ősz

Három recept egyszerre, kárpótlás a hosszú csendekért. :) Itt az ősz (már egy ideje), a kedvenc évszakom, és vele a kedvenc zöldségeim is. Sütőtök, cékla, nagyjából ezekkel a világ végezetéig is ellennék. A most következő leves és egytálétel az aktuális kedvencek, a leves hetente egyszer, a ragu pedig többször(!) is készül, tekintettel arra, hogy a gyermekeim egyszerűen imádják tunkolni friss kenyérrel a gazdag szaftot, amiben észrevétlenné olvad el a tök (ez ugye zöldséget hivatalosan nem fogyasztó 2 és fél éveseknél szempont tud lenni). Meg hogy tíz perc alatt összeállítható. Persze az igazsághoz hozzáatartozik, hogy a hűtőmben szinte állandóan van hámozott, robotgéppel durvára gyalult nyers sütőtök, ami az egyik kedvenc saláta alapunk egy ideje az őszi-téli időszakban, szóval így tíz perc. De a leves is hamar elkészül, és újabban még munkahelyi ebéd is lesz belőle. A rétes meg- hát a mellé tálalt sült tök vagy sütőtök lekvár miatt lehet aktuális. Ha van egyáltalán szükség egy rétesnél indoklásra.

• paradicsomos céklaleves
• 1,5 kg cékla
• 1 liter lezsírozott, átszűrt húsleves
• 1 fej vöröshagyma (10 dkg)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek olívaolaj
• 3 dl passzírozott paradicsom
• 1 nagy csokor kakukkfű csokorba kötve
• tejföl a tálaláshoz (3-4 dl)

A céklát meghámozom, apró, lehetőleg egyenlő méretű kis kockákra vágom. A hagymát nagyon finomra aprítom. Az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a céklát és felöntöm a húslevessel. Hozzáadom a kakukkfüvet, a zúzott fokhagymát, sózom, majd fedő alatt puhára főzöm.

Hozzáadom a passzírozott paradicsomot, összeforralom, majd kiszedem belőle a kakukkfű ágakat.

Tálalásnál tejfölt adok mellé.

• sütőtökös paradicsomos sertésragu
• 50 dkg sovány sertéshús, ledarálva (comb) (de lehet zsírosabb rész is, ízlés szerint)
• 15 dkg vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 50 dkg sütőtök, tisztítva, nyersen, durvára reszelve vagy vágva
• 2 dl passzírozott paradicsom
• 1 csokor kakukkfű,
• 1 ág oregánó,
• 6-8 levél zsálya
• 1 babérlevél
• 2 tk szárított majoranna
• 3 ek olívaolaj
• 2 ek vaj

Az apróra vágott vöröshagymát üvegesre sütöm az olívaolajon, majd hozzáadom a felszeletelt fokhagymát és  a darált húst. Addig pirítom, gyakran kavargatva, amíg a hús kifehéredik.

Hozzáadom az oregánóval együtt csokorba kötött kakukkfüvet, az apróra vágott zsályát, a babérlevelet, majorannát, sózom, majd felöntöm 3 dl vízzel. Fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a hús csaknem teljesen megpuhul (20 perc)

Ezután hozzáadom a sütőtököt, passzírozott paradicsomot, majd fedő alatt, továbbra is kis láng felett addig főzöm, amíg a tök is megpuhul, szétesik és sűrű szaftot képez. (további 20 perc)

Végül hozzákeverem a vajat, és ha túl híg a szaft, beforralom egy kicsit, majd friss kenyérrel tálalom.

• ricottás mákos rétes
• 75 dkg ricotta
• 5 csapott ek mák (szemes, nem darált)
• 5 csapott ek nádcukor
• 3 púpos ek búzadara (4,5 gr)
• 2 púpos ek őrölt fahéj
• 1 csomag rétesalp
• 10 dkg vaj

A ricottát alaposan elkeverem a mákkal, cukorral, fahéjjal, búzadarával.

A réteslapokat egyenként lekenem az olvasztott vajjal és egymásra rétegzem.

