A masala chai az egyik kedvencünk, ha teázásra kerül a sor, a fűszeres ízek és a tej krémessége egy teában igazán melengető kombináció. Ha pedig valami ennyire finom, miért ne készítsek belőle desszertet is? Bár ezek nem azok a könnyed, üde ízű és színű darabok, amikkel megidézhetnénk a közelgő tavaszt, de az előttünk álló néhány borongós nap során talán jól jönnek még ezek a receptek.
A masala chai alapját a fűszerek adják, ezek többnyire a szegfűszeg, kardamom, fahéj, fekete bors, gyömbér, ehhez jön az assam tea és a tej. A fűszereket vízzel vagy tejjel felfőzve rövid pihentetés után újra felforralják, majd hozzáadják a fekete teát és a tejet (ha nem eleve tejes alapon indult a tea), majd édesítik és átszűrik a végeredményt. Ez a masala chai. Sok kávézóban találkozhatunk egy masla chaihoz hasonló itallal chai latte néven is, ami tulajdonképpen tejhabos verzió egy chai sziruppal felturbózott fekete teára. Én személy szerint a masala chait tejjel főzve szeretem, és nagyon sok fűszerrel, mézzel édesítve, ez már önmagában is felér egy desszerttel. Hapedig nem érjük be egy pohár forró itallal, akkor jöhet belőle a panna cotta, “katalán” krém és a quinoa puding gyömbéres körtepürével.
A tejszínt felforralom a félbevágott vaníliarúddal és mozsárban kissé megtört többi fűszerrel. Lefedve félreteszem legalább fél órára. Hozzáadom a cukrot, teát, zsealtint, majd kevergetve addig melegítem, amg a zselatin teljesen feloldódik benne. Ismét lefedve félreteszem fél órára pihenni, majd poharakba szűröm. Hűtőben pihentetem 4-5 órán át tálalás előtt.
A grillázshoz a cukorot egy csipet sóval és egy evőkanál vízzel felforralom, majd világos karamellt készítek belőle. Hozzáadom a szezámmagot, elkeverem, majd szilikon sütőlapra terítem a grillázst. Miután kihűlt, késes robotgéppel morzsásra őrölöm.
Tálalás előtt közvetlenül szétosztom a grillázst a panna cották tetején és poharakban tálalom. (ha ki szeretnénk borítani a pohárból, és úgy megszórni a grillázzsal, akkor érdemes inkább szilikon muffin formákban készíteni, vagy a poharakat tálalás előtt pár másodperccel mártsuk forró vízbe, így könnyebben ki tudjuk borítani a panna cottát)
A fűszereket mozsárban kissé megtörjük, a vaníliarudat félbevágjuk, magjait kikapargatjuk. A tejet felforraljuk a fűszerekkel, 2-3 percig főzzük, majd hozzáadjuk a szálas teát és lefedve fél órán át állni hagyjuk.
A tejszínt csomómentesre keverjük a keményítővel, tojásságájával és a nádcukorral. A tejet ismét felforraljuk, majd kis lángon, állandó kevergetés mellett hozzáöntjük a tejszínt. Amint besűrűsödött, azonnal lehúzzuk a tűzről és tovább kavargatjuk még egy-két percig. Csészékbe vagy creme brulee formákba szűrjük, kihűtjük.
Tálalás előtt a sóval elkevert kristálycukrot szétosztjuk a krémek tetején és cukrászfáklyával karamellizáljuk azt.
Az 5 dl vizet felforraljuk a mozsárban megtört fűszerekkel és a félbevágott vaníliarúddal. 5 percig főzzük, majd hozzáadjuk a teát, lehúzzuk a tűzről és lefedve 5 percig állni hagyjuk. Leszűrjük, hozzáadjuk a cukrot és puhára főzzük benne a quinoát. A megpuhult quinoát leszűrjük, alaposan lecsepegtetjük, majd elkeverjük a maradék cukorral és mascarponeval. Szétosztjuk poharakba és tálalás előtt kihűtjük.
A körtepüréhez a vizet felforraljuk a citromlével, négyfelé vágott, meghámozott gyömbérgyökérrel. Hozzáadjuk a meghámozott, felkockázott körtét és a cukrot, majd nagy lángon addig főzzük, amíg a leve sziruppá sűrűsödik. Kidobjuk a gyömbért majd a szirupos levével együtt botmixerrel pürésítjük a körtét.
