Nem tudom, ki hogy lenne vele, de nekem ez a keksz olyan mintha tepertős pogácsa íze lenne. És akkor írom rögtön, hogy nincs benne tepertő. A véletlen felfedezés öröme az, ami arra késztetett, hogy ismét leírjam ezt a receptet, mivel amúgy ez az egyik kedvenc parmezános kekszem derivátuma, csak a liszt felét cseréltem le benne teljes kiőrlésű tönkölylisztre, a másik felét meg tönköly fehérlisztre, az ízek pedig rögtön megváltoztak. A tepertőt lehet szeretni, vagy nem szeretni (lehet?), én imádom, és az életmódunk változtatásán akkor kezdtem el komolyabban gondolkodni, amikor a reggeli kávé után öt-tíz deka friss húsos tepertőt ropogtattam el, csak úgy magában. Nem mondom én, hogy a tepertő az ördögtől való (de), viszont napi szinten reggelinek nem a legoptimálisabb választás. És akkor ha már itt járunk, hát ez a keksz sem... De kis lépésekkel indulva hátha könnyebben megy majd a változás. :)
(a vintage hangulatú képek kedvelőitől pedig még kis türelmet kérek, tavasztól korábban nem tudom pótolni a festett deszkáimat, világítást, egyéb háttereket, szóval egyelőre maradnak ezek a hétköznapi képek)
- tönkölybúzalisztes parmezános keksz
- 15 dkg tönkölybúza liszt, teljes kiőrlésű
- 15 dkg tönkölybúza liszt, fehér
- 20 dkg vaj
- 3 dkg nád porcukor (nádcukor mozsárban megőrölve)
- 5 dkg finomra reszelt grana padano vagy parmezán
- 1 tk só
- 1 tojás
A vajat felkockázzuk, majd a többi hozzávalóval együtt gyorsan de alaposan összegyúrjuk (robotgéppel is össze lehet dolgozni). A tésztából gambócot formázunk, majd 5 centi vastag hengert gyúrunk belőle. Folpackba vagy sütőpapírba csavarjuk a hengert és legalább egy órára hűtőbe tesszük, amíg megdermed a vaj.
Éles (recés) késsel 3 mm vastag szeletekre vágjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.
Előmelegített sütőben (alsó-felső sütés) 180 C fokon 13-15 perc, amíg a kekszek széle kezd aranyszínt kapni.
Melegen törékeny, ezért a sütőlapon hűtjük ki.