A tölteléket egyenletesen elosztom a lapok hosszanti oldalán, a rövidebb végeket kissé ráhajtom a töltelékre, majd konyharuha/sütőpapír segítségével feltekerem a rudat. A tetejét is lekenem olvasztott vajjal.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd 180 C fokon 45 perc alatt pirosra sütöm.

Tálalás előtt megszitálom porcukorral, juharszirupot, sült tököt vagy sütőtöklekvárt adok mellé.

Címkék: cékla, édes, egytálétel, fél óra, mák, paradicsom, ricotta, sertés, sütőtök, tejföl

marharagu sárgaborsóval, gerslivel

Itt van az ősz, és vele a komfortos, gazdag, meleg egytálételek ideje. Gyökérzöldségek, sütőtök, nekem ez a kánaán, bár ez most épp egy olyan darab, ami a “lássuk, mi van a (kamrának becézett) fiókban?” felkiáltással készült. Hihetetlenül hamar össze lehet dobni egy ilyen ételt, bár türelem kell hozzá, hogy kivárjuk, amíg a marha puhára fő. De addig annyi mindent lehet csinálni egy ráérős hétvégi napon.

• marharagu sárgaborsóval, gerslivel
• 40 dkg marhalábszár vagy lapocka
• 15 dkg vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 tk nádcukor
• 2 szál sárgarépa
• 0,5 dl ír whisky
• 1 csapott ek angol mustár
• kis csokor kakukkfű
• 5-6 levél zsálya
• 1 kis csilipaprika
• 4 ek olívaolaj
• 2 dl gersli
• 2 dl sárgaborsó
• 3 dl passzírozott paradicsom

A hagymát apró kockákra vágom, majd üvegesre sütöm az olívaolajon. Hozzáadom a cukrot és a whiskyt, beforralom, majd kicsit karamellizálom a hagymát. A két centis kockákra vágott húst a hagymához adom, a vékonyra szeletelt fokhagymával együtt, majd nagyobb lángon körbepirítom a húst. Felöntöm 2 dl vízzel, majd hozzáadom a mustárt, sózom, borsozom, hozzáadom a csumájától megfosztott, de egészben hagyott csilit, a csokorba kötött zöldfűszereket és a megtisztított répát (én csak kettévágtam, gyerek nem szereti megenni, de ha másé igen, akkor lehet felkarikázni és csak később, a sárgaborsóval és gerslivel együtt adni a húshoz).

Fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a hús puha lesz.

A gerslit és sárgaborsót átválogatom, hideg vízzel átmosom, majd a húshoz adom 2 dl vízzel együtt. Felforralom, majd kis láng felett addig főzöm, amíg a gersli és a borsó nagyjából megpuhul (ez körülbelül egyszerre várható) Végül hozzáadom a passzírozott paradicsomot, és ha túl sűrű lenne így, akkor még kevés vizet is.  További 10-15 percig főzöm, majd tálalom. (tálalás előtt lehet hozzákeverni 2-3 dkg vajat is, akkor még selymesebb lesz a szaft)

Címkék: egytálétel, gersli, marha, sárgaborsó, sárgarépa

gyömbéres tökleves

A kedvenc zöldségeim  egyike a tök, ez vitathatatlan, akár sütő, akár főző. A főzőből pedig van ugye a tökfőzelék, aminek az érdemeiről nem szeretnék vitatkozni, hiszen örök kedvenc, még a gyerekeimnél is, de azért van élet a tökfőzeléken túl. Például a gyömbéres tökleves. Abszolút kímélő, akár a beltartalmat, akár az elkészítéséhez szükséges időt vagy munkát nézzük. Van egy krémes (amúgy tejmentes) alap, ebben a kockázott, ép csak megpárolt tök, friss, fűszeres, de visszafogott ízű. Finom.

