Ez is egy tonhalas szendvics: füstölt vörös tonhal polenta pirítóssal, sült céklával, rukkolával
Akkor ma megszavaztam magamnak egy torkos pénteket, és ez lett az ebédem.
Az alap Mamma nagyszerű céklás salátája volt, bár a sült cékla belőle már megint erősen Beatbull cékla jusjére hajaz.
Most itt jöjjön egy kis szolgálati közlemény: hidegen sajtolt pisztácia olaj (és mogyoró, meg mandula, avokádó, dió) most kapható a Corában. Nem túl barátságos áron (3500 Ft 2 dl talán), meg hát a vörös tonhal sem olcsó, de aki két éve nem költ ruhára, szórakozásra, sminkre, fodrászra, satöbbi, satöbbi (= GYESen van...), az néha megengedheti magának. (nem kell azért megsajnálni, több tíz évre elegendő készletem van felhalmozva előbb említett földi javakból, az szabadidős tevékenységekben (úgy mint fodrász) meg úgyis megakadályoz a tündéri kis koloncom)
De azért térjünk lassan vissza az ételre is. A polenta pirítós egyébként a múltkori libás kaland folyománya, valamiért a csinos kis puliszka háromszögeket látva akkor a fejembe vettem, hogy kenyér helyett fogom használni őket. S lőn. Kicsit most vékonyabbra kentem ki hozzá a puliszkát (itt a címben polenta, mert az elegánsabban hangzik, de ugyanabból a közepes szemcseméretű kukoricadarából készült mindkettő, szóval ez is most itt inkább puliszka. De lehet egészen finom szemcséjű, polentához való darából is készíteni természetesen), így most szép vékony pirítósokat kaptam. A főzésnél ismét 1:5 arányban használtam a darát és a vizet, ahogy a Szakácsok könyvében áll, ez nagyon bevált nekem, így mindig tökéletes állagú lett eddig a puliszkám.
Sok beszédnek pedig sok az alja.
Recept.
- 2 adag
- polenta (8 darab nagyobb háromszöghöz):
- 10 dkg kukoricadara
- 5 dl víz
- 1 kk só
- 3 dkg vaj
- cékla:
- 2 közepes gumó cékla (30 dkg)
- 2 fej salotta (6-7 dkg)
- 1 ek olívaolaj
- 4 ek balzsamecet
- a szendvicshez még szükséges:
- 10 dkg füstölt, vörös tonhal
- 3-4 marék rukkola
- 3-4 ek pisztáciaolaj (hidegen sajtolt)
A vizet felforraltam a sóval, hozzáadtam a kukoricadarát, és folyamatos kevergetés mellett addig főztem, amíg a dara megpuhult, és az összes vizet felvette. Elkevertem benne a vajat, majd egy sütőpapírral borított deszkára kentem nagyjából fél centis vastagságban, szépen egyenletesen.
Miután kihűlt és megdermedt (órákkal előre is el lehet eddig a pontig készíteni), nagyobb háromszögekre vágtam fel, majd vastag aljú teflon serpenyőben további zsiradék nélkül mindkét oldalán megsütöttem.
A céklát meghámoztam, fél centis kockákra vágtam, a salottát meghámoztam, nagyon apróra felkockáztam.
Lehetőleg teflon serpenyőben az olívaolajon kis láng fölött megsütöttem a hagymát, majd hozzáadtam a céklát is, és addig sütöttem együtt, gyakran kavargatva, amíg a cékla levet nem eresztett. Hozzáadtam a balzsamecetet, majd fedő alatt, továbbra is igen kis lángon puhára pároltam. Amikor a cékla megpuhult, fedő nélkül addig sütöttem, amíg a maradék nedvesség is elillant alóla. (az egyetlen oka egyébként, amiért így sütöttem a sütőben való sütés helyett az az, hogy így sokkal hamarabb készül el)
A rukkolát meglocsoltam és összeforgattam a pisztácia olajjal, majd rárétegeztem egy polenta háromszögre. Erre került egy adag cékla, majd némi apróra tépkedett tonhal, a tetejére pedig ismét egy sült puliszka pirítós.
Az a helyzet, hogy keveset alszom (Ponty nem hagyja), nagyon fáradt vagyok(egész nap rohangálok utána), ezért egyfolytában ennék, és ilyenkor nincs mese, sütni-főzni kell valamit! :)
Barátnőmet születésnapjára meghívtam egy vacsorára. Azt hiszem, előételként ez ütni fog! Csak tudnám hol vegyek vörös tonhalat...
Otthon azt is a Corában vetted? A Debreceniben?
Egyébként fodrász/kozmetikus/ruha témában teljesen egyformák vagyunk! Néha szégyellem magam, mert inkább "kajára" költök. :-)))
Figy, Ponty Úr mellett mikor jut időd a főzésre?
