Minimálprogram: birsalmás kelbimbós rizottó

Kell hozzá 1 db megjuhász(kutyás)odott gyermek, aki egészen kezelhetővé szelídült az egész heti rémálom után. Ki tudja mi történt, talán csak megmelegedhetett végre napközben is. Kell hozzá apu húslevese, a kisvárdai zöldséges, egy szabad óra dél körül (és végre nem este tíz után), amikor kisded angyali ábrázattal  a konyhába tuszkol és kezembe erősíti a fakanalat, hogy nnna (igen, valóban három n-nel mondja), akkor főzhetek.

Ennyi.

Meg még ez a néhány hozzávaló.

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl átszűrt húsleves (vagy alaplé)
• 0,5 dl száraz sárgamuskotály
• 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
• 10 dkg kelbimbó (tisztítva)
• 10 dkg birsalma (tisztítva)
• 1,5 cm vaníliarúd
• 1 marék pecorino
• 3 dkg vaj

A vaj felén üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, hozzáadom a rizst és addig sütöm kevergetve, amíg az is áttetsző nem lesz, majd felöntöm a borral. Addig főzöm, amíg a rizs magába nem szívja a bort/az el nem párolog, hozzáadom a félbevágott vaníliarudat, majd elkezdem felöntögetni az alaplével, adagonként, gyakori kevergetés mellett, mindig csak annyit adva hozzá, amennyit a rizs magába szív. Amikor a rizs félig megfőtt, hozzáadom a kelbimbót (ha apró félbevágva, ha nagyobb, négybe) és a félcentis kockákra vágott birsalmát is. Ha a rizs haraphatóra főtt (ne főzzük szét, ne legyen teljesen puha, mint a tejberizsben), beállítom a rizottó végleges sűrűségét egy kis alaplével, majd hozzákeverem a maradék vajat és a reszelt pecorinot is. Az utolsó kép: