túrófánk

Ismét egy recept a kedvenc süteményes könyvemből, ami mi lehetne más, mint a piros vászonkötésű, ezer éves Váncza A mi süteményes könyvünk. Mert hogy farsang. Meg azért is, mert a várandósság utolsó heteiben ismét ellenállhatatlan vágyat kezdtem érezni a fánkok iránt, és ez az érzés a gyermek születése után sem múlt el. Bár a túrófánk nem a kedvenc kategóriám, ha fánkról van szó, és nem is egy igazán könnyed darab (már ha egyáltalán létezik a fánkok között ez a kategória), de ez a recept remekül működik. Egy kiadósabb leves után pedig igazán klasszikus vasárnapi ebéd is válhat belőle.

• túrófánk
• 25 dkg liszt
• 25 dkg (félzsíros) túró
• 20 dkg vaj
• 2 tojássárgája
• 12 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor (15 gr)
• só

A túrót villával áttöröm, majd hozzászitálom a sütőporral elkevert lisztet, a puha vajat, tojássárgáját, cukrot, sót. A fenti az eredeti recept, de ízlés szerint kerülhet bele kevés őrölt vanília és reszelt citromhéj, vagy finomra őrölt ánizs is, én általában mindhármat teszek bele. A masszából nagyjából 2 centis golyókat formázok, majd forró, de nem túl forró (180 C fokos) olajban aranyszínűre sütöm a fánkokat, sütés közben egyszer megfordítva a golyókat. Ami kisült, szűrőlapáttal kiemelem, lecsöpögtetem, majd konyhai papírtörlőn felitatom a maradék zsiradékot. Tálalásnál lehet mellé adni lekvárt is, ízlés szerint, de önmagában is nagyon finom.