Még mindig a minimális energiabefektetéssel elkészíthető, de nagyon finom, egytálétel jellegű kategória. Ez persze nem csökkenti az érdemeit, és sajnos a főzési időt sem, de cserébe szépen csendben elrotyog magának és nekünk közben nem marad más dolgunk, csak merőben különös ételeket készíteni a kisded játék konyhájában (pl serpenyőben sült ujjbáb béka műanyag tojással), természetesen(?) a kisdeddel együtt.
Maga a csirke zöld olajbogyóval, oregánóval és paradicsommal ugyan kissé olaszos beütésű, de a képzavar kedvéért nálunk friss bagett lett mellé a köret.
Az olívaolajat felhevítjük a vajjal, majd körbesütjük benne a szétbontott csirkedarabokat ( a combját alsó és felső combra bontva, a mellét hosszában a mellcsontnál kettévágva). Ezt több részletben is lehet csinálni, a lényeg hogy színesre piruljanak és ne párolódjanak a darabok. Az elősütött húst kiemeljük, félretesszük, majd a zsiradékon üvegesre sütjük a finomra aprított hagymát.
Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát és az egész ág oregánót is, felöntjük a paradicsommal, húslevessel (vagy ha nincs, helyette vízzel), beletesszük a csirkét, olajbogyót, sózzuk, majd fedő alatt addig pároljuk, amíg a csirke puha lesz, a húsa pedig szinte leomlik a csontról.
Végül fedő nélkül addig főzzük nagyobb lángon, amíg a szaft el nem éri a kívánt (ízlés szerinti) sűrűséget.
Friss fehér kenyér nagyon jól illik hozzá.
Nagyon tetszik!:) Csak azt nem értem, hogyan tudnak a gyermekeink ilyen távolságból, azonos időben ugyanazt kitalálni? :) Mi ugyanis napok óta színes fakockából készítünk bundás húst (rántott) naponta többször. :)
Csipi szülinapjára kapott egy játék konyhát és azóta (is) folyamatosan főz. :)))
Bár azért ahogy Szilárdot elnéztem elég hasonló karakter a két kis legény. :)))
És örülök hogy tetszik! :)
Enyémgyerek (szintén fiú) is játék konyhát kapott októberben a 2. születésnapjára – én ötletem volt, az apja elöször nem volt túl lelkes… De a kiskorú nagyon örült neki. Mi általában vadgesztenyét és makkot fözünk, a konyhai edények is sokszor bevetésre kerülnek :-) (egyébként igaza van, abban jobban elférnek a gesztenyék, mint a kis játékpitlikben). Viszont tegnap mosogatott a gyermek, méghozzá igaziból (nem az én ötletem volt…) – végülis csak egyszer kellett átöltöztetni :-)
Orsi, mi akkor láttuk be, hogy a játékkonyha nélkülözhetetlen, amikor az Ikeában másfél órán át folyamatosan és önfeledten játszott a kiállított darabbal, és utána is csak hatalmas sivalkodás közepette tudtuk onnan elhozni. :) Korábban még semmi nem kötötte le ennyire. Most egyszerre főzünk minden nap a konyháinkban. :) A gesztenye, makk jó ötlet, megpróbálom én is előkotorni az őszi készleteinket.
Az edények nálunk pont fordítva vannak, mostanában én kölcsönzök tőle a fotózáshoz. :)
Mosogatni Tamás is szokott, egyfelől a vizespoharával hord vizet a játékkonyha mosogatójába (előtte persze mindig eljátssza, hogy ő csak szomjas, arra kell a víz :) ), ez a jobbik eset, de az enyémet is használatba veszi néha. Mi nem szoktuk megúszni egy átöltözéssel. :)))
2011. január 15., szombat