• 1 kis főzőtök (1-1,2 kg)
• 1 nagyobb burgonya (35 dkg)
• 15 dkg vöröshagyma
• 1 hüvelykujjnyi gyömbér
• 7,5 dl leszűrt, lezsírozott húsleves
• 2 ek kókuszzsír
• 10 dkg kesudió (lehet pörkölt, sózott)

A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk, a krumplit szintén. Fazékba tesszük a hámozott, negyedelt gyömbérrel együtt, felöntjük a húslevessel. Fedő alatt addig főzzük, amíg a burgonya megpuhul.

Botmixerrel pürésítjük. Közben a tököt meghámozzuk, magjait kiszedjük, húsát kis, centis kockákra vágjuk. A leves alapját felforraljuk, hozzáadjuk a tököt és fedő alatt 5 percig főzzük. Végül hozzáadjuk a kókuszolajat, elkeverjük, majd tálaljuk. Tálalásnál aprított kesudiót szórunk a tetejére.

Megjegyzés: készíthetjük kókusztejjel is, ha sikerül jó minőségűt beszerzni belőle. Akkor 2 deciliternyivel kevesebb levessel készül az alap, majd pürésítés után adjuk hozzá a kókusztejet, és azzal együtt forraljuk fel.

Címkék: burgonya, fél óra, leves, tejmentes, tök

sous vide

Öncélú bejegyzés következik. :)

Na jó, nem annyira, mert az előkészítéshez használt vákuumozó kifejezetten hasznos lehet bármelyik háztartásban. A Sous Vide gép is persze, legalábbis az enyémben igény az lenne rá. :) Szóval kaptam pár hete tesztelésre egy Sous Vide gépet, az előkészítéshez használt vákuumozóval egyetemben, és most a tapasztalatokról szeretnék beszámolni. Maga a gép kipróbálása (ne adj’ isten, állandó birtokba vétele) régi vágyam, gyengéim a tökéletesre készített húsok, és ezzel a géppel bizony ez igen könnyen megy. A vákuumozó pedig szintén hasznos társam lenne (és ez minden bizonnyal lesz is), mert bár az anyagbeszerzés már nem megy olyan körültekintően, mint annak (ti. 2. számú gyerek megérkezése) előtte, de a húsok minőségére továbbra is nagyon odafigyelek. Így aztán ha garantált minőségű áruhoz jutok, abból nagyobb mennyiséget igyekszek betárolni és mélyhűteni. Itt pedig kardinális kérdés a csomagolás. A levegősen, nedvesen csomagolt hús mélyhűtőben is hamar tönkremegy, így felesleges a tárolásra fordított igyekezet. Ha viszont megfelelő anyagminőségű (azaz kellően vastag, nem könnyen szakadós) műanyag zacskóban, vákuumozva, azaz légmentesen csomagoljuk a húsokat, akkor a mélyhűtés során elszenvedett minőségvesztés minimalizálható. Persze hasznos ez a zöldségek, gyümölcsök tárolásánál is, hasonló okokból kifolyólag, de sajnos kiskert hiányában nekem a házi termények fagyasztása egyelőre elmarad. A vákuumozás előnyeiről bővebben és ennél sokkal szakszerűbben itt olvashattok további információkat.

A sous vide gépet pedig biztosan többen ismeritek, de ha nem, akkor dióhéjban az eljárás lényege, hogy hosszabb ideig, viszonylag alacsony hőfokon hőkezeljük a húsokat, vákuumozva, tasakba zárva, vízfürdőben. Így a húsokban a hőmérséklet egyenletes lesz, de a fehérje épp csak kicsapódik. Nagyobb hőkárosodás nem éri a húsokat, a nedvességtartalmuk is megmarad, nem száradnak ki, még a szárazabb, zsírszegény darabok sem. A végeredmény csodálatosan puha, omlós, szaftos darabok. Mind a sovány húsoknál hasznos az eljárás (itt a zsírszövet hiányát ellensúlyozza), mind a kötőszövetben gazdagabb, inas, rágós daraboknál, ahol a tartós (itt viszont igazán nagyon tartós, több órán, akár napon át tartó) hőkezelés során a kötőszövet destruálódik, mintegy felóldódik, és a rághatatalan mócsingok helyett szájban olvadós, omlós húsokat kapunk. Itt megint az a helyzet, hogy akinek felkeltettem az érdeklődését, az további információkat itt talál az eljárásról.

