A bébicsőszeink imádják a gyrost, szóval ez egyértelműen az ő kedvükre készült.
A pulykamell fűszerezése autentikusnak mondható, ami csak annyit jelent, hogy az én kedvenc pécsi Oázisos gyrosom alapján készült. Vagyis nem tudom, mennyi köze van az eredeti eredetihez, eleve, pulykából készül, szóval nem hiszem, hogy ez lenne a teljesen hiteles, de nagyon finom. Mivel arab gyrosról van szó, a hozzávalókhoz kell legalább egy keleti fűszerbolt, és nem kertelek: a görögszéna/lepkeszegmag levele és magja beszerzése nálam sem ment egyszerűen. Cserébe most évekre elegendő készletet halmoztam fel belőle. Ezek hiányában sem kell kétségbe esni, írok egy egyszerűbben kivitelezhető variációt is, a görögszéna előtt én is így csináltam. Ez is nagyon finom, bár nem olyan, mint az oázisos, de szerencsére(?) nem mindenkinek van összehasonlítási alapja.
A káposztának viszont már semmi köze a gyroshoz, de ez is elég orientálisra sikerült, és hát ez is jó volt, nem kertelek.
A káposzta külső leveleit lefejtem, megmosom, megszárítom, torzsáját kivágom. Negyedelem, majd nagyon vékony (2 mm) csíkokra metélem.
Mozsárban porrá őrölöm a római köményt és a koriandert.
Lehetőleg vastag aljú teflon serpenyőben az olívaolajon megpirítom a köményt és a koriandert, majd hozzáadom a fahéjat, káposztát, és nagyon erős lángon pirítani kezdem, folyton rázogatva-kavargatva. Hamarabb kell színt kapnia, mintsem hogy levet ereszt.
Ha már kissé aranyszínű a káposzta, akkor hozzáadom a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, a késsel apróra vágott mazsolát, ecetet, mézet, sózom, borsozom, és erős lángon addig sütöm, amíg már nem marad alatta folyadék.
Ez a része kész. A káposzta egyébként hidegen, és főként másnap a legfinomabb.
A pulykamellet felcsíkozom 1 centi széles, 5 centi hosszú darabokra (lehet használni pulyka felsőcombot is hozzá, a gyrosozókban általában ebből készítik, de én azt még kevésbé kedvelem, mint a pulykamellet).
Mozsárban összezúzom a lepkeszegmagot/görögszénát, és egy evőkanálnyi sót. Lepkeszegmag/görögszéna hiányában 1 evőkanálnyi koriandermagot őröltem finomra a sóval, és 1 evőkanálnyi szárított oregánóval.
A fokhagymát megtisztítom, felaprítom.
Egy széles, lehetőleg vastag aljú serpenyőben (vagy wokban) kevés olívaolajon igen nagy láng fölött elkezdem sütni a húst, két részletben, gyakran rázogatva a serpenyőt. Minden adagra arányosan kerüljön a megőrölt fűszerekből. Ne kerüljön egyszerre sok hús a serpenyőbe, mert akkor nagyrészt kiszárad a hús, mire az összes átsül. Inkább több adagban készítsük el. Akkor marad belül szaftos, kívül meg aranyszínű, ha nagy láng fölött hirtelen sütjük meg, és sütés közben a csíkok egy rétegben, szellősen vannak csak a serpenyőben.
Ha a hús kívül már kezd aranyszínű lenni, belül pedig átsült, de még nem száraz (itt az a jó módszer, ha megkóstoljuk), akkor hozzáadjuk a fokhagymát, és ezzel is sütjük még kb fél percig. Tekerünk rá borsot, és a hús is kész.
Tálalásnál pitának álcázott lepénykenyérbe töltjük (ezúttal a kenyér ánizs nélkül készült).
pulykasült, vöröskáposztával, camembert-rel
a lepkeszegmagot valahol a napokban olvastam, csak tudnám hol…
a gyros nekem is egy titkos gyengém, de még sosem ragadtatam el magam rá. most aztán jár az agyam, hogy mikor kéne, lehetne….
Nekem elég nehezen sikerült itt szereznem, de a gyroshoz nálunk alap. Pedig lehet, hogy az autentikus gyrosban nincs is. :)
Az autentikus görög gyros receptje egyébként itt van, de az arab gyrosét meg még nem találtam meg. Olvastam egy-két receptet, de egyik szakácskönyv sem tűnt túl hitelesnek, sajnos. Ha megtalálom, akkor viszont el is készítem, és fent lesz a blogon! :)
A hétvégén végre én is sütöttem pitát, Limara receptje alapján. A belevalók ugyan nem voltak autentikusak sem görög, sem arab tekintetben, de azért finom lett. Különben szerintem pont ez a jó benne: azt pakolsz bele, amit csak szeretnél.
Ez a káposzta megint csak nagy ötlet.:)
Ms. Poppy, örülök, hogy tetszik! :)
Egyébként a pitában tényleg az a jó, hogy mindenféle mehet bele, és leggyakrabban én sem gyrosnak készítem! :)
2010. március 14., vasárnap