…és akkor azon kaptam magam, hogy megint reggeltől estig főzök. egy főzőlapon, egy, a konyhaszekrény hevenyészett vázából félig kilógó sütőben, ötven négyzetcentiméternyi szabad helyen, egy konyhának nem nevezhető romhalmaz közepén.
én tényleg és komolyan be akartam zárni ezt a blogot, mert úgy éreztem, nincs nekem erőm az egészet újrakezdeni. de nem nevezhető újrakezdésnek az, ami soha abba nem maradt, csak legfeljebb hosszabb szüneteket tartott.
ez sosem volt az a napfényes-cukormázas oldal (ahogy én sem voltam az soha, ahogy ezt többen is éreztétek), a ködből, szürke felhőkből pedig az elmúlt egy évben még több gyűlt a fejünk fölé, de pont ez az ok, amiért írnom kell, fotóznom kell, főznöm kell, hogy a szürke inkább csak egy szín legyen a sok közül, amiből történetesen nekünk bővebben lett osztva.
a homályos utalgatások és borongós bevezető után pedig jöjjön a recept (nem egy nagy recept, inkább csak jelzés értékű, hogy írok még, élek még és egy ígéret mellé: lesz ez még jobb is :)), ami garantáltan elkésztíhető egy legénylakás konyhájában is. a gyerekek nagy kedvence a klasszikus poharas-kefires süti receptjének átalakításával készül, puha és finom, és ha nagyon belemagyarázom, akkor még egészséges is (a maga módján)
A kókuszreszeléket elkeverem a liszttel, hozzászitálom a sütőport, hozzáadom a cukrot, összekeverem. Hozzáadom az elhabart tojást, joghurtot, olajat, citromolajat, átkeverem és muffin kapszlikba adagolom a tésztát.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 25-30 percig (vagy tűpróbáig) sütöm. (nincs most sütőhőmérőm, a sütőt pedig még nem ismerem, de szerintem egy átlagos képességű sütőben inkább 20-25 perc alatt készül el)
Lehetőleg rácsra szedve hűtöm ki.
Megjegyzés: a zablisztet házilag is elő lehet állítani zabpehelyből egy késes daráló és kitartó munka segítségével.
Nagyon jo Teged ujra olvasni! Legyen az eletjel vagy recept, barmi csak irj!
Aniko, köszönöm, és igyekszem!
Ó de jó, hogy újra írsz :-)
Megyek is sütni a holnapi uzsonna melle ezeket a nagylánynak, mar ha a kicsi megengedi.
ismerős helyzet. :)
hát igyekszem ezentúl aktívabb lenni, amint lesz konyhám (már ha megint a fejünkre nem szakad az ég)
Fejünkre szakad az ég?!?
Hátha mégsem. :)
2014. szeptember 5., péntek