Én most két viszonylag soványabb húst készítettem (a vérbeli gourmeték nyugodtan megvethetnek érte, de nekem a sovány vörös hús a leggyengébb pontom), egy érlelt hátszínt, ami a műfajhoz képest viszonylag alacsony zsírtartalmú volt, így optimális eredményt máshogy nem is érhettem volna el, és egy bőrétől megfosztott kacsamellet. Mind a száraz, mind a nedves pácolást kipróbáltam, a vákuumgép mindkettővel remekül megbírkózott. A hátszín egy orientális nedves pácot kapott, a kacsamellel marokkóira sikerült. Köret mindkettőhöz vajas zöldbab volt, pirított dióval, a kacsamell bőréből sütött szupermini tepertővel megszórva.

A gépeket a Sous Vide Hungary Kft biztosította számomra a tesztelés során.

• 1 szelet érlelt hátszín (40 dkg)
• 1 ek szójaszósz
• 1 ek ume plum
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 óra 59,5 C fok
• szezámolaj a sütéshez

A szójaszószt a zúzott okhagymával és az ume plummal összekeverem, majd megforgatom benne a hátszínt. 3-4 órán át hagyom érni hűtőben, közben egyszer megforgatom a pácban, majd fél-egy órára kiveszem szobahőmérsékletre, hogy temperálódjon.

A nedves pácot leitatom a húsról, majd vákuumzacskóba teszem (vákuumozásnál érdemes nagyobb darab fóliát szánni a műveletre és távolabb hegeszteni, mert a nedvesség leitatása nem lesz tökéletes, és egész kis mennyiségű folyadék is nagyon szét tud szaladni a zacskóban)

59,5 C fokon 2 órán át hagytam a sous vide gépben vízfürdőben.

Ezután mindkét oldalát 15-15 másodpercig pirítottam serpenyőben kevés forró szezámolajban, majd tálaltam a vajas zöldbabbal.

• 2 pecsenyekacsamell, bőre külön, lehúzva
• 1 ek ras el hanout
• bő maréknyi dióbél (4-5 dkg)
• 2-3 ek a kacsa kisült zsírjából
• 40 dkg zöldbab
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 ek vaj

A kacsamellek bőrét lenyúztam, apró kockára vágtam, majd lassú tűzön kisütöttem a zsírját, végül leszűrtem, és a ropogós tepertőről leitattam a fölösleges zsiradékot, sóztam.

A ras el hanoutot elkevertem kevés sóval, egy evőkanálnyival a kacsa zsírjából, majd bedörzsöltem vele a kacsát. 3-4 órán át pihent a hűtőben, majd fél órán át temperálódott szobahőn.

Ezután vákuumoztam, majd 2 órára 60 C fokos vízfürdőbe tettem a sous vide gépbe.

A húst kivettem, majd kevés forró kacsazsírban serpenyőben körbepirítottam, 15-15 másodperc alatt oldalanként.

Közben a vajat megolvasztottam, rádobtam egy zúzott gerezd fokhagymát, és a zöldbabot. Fedő alatt, lassú tűzön, további folyadék hozzáadása nélkül, időnként megrázogatva roppanósra pároltam.

A diót durvára vágtam és kevés kacsazsírban serpenyőben illatosra pirítottam.

Tálalásnál a kacsamell mellé a pirított dióval és tepertővel elkevert vajas zöldbabot adtam.

