Tegnap nem volt túl sok időm főzni, bár azért bámulatos, hogy milyen gyorsan megy a banki ügyintézés, ha egy bömbölő 4 hónapos van kötve az ember nyakába.
Ez természetesen Ponty volt, a kenguruban, aki nem szereti a bankokat (és a postát, satöbbi, satöbbi).
És ő csak kenguruban hajlandó közlekedni. A babakocsi az nem jó, ott nincsen közvetlen testkontaktus a kiszolgáló személyzettel, meg hát a kilátás is rossz. A kenguruban viszont azt képzeli, hogy ő visz engem a hátán. Annyira édes, ahogy teper a kis lábaival közben. Meg folyamatosan hadonászik a kis kezeivel, mint egy indiszponált karmester. És közben büszkén feszít a horgászkalapjában, és nem is tudja mennyire viccesen néz ki :D
Hoppá, ez már megint nem gasztro… bár, az édes kategóriába illene.
Tehát mire hazaértem, adott volt egy darab elgyötört, megtépázott, romos idegállapotú konyhatündér, ölében az ő elcsigázott kisdedével, itthon pedig egy darab, beteg, már-már végelgyengült Férj. Ideális körülmények főzéshez.
És mégis, még így is, megy ez. Mert nagyszerű receptek vannak, és lelkes emberek, akik ezt megosztják a közzel. Kis túlzással 5 perc munkát igényel a “torta”, az epret meg már önszorgalomból raktam mellé, hogy úgy tűnjön, tüsténkedek a konyhában. (eredeti receptben rebarbara szerepelt, de azt itt nem kapni)
A süti könnyű, krémes, túrótorta lájt, és szinte már diétásnak mondható. A kvalitásairól pedig még annyit, hogy Férj hirtelen meggyógyult miatta!
24 cm átmérőjű piteforma
4 tojás, 1/2 csésze (125 ml) cukor, 3 púpos ek étkezési keményítő vagy simaliszt, 1 és 2/3 csésze (410 ml) görög joghurt, 1 citrom leve és reszelt héja, 3 ek kókuszreszelék (elhagyható), vaj és kókuszreszelék a formához
Mivel nekem nem volt görög joghurt, én 380 ml sima, 3,5 % krémes natúr joghurtot és 30 ml tejszínt használtam. A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral addig keverem, amíg világossárga nem lesz, majd alaposan összedolgozom a többi hozzávalóval. A fehérjéből csipet sóval kemény habot verek, és óvatosan beleforgatom a joghurtos masszába. A kivajazott, kókuszreszelékkel “kilisztezett” (vagy simán csak kilisztezett) formába öntöm, és 160°C fokon 50 percig sütöm.
Epres ragu: 500 gr eper, 2 narancs leve, 3 ek nádcukor, 2-3 szem szegfűbors
Azért török epres ragu, mert az eper onnan származik, és még nincs túl sok íze. Szóval finom, édes epret dehogy főznék én meg ragunak! De ennek viszont kifejezetten jót tett!
Az epret megtisztítom, negyedelem. A felét félreteszem. A többit a mozsárban porrá zúzott szegfűborssal és a narancslével együtt egy kis lábosban nagy lángon forralni kezdem. Ha kicsit besűrűsödött, botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a félretett epret is, egyet forralok rajta, de nem főzöm. A süti mellé tálalom.
Nekem nem volt itthon joghurt, túró és tejföl került bele, némi egyyéb dolgot is változtattam, de az ihletet a recepted adta. Nagyon finom volt:)
És Ponty Úr tündéri, a kutyák is majdnem annyira.
Örülök, hogy tetszett a recept, azért túróval és tejföllel én is megkóstolnám, biztosan nem lehetett rossz! ;)
Ponty Úr tényleg tündéri, a kutyák sajnos, csak a képen látszanak ártatlannak… :D
Megcsináltam rebarbarával(egy üveg anyukám féle befőtt)+100g eper(csak a színfolt miatt, meg mert féltem a rebarbara ízétől, még soha nem ettem)
Isteni lett, köszönöm a receptet, könnyű tészta, pikáns szósz.
Tanulság, kell az 50 perc sütési idő, 40 perc után kivettem mert a teteje gyönyörű volt, de az alja nem sült át rendesen.Nem vont le az élvezeti értékéből, lelkiismeret furdalással de 3 szelet lecsúszott.
Ági, örülök hogy ízlett! :) Rebarbarás raguval isteni lehetett, az eper-rebarbara nagyon jó páros! :)
Igazából a tészta minden tekintetben könnyű, szóval nem kell az a lelkiismeret furdalás sem! ;)
2009. május 8., péntek