Tavaly volt nagy divatja a krémleveseknek, csipi imádta, idén már küzdünk a kanállal való önálló evéssel. Illetve ő küzd a kanállal, én meg takarítok utána, mindenesetre a hatásfok igen alacsony. Szóval újabban igencsak megbecsülöm az olyan leveseket, amik annyira ízlenek a miniatűrnek, hogy képes feladni az elveit és bögréből kihörpölni azokat. Ez egy ilyen darab.
A póréhagyma fehér részét és a zöldjének a halvány, zsenge részét felkarikázom, majd a vajon megfonnyasztom. Hozzáadom bort, beforralom a folyadékot, majd hozzáadom a mozsárban porrá zúzott édesköménymagot, sót, a meghámozott felkockázott krumplit, felöntöm egy liter vízzel és fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.
Hozzáadom a mascarponet, a lereszelt sajtot, botmixerrel pürésítem.
Tálalhatjuk vajon pirított zsemlekockákkal, vagy anélkül.
Téli krémlevesek még a blogon:
sütőtök krémleves gesztenyével
paradicsomos sütőtök krémleves
téli zöldségkrémleves (karalábé-petrezselyemgyökér-krumpli)
Szeretjük!
Pépesítés után főzz valami rághatót a levesbe (pl. árpagyöngy), azt könnyebb kanalazni! Igaz, ezt nehezebb összetakarítani. ;-) Anna is próbálkozik, ha hagyom…ti. ha van kedvem takarítani.
Nagyon szépek a tányérok!
:)))
Mi egyelőre a bögrés levesnél maradtunk, Tamás inkább nem kap levesbetétet, mert… hát azt látni kell, ahogy ő eszik. Azt hiszem, az utolsó próbálkozás az volt, amikor megdobálta az apját a szottyos, levesbe áztatott krutonokkal ebéd közben. :) Nem mintha ezzel el tudnám kerülni hogy pl kacsacafatokkal dobálózzon… :)))
A gerslis ötlet nagyon tetszik, ezt ki fogom próbálni feltétlenül, egyelőre csak magunknak, mert Tamás sajnos levesnél, pépesebb ételnél nem rág, hanem egyben lenyel/letüdőz apróbb dolgokat. Tulajdonképpen ahogy most belegondolok, egy kabaré nálunk minden étkezés. :)
A tányérokat még a Mihály napi vásárban vettem, én is imádom! :)
:-D Nálunk is kabaré, épp ezért imádom, hogy mindig együtt eszünk! Legalább ilyenkor mindannyian vidámak vagyunk!
Az árpagyöngy épp azért jó, mert akkor sem lesz baja a gyereknek, ha többet lenyel egyszerre. Én a mai napig mindig frászt kapok, amikor Anna eszik, mert ő is mindent rágás nélkül benyel, mert ugye későn jöttek/jönnek a fogai (még mindig csak négy van :-) és nem tanult meg rágni. Az apró tészták is jók, de egyrészt a tészta nem megy minden leveshez, másrészt meg nálunk egyébként is minden nap tészta van -ha nem ebédre, akkor vacsorára – én ezért iktattam be a különböző gabonafajtákat levesbetétnek.
Ha tudod ki gyártotta a tányérokat, elküldenéd mailben a nevét/címét/akármit, amin el tudom érni?
Nem krémleveshez, de én,amikor Szilárd kanalazni tanult olyan leveseket főztem, amibe kis főtt zöldségkockák voltak. Na ez most furán hangzik, szóval itt egy példa: a borsólevest, félszer feles répa és petrezselyem kockákkal meg apró galuskával főztem és a kicsinek kevesebb levet szedtem.
Gabah, Tamás evés közben dobál, beszél, majomkodik, a legkevesebb időt talán épp az evéssel tölti. :) Iszonyú aranyos. :) Az apró dolgokkal viszont még bajban vagyunk, rizst, apró tésztát hajlamos belélegezni, mert evés közben is beszélnie/mórikálnia kell, ez így még nem működik, szóval azokkal még várok, amíg megkomolyodik. :) Egyébként Tamásnak is későn kezdtek el kibújni a fogai, de aztán viszonylag gyorsan kijött mind, mostanra már mind előbújt, igazából csak a hátsó 4 nem nőtt még ki teljesen (de félig már az is kint van! :) )
A tányérokat egy jászberényi kézműves készítette, valahol ott él egy tanyán, de csak vásárokon árul. 4-5 nagyobb vásárba jár, talán mostantól a debreceni is köztük lesz rendszeresen. Pesten van egy bolt (az Astoria környékén, pontos címet ő sem tudott), ott lehet kapni némelyik munkáját. Számítógép, weblap nincs (talán még telefonja sincs…) szóval marad a vásár. De eszméletlen szép dolgai vannak, gyümölcsmosók, sütőtálak is. Ha legközelebb kint lesz a Mihály napi vásárban, megkérdezem a pontos címét, meg ha világos lesz, csinálok néhány fotót is a holmijairól és elküldöm e-mailben. Ennyit tudok csinálni.
Jenis, Tamás annál ravaszabb, darabonként dobálja ki az ilyesmit a levesből. :) Azért turmixolok, mert így nem tudja szétválogatni. :) De egyébként nagyon jó az ötlet! :)
.
Vicces, hogy pont neked bohóckodik a gyerek az étellel.
Nem tudom hány éves, de szerintem ne hagyd, hogy az étel játék legyen neki.
SpeckoHu, értem amit mondasz, és igazad van. Csak az a baj, hogy a gyerek (egyébként 20 hónapos) pont azt csinálja az asztalnál, amit az apjától lát. (kivéve a dobálást, azt az apja nem csinálja. :) )
Igazából először az apját kellene megnevelnem, de az meg tizedik éve nem sikerül. Szóval én inkább már csak próbálom(?) élvezni a műsort. :)
:-DDDD nagyon mókásak lehetnek a fiúk!
megvárod, míg megkomolyodik? hááááát….ezek után nem sok esélyét látom ;-)
ha jászberényi a fazekas, akkor a fotó alapján még talán én is ki tudom nyomozni, hogy pontosan kiről van szó; néprajzos éveimből maradt a környéken néhány ismerősöm
azért ha legközelebb látod, fotózd csak le! előre is köszönöm!
:) Igen, azok. Néha már nem is lehet eldönteni, hogy melyik a viccesebb. : (bár sanszos, hogy a kölyök lekörözi az apát, igazi őstehetség :) )
Gabah, akkor küldök e-mailben rendes fotót a tányérokról! (hétfőn, most Kisvárdán vagyunk :) ) Remélem jól emlékszem, hogy valahol a Jászságban, illetve Jászberény mellett él, remélem sikerül felkutatni! Nagyon egyedi úriember. Van egy trabantja, és az is olyan színű és mintájú mint a tányérjai. Meg akácágakból van a tetőcsomagtartó. :)
Mindenesetre én is fel akarom kutatni, ha mást nem, a vásárokat, ahova jár, van még egy-két dolog, amit kinéztem tőle. Teljesen beleszerettem ezekbe az edényekbe. :)
ok, rendben, nem sürgős!
és köszönöm szépen!
:-)
Gabah, szívesen! :)
Akkor ma átküldöm a képeket! :)
2010. november 18., csütörtök