Sós karamellás földimogyoró tallérok

Ha egy kis édességet iktatunk közbe, a medvehagyma is jobban csúszik.

Egyébként csak idő kérdése volt, hogy ez is elkészül a mogyorós és a kávés-mandulás változat után. Az eredeti receptért meg nem győzök eleget hálálkodni Latsiának, mert ez a tészta (ha lehet annak nevezni olyasmit, ami liszt nélkül készül) tényleg nagyon finom, és nagyon egyszerűen, gyorsan elkészíthető.

A só-karamella-földimogyoró kombinációról pedig szerintem nem mondok újat azzal, hogy aki egyszer megkóstolja, azonnal függővé válik.

Még a  végére egy idézet Férjtől: “Brutálisan finom”

• 2 tepsi
• 20 dkg sózott, pörkölt földimogyoró
• 10 dkg cukor
• 6 dkg vaj
• 1 tojás

A cukorból világos karamellt készítünk, majd hozzákeverjük a mogyorót és miután az összes karamell a mogyorókra tapadt (szilikonos) sütőpapírra terítjük szét. Miután kihűlt, késes robotgéppel a lehető legfinomabbra daráljuk.

Hozzáadjuk a vajat és a tojást, összegyúrjuk, majd 2 centi átmérőjű golyókat formázunk a masszából (ha az túl lágy lenne, mert az összegyúrás előtt nem vártuk meg, amíg a mogyoró teljesen kihűl, (ki lenne ilyen türelmetlen?) akkor tegyük be a hűtőbe fél órára).

A golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, majd a  tetejüket villával ellapítjuk.

200°C fokon (gázsütőben) 12 perc, vagy amíg az alja el nem kezd arany barna színűvé válni.

Sütőpapírostól rácsra emelve hűtjük ki. (melegen még puha, de ha kihűl, megszilárdul)

Címkék: édes, földimogyoró, karamell, keksz

Aszalt meggyes, csokis keksz

Vagyis a fekete-erdő keksz.

Csajos süti, ugyanis nálunk Férj úúútálja a meggyet és a csokit együtt. Ezért most a “bébiszitternek” (azaz Anyunak),  és magamnak sütöttem egy adaggal.

Elég finom lett, ezt abból gondolom, hogy Férj hazaérkezett, és azonnal eltüntetett belőle néhány darabbal, leküzdve heveny úúútálatát, és még azt is találta rá mondani, hogy ez nagyon finom. Na, ez aztán a dicséret!

Ropogós, csokis, meggyes, erről nem is kell többet beszélni.

Ha valaki meg unná a meggyet és csokit együtt, az tegyen bele egy teáskanálnyi őrölt csilit (én tettem a fele adagba), az garantáltan feldobja majd.

3 tepsi

30 dkg simaliszt

20 dkg vaj

13 dkg cukor

1 tojás

5 dkg aszalt meggy

5 dkg étcsoki (60% kakaótartalom felett)

1 ek kakaópor (cukrozatlan, holland)

1 csipet (nem több!) sütőpor

opcionális: 1 tk szárított, őrölt csili

A csokit és a meggyet késsel nagyjából felaprítom.

A lisztet elkeverem a kakaóval és a sütőporral, majd hozzáadom a vajat, cukrot, tojást, csokit és az aszalt meggyet.

Összegyúrom, majd egy nagyobb darab folpack fólia közepére egyengetem és hengert formálok belőle. Ráhajtom a fóliát, és addig hengergetem a rudat az asztalon, amíg egyenletes vastagságú és felületű, 5 cm átmérőjű hengert nem kapok.

Hűtőbe kerül 1-1,5 órára, amíg megdermed benne a vaj. Ezt követően éles késsel 3-4 mm szeleteket vágok belőle, és ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom.

180°C fokon (gázsütőben) nekem 15 perig sültek. Érdemes figyelni, a sütési idő függ a kekszek vastagságától és a sütőtől is.

A sütőpapírral együtt rácsra emeltem a kekszeket kihűlni.

Megjegyzés: 1.) Ami szerintem még illene hozzá, az egy kevés őrölt fahéj a tésztájába keverve.

