Rozmaringos kenyér mandulával, őszibarackkal, teljes kiőrlésű búzalisztből

Konyhai malőrök pedig vannak. Méghozzá nálam elég gyakran. Mármint ha az is ide számít, amikor anélkül állok neki főzni, hogy ellenőrizném, megvan e minden szükséges alapanyag. Mert gyakran nincs. Olyan dolgok hiányáról vagyok képes megfeledkezni például, mint liszt, só, vagy cukor. Az alapvető élelmiszerekről, mint például a a  cheddar, vagy a kapribogyó, arról nem, azt mindig számon tartom, ki ne fogyjon itthon.

És, mivel rendkívül bölcs, és előrelátó is vagyok, na meg a hibáimból is okulok, ez általában csak akkor derül ki számomra, amikor a sütés-főzés során már minden más szükséges hozzávalót összemértem egy tálba/ beletettem a fazékba, és  csak az utolsó-mert mindig az utolsó hiányzik- alkotóelem után kutakodom hasztalan.

Ezt követően menetrendszerűen rövid, halk (újabban, Ponty Úr miatt) szitkozódás következik, majd egy hosszabb fejtörés, hogy akkor most mi legyen. És többnyire így születnek az új receptek.

Most mandulás fehér kenyeret akartam sütni, de elfogyott a rétesliszt. Így teljes kiőrlésű búza került bele. Aztán ez is elfogyott, maradt a sima. Ezen annyira felzaklattam magam, hogy hirtelen felindulásból tettem bele őszibarackot és rozmaringot is. A végeredmény meglepően finom, inkább édeskés karakterű kenyér, ami remekül passzolt az obligát reggeli krémsajtomhoz!

1 kisebb cipó/ 24 cm fedeles, kerek sütőtál

200 gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 70 gr sima liszt, 100 gr hámozott, őrölt mandula, 140 gr langyos víz, 1 kemény őszibarack (100 gr), 25 gr napraforgó olaj, 3 tk cukor, 1 tk só, 10  gr friss élesztő, 1 ek finomra aprított rozmaring levélke

Mivel most gyorsan kellett a kenyér, több élesztővel, kevesebb ideig készült. Az élesztőt elmorzsoltam a lisztekkel, hozzáadtam a cukrot, sót, vizet, olajat, darált mandulát, és kemény, rugalmas  tésztává gyúrtam. Cipóvá formáztam, a tetejét olajjal lekentem. Másfél-két órát pihent.

Miután a duplájára kelt, átgyúrtam, hozzáadva a durvára reszelt őszibarackot, és a rozmaringot is. Cipóvá formáztam, és mivel a barack miatt kicsit ragacsos lett a tészta, beliszteztem. Egy, a formát bőven kibélelő méretű sütőpapír darabra tettem, éles késsel a tetejét kereszt alakban bevágtam, és így pihen 30-40 percet, vagy amíg a duplájára nem nő.

Közben a sütőt, benne a sütőtállal, 260°C fokra melegítettem elő. A cipót sütőpapírral együtt a sütőtálba emeltem, a tetejét lespricceltem vízzel (így is lemosta róla a lisztet a víz, úgyhogy mindegy, akár kenhettem volna ecsettel is), majd lefedtem a tetejével, és 260°C (max hőfok)  fokon 15 percig sült. Itt mérsékeltem a hőfokot 220°C fokra, és így még 20 perc következett, fedél nélkül.

A barack íze nem dominál benne, csak kellemes, édeskés hátteret ad a mandulának-ami elképesztően finom a kenyérben!-, és a rozmaringnak. A héja ropog, belül puha, másnap, pirítósnak is isteni, hát kell ennél több?

Címkék: kelt tészta, kenyér, mandula, őszibarack

5 hozzászólás a bejegyzéshez: Rozmaringos kenyér mandulával, őszibarackkal, teljes kiőrlésű búzalisztből

Szólj hozzá