Tálalásnál a pudingok tetején szétosztjuk a körtepürét.
Egy olyan desszert következik, aminek a nevét tovább tart leírni, mint magát a desszertet elkészíteni, és mégis bűnösen finom. Nem egy kalóriaszegény darab, ez igaz, de ebben az időszakban, az átvirrasztott éjszakák után én gyakran vágyom a gyorsan elkészíthető és szívet-lelket melengető, kényeztető finomságok után (igazság szerint soha nem volt annyi gyors desszert a blogon, mint az első kisfiam születése utáni hónapokban, és ugyan igyekszem majd visszafogni magam, de a mostaniak közül is egy-két jól sikerült darab várható, hogy posztolásra kerül) Az egészségesebb ételek kedvelői számára pedig jó hír, hogy ez az időszak nem tart majd soká, és igyekszem közben ezeket a desszerteket a blogon rengeteg zöldséggel, salátával kompenzálni.
A kókuszt száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, amíg illatozni kezd és enyhe aranyszínt kap. Ezután kiszedjük, félretesszük.
A serpenyőben a cukrot és a sót 2 evőkanálnyi vízzel elkeverjük, majd közepes lángon, időnként megkavarva világos karamellt készítünk belőle. Hozzáadjuk a vajat a fél deci vizet és tejszínt, majd kis láng felett, állandó kevergetés mellett addig melegítjük, amíg a karamell feloldódik és a szósz besűrűsödik. Ha elkészült, kihűtjük.
A banánt feldaraboljuk és turmixgép kancsójába tesszük a juharsziruppal, citromlével és tejszínnel együtt, majd addig turmixoljuk, amíg sima, habos krémet kapunk.
A krémet szétosztjuk poharakba, meglocsoljuk a szósszal és megszórjuk a pirított kókusszal.
Ma reggel munkába menet vettem észre, hogy kivirágzott az akác. Egyik pillanatról a másikra kifehéredett a környék és mindent beborított az édes illat. Akácerdő mellett lakni mindig jó, de ez a néhány hete az évnek egyszerűen felülmúlhatatlan! Nem is csoda, ha rögtön sütni-főzni támadt kedvem. A palacsintatésztába mártott, forró olajban kisütött akácvirágot, akácszörpöt, akácpálinkát talán már többen ismerik, de ezeken kívül én nagyon szeretem az akácvirágot különböző desszertekbe felhasználni. Tavaly már szerepelt a blogon a kandírozott akácvirág, és az ezzel díszített fehércsokoládé fagyi illetve tejberizsparfé, meg az akácvirág likőr, szörp és ecet trió, idén pedig ezzel a creme bruleevel kezdeném a sort.
Vigyázat, csak a fehér akácvirág, az akácfa (Robinia pseudoacacia) virága ehető, a lilaakác (Wisteria sinensis) virága nem!
A tojásokat alaposan kikeverem a tejjel, tejszínnel, cukorral. Az akácvirágot lecsipkedem, majd szétosztom a szuflé formák alján. A tojásos keveréket rászűröm a virágokra.
A formákat magasabb falú tepsibe állítom, majd felöntöm annyi forróvízzel, hogy a formákat félig ellepje.
Előmelegített sütőbe állítom, 140°C, 40 perc (villanysütő, alsó-felső sütés)
A krémet kihűtöm, lehetőleg hűtőben, és ha már elég hideg, szétosztom a cukrot a krémek tetején, majd cukrászfáklyával karamellizálom.
Megjegyzés: Tegnapi fejlesztés, mivel a gyermekem dührohamot kapott az egész akácvirágoktól a krémben: a virágokat a felforralt tejjel leöntöttem, 5 percig állni hagytam, hozzáadtam a cukrot, leturmixoltam, majd hozzákevertem a tojást, tejszínt, cukrot, és így szűrtem finom szűrőn a felfújt formákba. Az eredmény egy homogén, akácízű krém, virágok nélkül, nagyon finom, és így már a válogatós kisfiúk is imádják.
