Pont.
Vastag köd és sűrű pára van kívül és belül, az ember az orra hegyéig sem lát. Én biztosan nem. Így megesik, hogy szem elől tévesztem a valódi dolgokat és a kisebb ellenállás irányába haladok. Hiszen mindenki ezt csinálja, vagy legalábbis így tűnhet egy felszínes szemlélő (még mindig én) számára. De csak eddig és nem tovább. Mert a ló lába előbb utóbb kilóg, az ember nem változik és egyéb közhelyek.
Meglepő módon mindennek van értelme, csak nem mindig látszik elsőre. A meteorológiai előrejelzés szerint pedig még a nap is kisüt hamarosan.
Ez meg egy könnyű, elegáns, harmonikus ízű rizottó, legalábbis szerintem.
- 2 főre
- 2 dl rizottóhoz való rizs
- 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
- 1 szál halványítózeller
- 0,5 dl száraz vermut
- 7-8 dl csirke alaplé
- 1 ek olívaolaj
- 2 dkg vaj
- 15 dkg cékla (tisztítva mérve)
- 1 kisebb narancs
- 8 nagyobb bazsalikomlevél
- 1 bő marék reszelt pecorino (vagy 5 dkg friss típusú kecskesajt)
Az olívaolajt és a vaj felét felhevítjük, majd üvegesre sütjük rajta a finomra aprított salottát. Hozzáadjuk a szintén apróra vágott szálzellert, majd rövid sütés után a rizst is, és kevergetve addig sütjük, amíg a rizsszemek kissé áttetszővé nem válnak. Felöntjük a vermuttal, majd ha az elpárolgott/magába szívta a rizs, elkezdjük apránként felöntögetni az alaplével. Egyszerre mindig csak kevés alaplevet adjunk hozzá és gyakran kavargassuk közben.
A céklát finomra aprítjuk (nagyjából 2-3 milliméteresre, mintha durvára lenne reszelve), a bazsalikomot szintén. Amikor a rizs már majdnem al dente (azaz kívül puha, de belül még rugalmas, harapható), akkor az utolsó 3-4 percre adjuk hozzá a céklát, bazsalikomot, a narancs finomra reszelt héját és levét is.
Végül állítsuk be a rizottó sűrűségét alaplével, és még forrón keverjük hozzá a maradék vajat és reszelt pecorinot is.
Megjegyzés: Ennek a rizottónak egy szintén igen finom változata, ha a pecorino helyett végül nagyjából 5 dkg szétmorzsolt friss típusú kecskesajt kerül bele, a tetejére pedig érlelt, kemény kecskesajt forgácsokat szórunk a tálalásnál.
Tényleg nagyon jól működött együtt a narancs-cékla-bazsalikom, nagyon üdítő, könnyed íze lett. Én nagyon szeretem a juhsajtot is a céklához, igaz, ez egy kicsit robosztusabbá tette az ízét, úgy is mondhatnám, háziasabbá :), a friss kecskesajttal pedig megmaradt a könnyedsége is. Ezért általában felváltva készül, mert mostanában ez az egyik nagy kedvenc. :)
A cékla nyersen kerül bele, csak annyira apróra van darabolva, hogy az a pár perc főzés a végén pont elég neki, így megpuhul, de épp csak annyira, hogy harapható maradjon, mint a rizs.
Mamma, de örülök hogy tetszik! Remélem ízleni fog, várom a beszámolót! :) Szerintem klementinnel is működni fog, sőt, most adtál is egy ötletet! :)
És igen, valóban, az amarone legyen a legnagyobb probléma ami csak adódhat. :))) (egyébként tetszetős bevásárlólista :))) )
Pixie Pie, nagyon köszönöm, örülök hogy tetszik! :) A narancsos céklasaláta nálam is nagy kedvenc (nekem <a href="http://flat-cat.hu/2010/03/16/narancsos-sult-cekla-salata-pisztaciaval/" rel="nofollow">ez a változata az abszolút nyerő</a>), és tulajdonképpen ez adta az ötletet a rizottóhoz. :)
Még jó, hogy idejében észrevettem, egy órája értünk haza megbeszélésből, és pont azt beszéltük a kocsiban, hogy mit együnk az amarone-hoz :)))) Soha nagyobb gondunk ne legyen.
Sajnos csak klementin van itthon :)), talán az is megteszi, három cékla, háromfajta vermut, épp vettem egy cserép bazsalikomot, komolyan mondom, ezt nekem tetted fel ide :))) Hálás köszönet.
Az amarone kicsit testes lesz hozzá, de túléljük:)).
A klementint összeturmixoltam a bazsalikommal, ebből került a tetejére is, majd posztolom!
Köszönjük az ötletet!!
Én sem mondtam meg a férjemnek először hogy mi is az amit eszik. Mondjuk első körben ő színétől akadt ki, aztán megkóstolta és hang nélkül befalta az egészet. :) Az egyéb alkatrészeket már nem is kérdezte. :)
Jól hangzik a turmixolt bazsalikomos-klementines feltét! :)