Ez az étel ismét Limara VKF! kiírására készült, illetve nem mellékesen ma ebédre.
A kölessel ellentétben a kukorica iránti elkötelezett rajongásom igazán nem új keletű, a lisztnek illetve a darának külön fejezeteket is szenteltem a blogon. A puliszka az egyik kedvencem, gyakran szerepel nálunk köretként, tészta vagy kenyér helyett. Ez is egy ilyen recept, a lasagne (közel) hagyományos módon van elkészítve, csak a tésztát cseréltem le benne kihűlt puliszka (aka polenta) lapokkal.
A húsos ragu most borjúból készült, szalonna nélkül, a vörösbor helyett pedig fehéret használtam hozzá (lehet botránkozni, én a bolognait így szeretem, és a lasagnet pedig bolgnai raguval készítem!), de a borjú opcionális, helyettesíthető marhával vagy akár sertéscombbal is.
A puliszkát hozzá el lehet készíteni előző este, 5 perc alatt megvan (finomra darált szemű darából, de mostanában úgyis szinte csak ilyen kukoricadarát lehet kapni), és másnap már szépen lehet dolgozni vele.
Kiadós, és nagyon-nagyon finom!
Még egy megjegyzés: mivel minimanó ma rendkívül aktívan segédkezett a főzésben, ezért jobbnak láttam minél hamarabb végezni, így az aprítást késes robotgépre bíztam. Akinek van ideje/türelme, inkább késsel vagdossa fel apróra a zöldségeket, jobb lesz úgy az állaguk. Továbbá ha csak két rétegben rakjuk le, akkor ilyen kis lapos lesz (de gyorsabban elkészül, miközben egy 15 hónapos ül a lábfejünkön, berregő hangot ad ki, és ütemesen csapkodja egy műanyag autóval)), négy rétegben sokkal látványosabb. (amennyiben a látványos kifejezést lehet alkalmazni egy lasagne-szerű ételre…)
A polentához a vizet felforralom, sózom, majd állandó kevergetés mellet puhára főzöm benne a kukoricadarát. Ez finom szemcséjű dara esetén öt perc. Ha kész, hozzáadom a vajat, és két kis méretű, sütőpapírral bélelt tepsiben szétterítem a masszát nagyjából fél centi vastagságban. Hagyom teljesen kihűlni és megszilárdulni.
A besamelhez egy serpenyőben megolvasztom a vajat, hozzákeverem a lisztet, majd addig kevergetem, amíg habzani nem kezd (de nem pirul, ez nem rántás). Apránként hozzáöntöm a tejet, folyamatos keverés közben. Habverő használata a kevergetésnél meggátolja a csomósodást. Addig főzöm, amíg besűrűsödik, majd hozzáadom a lereszelt sajtot, elkeverem. Sózom ízlés szerint.
A raguhoz a húst letisztítom, lehártyázom, nagyobb kockákra vágom, majd ledarálom. Húsdaráló hiányában lehet késes robotgéppel.
A hagymát apró kockákra vágom, és a többi zöldséget is, de én most inkább késes robotgéppel összeszecskáztam a fokhagymát a répával, zellerrel, ezt külön tálkába tettem, majd a paradicsomkonzervet is összeaprítottam az aszalt paradicsomokkal.
Az olívaolajon megsütöm a hagymát, majd hozzáadom a ledarált húst is, addig sütöm, amíg nem marad alatta lé és a hús kis színt nem kap. Hozzáadom a zöldségeket, ezzel is pirítom néhány percig, majd sózom, felöntöm a borral, a paradicsomos keverékkel és addig főzöm, amíg szinte nem marad alatta semmi folyadék, nagyon sűrű ragu lesz belőle. Végül hozzákeverem a finomra metélt bazsalikomot. (ha szárított, mehet bele a paradicsommal együtt)
Az összeállításnál sütőpapírral kibélelek egy kis tepsit (vagy ha két rétegben rakom le, akkor maradhat az egyik polenta eleve a tepsiben). A polenta lapokat alkalmas méretűre darabolom, majd lefektetek egy réteg polentát (az sem baj, ha esetleg nagyobb darabokra szakad, össze lehet illesztgetni, nyomogatni), erre jön egy réteg húsos ragu, erre egy réteg sajtos besamel, arra ismét polenta jön, ismét húsos ragu, és így tovább. Legfelülre besamel kerüljön, erre pedig egy réteg reszelt sajt.
Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 25-30 percet sült, vagy amíg a teteje kicsit megpirul.
Szia!
Összefut a nyál számban, ha csak ránézek a képre:)
A tányér pedig egyszerűen gyönyörű! Szabad érdeklődnöm hol lehet beszerezni ilyen szép tányérokat?
hadd kérdezzem meg, honnan van ez a tányérod?:)
Hát, köszönöm a tányér nevében! :)))
Egyébként Cora, úgy emlékszem, a Cora saját márkája, vagy valami hasonló, most is kapni, és még az ára sem vészes. :)
Már rég gondolkodom rajta, hogy meg kellene kóstolnom a polentá. Nos, ma rászántam magam és a családom lebeszélése ellenére főztem magamnak egy szűk tányérnyival. De nem ám a hagyományos vizes sós változatot, gondoltam tejjel és cukorral biztosan ehető lesz és ízlett is. Legközelebb biztosan kipróbálom a hagyományost is.
Jenis, az édes meleg tejjel leöntött polenta (aka puliszkás tejleves) az egyik kedvenc gyerekkori eledelem volt! :)
Egyébként az egzotikus polenta elnevezés mögött egy nagyon is hagyományos magyar alapanyag rejtőzik, semmi fura nincsen benne, csak egyszerűen megfeledkeztek róla. Szabolcsban persze jobb a helyzet, itt sosem ment ki a köztudatból, ez (is) a vidéki élet előnye. :)
Nagyon örülök, hogy megkóstoltad, és hogy ízlett! Remélem, legközelebb a család is veled tart! :)
2010. április 9., péntek