Szintén egy tavalyi kedvenc trüffel végezte szifonos hab formájában, de most egy kevés citrommal kiegészítve. Ezeknek a haboknak nagy előnye (a gyors és egyszerű összeállíthatóságon túl), hogy látványos és izgalmas színfoltjai lehetnek egy ebédnek vagy vacsorának, nem kell hozzájuk nyers tojást használni a könnyű állag eléréséhez, és mindehhez elég egy teljesen hagyományos habszifon. A variációk száma pedig végtelen, hiszen a tejszínes csokoládé alap többféle fűszerrel, citrusokkal, likőrökkel kombinálható.
A tejszínt felforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a kamillát, a széttördelt fehér csokoládét, a mézet (én szűk két evőkanálnyit használtam hozzá, de érdemes kóstolgatni, és úgy korrigálni az édességét), a citrom finomra reszelt héját és a citromlevet, addig kevergetem, amíg a csoki felolvad, és félreteszem pihenni 15 percre.
Habszifonba szűröm teaszűrőn (vagy egyéb finom szűrőn) keresztül, egy patronnal felhabosítom, majd hűtőbe teszem legalább 4-6 órára (de még jobb, ha egy egész éjszakára). Csak akkor lesz az alakját szépen megtartó a hab ha előtte alaposan lehűl.
4-6 adagnyi lesz belőle, a tálalástól függően. Én most kisméretű ipszilon poharakba fújtam, így 4 adag lett belőle.
Én a tálaláshoz hajszálvékony ropogós mákos karamell lapokat készítettem, ehhez 2 púpos evőkanálnyi cukorból és egy kis csipet finom szemcséjű sóból világos karamellt készítettem, majd hozzáadtam egy púpos teáskanálnyi egész mákot. Miután a mák kipattogott, a karamellás masszát szilikon sütőlapra öntöttem és egy spatulával szétterítettem olyan vékonyra, amennyire csak lehetséges. Miután kihűlt, nagyobb darabokra törtem és a habot ezzel díszítettem.
Néhány hasznos info a recepthez:
-szilikonos bonbonformát használtam, de elvileg a bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartóval is működik
-csoki: fehér 20 dkg-os Choceur, ét: 70% Moser Roth, mindkettő az Aldiból. Általában édességekhez ezt használom, nekem nagyon bevált
-olvasztáshoz vastag aljú öntvény teflon edényt használok és a lehető legkisebb lángot, de a vízfürdő is jó.
– az Aldis bonbonformákat használtam, erre vonatkoznak a mennyiségek.
– szilikonos bonbonforma rendelhető a GasztroShoptól, illetve megvásárolható a Butlersben.
A széttördelt csokit megolvasztom vízfürdő felett vagy nagyon kis lángon, vastag aljú teflon edényben, épp csak addig melegítem, amíg folyós nem lesz, ezt követően szilikonos ecsettel kikenem a bonbonformákat (a bonbonformákat érdemes lehűteni kenés előtt, akkor hamarabb rádermed a csoki, szebben lehet kenni). Hűtő, 15 perc, amíg megszilárdul. Ha vékony rétegben sikerült csak a kenés, vagy nem lett egyenletes, még egy rétegben fel lehet vinni a csokit vagy korrigálni a hibákat. (én két rétegben kentem) Ezután ismét 15 perc hűtő (a visszaszilárduló csokit minden alkalommal óvatosan, kíméletesen kell újramelegíteni, de vízfürdő felett is lehet melegen tartani, ilyenkor ügyeljünk arra, hogy 32°C körül legyen a hőmérséklet, és ennél ne magasabban)
A cukorból karamellt készítek, a nagyon kis csipet sóval együtt, majd hozzáadom a tejszínt és két evőkanálnyi vizet, feloldom vele a karamellt majd sűrűre főzöm, pohárba csorgatom és kihűtöm.
A szezámmagot száraz serpenyőben enyhén megpirítom.
A krémmel betöltöm a bonbonokat (ne érjen fel a krém a peremig teljesen), majd megszórom kevés szezámmaggal.
Végül minden bonbont kevés olvasztott csokival lezárok, a felesleget spatulával lehúzom és a hűtőben 2-3 órán át dermesztem kipattintás előtt.