Címkék: dió, kacsa, marha, sous vide, zöldbab

sárgarépaleves kelkáposztával

 

Hiába itt a tavasz, én most is csak a “téli” zöldségekhez húzok, annyi kitétellel, hogy ezek most “újak”. Szóval zsenge, idei répa és kelkáposzta, meg társai. A krémlevesek meg amúgy is a gyengéim. Ez a változat most nagyon családbarát, azaz a szokásos petrezselyemzöld+fokhagyma kombinációval készült (de még így sem ment át a rostán a zöldséget újabban nagy ívben kerülő gyerekeimnél), ami nagyon finom, de lehet, hogy kissé unalmasan hangzik. Ezért írom az alternatív változatát is, amit csak a felnőtteknek készítek igehaza, és ami már annyira tartalmas, hogy akár munkahelyi ebédnek is beillik. Ez currys alappal készül, és a kelkáposzta mellé megy vörös lencse is, ha pedig akad otthon, kókusztejjel is meg lehet fejelni. Csak az íze végett. :)

• sárgarépaleves kelkáposztával
• 1 kg répa
• 1,5 l húsleves (átszűrve, lezsírozva) vagy vegán változathoz zöldség alaplé
• 25 dkg hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 30 dkg kelkáposzta (1/2 fej)
• só
• 2 marék napraforgómag (hántolt)

A répát meghámozom, nagyjából feldarabolom, a hagymát szintén. Felöntöm az alaplével, hozzáadom a petrezselyemzöldet, fokhagymát, és addig főzöm, amíg a répa megpuhul. Botmixerrel pürésítem.

A kelkáposztát hajszálvékony metéltre vágom. A pürésített leveshez adom, majd további két percig főzöm. Ha szükséges, sózom.

A napraforgómagot száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd tálalásnál a leves tetejére szórom.

(Ha nem próbálunk meg elkeseredetten a gyerekek kedvében járni, akkor a petrezselyemzöldet ne főzzük a levesbe, hanem finomra aprítva, frissen keverjük a levesbe, miután lehúztuk a tűzről)

felnőtt változat:

mint fent, de kell hozzá még egy evőkanálnyi madras curry (tandoori masala lenne az ideális, ha van otthon), 2 ek olívaolaj (vagy kókuszzsír), 5 dkg vörös lencse, 2-3 órára beáztatva, 2 dl kókusztej, vagy ízlés szerint, és napraforgómag helyett pirított kókuszchips a tetejére. Ha pedig sikerül beszerzeni, korianderzöld a petrezselyem helyett.

Az egész nagyon hasonlóan készül, de a kezdésnél a hagymát felkarikázom, és megfonnyasztom az olajon/kókuszzsíron, hozzákeverem a curryt, majd ehhez adom hozzá a répát és az alaplevet.

A botmixerig hasonlóan haladok, mint fent, ezután megy vissza a tűzre, és hozzáadom a lencsét (azért kell csak beáztatni, hogy hamarabb főjön meg, mivel a leves elég sűrű, és tartós rotyogtatásnál félő, hogy odakap az alja) 6-7 perc után (amikor a lencse már majdnem megpuhult) adom hozzá a kelkáposztát és a kókusztejet, majd újraforrástól számított 2-3 percig főzöm.

Tálalásnál aprított korianderzöld és pirított kókuszchips megy a tetejére.

Címkék: fél óra, hús nélkül, kelkáposzta, kókusz, leves, napraforgómag, sárgarépa, vöröslencse

egyszercsak…

 

Élek még (alig), és főzök is (szintén alig). Ha pedig már itt van a spárgaszezon, hozok egy könnyű receptet. (az akác az idén sajnos elmarad, kiirtották az akácerdőt körülöttünk)

A recept minden szempontból könnyű, a tartalma és az elkészítése is, és szintén a munkahelyi ebéd kategóriában indul (úgy persze hagyma nélkül).

Aztán hogy hogyan lesz tovább, még nem tudom. Nem elég, hogy 1 teljes embert igénylő munkám van, de emellett még 1-1 teljes embert igénylő gyerekem is, a háztartásról nem is beszélve, és nem tudom, hasonló felállással más hogy csinálja, de nekem alig marad erőm/időm élni. A körültekintő, gondos anyagbeszerzés már rég a múlté, örülök, ha egy-egy hiperbe beesünk zárás előtt tejért. Nincs már ellenőrzött forrásból származó termelői zöldség idehaza, örülök, ha van egyáltalán valami a hűtőben. Az aprónép pedig rántotthúson és hamburgeren élne, ha tehetné, szóval ha jut negyedórám a főzésre késő este, amikor hazaesünk a gyerekekkel, nem igazán a kulináris mennyország az, ami megvalósul a konyhában (bár van már ultragyors, sütőben sült rántotthús és 100% házi hamburger receptem is a körülményekből adódóan) Szóval még nem tudom, hogyan tovább, meg eleve, hogyan éljük túl, ami előttünk áll, és én egészen pontosan hogyan nem fogok éhenveszni a nagy gyereketetés közepette. De talán egy kicsit már túl sokat beszéltem (mellé). Recept.

