Van itt egy kis csavar, ezek a receptek diabetikus és hagyományos változatban is elkészíthetőek.
Mostanában lesz egy pár cukorbetegek számára készült recept a blogon, egészen addig, amíg külön helyet nem kapnak az oldalon. Az ok egyszerű, egyre több cukorbeteg van a családban, baráti körben, nekem meg amúgy a civil szakmámba is vág ez a téma, és évek óta tervbe van véve valami hasonló kezdeményezés. A receptek között lesz mindenféle, olyan is, ami maximálisan kielégíti az ideális diéta követelményeit, és olyanok is, amik respektálják, hogy a 70 feletti korosztály már nem annyira tud megbarátkozni a megszokottól nagyon eltérő ízekkel, ételekkel. A következő receptek is nekik készültek, igazából itt a változtatás csak annyi, hogy nyírfacukorra lett cserélve a porcukor. Akik kísérletezőbb szelleműek, a sütiben a liszteket lecserélhetik, ez a tészta kiválóan működik 1/3 teljes kiőrlésű tönkölyliszt-1/3 teljes kiőrlésű zabliszt-1/3 fehér tönkölyliszt keverékével is, ez már lett tesztelve. A zsiradék is lecserélhető kókuszzsírra, ez nagyon hasonlóan viselkedik a vajhoz. A nem diabetikus változat pedig készülhet porcukorral (vagy nádcukorból készült porcukorral) is. A lenti recept azonban teljesen hagyományos ízű, és még a legvaskalaposabb öregurak sem fognak belekötni. A keksz csíkos, mézeskalács és marcipán ízű, a színek pedig ételfestékek hozzáadásával élénkíthetőek vagy megváltoztathatóak. (érdemes tudni, hogy ezekből is létezik természetes változat)
Készült két trüffel is, a létező legegyszerűbben elkészíthető fajtából, tehát még ünnepek előtt is beleférhet az időnkbe.
A lisztet, vajat, xilitet, tojást összegyúrom, majd két részre osztom a tésztát. Az egyik feléhez adom a mézeskalács fűszerkeveréket, a másik részéhez a mandulát és a keserűmandula kivonatot. Mindkét részt összegyúrom. Nagyjából szögletesre formázom a két tésztatömböt, majd egy-egy sütőpapíron azonos méretűre, téglalap alakúra nyújtom, nagyjából fél centi vastagra. Az egyik sütőpapírról a tésztát ráfordítom a másikra, lehúzom a papírt, miután pontosan egymásra illesztettem a tésztalapokat. Óvatosan feltekerem a hosszanti oldala mentén a tésztát, mint a beiglit szokás. A nyújtáshoz használt sütőpapírba tekerem a tésztahengert, ha túl vastag lett (nagyjából 5 cm átmérőjűnek kell lennie), a papírral együtt még sodrok rajta egy kicsit. Az egész rudat fóliába csomagolom és a hűtőbe kerül, legalább 1-2 órára, amíg megdermed a tészta, de maradhat ott egy éjszakán át is.
A csomagolást lebontom a tésztáról, éles késsel fél centi vastag szeletekre vágom, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe fektetek.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 13-15 perc, amíg kezd a szélük aranszínt kapni.
Tepsiben hűtöm ki, mert melegen még morzsálódik a tészta. Jól záródó dobozban tárolom.
A teás trüffelhez a teafűvel összemelegítem a tejszínt, amikor kezd a színe változni (de még nem forr), lehúzom a tűzről és 5 percig állni hagyom. Átszűröm. A tejszínhez adom a vajat, az apróra tört csokit, a xilitet, majd vízgőz felett (vagy kis lángon, óvatosan), időnként megkeverve addig melegítem, amíg a csoki nagyrészt megolvad. Leveszem a tűzről és addig kevergetem, amíg egynemű lesz.
Folpackkal bélelt szögletes vagy béleletlen szilikon formába öntöm, és hűtőbe teszem, amíg megdermed.
Kiszedem a formából, majd éles késsel 2×2 centis kockákra vágom. kakaóporba hempergetem, majd papírkapszlikba vagy színes sztaniolba, celofán zacskóba csomagolom.
A fahéjashoz a tejszínbe tördelem a csokit, hozzáadom a vajat, xilitet, fahéjat, majd vízgőzön/kis láng felett addig melegítem, amíg a csoki nagyrészt megolvad. Lehúzom a tűzről, hozzáadom a narancs olajat (narancshéjat), majd addig kavarom, amíg egyneművé válik. Hozzákavarom a mazsolát is, majd formákba öntöm, hűtöm és formázom, úgy mint az előző változatnál.
Még nem érkezett be hozzászólás.