2.) Nem szeretjük a túlságosan édes sütiket, így ez a keksz is csak visszafogottan édes. Ráadásul 85% kakaótartalmú csokit használtam hozzá, amivel nekünk nagyon ízlett, de el tudom képzelni, hogy másnak ennyi cukor kevés bele, így aki alapból édesszájúbb, az emelje meg a cukor mennyiségét 15 dkg-ra.

3.) A díszítéshez használt mascarpone nagyon jól illett a kekszhez, így akár kevés porcukorral kikevert mascarponeval keksz szendvicseket is készíthetünk belőle (és az már majdnem fekete-erdő torta…)

Címkék: apró, aszalt gyümölcs, édes, étcsoki, keksz

Két keksz: aszalt sárgabarackos, mandulás korianderrel és aszalt szilvás, diós fahéjjal

Ebben a hónapban Férj tényleg minden második nap ügyel. Ezt a részt most nem részletezném túlságosan. Ponty órákig áll az ajtót lesve, miután elmegy, hátha visszajön és képtelen aludni, ha ismét hazajön (két nap múlva), nehogy elmulasszon egy perc közös játékot is. És ha este véletlenül mégiscsak elnyomja a buzgalom (azaz szó szerint összecsuklik a fáradtságtól), az apja pólójával alszik. Nekem meg a szívem szakad meg miatta…

Persze Férj miatt is, neki sem túl jó mostanában. Az csak egy (és a legkisebb) dolog, hogy zacskókból, dobozokból eszik szendvicseket, sütiket és akármilyen finomat is főzök, műanyag ételhordóban megmikrózva már nem az igazi. Ennek ellenére igyekszem legalább ezen a téren kicsit bearanyozni az életét, mást segíteni neki most úgysem tudok. Úgyhogy az ellátmányába próbálok mindenféle finomságot csempészni. Például ezeket a kekszeket.

A mandulás sárgabarackos ötlete Beatbulltól származik, bár ő nem kifejezetten ilyen sütire  gondolt a minap. A koriandertől nem kell megijedni benne, egyáltalán nem sokkoló az íze, sőt, nagyon visszafogott, harmonikus, kellemes.

Az aszalt szilva-dió-fahéj kombinációt meg szerintem nem is kell bemutatni, és szintén nem meglepő módon a kekszben is remekül működnek együtt.

A felvagdosott puha aszalt gyümölcsök húsa kissé beledolgozódott a tésztába a gyúrás során, így ezek a kekszek nem annyira ropogósak, inkább csak omlósak és kicsit puhábbak. (igazából egy pohár tejjel mennyeiek!) De ha ropogósat szeretnénk, akkor nagyobb darabokra vagdossuk fel hozzá a gyümölcsöket.

• Aszalt sárgabarackos-mandulás
• 3 tepsi
  
• 20 dkg finomliszt
• 10 dkg finomra  őrölt mandula (ha van, blansírozott)
• 15 dkg vaj
• 8 dkg cukor
• 8 dkg aszalt sárgabarack
• 1 kis tojás
• 1 ek koriander (szűken mérve)
• csipet(!) sütőpor (nem több!)

A koriandert egy evőkanálnyi cukorral együtt mozsárban porrá őröljük.

Az aszalt sárgabarackot késsel apróra vagdossuk.

A sütőporral elkevert lisztet, mandulát, tojást, vajat, cukrot, őrölt koriandert és a darabolt aszalt barackot összegyúrjuk, majd a tésztát egy jó nagy darab folpack fólia közepére rakjuk. Itt egy 5 cm átmérőjű hengert formázunk belőle, majd szorosan betekerjük a fóliába. A fóliába csomagolt tésztát még néhányszor áthengergetjük, hogy egyenletes legyen a rúd felszíne, majd hűtőbe kerül jó másfél órára.

Ha a tészta megdermedt, kicsomagoljuk és éles késsel 3-4 mm szeleteket vágunk belőle.

A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, és  előmelegített sütőben, 180°C fokon (gázsütő) 15-18 percig sütjük, vagy amíg a kekszek alja elkezd aranyszínűvé válni. (az én sütőm elég vacak, érdemes már 10 perc után figyelni a kekszeket!)

Rácsra rakosgatva hűtöm ki, majd jól záródó dobozban tárolom.

