Pedig mindent még le sem írtam, mert van benne aszalt vörösáfonya, gyömbér, csili, fahéj, meg egyebek.
Az első hallásra számomra kissé bizarr kombinációt a Good Food honlapján találtam, és némi vacilálás után adtam neki egy esélyt. Nem ragu formájában, mert abban valahogy a sütőtököt még mindig nem szeretem, hanem krémlevesnek. Az a hátsó szándékom is megvolt, hogy mivel Ponty valószínűleg szeretni fogja, hiszen mindent szeret, ami paradicsomos vagy sütőtökös, így a leves felhasználható lesz majd gyermekélelmezési célokra is. Ezen a téren viszont kissé elszámítottam magam, mert erről főzés közben megfeledkezve minden fűszert belezúdítottam már az elején, és így a végeredmény, khmmm… kissé túl fűszeres lett a kisded számára. De továbbra is fenntartom, hogy ez működőképes bébiétel lehet, ha nem minden fűszert az elején pakolunk bele.
Ja, és hát igen. Ez a leves meglepően finom.
Az olívaolajon üvegesre sütöm a felkockázott hagymát. Hozzáadom a felkockázott tököt is, együtt sütöm néhány percig, majd felöntöm a passzírozott paradicsommal és 3 dl vízzel.
Hozzáadom a fűszereket (ha baba is kap belőle, akkora fűszereket csak a legvégén, az áfonyával együtt adjuk a leveshez!) , majd fedő alatt addig főzöm, amíg a tök megpuhul.
Botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a késsel durvára vágott vörösáfonyát. Ezzel együtt főzöm még 2-3 percig, amíg az áfonya megpuhul. (mivel nálam levesbetétként funkcionál az áfonya, ezért adom csak a legvégén, durvára vágva a leveshez. De bele lehet tenni már az elején is, és összepürésíteni a tökkel, így kevésbé macerás)
Én nem variáltam ezt tovább, tányérba szedtem, bekucorodtam vele a fotelba, és félálomban, rendkívül elégedetten belapátoltam.
Az előbb azt írtam, hogy gyönyörű, de a wp-nek ez nem volt elég egy kommenthez! Szóval imádom ezeket a színeket!
Nekem ez még így levesnek is bizarr, minek bele a vörösáfonya? De a színe gyönyörű!
Gyönzörű a kép!!
Ági, Ottis, köszi! Örülök, hogy tetszik! :)
Endiva! Hogy miért kell bele a vörösáfonya? Ezt talán Mary Cadogantól kellene megkérdezni! :)
Egyébként ez eredetileg egy tagine volt, abba jár az aszalt gyümölcs, viszont a levesbe is jól illett szerintem (mielőtt beletettem, kicsit túl natúr volt az íze). Mindenesetre nem ez a recept az első vörösáfonya-sütőtök-paradicsom kombináció, amivel találkoztam, szóval talán lehet benne valami… ;)
De azért örülök, hogy legalább a fotó tetszik róla! :)
Csatlakozom hozzád: valóban meglepően finom : ) Áfonyám sajnos nem volt, így egy kis kandírozott narancshéj ment bele, s mert Nigella szerint minden paradicsomos ételbe kell tenni, egy kis tejet vagy tejszínt, mindkettőből ment is bele egy lehetnyi. Így aztán áfonya nélkül sem lett natúr ; )
:))) Örülök hogy ízlett! :)
Nekem is nagyon bejött az áfonya+sütőtök, azóta is használom rendszeresen ezt a kombinációt. De a kandírozott narancshéjjal is izgalmasan hangzik. :)
Nigellával én nem teljesen értek egyet ebben a paradicsomos állításban, de ehhez a leveshez el tudom képzelni, hogy jól állt egy kis tejszín. :)
2010. február 17., szerda