• zöld spárga saláta lencsével
• 1 köteg zöld spárga
• 10 dkg zöld lencse (apró szemű, beluga is jó helyette)
• 1 kis lilahagyma (édes, enyhe ízű, nem csípős)(ha munkahelyre készül: egy csokor petrezselyemzöld helyette)
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek dióolaj
• 2-3 ek almabalzsam
• füstölt pisztráng a tálaláshoz (a képen nem látható, a fotózásra elfogyott :))

A hagymát finomra aprítom, majd összeforgatom az ecettel és állni hagyom.

A lencsét beáztatom pár órára hideg vízbe. Ez nem szükséges, mivel az apró szemű lencse könnyen megfő, ha nincs beáztatva, akkor is. De könnyen szét is fő, épp ezért. Én úgy főzöm, hogy beáztatom, majd átöblítem, és enyhén sós vízben forrástól számított 10 percig főzöm, így épp jó lesz az állaga. Leszűröm, félreteszem.

A spárgákat megmosom, elpattintom, a fás részt másra használom, a csúcsos részeket pedig nagyjából 5 centis darabokra vágom. Az olívaolajon 4 perc alatt mérsékelt lángon, fedő alatt, gyakran rázogatva átsütöm.

A sült spárgát összeforgatom a lencsével és a hagymával (vagy a finomra aprított petrezselyemzölddel) Meglocsolom a dióolajjal. Tálalás előtt fél órán át hűvös helyen pihentetem.

Tálalásnál füstölt pisztrángot tépkedek a saláta tetejére. Pisztráng nélkül pedig remek köret lesz – például sütőben sült “rántott” zöldfűszeres szűzpecsenye mellé (ugye ez így már nem is hangzik olyan rosszul ;))

Címkék: lencse, saláta, spárga

karfiol-lencse saláta

Na és akkor jönnek majd sorban az igazi munkahelyi ebédek. Ez már annak készült, és csak azért jutott el végül a fotózásig, mert a kisdednek sikerült rám ragasztania a betegségét. Dolgozni ugyan én mentem, de az evést inkább hanyagolom az utóbbi napokban, már ami a szilárd ételt illeti. (viszont nagyon jó folyadék és ásványianyag pótlás a smoothie, én az elmúlt 3 napot egy banán-alma-narancslé egyveleg segítségével éltem túl, és annyira bevált, hogy megtartom majd az “egészséges” napokra is. És le is írom, hátha jól jön másoknak is, de nekem emlékeztető gyanánt biztosan :) Tehát nagyjából fél liter frissen préselt narancslé szükségeltetik hozzá, valamint 2 nagy alama és 2 nagy banán. Tisztítva, kimagvalava minden megy a turmixgépbe (ma már egy kisebb szál répa is került bele), és fél perc alatt sima pépes lesz minden. Nagyjából 1 liter smoothie lesz belőle)

A salátáról pedig majdnem megfeledkeztem, pedig egy nagyon finom és tartalmas, keleti ihletésű darab ez, és amikor elkészült, még alig vártam, hogy másnap egyek belőle. A karfiol és lencse mellé garam masala került fűszernek, kevés mazsola, és egy kis citromlé, bár a mai napig nem tudom eldönteni, hogy ez, vagy az almabalzsam illene-e hozzá jobban, esetleg egy narancs leve, mivel a savasság nagyon jól áll neki, de a meleg ízek miatt talán almabalzsammal vagy narancslével harmonikusabb lenne. A lencsétől nem kell félni, az apró szemű fekete lencse áztatás nélkül is megpuhul nagyjából negyedóra alatt, és az egész salátát nem tart tovább fél óránál elkészíteni. Szerintem frissen sült halloumi vagy paneer mellé kiváló köret lenne, de magában sem rossz, illetve párolt barna rizzsel is lehet gazdagítani, ha kiadósabb ebédre vágyunk.