A kókusztejből, kókuszreszelékből, cukorból és rózsavízből sűrű krémet főzök, majd kihűtöm. (több krém lesz egy kicsivel, mint amennyi a bonbonba kell)
A csokival, bonbonformával, betöltéssel hasonlóan járok el, mint fent, de a fehér csokira sokkal jobban kell ügyelni az olvasztásnál, mert nagyon hamar összeugrik, ha túlmelegítjük. Olvasztásnál ne kevergessük, és ahogy kenhetővé válik (még akkor is, ha vannak benne fel nem olvadt darabok) azonnal húzzuk le a tűzről/vízfürdőről.
Milyen nagyon egyszerű, és a gyerekek mégis mennyire tudnak örülni neki. (ez le van tesztelve, nem állítok valótlanságot.)
Nagyon egyszerűen elkészülnek, nagyon szép és finom ajándékok, és még kézügyességet sem igénylenek igazából. Kell hozzá persze szilikonos forma, ez lehet pralinéhez való, amit például a Gasztroshoptól is meg lehet rendelni, de lehet egy bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartó is. Nekem ezek az Aldiból származó pralinékészítő formával készültek, mert a gyerek a dínókat szereti (ebben azért nagyrészt közrejátszik az is, hogy a dínó (ejtsd [gyünno]) ki tudja mondani).
Az ízesítés nálam mogyorógrillázs a fehér csokis részhez és menta az étcsokishoz. De ezt lehet variálni, a fehér csokihoz mehet kókusz, citromhéj, kamilla, bazsalikom, az étcsokihoz zsálya, méz, csili, a variációk száma végtelen. És persze ha felnőtteknek készül (tapasztalatim alapján azok is lelkesen fogyasztják), lehet normális formája is, nemcsak őshüllő. Sőt, megkockáztatom, még a pálcikát is el lehet hagyni belőle…
*A grillázshoz 2 ek cukorból karamellt készítek, majd hozzáadok 2 ek egész mogyorót, és kavargatom, amíg a karamell mindenhol bevonja a mogyorókat. Szilikonos sütőlapra öntöm, ha kihűlt, mozsárban vagy késes aprítóban porrá zúzom. Nem túl finomra, úgy jobb szerintem, ha kissé darabos. Ekkora mennyiségből úgy 5 evőkanálnyi grillázs lesz.
A fehér csokit összetöröm és vízgőz felett/kis lángon, óvatosan megolvasztom. Amikor már kenhető, azonnal lehúzom a tűzről. (kevergetni nem kell, mert összeugrik)
A szilikonos forma mélyedéseiben szétosztom a grillázst, majd erre kerül a fehér csoki, egyenletesen elosztva.
Az étcsokit széttördelem, és megolvasztom vízgőz felett/kis lángon, óvatosan, kavargatva. Ahogy kenhetővé válik, azonnal lehúzom a tűzről és belekeverem a mozsárba a cukorral porrá őrölt mentát.
A fehér csokisra rétegezem a formában. A tetejét elegyengetem, a félrecsöppent maradékot spatulával lehúzom a forma tetejéről.
Minden dínó hasába egy-egy pálcikát szúrok, majd hűtőben megdermesztem.
Ha kihűlt, kifordítom és egyenként celofánba csomagolom.
Hűtés nélkül is eltartható hetekig, akár a csoki.
Néhány összeillő párosítás:
-citromos fehér csoki-csilis vagy zsályás étcsoki
-bazsalikomos fehér csoki- narancsos étcsoki
-kamillás fehér csoki- mézes étcsoki
-kókuszos fehér csoki- szegfűborsos étcsoki
Megjegyzés: Kisebb gyerekeknek 50% kakaótartalmú csokinál magasabb kakaótartalmút ne nagyon használjunk, nem biztos, hogy értékelni fogják.
A minap beállított az öcsém, kezében egy Pöttyös Guruval, és közölte hogy új feladat van: domesztikáljam a Gurut. Merthogy az asszony (aka keresztanya) rákapott, és hogy nem lehetne házilag is esetleg, ha már a Túró Rudit sikerült.
No jó, hát legyen, szeretem az ilyen projecteket. Aztán ma telefon, és egy rövid értesítés, hogy ma érkeznek kölöklátogatóba. Hát a savó kipréselésre, hosszas pepecselésre nem volt már idő, szóval egy ilyen pohárkrém lett belőle.
(ha valaki úgy látja, hogy mennyi tenger időm van nekem már megint, az nem téved, az egyik fiú alszik, a másik dolgozik (tisztázzuk, a félreértések elkerülése végett, Ponty alszik, Férj dolgozik), én meg beszabadultam a konyhába felügyelet nélkül. Ez van. De szerintem az öcsémék örülni fognak, ha befutnak végre.)