• Aszalt szilvás-diós
• 3 tepsi
  
• 20 dkg finomliszt
• 10 dkg finomra őrölt dió
• 15 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 tojás
• 8 dkg aszalt szilva
• 1 púpos tk őrölt fahéj
• csipet(!) sütőpor

Az elkészítése pedig teljesen megegyezik az aszalt sárgabarackos kekszével, az aszalt gyümölcs vagdosásától kezdve végig a gyúráson, szeletelésen, sütésen át.

Címkék: aszalt gyümölcs, aszalt szilva, dió, édes, gyors&könnyű, keksz, mandula

Mákos keksz aszalt vörösáfonyával

Akkor szerényen azzal kezdem, hogy Férj szerint ez lett “A KEKSZ”.

De ezek után még folytatom, mert napok óta először le tudok ülni nyugodtan, és legalább pár percre csinálhatom azt, amihez kedvem van. Ez nem jelenti azt, hogy a tündéri kisded nonstop ölben hurcolásához vagy  a kissé eufemisztikusan közös játéknak titulált közös  majomkodáshoz ne lenne kedvem, de azért ez szünet nélkül, reggeltől estig kissé megterhelő tud lenni. Az igazság az, hogy Ponty egy percre sem mozdul el mellőlem öt centinél távolabb, általában a lábamba kapaszkodik és így “utazik” velem mindenfelé a lakásban, és ha értelmes (szerinte persze totálisan szükségtelen) dolgot szeretnék csinálni, azt a majdnem egy teljes éve minden elszántságával akadályozza meg. Így gyakorlatilag napok óta zacskós mini stollenen élek, ha főzök (többnyire éjszaka), azt csakis minimanónak és a ház szinte folyamatosan távol lévő urának teszem. Persze Férjre is most tört rá (mikor máskor?) az ellenállhatatlan házias koszt evési kényszer, legnagyobb bánatomra pedig Ponty is csatlakozott a pörkölt fan klubhoz. “Szerencsére” Férj mostanában alig van itthon, így nem kell túl sűrűn paprikás csirkét és káposztás kockát prezentálnom vacsorára, én meg amúgy is csak a stollent eszem.

Most, hogy végre jól kipanaszkodtam magam, végre hajlandó leszek a receptről is ejteni pár szót.

Tényleg csak pár szót, mert olyan gyors és egyszerű, mint amilyen finom.

Két változatban készült, az 5 dkg mák+ 25 dkg lisztből készült  érdemelte ki Férj szerint a nagybetűs keksz titulust, a 10 dkg mák+ 20 dkg liszt változat pedig tőlem nyerte el “A MÁKOS SÜTI” minősítést.

• 3 tepsihez
• 20 dkg finomliszt + 10 dkg darált mák   VAGY   5 dkg darált mák + 25 dkg simaliszt
• 15 dkg vaj,
• 8 dkg cukor,
• 8 dkg aszalt vörösáfonya,
• 1 citrom leve és reszelt héja,
• 1 kis tojás

A hozzávalókat gyorsan összegyúrjuk, ahogy összeáll a tészta, már jó is, nem kell alaposan kidolgozni.

A tésztát egy nagyobb darab folpack közepére tesszük, 5 cm átmérőjű rudat formázunk belőle, becsomagoljuk a fóliába és addig hengergetjük, amíg sima, egyenletes felszínű henger lesz belőle.

Hűtő, egy óra, vagy amíg megdermed.

Éles késsel a rúdból 3 mm vastag szeleteket vágunk és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk. Mehet viszonylag sűrűbben, nem fog nagyon megnőni.

180°C fokon (gázsütő) 18 perc, vagy amíg az alja aranyszínűre sül.

Én rácsra szedegetve hűtöttem ki.

Lehetne nyújtani a tésztát és csinos formákat kivágni belőle süti kiszúróval, de éjfél után ehhez csak ritkán van kedvem. (Ilyenkor azonban célszerű az áfonyát késsel durván felaprítani a tésztába gyúrás előtt, hogy könnyebb legyen a szaggatás!)