• karfiol lencse saláta mazsolával
• 20 dkg apró szemű fekete lencse
• 2 kis fej karfiol (60 dkg tisztítva)
• 1 fej vöröshagyma (10 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 púpos ek garam masala
• 1 bő maréknyi nagy szemű aranymazsola (4 dkg)
• 4 ek olívaolaj
• 1 nagy citrom

A lencsét átöblítjük, és bő, enyhén sós vízben feltesszük főni. Hozzáadjuk a gerezd fokhagymát, majd addig főzzük, amíg a lencse megpuhul (ha lehet, ne főzzük túl). Leszűrjük.

A karfiolt közben megtiszítjuk és késsel durvára vágjuk, vagy robotgéppel morzsásra aprítjuk. A hagymát finomra aprítjuk. Az olívaolajon üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a garam masalát, átpirítjuk, hozzáadjuk a karfiolt, és pár percig kavargatva-rázogatva sütjük, amíg a karfiol kissé megpuhul.

Közben a mazsolát késsel (vagy robotgéppel) durvára vágjuk, elkeverjük a lencsével és a citrom levével. (kevés reszelt citromhéjat is adhatunk hozzá, ízlés szerint) Ha kész a karfiol, még melegen összeforgatjuk a lencsével.

Fogyasztás előtt legalább fél órán át pihentetjük, amíg összeérnek az ízek.

Igény szerint sült sajt mehet mellé, vagy párolt barna rizzsel (esetleg hajdinával) lehet gazdagítani.

Megjegyzés: garam masala a legtöbb nagyobb szupermarketben kapható, de elkészíthetjük házilag is.

Címkék: hús nélkül, karfiol, lencse, mazsola, saláta

répa, retek, mogyoró

Amikor a mondókából étel lesz. Kicsit talán erőltetettnek tűnhet, de nem kell hinni a látszatnak, nem az, hanem finom! Van még benne alma és gyömbér is, na meg citrom, és igazán kerek ízű, tél végi-kora tavaszi darab. Ez leginkább körítésnek való, önmagában nem egy laktató darab (azaz nem munkahelyi ebéd kategória), de füstölt lazaccal már egy egész kis önáló fogás kerekedhet belőle.

• répa-retek-mogyoró saláta
• 1 jégcsapretek (25 dkg)
• 4 szál répa (40 dkg)
• 2 kis alma (30-35 dkg)
• 1 citrom
• 3 cm gyömbérgyökér
• 3 ek törökmogyoró olaj (vagy enyhe ízű olívaolaj)
• 1 marék pirított törökmogyoró

Az almát ízlés szerint meghámozzuk, magházát mindenképpen kivájjuk. A retket, répát megtisztítjuk. Az almát és a zöldségeket gyaluval vékony szeletekre vágjuk, vagy kézzel hajszálvékonyan felszeleteljük.

A zöldségeket és az almát összeforgatjuk a citrom levével, hozzáadjuk a citrom finomra reszelt héját és a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét. Meglocsoljuk a mogyoróolajjal, összeforgatjuk. Tálalás előtt legalább fél órán át pihentetjük, hogy összeérjenek az ízek.

Tálalásnál durvára vágott mogyorót szórunk a tetejére.

Ízlés szerint lehet gazdagítani finomra metélt újhagymával, füstölt lazaccal is.