Ja igen, vissza a recepthez. Ez finom! Meg gyorsan készen van, szóval Guru rajongóknak tökéletes.
A túrót kikeverjük a citrom finomra reszelt héjával és a cukorral. Kelyhekbe vagy poharakba kanalazzuk/ töltjük habzsák (kivágott sarkú műanyagzacskó) segítségével.
A cukorból nagyobb lángon, néha rázogatva az edényt világos karamellt készítünk egy kis csipet sóval, majd felöntjük a tejszínnel, és folyamatos kavargatás mellett addig melegítjük, amíg a karamell felolvad. (kitartás, lassan, de menni fog). Ha már kihűlt, a túrókrém tetejére kanalazzuk.
A törökmogyorót kis láng felett megpirítjuk száraz serpenyőben, amíg illatozni kezd, majd ha langyos, ledörzsöljük a héját a teljesség igénye nélkül, és késsel durvára vágjuk. Az apróra tördelt csokit összemelegítjük a tejszínnel, és ha megolvadt (30°C fok körül már megvan, ne melegítsük tovább!), belekeverjük a mogyorót. Ha langyos, a túrós desszertek tetejére kanalazzuk egyenletesen szétosztva.
Fogyasztás előtt célszerű 1-2 órát pihentetni a hűtőben, hogy megdermedjen a tetején a csoki.
Megjegyzés: ha nem sikerül krémes sovány túrót szerezni hozzá, akkor célszerű lazítani a túrós réteget egy kevés tejföllel (50 dkg túróhoz 1,5-2 dl tejföl) és botmixerrel átmenni rajta párszor, amíg sima, krémes lesz.
Ha egy kis édességet iktatunk közbe, a medvehagyma is jobban csúszik.
Egyébként csak idő kérdése volt, hogy ez is elkészül a mogyorós és a kávés-mandulás változat után. Az eredeti receptért meg nem győzök eleget hálálkodni Latsiának, mert ez a tészta (ha lehet annak nevezni olyasmit, ami liszt nélkül készül) tényleg nagyon finom, és nagyon egyszerűen, gyorsan elkészíthető.
A só-karamella-földimogyoró kombinációról pedig szerintem nem mondok újat azzal, hogy aki egyszer megkóstolja, azonnal függővé válik.
Még a végére egy idézet Férjtől: “Brutálisan finom”
A cukorból világos karamellt készítünk, majd hozzákeverjük a mogyorót és miután az összes karamell a mogyorókra tapadt (szilikonos) sütőpapírra terítjük szét. Miután kihűlt, késes robotgéppel a lehető legfinomabbra daráljuk.
Hozzáadjuk a vajat és a tojást, összegyúrjuk, majd 2 centi átmérőjű golyókat formázunk a masszából (ha az túl lágy lenne, mert az összegyúrás előtt nem vártuk meg, amíg a mogyoró teljesen kihűl, (ki lenne ilyen türelmetlen?) akkor tegyük be a hűtőbe fél órára).
A golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, majd a tetejüket villával ellapítjuk.
200°C fokon (gázsütőben) 12 perc, vagy amíg az alja el nem kezd arany barna színűvé válni.
Sütőpapírostól rácsra emelve hűtjük ki. (melegen még puha, de ha kihűl, megszilárdul)
Az úgy volt, hogy elbambultam. Elfelejtettem szólni Férjnek, hogy a munkából hazafelé jövet Toffifeet is kellene hozni a boltból, mert kifogytak a készleteim.(lehet, hogy ciki, de én bizony imádom. Ez van)
Mit lehet hát tenni, ha az ember lányára estefelé rátör az édes karamellás semmiségek utáni sóvárgás, és éppen nincs itthon az imádott ragacsos-csokis bogyóból?
Nem, ezt most nem gyártottam le házilag. Csak valami olyasmit.
Meglepő módon tényleg kicsit hasonló lett az életérzés, bár azért ez még nem az igazi. De majdnem.
A mogyorót száraz serpenyőben nagyon kis láng fölött, lassan megpirítom. Akkor jó, ha elkezdi ledobni a héját, és alatta már aranyszínű. Lassan kell pörkölni, különben kívül megég- belül meg nem sül meg. Lehet hántolt mogyorót is használni hozzá, de azt is meg kell pirítani.
