Aszalt paradicsomos csicseriborsó krém lepénykenyérrel

Nagyon finom kence, majdnem hummusz, de azért mégsem. Az enyhe narancsos ízével pedig kifejezetten tavaszvárónak tűnik a számomra. Remek szendvicsekbe is, de most egy kis keleti hangulatba illesztve lepénykenyérrel ettük, ami házilag készült hozzá, a Casa Moro receptje alapján. Leszámítva azt az apró változtatást, hogy a liszt egy részét én most rozslisztre cseréltem benne. De készülhet tisztán réteslisztből is az eredeti recept szerint. Vaaaaagy, meg is lehet venni készen. A debreceni Péterfia utcán lévő fűszeresnél ugyanis nagyon jó minőségű, friss pitát és tortillát árulnak, ez utóbbit teljes kiőrlésű lisztből készítve is. Én teljesen rászoktam, illetve rászoknék, mert egy a szépséghibája csak, hogy egyre ritkábban jutok el Debrecenbe. Szóval magad uram. De nem panaszkodom, mert viszonylag egyszerűen és hamar megvan, finom, és így utána még büszke is lehetek egy kicsit magamra, hogy lám, mikre nem vagyok én képes a családomért.

• 20 dkg csicseriborsó
• 1 narancs
• 10 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 1 kis fej hagyma (4 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 nagyobb ág kakukkfű
• 1 ek koriandermag
• 1 tk római kömény
• késhegynyi őrölt fahéj
• 2+1 ek olívaolaj
• 3 ek natúr joghurt*

A csicseriborsót átmosom, beáztatom úgy 12 órára, majd friss vízben puhára főzöm. A hagymát nagyjából felaprítom, a fokhagymát szintén, a fűszereket kevés sóval mozsárban porrá őrlöm. Evőkanálnyi olívaolajon a száraz fűszereket rövid ideig pirítom az egészben hagyott ág kakukkfűvel együtt, majd hozzáadom a hagymát, üvegesedésig sütöm, végül pár másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Lehúzom a tűzről, kidobom a kakukkfüvet, hozzáreszelem a narancs héját, belefacsarom a levét. Hozzáadom a csicseriborsót, a maradék olívaolajat és a joghurtot, botmixerrel pürésítem. Utánaízesítem sóval, ha szükséges, hozzákeverem az apróra vágott aszalt paradicsomot,  ha pedig nem elég krémes, mehet hozzá még egy kevés joghurt is. *a legjobb a krémes török joghurt. Ha ez nincs, helyettesíthető 1/3 tejföl-2/3 natúr joghurt keverékével.

• 30 dkg rétesliszt
• 15 dkg rozsliszt (fehér)
• 3 dl víz
• 1 kk szárított élesztő
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk só

Az élesztőt feloldom a vízben, majd a többi hozzávalóval összedolgozom, kidagasztom. Elég lágy lesz a tészta, de nem kell megijedni, ennek ilyennek kell lennie. Addig kell dagasztani, amíg szépen összeáll, már nem ragad és könnyen elválik a kéztől dagasztás közben. Konyharuhával lefedve a kelesztőtálat mehet félre egy órára pihenni. A tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán 12 részre osztom, és minden adagot nagyon vékonyra (2-3 mm) kinyújtok. A lisztezéssel tényleg bőkezűen kell bánni, erre a recept is külön felhívja a figyelmet, folyamatosan szórni kell a deszkára, a tésztára, a nyújtófára, de így tényleg könnyű lesz a tésztával dolgozni. A nyújtásnál még arra érdemes figyelni, hogy ne gyűrődjön be a tészta, ne hajtogassuk, inkább legyen egy kicsit amorf az alakja, mint réteges maga a kenyér. Az elkészült lepényeket egyenként (vagy párosával) sütőpapírra fektetjük, majd a sütőben maximális hőfokon (ez nálam 240°C) alsó-felső sütésnél (villanysütő) 8-10 percig sütjük, amíg aranybarna foltos nem lesz. Lehet sütőlemezen is sütni, én inkább a papírral együtt a rácsra ügyeskedtem a lepényeket, így nem fülledt be az alja és még ropogósabb lett.