Címkék: alma, gyömbér, hús nélkül, retek, sárgarépa, törökmogyoró

édeskömény-körte saláta camembert-rel

Megkezdődött. Legalábbis megkezdődött volna, ha a gyeremek (a kisebbik, a minden gubancok örök forrása :)) nem köt közelebbi barátságot a rókákkal ma reggel a kocsiban, gondosan a bölcsöde előtti 250 méterre időzítve eme tevékenységét. Aggódni nem kell miatta, azóta is jól van, legalábbis amióta hazaértünk, azt követően, hogy én első napon már beteget jelentettem a munkahelyemen. Viszont így legalább van időm és lehetőségem megörökíteni a munkahelyre szánt ebédünket, amíg őkelme békésen szundikál.

Ez a saláta az egyik aktuális kedvencem, nagyon egyszerű, és mégis komoly függőséget okozott. Kiváló minőségű édesköménygumóval elég gyakran futok össze mostanában, a körte pedig még szerencsére tartja magát, így a kora tavaszi hónapokban is. A dióolaj helyettesíthető, akár enyhe ízű olívaolajjal, akár vajas ízű repcével, ecetnek viszont mindenképpen édeskés fehér balzsamecetet javasolnék, ha a tokaji almabalzsam nem áll rendelkezésre (eredetileg én is azt használtam hozzá, viszont nehéz megállnom, hogy ne locsoljam az almabalzsamot mindenféle salátákba, ha a kezem ügyébe akad) A tetejére jól jött volna még egy kis durvára vágott pirított dió, de sajnos az most éppen nem akadt itthon, viszont ha tehetjük, ne hagyjuk le róla.

• édeskömény-körte saláta camembert-rel
• 2 édesköménygumó
• 2 körte (35 dkg)
• 1 guriga camambert (250 gr)
• 3 ek hidegen sajtolt dióolaj
• 3 ek fehér balzsamecet vagy almabalzsam
• 1 bő marék dió, pirítva, durvára vágva

Az körtét meghámozzuk (vagy nem, ízlés szerint), félbevágjuk hosszábban, magházát kiemeljük. Az édesköményt megtisztítjuk. Mindkettőt hajszálvékonyra gyaluljuk, kézi gyaluval vagy géppel, ezek hiányában éles késsel hajszálvékony szeletekre vágjuk.

Az édesköményt és körtét összeforgatjuk az olajjal, ecettel, majd tálba rendezzük és szeletelt camembert, durvára vágott dió kerül a tetejére.

(Előző nap is elkészíthető, de akkor sajnos a körte kissé be fog barnulni.)

Címkék: camembert, édeskömény, fél óra, körte, saláta

téli zöldségleves

Süvítő szél, az égből szálldosó darabos, vizes valami, csontig hatoló hideg. Ez lenne a tavasz? Csalódottságomat főzésbe fojtva ezt a nemes bosszút találtam ki, hogy akkor most én téli levest főzök márciusban. Tavasz ide vagy oda, egy tál meleg leves ebben az időben igazán jól jöhet.

• téli zöldségleves
• 1 póréhagyma
• 3 kisebb krumpli (30 dkg)
• 2 szál sárgarépa (30 dkg)
• 2 szál petrezselyemgyökér (30 dkg)
• 10 dkg árpagyöngy
• 3 paradicsom (25 dkg)
• 1,5 liter húsleves (vagy zöldségleves)
• 1 babérlevél
• 1 csokor petrezselyemzöld, néhány ág kakukkfű, csokorba kötve
• reszelt parmezán a tálaláshoz

A póréhagymát megtisztítjuk, a fehér és a zsenge zöld részét vékony karikákra vágjuk. A többi zöldséget megtisztítjuk, paradicsomot meghámozzuk és kis kockákra vágjuk.

A lezsírozott, átszűrt húslevest fazékba öntjük, hozzáadjuk a zöldségeket, fűszereket, és az átöblített árpagyöngyöt. Felforraljuk, majd kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg az árpagyöngy megpuhul.

Tálalásnál bőven szórunk reszelt parmezánt a tetejére, de ízlés szerint friss petrezselyemzöld vagy pár csepp olívaolaj is mehet hozzá.

Címkék: gersli, krumpli, leves, paradicsom, parmezán, petrezselyemgyökér, póré, sárgarépa