Ha kissé kihűlt, ledörzsölöm a két tenyerem között a héját, majd késsel nem túl apróra vagdosom.
A csokit összetördelem, és a nádcukorral, meg a tejszínnel kis láng fölött összeolvasztom.
A folyékony csokis krémbe keverem a mogyorót, majd szétosztom négy pohárba. (lehetőleg aprócskákba, különben bután fog kinézni)
A cukrot karamellizálom, majd ha már világos borostyán színű, hozzáöntöm a tejszínt is, egy csipet só kíséretében. Vigyázat, köpköd!
Kis láng fölött kevergetve addig melegítem az egészet, amíg a karamell fel nem oldódik maradéktalanul, és a tejszínes szósz be nem sűrűsödik.
Ha a karamellás krém kihűlt, óvatosan a csokis réteg tetejére csorgatom.
Hűtőbe kerül, amíg teljesen meg nem dermed.
Megjegyzés:
1.) Én most ezt négy részre osztottam, de inkább hatfelé kellett volna, mert elég tömény. Még nekem is. És, mivel igen finom, nehéz megállni egy teljes pohárka maradéktalan kiürítését, viszont utána nagyon rosszul lehet lenni.
2.) A csokis réteg nem lágy krém, hanem kicsit keményebb, a Toffifee belső, nugátos rétegéhez hasonló. Nekem ez így ízlett, kicsit olyan érzésem lett tőle, mintha igazi Toffifeet ennék, de aki krémesebbnek szeretné a csokoládés részt, az legalább duplázza meg a tejszín mennyiségét benne!
3.) Ha a tetejére a karamellás szószba tejszín helyett mascarpone kerül, akkor kihűlés után egy egészen sűrű, eszméletlen finom krémet kapunk. Itt már úgy kell elképzelni a desszertet állagra, mint egy pohárba szorított trüffelt, egészen sűrű lesz az egész, de a Férj és a Keresztanya szerint ez így még finomabb.
Na most ez nem olyan nagy világmegváltó receptes bejegyzés, csak olyan szolgálati közleményféle.
Vagyis a karamellás tej renoméjáról szól inkább, meg annak a helyreállításáról, mint a receptjéről.
Régen hegyekben állt ez a fajta zacskós műremek a kakaók, meg a fél literes tejek között. Most meg nem látni már sehol. Van helyette minden más, egzotikus nevekkel (és néha borzalmas ízekkel), de ez valahogy eltűnt. Nem arról van szó, hogy hiányzik, mert régen én ilyet nem nagyon ittam, túl keserű volt a bolti, inkább csináltam magamnak otthon, már akkor is. De nagyon szerettem.
Aztán hosszú szünet következett az otthoni gyártásban, mert a karamellás tej az nem volt sikk, a brutáltömény forró csoki, extra magas kakaótartalmú étcsokiból, csilivel, szegfűborssal, mikor mivel, az meg igen, az olyan felnőttes dolog, az vállalható. Még akkor is, ha annyi pillecukorral ittam, hogy a csoki alig fért a bögrébe.
De most második gyermekkorunk következik, most jöhet végre a karamellás tej is. Igazából jön is, kínos rendszerességgel, minden este, legalább egy bögrével. Mostanában már az esti adag jó nagyra sikerül, így egy része üvegbe kerül és a hűtőbe vándorol, reggelire. És ez így annyira jó…
Egyébként ha már gasztro, akkor legyen itt legalább valami recept-féleség is.
A cukorból karamell készül, lehetőleg vastagabb aljú serpenyőben, akkor szép egyenletes lesz, nehezebben ég meg. Mérsékelt láng fölött, kavargatni nem kell, csak rázogatni (bár azt sem muszáj, csak ha szükségét érezzük valamiféle cselekvésnek, akkor).
A karamell nálam sötét borostyánszínű, mert az ennél sötétebbet én már nem szeretem, továbbá minél sötétebb, kesernyésebb, annál kevésbé érződik édesnek az íze.
Ha a karamell pont jó, ráöntjük a tejet, és addig kavargatjuk, a lehető legkisebb láng felett melegítve az edényt, amíg az összes karamell felolvad benne.
És ennyi.