Gabah, vidd, remélem ízleni fog! Szerintem nagyon finom lett! :)
Füstölt vörös tonhal- Nyíregyházi Metro. 10 dkg 600 Ft körül, szóval nem kifejezetten olcsó, de messze nem vészes. És tényleg az egyetlen luxuscikk az életünkben az étel. Másra nem is nagyon költök a rezsin kívül. :) (persze a gyerekre, játék, ruha, stb igen, de az más :) )
A főzés, az érdekes kérdés. Nagyon átalakult a repertoár. Ritkán töltök káposztát, nem gyúrok-nyújtok-szaggatok sütit, nem készítek karamellből virágokat... A legtöbb dolog vagy 15 percen belül elkészül, vagy a munkafolyamatok pár perces részekre bonthatók hozzá. Ennyi türelmi időt kapok Pontytól, addig eljátszik, pl a lábamnál a kenyérpirítóval... :)
Ha valami macerásabb, akkor csak hétvégén, ha a férjem itthon van, vagy ha anyu is itt van, és megoldott a gyerekfelügyelet. (ez ritka)
És néha éjszaka sütök, meg a blogot is főleg akkor írom (vagy más olyan időpontban, amikor a kisded alszik). :)
Egyébként a jó pisztáciaolaj nagyon drága, amit írtál, az még az olcsóbb kategóriába esik, remélem most nem kapsz a szívedhez:) (ha meg 2,5 dl, akkor pláne:))
Gabah:)), jól hangzik, amit írtál:)
Mamma! Örülök, hogy tetszik! Nálunk pont fordítva van, friss vörös tonhal nincs, csak füstölt. :)
Igen, sejtem, hogy ez nem feltétlenül csúcsminőség, de errefelé ennél jobbat nem kapni, se dió, se pisztácia, se egyéb olajokból. De legalább kapni. És természetesen azonnal meg kell vennem minden ilyesmit, ami az utamba kerül, szóval épp kapóra jött hozzá a recepted. Nagyon finom volt így is a cékla, el tudom képzelni, hogy intenzívebb ízű olajjal pedig még finomabb lehet. :)
Az ára meg, hát, én hajlandó lennék időnként ennél többet is áldozni olajokra és egyéb ehető csacskaságokra, de sokak szerint (pl anyu, apu, nagyi, barátok, ismerősök) ez is irracionálisan nagy összeg egy miniatűr üvegnyi olajért. :)
Mamma, melyik része hangzott jól? Az hogy meghívtam vacsorára vagy az, hogy inkább „kajára” költök? ;-)
Persze! Nem őrültem meg, hogy 40-50-60-70-80 vagy még több Eurot kiadjak azért mert tíz per calatt levágják a hajamat! Annyi pézből már inkább összedobok egy halvacsorát! :-)))
A kaja szót egyébként azért tettem idézőjelbe, mert ha egy füstölt vörös tonhal/kiváló minőségű olaj/sonka/akármi élelmiszert veszek, azt már nem nevezem kajának. Olyan ronda ez a szó, nem? Nekem mindig a meki jut eszembe róla. Ott lehet kajálni! Egy tonhalas-céklás-rukolás polentapirítóst már nem! :-)
Chriesi, sajnos vagy szerencsére azok a halak, amik túl vannak halászva nem a mi asztalunkon kötnek ki. Azoknak a halaknak a nagy része amit mi eszünk, még itt Olaszországban is, haltenyészetekben nő fel.
A véletlen játéka: ma egész váratlanul narancsos tésztát ettünk (ez nem volt váratlan, tegnap gyúrtam) friss tonhallal. A férjem majdnem nyersen ette, én meg kevés pisztáciaolajat csorgattam rá. Egy sima szerdán:))
A maradékra holnap estig még ki kell ötölnöm valamit:))
De a férjed ízlése is igen közel áll az enyémhez... :)
Anna meg ráadásul annyit sem alszik, mint eddig.
Kééééééérek egy kis energiááááát!!!
Kíváncsi lennék, mi lett a tonhalmaradékkal.
Főleg, miután itt is találtam a Metroban szusi minőségű frisset a múlt héten (bár az ára miatt egyelőre csak tervbe lett véve, nem pedig meg)
Az alvás lesz még jobb is (átmenetileg :) ), fél éves kora után naponta kétszer(!) is aludt, egy, néha még másfél órákat is Ponty. De aztán ezt kinőtte.... :)
Az energiával mostanában (14 hónapja) én sem állok, túl jól, azért csinálok annyi mindent (egyszerre), hogy ezt ne tűnjön fel. :)))
Én innen szurkolok! :)))