SegítSüti: Variációk cantuccinire

Az idén ősszel egy újabb csapat gasztroblogger anyuka fogott össze Nemisbéka vezetésével, hogy a SegítSüti segítségével adományokat gyűjtsön, ezúttal a budapesti I. számú Gyermekgyógyászati Klinika és a szegedi kórház koraszülöttosztályainak. Az a megtiszteltetés ért, hogy ezúttal én is a csapat tagja lehetek. A licitről és az egyéb részletekről minden információt megtaláltok a SegítSüti honlapon, aki pedig úgy érzi, hogy lecsúszik róla, mert esetleg elszabadulnak az árak, az se csüggedjen, hisz meg lehet majd vásárolni ismét a recepteket csokorba kötve  a SegítSüti receptfüzetben, és az idén lesz még meglepetés is, de erről részleteket egyelőre még nem árulhatunk el.

Amikor megkaptam a felkérést, szinte azonnal eldőlt, hogy cantuccinit sütök, mivel esetemben a nagy távolság és a még elég pici fiam miatt a személyes átadás nem biztos, hogy megvalósul (de azért igyekszem!), és mi más is lehetne jobban utaztatható ennél az olasz finomságnál. A kérdés ezután már csak az volt, hogy milyet. Sok-sok próbasütés után sem tudtam eldönteni, hogy a mogyorós mandulás étcsokis szegfűborsos, a sáfrányos pisztáciás mandulás, vagy a klasszikus fenyőmagos mandulás közül melyiket válasszam. Így hát nem választottam, a licit nyertesének mindhármat megsütöm (illetve ezeket tetszőleges kombinációban, igény szerint).

A cantuccini receptet illetően egy kis kutakodást végeztem az olasz szakácskönyveimben és az interneten is, és végül egy a legtöbb helyen fellelhető tradicionális receptet követtem. Többnyire. A hagyományos receptek ugyanis nem tartalmaznak semmilyen lazító ágenst, vagyis a tészta elég tömör, és csak tetemes mennyiségű Vino Santoba áztatva rágcsálható, hisz tulajdonképpen ennek a süteménynek ez is a fő funkciója. Viszont már a legtöbb olasz recept is engedményt tesz ez ügyben, így én is a levegősebb változatra szavaztam. Főként hogy az ízesítésnél is eltértem a klasszikusnak számító fenyőmag-mandula kombinációtól, és készült egy pisztáciás változat, a szintén elég elterjedt sáfrányos fűszerezéssel és egy mogyorós szegfűborsos étcsokis, ami forró csokiba mártogatva (de csak úgy magában elrágcsálva is) szintén nagyon finom. A süti szeletelésénél szintén lehet választani, a hagyományos egy centi vastag, tunkolásra szánt, és a kissé vékonyabbra szelt, de így magában is könnyen elropogtatható szeletek között.

• mandulás fenyőmagos
• 25 dkg rétesliszt (BFF-55)
• 15 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 12,5 dkg mandula
• 2,5 dkg fenyőmag
• 8 gr sütőpor (2 púpos tk)

A mandulát és a fenyőmagot külön külön száraz serpenyőben enyhén megpirítom. A hagyományos receptekben a pirítás nem szerepel, de tapasztalataink szerint így sokkal finomabb lesz.

A lisztet elkeverem a sütőporral, majd tészta hozzávalóit összegyúrom, két részre osztom és lisztezett gyúródeszkán 4-5 centi vastag, a tepsivel azonos hosszúságú rudakat sodrok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a rudakat (óvatosan, elég lágy lesz a tészta), egymástól kissé távolabb, ellapítom kissé a tetejüket, mert meg fognak nőni, majd előmelegített sütőben a középső rácson 170°C fokon (villanysütő, légkeverés) 30 percig sülnek.

A rudakat még melegen éles késsel háromnegyed-egy centi vastagon felszeletelem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem. 140°C fokon légkeverésen sül, illetve inkább szárad 10 percig, majd minden szeletet átfordítva ismét 10 perc következik 140°C fokon a sütőben.

Rácsra szedve hűtöm ki az elkészült süteményt majd jól záródó dobozba teszem.

• étcsokis szegfűborsos mogyoróval, mandulával
• 25 dkg rétesliszt
• 15 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 7,5 dkg mandula
• 7,5 dkg mogyoró
• 5 dkg étcsoki (70%)
• 1 ek szegfűbors
• 2 tk sütőpor (8 gr)

A mandulát és a mogyorót külön-külön száraz serpenyőben megpirítom, a szegfűborsot mozsárban finom porrá töröm, a csokit késsel kis, 3 milliméteres kockákra vágom (ha lehet, ne forgácsoljuk vágás közben, a finom csokipor ugyanis beleolvad a tésztába, megszínezi és megpuhítja majd!).

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.

• sáfrányos pisztáciás mandulás
• 25 dkg rétesliszt
• 15 dkg cukor
• 12,5 dkg mandula
• 2,5 dkg pisztácia (sózatlan, lehetőleg nem pirított)
• 2 nagy tojás
• 2 tk sütőpor (8 gr)
• csipet sáfrány

A sáfrányt egy mokkáskanálnyi cukorral mozsárban porrá őrölöm, majd egy teáskanálnyi forró vízzel feloldom. A mandulát száraz serpenyőben kissé megpirítom.

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.