlt a nyár, és nekem ismét tenger sok időm marad a főzésre. Tehát finomabb-e mint a bolti? A válasz: igen. Egyszerű-e elkészíteni? Nos, nem annyira macerás, mint amennyire időigényes, vagyis ha van rá egy kis időnk, próbáljuk ki, tényleg nagyon finom. De egyéb esetben marad a bolti változat. Szerencsére lehet már kapni jó minőségű lapokat is kisebb fűszerboltokban, amit idehaza sütnek, adalékanyagoktól mentesek, és fagyasztva pár hétig eltarthatók.
A tortillához a liszt búza, mivel a kukoricalisztből készülő tortillához szükséges speciálisan előkezelt kukoricaliszt, a masa harina (ami a szárított, majd meszes vízbe áztatott és ismét kiszárított kukorica finomra őrölésével készül) idehaza nem elérhető. A nálunk is kapható kukoricaliszt törékennyé teszi a lapokat, és igazából a bolti lapok is többnyire tisztán búzalisztből készülnek. Még egy érdekesség a tortillával kapcsolatban: van pár recept, ami a felhasználható zsiradékok közül a disznózsírra esküszik. Én maradtam a napraforgó olajnál, de aki érez magában kedvet a zsírral készülő változathoz, próbálja ki, állítólag még jobb lesz a végeredmény. A lényeg igazából a sütés után következik, ha ezt betartjuk, igazán puhák maradnak a lapok: a még forró tortillákat ecsettel vízzel lekenjük vagy bespricceljük, majd jól zárható edénybe tesszük, és így tároljuk felhasználásig. A keletkező gőzben a lapok puhák és hajlékonyak maradnak. Ha pedig később szeretnénk felhasználni, akkor a felmelegítés előtt érdemes lekenni vízzel, majd egy jól zárható tetejű edényben sütőben, mikrohullámú sütőben átmelegíteni. Ilyenkor kicsit hajlamosak összeragadni a lapok, de ezt elkerülhetjük, ha sütőpapírt vagy zsírpapírt teszünk közéjük.
Recept.
A szárított fűszereket kávédarálóval vagy mozsárban finomra porrá őröljük. Ez így nem túl csípős, aki az erősebb ízeket kedveli, tehet bele ennél több csilipelyhet is.
A szűzpecsenyéről levágjuk a vastagabb hártyákat, majd vékony és nagyjából 4-5 centis csíkokra vágjuk. Összekeverjük a fűszerekkel, 2 evőkanálnyi olívaolajjal, és a finomra aprított fokhagymával. Legalább fél órán át hagyjuk pácolódni sütés előtt, de ha több idő van rá, még jobb lesz a végeredmény.
A paprikát vékony csíkokra vágjuk, a hagymát nagyon vékonyra szeleteljük.
Egy széles serpenyőt felforrósítunk a két evőkanálnyi olajjal, majd addig sütjük benne a hagymát, amíg kis színt kap. Sütés végén sózzuk, kiszedjük, félretesszük. Pótoljuk az olajat, majd megsütjük a paprikát is, szintén nagy láng felett, amíg ez is színt kap. Sütés végén sózzuk, kiszedjük, félretesszük. Ismét pótoljuk az olajat, majd nagy láng fölött kisütjük a húst. Sütés közben sózzuk. 2-3 perc alatt megpirul és átsül, tovább sütni nem érdemes. A húshoz keverjük a sült paprikát és hagymát, átforrósítjuk, majd megtöltjük vele a meleg tortilla lapokat.
A megtöltött tekercseket lehet azonnal tálalni, tejföllel, guacamoleval, Tabascoval ízlés szerint, de át is lehet sütni. Ehhez a kiolajozott/kizsírozott sütőtálba fektetett tekercsek tetejét lekenjük tejföllel, bőven megszórjuk reszelt sajttal (cheddar vagy más aromásabb, jól olvadó sajt) és 220 C fokos sütőben 15-20 percig, vagy grillsütőben 5-10 percig sütjük, amíg a tetején a sajt aranyszínű és hólyagos lesz.
A hozzávalókat összegyúrjuk, egy rugalmas, nem túl kemény, sima, fényes felszínű tésztává. Pihentetjük letakarva legalább 15 percig, átgyúrjuk, majd 6 részre vágjuk, a darabokat gombóccá formáljuk és lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. A nyújtás végén sütés előtt kézzel még vékonyabbra lehet kihúzni a lapokat.
Felhevített száraz serpenyőben addig sütjük mindkét oldalukat, amíg aranyszínű hólyagok jelentkeznek a lapokon. (Két lap sütése között érdemes kitörölni a serpenyőt, a lepergő liszt csúnyán feketére tud égni és az illata sem kellemes)
Sütés után azonnal lespricceljük vagy ecsettel lekenjük vékonyan vízzel a tortillák mindkét oldalát, és jól záródó fedelű edénybe tesszük tálalásig.
