Kenyér zabpehellyel, aszalt gyümölcsökkel, őrölt mogyoróval és mandulával- röviden: a müzli kenyér

Esküszöm, ez az utolsó kenyér, amit a hétvégén sütöttem! Ezután tartok egy kis szünetet kenyér témakörben. Had ülepedjen...

Szóval az inspirációt Beatbull aszalt sárgabarackos kenyere szolgáltatta. Meg Férj szintén szezonálisan jelentkező, és éppen most aktuálisát élő szokása, hogy müzlit reggelizik. Ez a két dolog vezetett nálam egy kissé zavaros, és teljesen lekövethetetlen gondolatmenet mentén a müzlis kenyér megsütéséig. Ismételten megjegyzem, hogy tudom, nem én fedeztem fel a spanyol viaszt, és hogy ennek a műfajnak már biztosan számos képviselője létezik. De nekünk akkor is ez a szívünk csücske, mert ez a mienk, az összes bolondériánk bele van sütve, és nekünk így ízlik. De nagyon!

1 kis cipó/24 cm fedeles sütőtál

200 gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 50 gr zabpehely ( a finomabbra hengerelt, nem a hagyományos), 25-25 gr pirított, darált  mogyoró és mandula,

150 gr víz,  40 gr méz, 10 gr dió- vagy mogyoróolaj, 1 csapott tk só,

5 gr friss élesztő

60 gr aszalt gyümölcs (most: 20-20 gr aszalt ribizli, meggy, és nagy szemű arany mazsola),  1-1 tk ánizs és koriandermag, 1 db 80 gr-os őszibarack, meghámozva, durvára reszelve

Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, hozzáadom a mogyoró- és mandula őrleményt (az arányuk tetszőleges, nekem csak ennyi mandula volt most itthon, de akár lehet csak az egyiket, vagy másikat használni. A lényeg az 50 gr összmennyiség), a zabpelyhet, az olajat, mézet, sót, és a vizet. Alaposan kidolgozom, keményebb, rugalmas tésztává. A kéztől való elválás itt nem annyira egyértelmű, a méz miatt, de határozottan észlelhető a tészta állagának a megváltozása még akkor is, ha mindvégig kissé ragacsos marad. Cipóvá formázom, a tetejét olajjal lekenem.

A kelesztőtálat konyharuhával lefedve jelen esetben 6 órát pihent.

Ezt követően a koriandert és ánizst egy száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd mozsárban porrá őrlöm, és a tésztához adom. Akárcsak az aszalt gyümölcsöket, és az őszibarack reszelt húsát. Itt jegyzem meg, hogy az aszalt gyümölcsök természetesen helyettesíthetők, ízlés szerint. Mivel ezek apró szeműek voltak, nem aprítottam őket, de akár durvára is lehet vágni, ha úgy jobban szeretjük. Az őszibarack szintén helyettesíthető más, keményebb húsú gyümölccsel, pl körte, vagy alma, a lényeg a kb 50 gr nettó súly, közepesen lédús állag (tehát nem dinnye), és az enyhe savasság, a tészta állagának javítása miatt.

A tésztát átgyúrom, és négy, egyforma cipóra osztom. Erre csak és kizárólag azért van szükség, mert most kisebb kenyérszeleteket szerettem volna, de csak ez az egy fedeles sütőformám van, amiben csak nagy, kerek cipót lehet sütni. Vagy ez esetben 4 kis, kerek(?) cipót. Szóval egy nagyobb darab sütőpapírra teszem a kis gömböcöket, úgy, hogy az oldalaik egymáshoz simuljanak, mint egy virág szirmai, vagy egy négylevelű lóhere levelei. A cipók tetejét  ferdén, mélyen bemetszem egy éles késsel, úgy, hogy a metszések a cipók által alkotott geometriai képződmény közepe felé mutassanak. De ez pusztán csak esztétikai kérdés.

(Bár az esztétikához jelen esetben az is hozzátartozik, hogy a rengeteg aszalt finomságtól egyenetlen, kissé rücskös lett a kenyér felszíne, ti. a meggy és mazsola sok helyen kiemelte a tésztát. De ezt a formai hibát mi megbocsátottuk neki. Az íze miatt! )

Fél órát hagyom még kelni (amíg a tészta a duplájára nem nőtt), nem túl meleg helyen, közben a sütőt a sütőtállal együtt előmelegítem. 280°C fokos sütőbe teszem, úgy, hogy a papírral együtt átemelem a sütőtálba, ecset segítségével vízzel lekenem a tetejét, majd lefedem. 15 perc maximális hőfokon, lefedve, majd 220°C fokra mérsékelem a hőt. Ezután még 10 perc fedő nélkül, 220°C fokon.

Rácsra emelve hűtöm ki.

Frissen, langyosan, vajjal. Vagy vaj nélkül, magában. Vagy nem is frissen. De még csak nem is pirítva.

Isteni!