Pulykás szendvics majonézzel

100% home-made. Természetesen, máskülönben mit is keresne a blogon.

Mert van az az érzés, amikor este 11 után, filmnézés közben (Idétlen időkig, ezeregyedik alkalommal, és Férj még nem unja! Persze ő az ünnepelt (khmmm…tadaaaam: kiválóan megfelelt a szakvizsga eredménye. Mondjuk nem vagyok meglepve. (csakazértis szmájli)))(rászoktam a tripla zárójelre)

Elnézést.

Szóval van az, amikor valami befészkeli magát az ember fejébe, és nem lehet onnan kiverni, legyen az bármilyen egyszerű és/vagy gasztronómiai szempontból kihívást nem jelentő étel (ezeknek az ételeknek, úgymint még a vajkaramella, sült krumpli, csokis fánk, az ilyesfajta viselkedés amúgy is tulajdonsága), és ha ez még másnapra is így marad, akkor bizony neki kell állni. Lehetne persze készen venni hozzá az alkatrészeket, nem vagyok naiv, vannak igen jó minőségű pékáruk és felvágottak is – de nem errefelé és/vagy nem olcsón. Tehát ha éppen nem szakadt rám a nemzeti bank (ez sajnos nem szokása) és nem épp Debrecenben vagyok nagybevásárolni, akkor inkább nekiállok magam. Mert nem bonyolult.

A felvágott helyett mi hideg sültet eszünk (most erről itt nem futtatok (hosszan) eszmét, legyen elég annyi, hogy sokkal finomabb, 100% húsból van, ugyanennyi százalék természetes összetevőből, és -nagyon fontos!-sokkal olcsóbb, mint a bolti “sonka”), a kenyér meg általában, főleg télen, szintén házi, de igyekszem minél kevesebb macerával és extra alapanyaggal járó recepteket kiötölni hozzájuk, szóval tényleg egyszerűen elkészíthető, és az eredmény a boltihoz képest ég és föld.

• mézes mustáros pulykasült
• 75 dkg pulykamell
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 ek magos mustár
• 1 ek méz
• 0,5 dl száraz fehérbor (elhagyható)
• 1-2 ek olaj (szőlőmag, napraforgó)
• só

Elkeverem a mézet a mustárral, sóval (én 1 ek-nyit adok ennyi húshoz, de mi elég kevés sót használunk), és ezt egyenletesen a húsra kenem. Egy serpenyőt felhevítek benne az olajjal (magas falú, fedeles, teflon előny), majd beleteszem a húst, mellédobom a meghámozott, kés pengéjével meglapított gerezd fokhagymákat, felöntöm a borral (vagy ugyanennyi vízzel), és fedő alatt, a lehető legkisebb lángon puhára párolom. Ez úgy 40-45 perc. Félidőben egyszer megfordítom a húst. Végül leveszem a fedőt és nagy lángon elforralom alóla a folyadékot, majd mindkét oldalán enyhén lepirítom a húst. (vigyázzunk, a méz miatt könnyen odaég!)

Kiveszem, bekenem a serpenyő alján maradt mázzal, kihűtöm, és még langyosan szeletelem, ilyenkor lehet belőle a legszebben hajszálvékony szeleteket vágni.

Hűtőben 4-5 napig jól záródó edényben tárolható.

• rozsos kenyér
• 20 dkg rozsliszt (fehér)
• 20 dkg rétesliszt (BL 80)
• 25 dkg natúr joghurt
• 1 ek olaj (olíva)
• 1 tk cukor
• 2 tk só
• 1 tk őrölt köménymag
• 15 gr friss élesztő

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, ruganyos, sima felszínű, kéztől szépen elváló tésztává dagasztom. A kelesztőtálat letakarom és félreteszem a tésztát pihenni.

Ha a duplájára nőtt (szobahőmérsékleten legalább 2 óra, a rozslisztes tészták sokkal lassabban kelnek), átgyúrom, veknivé formázom, sütőpapírral kibélelt (vagy kiolajozott, kilisztezett, vagy szilikonos) szögletes kenyérformába teszem. Kelés közben a tetejét lekenem kevés vízzel, egy ecset segítségével, legalább 2x.

Miután a tészta ismét a duplájára nőtt, előmelegített sütőben 240°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés) sütöm 10 percig, utána 180°C, 40 perc.

Rácsra borítva hűtöm ki.

megjegyzés: macera nincs vele sok, az igaz, de az elkészítés hosszadalmas, ehhez napi szinten legalábbis gyesen lévő anyukának kell lenni. Viszont van egy barátságosabb verzió, a mai adag is így készült: összegyúr, egy órát keleszt, előző este. Ezt mondjuk meg lehet csinálni mosogatás után, lefekvés előtt. A kelesztőtál tetejére folpack, be a hűtőbe. Másnap este kivenni a tálat, átgyúrni a tésztát, megformázni (azaz egy rudat készíteni belőle), formába tenni, és meleg helyre tenni. 1 óra alatt magához tér a tészta, és lehet sütni.

• majonézes mártás
• 2 friss(!) tojás
• olaj (szőlőmag, napraforgó, vagy nagyon enyhe ízű olíva)
• 2 tk mustár
• 2 tk fehérborecet
• 2 tk porcukor
• 1 dl tejföl
• só

Igazából ez egy sima majonéz, tejföllel, azaz egy kevéssé hígított tartár mártás. Férj így szereti.

A tojásokat megmosom, megtörlöm, majd lobogó vízben 1 percig főzöm. Ez nem szükséges, de a friss tojásnál a szalmonella csak a héjon van, így ezt el lehet pusztítani, ha kisgyerek is eszik belőle, szerintem célszerű így készíteni. A tojásfehérjét elveszítjük, de legalább jól járnak a macskák is.

A tojást feltöröm, szétválasztom, a sárgáját edénybe teszem, leszedem róla az ún. jégzsinórt (fehér, fonalszerű trutyi)(ezt egyébként érdemes megcsinálni a tojással készülő ételeknél úgy általában, mert nem lehet elhabarni, nem “oldódik” fel, gumicukor szerű zárványként megmarad pl a krémekben), hozzáadok egy csipet sót és a borecetet, majd állandó, habverővel/robotgéppel való kevergetés mellett elkezdem csepegtetni hozzá az olajat. Ahogy veszi fel az olajat a sárgája és lesz egyre tömörebb a krém, úgy lehet egyre bátrabban csorgatni hozzá az olajat. Én két kisebb tojást használtam (kb M-es méret), ehhez 1,5 dl olaj kellett.

A majonézhez hozzákeverjük a cukrot, mustárt (lehetőleg ne magosat, de nekem most csak ilyen volt itthon), sót még ízlés szerint. Ezen a ponton meg is lehet állni, de én még kevertem hozzá egy kevés tejfölt is, így könnyebb lett a mártás.

A szendvicsek összeállítása a következő:

kenyér

majonéz

salátalevél

pulykasült

uborkakarikák

még majonéz

kenyér

De ezt már úgyis mindenki tudja….

Mellé pedig egy pohár tej kötelező.

Címkék: babának, felvágott helyett, kelt tészta, kenyér, pulyka

12 hozzászólás a bejegyzéshez: Pulykás szendvics majonézzel

Szólj hozzá