Na még egyszer, miután az én kis angyalkám (Lucifer is angyal volt eredetileg, ugye...) kacsójának egyetlen bájos mozdulatával kitörölte az egész elkészült bejegyzést...
Szóval nem hagytam ám fel a retro csokik házi gyártásával, egyáltalán nem.
Nem is vagyok egyedül ezzel a szenvedélyemmel, hiszen
Doctor Pepper is retro csokik receptjeit vadássza, tehát ez a bejegyzés most részben neki is szól. Meg a fent nevezett édesség többi rajongójának.
Arról most nem tudok nyilatkozni, hogy a hasonlóság az eredetivel milyen mértékű, mivel az eredetinek én nem voltam túl nagy rajongója, igen ritkán kóstoltam. De Férj szerint minden eltérés a házi gyártmány javára vált.
Összességében ez egy meggyes marcipán szelet, csokival bevonva. Részleteiben pedig a töltelék egy elképesztő pink színű marcipános massza, ami rengeteg egyéb módon is felhasználható, például így karácsony tájékán akár szaloncukornak is.
Maga a marcipán nagyon finom, igazából az első adag belőle bevonás nélkül tűnt el... Ez most nem
Beatbull receptje alapján készült, mert szempont volt a hűtés nélkül tárolhatóság, így a tojásfehérjés változat nem jött szóba. (bár az a massza jobban formázható, így díszítésre szerintem alkalmasabb, de egy csokoládés mártott szeletet megformázni nem olyan nagy ördöngősség ebből sem). Ez itt a
Totaimádónál talált remek marcipán-összefoglaló egyik receptjének módosításával készült, csak a szirupot víz helyett meggy püréből főztem hozzá. (ez az összefoglaló amúgy nagyon hasznos, a Szamba szelettől függetlenül is!)
Már megint több lesz a bevezető, mint a recept, szóval jöjjön inkább a recept.
5 szelet (3x7 cm)
10 dkg finomra darált, blansírozott (héj nélküli) mandula
10 dkg cukor
25 dkg meggy (mirelit)
10 dkg étcsoki (60%)
(A mandulát hozzá jelen esetben így vettem készen a LIDLben. Igazán finomra darálva jobb lett volna, de most lusta voltam előszedni a kávédarálót hozzá.)
A meggyet kiolvasztom, a levét is felfogom és azzal együtt leturmixolom, szitán/szűrőn leszűröm, áttöröm a húsát, hogy zavaróan természetes hatást keltő gyümölcs darabok ne maradjanak benne.
Az így nyert leveses pürét beforralom kb a harmadára. Széles, vastag aljú teflon serpenyőben percek alatt megvan.
A koncentrált meggyléből kimérek 50 gr-ot.
Hozzáadom a cukrot, és addig főzöm, amíg sűrű, szirupos nem lesz. Előbb használt teflon serpenyőben, hogy ne kelljen annyit mosogatni.
Ha kész a szirup, a mandulával összegyúrom, majd a masszát egy nagyobb darab folpack fólia közepére öntöm. Lazán a fóliába csomagolom, és csak ezután egyengetem formára, ami jelen esetben egy fél centi magas, kb 15 cm x 7 cm téglatestet jelent. Poharat is görgetek végig a tetején néhányszor, hogy egyenletes felszínű legyen.
Miután a massza teljesen kihűlt és megszilárdult ( a hűtő ilyenkor is hasznos), feldarabolom a megfelelő méretű szeletekre.
A csokit vízgőz felett/kis lángon megmelegítem, amíg épp csak folyóssá válik, azaz 31°C fok körüli hőmérsékletű nem lesz. Én mellette állok és folyamatosan böködöm, amikor elkezd puhulni, azonnal veszem is le a tűzről. Túlmelegíteni nem célszerű, mert elveszti a fényét.
A szeleteket minden oldalát megmártom a csokiban.
Szilikonos sütőlapra teszem dermedni.
