Szendvicsek pitában kétszer: pulykasülttel, vöröskáposztával, camembert-rel és sütőtökös, kecskesajtos, rukkolás salátával

Igazán praktikus dolog a zsebes pita, finom is, lehet bele pakolni mindenfélét és még el is szórakoztatja a gyermeki lelkületű családtagokat, akik a sülése közben a sütő ajtaja előtt guggolva szurkolnak a kenyérkéknek. (ez jelen esetben én voltam)

De ha ez nem elég, akkor ott lesznek a gyönyörűségtől félig ájult egyéb családtagok is, akik elfúló hangon (mert tele a szájuk) azt kérdezik, hogy ezt csakugyan te sütötted e. Ha a válasz némiképp sértődött “igen!” (Miért, édesem, ki más sütötte volna? Talán csak nem képzeled, hogy a boltban ilyet kapni? Itt, a világ végén???), akkor ezt követően további dicshimnuszok és magasztaló énekek várhatóak, melyben egyértelműen megerősítik istennői és kiváló konyhatündéri mivoltodat egyaránt.

Néha pedig a fent említett két csoport átfedést mutat.

Vissza a kevésbé komolytalan témákhoz, a zsebes pita nagyszerű találmány, gyorsan összeüthető belőle egy látványos szendvics, jelen esetben egy hússal és egy húsmentes változatban.

A vöröskáposzta ezen elkészítési módja Férj ízlése szerint való, de szerintem is igen finom és a lényeg, ez hidegen sem gusztustalan (mármint kinézetre).

A hús az a hideg sült, amit gyakran készítek, egyéb szendvicsekbe is kiváló, felvágott helyett.

A sütőtökös saláta meg…hát, az is nagyon finom lett. Tényleg. Pedig elvileg már a fülünkön kellene kijönnie a sütőtöknek. De nem. Ez (is) isteni lett. (a sütőtök mániám amúgy nem a kezdődő elmebaj első jele, hanem Ponty Úr nemigen hajlandó más zöldséget vagy gyümölcsöt megenni a sütőtökön és a krumplin kívül. Maximum a céklát (meg persze mindent, ami jóóól fel van hígítva alaplével és tele van zöldfűszerrel, annyira, hogy a zöldséget már nem is észleni benne…), de azt meg az apja nem annyira kedveli. Így kétnaponta sütök sütőtököt, a köztes napokon meg marad a krumpli vagy a cékla.)

A mennyiségek elég összevisszára sikerültek, de mindenhol föltüntetem, hogy nagyjából hány adagnak felelnek meg.

A pita

Nekem ez az elkészítési/sütési mód vált be leginkább, így szinte minden kenyérke (például most konkrétan mind) szépen felfújódik. Nem tudom, hogy mi erre a magyarázat, nem volt érkezésem utánanézni, még csak azt sem állítom, hogy ez másnak, más sütővel, liszttel százszázalékosan működni fog, de mivel nekem működik, én így készítem, és még így is fogom sokáig, ezért leírom. Aztán hátha más is sikerrel jár.

 

6 darab

350 gr liszt, ebből 70 gr teljes kiőrlésű búza, 280 gr rétesliszt,

30 gr olívaolaj, 1 tk almaecet, 1 tk só, 1 tk koriandermag porrá zúzva, 1 kk cukor, 7 gr friss élesztő

180 ml víz

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a többi hozzávalót is és közepesen kemény, rugalmas tésztává dolgozom ki. Cipóvá formázom, olajjal vékonyan lekenem, nedves konyharuhával letakarom  és félreteszem kelni.

Jelen estben, úgy tapasztaltam, a hosszabb kelesztési idő nem előny, hanem inkább hátrány. (legalábbis nálam eddig így alakult. Aztán ki tudja, lehet, hogy nincs összefüggés, csak így hozta a szerencse) Így kb egy óra múlva (vagy hamarabb, főleg meleg időben), amikor már alaposan megkelt, nagyjából a másfélszeresére, de nem a duplájára, ismét átgyúrom.

A tésztát 6 gombócra osztom és azokat lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastag korongokká nyújtom.

10 perc pihentetés jót tesz a tésztának, de nem több. Ezért -mivel én két adagban sütöttem- egyszerre csak három gombócot nyújtottam ki, a többit csak akkor, amikor az első kör már sült. A kinyújtott korongokat hármasával egy jókora darab sütőpapírra fektetem.

