Egy sós, egy édes. Az édes gyermekünk legújabb kedvence, nála egyszerűen csak “frutti” néven fut (a Madagaszkár pingvinjei és néhány számunkra is ismeretlen rejtett asszociáció után szabadon), és gyümölcs ugyan nincs benne, de répa igen. És finom. Nem is kicsit, ami még számomra is meglepő volt elsőre, mivel egy álmatlan éjszaka után végső elkeseredésemben jött létre a recept abból, amit a hűtőben találtam. Azóta másodnaponta sütök belőle egy-egy adagot, és tekintettel a gazdag beltartalmi értékeire illetve az erőteljesen redukált cukormennyiségre, Csipinél ez reggeliként is funkcionál. Ha viszont a cukrot másfélszeresére-duplájára emeljük a receptben, akkor pedig egy nagyon finom klasszikusan édes desszertet kapunk. A szerecsendió-fahéj-vanília hármasa a répával és túróval kiválóan működik, tényleg remek ízek jönnek létre, szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni annak, aki a túrós és/vagy répás sütiket kedveli.
A sós változat pedig leginkább a körözöttre hajaz és állagát tekintve közelebb áll talán egy felfújthoz, mint egy túrótortához, viszont hidegen is nagyon finom, és nekünk egy-egy tányér salátával, vagy citromlével megcsepegtetett, vékony csíkokra vágott vajretekkel, pirítóssal nagyszerű vacsorának bizonyult.
A répát meghámozom, finomra reszem. A túrót és vajat villával áttöröm, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kikeverem a tésztát.
Kivajazott, kilisztezett piteformába öntöm, majd 160 C fokon 45 percig sütöm.
Hidegen szeletelem.
Megjegyzés: kevés reszelt narancshéj is kerülhet bele, ízlés szerint, úgy is nagyon finom.
A hagymát apróra vágom, majd a vajon üvegesre sütöm, lehúzom a tűzről és elkeverem benne a fűszerpaprikát. Miután kihűlt, hozzákeverem a villával áttört túrót és a többi hozzávalót, alaposan összedolgozom a masszát.
Sütőpapírral kibélelt formába öntöm, majd 160 C fokon 45percig sütöm.
A formából kiborítva hűtöm ki, hidegen szeletelem.
Még nem érkezett be hozzászólás.