Nem borscs, mert nem az, csak majdnem, illetve inkább csak valami hasonló. Ismét a családi hétvégén beszerzett kiadós marhahúsleves tartalék sarkallt erre az egyszerű, mégis nagyon finom leves elkészítésre. Tulajdonképpen céklakrémleves, kelkáposzta betéttel, ami lehetett volna ugyan sima fehér káposzta is, csak hogy nagyobb legyen a hasonlatosság, de én a kelkáposztát annyira szeretem, és remekül illett is a levesbe. Szóval recept, mert erről nincs is mit beszélni többet, aki szereti a borscsot, az szerintem ezt is imádni fogja.
A hagymát nagyjából feldarabolom, és az olajon üvegesre fonnyasztom. Hozzáadom a passzírozott paradicsomot, a meghámozott, feldarabolt céklát, krumplit, a fokhagymát, felöntöm a húslevessel, hozzáadom a babérlevelet, szegfűborsot és fedő alatt addig főzöm, amíg a cékla megpuhul. Kiszedem a babérlevelet, botmixerrel pürésítem.
A kelkáposztát nagyon vékonyra metélem, majd a leveshez adom, visszateszem a tűzre, felforralom, 2-3 percig főzöm. A tejföllel és egy kevés levessel hőkiegyenlítést végzek, simára kavarom, majd a levesbe öntöm é kavargatva összeforralom.
Amíg atomjaira szedik a régi konyhám, és egy sokkal praktikusabb és szebb bútort építenek be a helyére (örök hála anyósomnak, aki egy arany asszony, és ezt nem győzöm elégszer, minden fórumon hangozatni!), addig én a kényszerű főzés szünetben egy tál müzlin nyammogva a számítógép előtt posztokat írok. Azokról a nagyon finom és könnyen elékszíthető ételekről, amik nemrég készültek, de már elfogytak és nagyon-nagyon hiányoznak. Hogy is lehet élni főtt étel nélkül? Nehezen…
Elsőnek egy rakott karalábé, nem feltétlenül a klasszikus rizses változtban. Azt ugyanis a férjem azt gyűlöli. Bár mi a kisdeddel nagy rajongói vagyunk ennek a zöldségnek (sőt, igazság szerint nekem elég nehéz főzni belőle bármit is, mert többnyire nyersen megeszem…), kellett találnom egy formát, ami a ház urát is az elfogysztására ösztökéli, úgy tűnik sikerült. A ragu egy fehérboros, kakukkfüves fokhagymás alapon nyugszik, ehhez jön a kukoricadara, a tetejére pedig a sima tejföl egy kevés parmezánnal gazdagítva kerül.Könnyű, gyors, egyszerű, nagyon finom!
Egy nagyon egyszerű, de nagyon finom leves következik, amit a füstölt lazac dob fel igazán. Bár a terveimben eredetileg kaporral szerepelt, sajnos novemberben nehéz friss kaprot szerezni, így snidlinggel készült el. Nos, nem rontott rajta. A zöldfűszerek persze tetszés szerint variálhatók, a kapor és a petrezselyemzöld is remekül illik hozzá.
- 4-6 főre
- 60 dkg burgonya (50 dkg tisztítva)
- 1 liter zöldség alaplé
- 1 kisebb fehérhagyma (6-7 dkg)
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 dl tejföl
- 1/2 citrom
- 10-15 dkg füstölt lazac
- 1 nagy csokor friss snidling
A burgonyát meghámozom, felkockázom, majd a megtisztított, félbevágott hagymával és fokhagymával együtt egy edénybe teszem, sózom, felöntöm az alaplével és puhára főzöm a zöldségeket.
A tejfölhöz merek egy kevés forró levest, kikeverem, majd a forró levesbe öntöm állandó kavargatás mellett. Végül lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem, citrom levével ízesítem (én nagyjából 2 evőkanálnyit tettem bele).
Tálalásnál felcsíkozott füstölt lazacra merem a levest, majd tejfölt és apróra vágott snidlinget szórok a tetejére.
zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
Néha előfordul, hogy elfogy a friss péksütemény, és ilyenkor jól tud jönni egy-két igen egyszerű recept. A fenti zsömle legnagyobb erénye szerintem, hogy igen könnyen és kevés hozzávalóból összeállítható, amikből többnyire mindig akad itthon. A tejföl savanyúsága egyfelől biztosítja a megfelő közeget az élesztőnek, másfelől elég zsiradék is van benne ahhoz, hogy puha, finom és egyáltalán nem száraz zsömle legyen a végeredmény. Mostanában ez a tészta igen nagy kedvenc lett itthon, akár lepények alapjának is megfelelő, de kiflinek, zsömlének is elkészíthető.
A lisztet elmorzsoljuk az élesztővel, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozzuk, rugalmas, közepesen kemény tésztává. Cipóvá formázzuk, majd a kelesztőtálat letakarjuk és langyos helyen duplájára kelesztjük a tésztát.
Átgyúrjuk, majd 8 részre osztjuk, mindegyikből kis gombócot formázunk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A tetejüket éles késsel keresztben mélyen bevágjuk, kelés közben kétszer lekenjük vízzel.
Fél órán át pihentetjük langyos helyen (vagy addig, amíg a zsömlék legalább a másfélszeresükre nőnek), majd előmelegített sütőben először 250 C fokon 10 percig, majd 200 C fokon 15 percig sütjük, amíg a tetejük aranyszínű lesz.
Rácsra szedve hűtjük ki.