A sütőt közben egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítettem a maximumra, ez nálam elvileg, jobb napokon 300°C fok, de errefelé a gáz fűtőértéke erősen ingadozik, így ma csak 260°C fok jött össze.

A korongokat a sütőpapírral együtt a tepsibe ügyeskedem, majd 260°C fokon 12 perc alatt megsütöm. (vagy amíg a kenyér felfúvódik és nagyon enyhe színt kap) A két adag sütése között annyi időt várok, amíg az ismét felmelegszik a maximális hőfokra.

A vöröskáposzta:

4 pitába való adag

1 kis fej vöröskáposzta, 1 nagy jonatán alma (20 dkg), 1 nagy fej lilahagyma (5 dkg), 1 dl száraz fehérbor, 3 ág kakukkfű, 1 ek méz, só, bors, olívaolaj

A hagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom és kevés, 2-3 ek olívaolajon, kis láng felett sütni kezdem.Addig sütöm, gyakran kavargatva, amíg megfonnyad és kis színt kap, vagyis karamellizálódik, de még nem ég meg. Na ez azért nem megy olyan gyorsan, eltart legalább 20-30 percig is.

Ha ez kész, megy hozzá a megtisztított, torzsátlanított, nagyon vékonyra metélt vöröskáposzta is. Kis kevergetés és párolás után, amikor már kezd összeesni, felöntöm a borral. Addig párolom, amíg a bor elillan alóla csaknem teljesen. Ekkor hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt almát, a kakukkfű lecsipkedett levélkéit és a mézet is. Sózom, borsozom és fedő alatt készre párolom.

A pulyka:

8 pitába való adag

75 dkg pulykamellfilé, 3 ek szárított tárkony, 1 bio narancs reszelt héja és leve, 3-4 ek színes bors keverék megőrölve(rózsa, fekete, fehér, koriander és szegfűbors), 5 gerezd fokhagyma, olívaolaj, só

A húst bedörzsölöm a tárkonnyal, borssal, sóval, majd kevés (2-4 ek) olívaolajat hevítek egy lehetőleg vastag falú, fedeles, alkalmas méretű, magas falú serpenyőben. A húst körbesütöm nagyobb lángon, majd rászórom a reszelt narancshéjat, mellédobom a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdeket és meglocsolom a narancslével.

Fedő alatt, igen kis lángon addig párolom, amíg a húsba beleszúrva már nem rózsaszínű hanem színtelen lé távozik. Ez kb 30-40 perc.

Ha a hús már átpárolódott, de van még alatta nedvesség, akkor fedő nélkül zsírjára sütöm.

A szendvicsek összeállításánál a pita végét levágtam, így “kinyílt” a zseb.

Került bele egy szűk maréknyi káposzta, kb 3 dkg camembert és egy szűk maréknyi felkockázott pulyka.

A sütőtökös saláta

3 pitába való adag

300 gr sütőtök, 120 gr friss jellegű kecskesajt, 1 kis fej lilahagyma (3 dkg), 50 gr rukkola (~ fél zacskó), 5 ág kakukkfű, 1 ek fehérborecet, só, bors, olívaolaj (extra szűz)

A sütőtököt meghámozom, felkockázom 1 cm kockákra, majd sütőtálba terítem. Akkora tál kell, hogy egy rétegben terüljön el a tök. Sózom, meglocsolom 2-3 ek-nyi olívaolajjal, aládugdosom az egészben hagyott kakukkfű ágakat és 220°C fokon 30 perc alatt puhára sütöm.

A kecskesajtot fél centis kockákra vágom, a hagymát félfőre majd hajszálvékony szeletekre, ezeket összeforgatom, meglocsolom az ecettel és ízlés szerinti mennyiségű olívaolajjal.

Ha kihűlt, hozzáforgatom a tököt is, meg a rukkolát. Őrölök rá borsot és még sózom ha kell (nem kell).

Hidegen a legfinomabb.

Címkék: camembert, káposzta, kecskesajt, kelt tészta, pulyka, rukkola, sütőtök

9 hozzászólás a bejegyzéshez: Szendvicsek pitában kétszer: pulykasülttel, vöröskáposztával, camembert-rel és sütőtökös, kecskesajtos, rukkolás salátával

Szólj hozzá