Lassan hivatalosan is itt a tél vége, azaz elfogy az összes céklám.
Az utolsó zacskónyi belőle ebben a salátában végezte. Gyönyörű finálé volt.
A saláta ismét Mamma pisztácia-sült cékla kombinációjára lett alapozva, mint nemrég a sült céklás polenta pirítósok, és ismét meg kellett állapítanom, hogy ez egy remek páros, ami most kiegészült még némi naranccsal, korianderrel és friss mentával is.
Szerintem önmagában, esetleg némi friss sajttal, mondjuk kecskesajttal vagy fetával kiegészítve is megállja a helyét, de mi most ezt köretnek ettük a joghurtban sült bárány mellé.
Írnék még róla többet is, dicshimnuszokat is, ha Ponty nem éppen a lábamnál próbálná meg kifeszíteni a CD író tálcáját a papucsommal...
- Hozzávalók személyenként:
- 2 közepes cékla (~ 25 dkg, tisztítás nélkül mérve)
- 2 narancs
- 1 púpos ek pisztácia (pirítatlan, sózatlan, ha van rá mód)
- 6-8 nagyobb levél menta
- 1-2 ek extraszűz olívaolaj (vagy ha van, hidegen sajtolt pisztáciaolaj)
- 1 kk koriandermag
A céklákat alaposan lemosom, megtörlöm, és alufóliába csomagolva az előmelegített sütőben 220°C fokon 1 óra alatt puhára sütöm.
Ha kihűlt, meghámozom, és annyira vékonyan felszeletelem, amennyire csak lehetséges.
A narancsot alaposan megmosom, megtörlöm, a héját levágom, majd kifilézem, miközben a levét egy tálkában felfogom. A narancs maradékából is kinyomom a levet a tálkába.
A narancsléhez adom a szárazon megpirított és mozsárban porrá zúzott koriandert, az olajat, a finomra aprított mentát, sózom, ha szükségesnek érzem, és a keverékbe óvatosan beleforgatom a narancsgerezdeket.(Eddig a pontig előre is el lehet készíteni a salátát.)
A céklaszeleteket elrendezem a tányéron, majd minden szelet céklára egy-egy gerezd narancsot fektetek, a narancsléből készült öntettel pedig meglocsolom az egészet.
A saláta tetejére finomra aprított pisztácia kerül.
Ha tálalás előtt van rá mód, pihentessük legalább fél óráig.
Megjegyzés:
Ha csak sózott pisztáciánk van, akkor a salátaöntetből el is lehet hagyni a sót!
Mivel nekem most csak félig-meddig vérnarancsom volt itthon hozzá, ezért abból készült, de sima naranccsal még látványosabb!
Ez a sütőben sült cékla nagy kedvenc volt nálunk is a télen. (Talán egész életemben nem készítettem annyit, mint az utóbbi hónapokban...)
Télbúcsúztató salátának kitűnő! :))
Felhőlány, örülök, hogy tetszik! :) Sima naranccsal szebb lett volna, de most csak ez a félig-meddig vérnarancs volt itthon. De finomnak így is finom volt! :)
Jól hangzik a mangó a céklával, június elején már lesz zsenge nyári cékla, ami nyersen is finom a salátába, azzal majd kipróbálom! :)
A céklával tényleg annyi mindent lehet kezdeni, narancsot, mangót ki is próbálom. A nem túl érett mangónak az is az előnye, hogy nagyjából egy fajsúlyban van a cékla ízvilágával, nem lesz tőle túl gyümölcsös.
Nem tudom, Te hogy vagy vele, de régen (amin én tul.képp. felnőttem) elképzelhetetlen volt a zöldség-gyümölcs páros, most meg ontjuk az egyre fantasztikusabb összeállításokat.
Viszont az egy kiló az legalább két salátára elég kettőnknek, úgyhogy várom a posztot! :)
Egyébként meg nagyon igaz, amit írtál, én eddig bele sem gondoltam, de régebben (még a 90' években is) elég szokatlan volt a zöldség-gyümölcs párosítás.
Igazából néha még mindig furán néznek rám, például a szüleim, ha ilyennel állok elő (aztán megkóstolják, és eddig még mindig sikere volt). Pedig a gyümölcs-hús párosítás meg olyan elfogadott dolog.
Hát, régen én tanultam apukámtól, ma meg már ő tanul tőlem! Én meg Tőletek! :)
Akartam is írni már erről egy posztot, nagyon aktuális lenne. Ahogy lesz időm, meg is teszem, szerintem nagyon akutuális lenne. Mármint az én szemszögömből:))
Egyébként nálunk régen még a meggyszósz is bizarrnak számított anyu szerint, ezért soha nem is került az asztalra, legfeljebb csak desszertnek.
Aztán amióta a szülők kosztolnak nálam, és nem fordítva, ennél sokkal "bizarrabb" dolgokat is belapátolnak, elég nagy megelégedéssel.
Viszont a meggyszósz újragondolása remek ötlet! :)
De azért örülök, hogy így még jobban tetszik! :)
De a balzsamecetes változat is jól hangzik. :)