Ha nem vagyunk elégedettek az eredménnyel, mert lukacsos marad, vagy egyenetlen, akkor lehet két réteggel is bevonni, de a képen látható példányokkal csak egyszer történt meg ez a művelet.
Ha már kihűlt, de még nem teljesen kemény, éles késsel le lehet vagdosni az oldaláról lefolyt csokitócsákat is, hogy még szebb legyen a végeredmény.
Csak azután csomagolom, miután a csoki teljesen megszilárdult rajta.
Lúdanyó! Dehogy fogyott! Csak Ponty kicsit át szokta írni mostanában a napirendünket, akkor tudok csak ilyesmit csinálni, ha akad egy lelkes bébiszitterem, Férj vagy anyu személyében. :)
Főz és fecseg! Köszi! :) Hát, elég finom... :) Az első adag meggyes marcipán tényleg elfogyott még a bevonás előtt... :)
Nincs semmi baj, nem sietünk sehova! :)
Beatbull, köszi! :)
Jó tudni, hogy nem kell hűteni azt a marcipánt se, mert van még tervben néhány marcipános bonbon a karácsonyi ajándékok közé! Nem akarok olyat készíteni, ami hűtést igényel, mert nincs annyi hely a hűtőmben. :) De most, hogy mondod, tényleg van pár, csak szárított tojásfehérjével készülő karácsonyi édesség, ami hosszú ideig eltartható hűtés nélkül.
Egyébként a hűtést csak a Konfekt című könyvben, ahonnét a marcipán receptje származik, ott írták. A főtt tojásfehérje nagyon sokáig eláll hűtés nélkül is - ld. pl. torrone / turron, abban is tojásfehérje van. Úgy tudom, a Szamos Marcipánban is van tojásfehérje.
Amióta én készítem a marcipánt, azóta nincs itthon Szamos, úgyhogy nem tudom megnézni, de nekem a címkéről nem a tojásfehérje, csak a szorbitol meg az invertáz rémlik. :) De a sógornőm most náluk cukrász, majd megkérdezem tőle! A szárított tojásfehérjét én egyértelműen eltarthatónak gondoltam, nem tudom, miért gondoltam azt, hogy a hőkezelt meg nem lenne az... Nem volt logikus gondolatmenet mindenesetre. :) A nugátról meg el is feledkeztem, mármint arról is, hogy létezik, pedig nagyon szeret(t)em. Most, hogy mondtad, lehet hogy készítek azt is karácsonyra! ;)
Nokedli, köszi! :)Fantasztikus színe van tényleg, ezért még azt is megbocsátanám neki, ha rossz íze lenne. De szerencsére nincs. :)
A turron / torrone (fehér nugát) rendkívül macerás. Ha jól emlékszem 4-5 éve főztem itthon, akkor többször is és kísérletezgettem, hogy hogyan lesz megfelelő állagú és ízű. Nekem kicsit folyósan ízlett jobban, mint az eredeti rágós változat. A rágós változathoz viszont kimondottan hosszú türelemjáték volt kivárni, hogy mikor éri el a tojásfehérje a kicsapódási hőmérsékletet. Persze közben rendesen kavargatni kellett. No meg a hőmérsékletet is be kellett lőni. Szóval nem egy leányálom.
A hőmérős édességek nem a kedvenceim (mármint a kivitelezés), de mostanában szeretem azt gondolni magamról, hogy megy ez nekem hőmérő nélkül is! :) Na mindegy, majd meglátjuk. Legfeljebb az lesz a vége, hogy megveszem (végre) azt a hőmérőt, amit már amúgy kinéztem magamnak... ;)
A kevergetés menni fog, sárgakrémen és fudge-on edződtem hozzá! :)
A fehér nugát sajnos a kedvenceim közé tartozik, kapni errefelé lehetetlen tisztességes minőségben, szóval nekem kell megcsinálni, ha ilyet szeretnék enni. Meg most kaptam hozzá végre nagyon szép pisztáciát is... :)