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, gyors&könnyű, keksz, mák

Mandulás keksz sáfránnyal, rózsavízzel

Az arab konyhák ízvilága igen közel áll hozzám, ezzel sok újdonságot nem mondok. A sáfrány-rózsavíz-mandula kombinációja sem először fordul elő nálam egy édességben. Igazából az egyik nagy kedvencem. Így hát sok gondolkodást nem igényelt este nyolc után ennek a keksznek az összeállítása egy NAGYON fárasztóra sikerült nap után. (mert a süti az orvosság a léleknek és annak az elkészítése nem is igazi munka, sokkal inkább rekreáció)

Egyébként nem történt semmi különös, csak Ponty úgy döntött, hogy egyetlen percre sem mehetek tőle egy méternél távolabb (lehetőség szerint 10 centinél távolabb sem), beleértve azt az időt is, amikor ő alszik. Erről pedig úgy gondoskodik, hogy alvás közben (is) fogja a lábamat. Egyébként is kicsit megterhelő a főzés és a házimunka (főleg a napi 5-6 óra, számomra kevéssé pihentető közös “játék” után), miközben egy alig egy éves kapaszkodik a lábamba és egy meglehetősen interaktív mókának képzeli azt, hogy én bepakolom a kukába a szemetet, ő meg kipakolja. Természetesen édes rendületlenül, az összes rosszaság elkövetése közben gurgulázó (tényleg!) hangokat hallat és kacag. Haragudni nem lehet rá, ez egyértelmű, csak elfáradni mellette, de nagyon.

Szerencsére van egy ősöreg, kicsontozott, alig működő laptopunk, amin azért némi technikai nehézség és sorozatos malőrök árán, de tudom írni a blogot a lábamba csimpaszkodva alvó kisded mellet is. (minő szerencse, hová is lenne a világ, ha hanyagolnám eme igen nagy jelentőségű cselekedetemet)(önironikusan vigyorgó szmájli)

A kekszet ezúttal csak magamnak sütöttem (volna, de nem kell aggódni, Férj természetesen ügyes és lop magának belőle), ezért ez most egy sok vajjal készült változat. Omlós, ropogós, illatos, csodálatos.

• 3 tepsihez
• 20 dkg finomliszt
• 10 dkg finomra darált mandula
• 15 dkg vaj
• 10 dkg + 1 ek cukor
• 1 tojás
• csipet  sáfrány,
• 1 ek rózsavíz,
• fél narancs leve és reszelt héja.

A sáfrányt egy evőkanálnyi cukorral porrá dörzsölöm mozsárban, majd feloldom a rózsavízzel.

A lisztet, cukrot, vajat, tojást, mandulát, narancslevet,  reszelt héjat és a sáfrányos keveréket összegyúrom. Amikor a tészta összeállt, egy nagyobb darab folpack fólia közepén 5 cm átmérőjű hengert formálok belőle, majd betekerem a fóliába, mint a szaloncukrot. Itt még lehet gurigázni vele, hogy szép egyenletes henger legyen.

Hűtőbe kerül, amíg megszilárdul. Ez kb egy óra.

Miután már megdermedt benne a vaj, kicsomagolom és egy éles késsel 3 mm szeleteket vágok belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek a korongok, majd 180°C fokon sütöm 10-12 percig, amíg az alja elkezd aranyszínt kapni.

Forrón még puha, meg kell várni, amíg kihűl és megszilárdul, csak utána kerül a kekszes dobozba. (a maradék)

Címkék: édes, keksz, mandula

Őszi kekszek, a dió és a rozmaring kétszer: kéksajttal vagy almával és mazsolával

A kéksajtos eredeti verzióját ismét Sajtkukacéknál találtam. Ez a recept is kissé átalakult, mivel a mellé szánt füge lekvár füge hiányában elmaradt, így a kekszbe került helyette -nem egy meglepő fordulat- dió és rozmaring.

A mazsolás-rozmaringos keksz gondolata pedig azóta foglakoztat, amióta Eszter, egy kedves olvasóm említette, hogy ő bizony ilyet sütött. Én meg annyira fellelkesültem, hogy tettem bele még almát és diót is.

Nos. Ezek elég finomak lettek. Figyelem! Az ősz két abszolút befutója következik.

Az almás-mazsolás:

3 tepsihez

10 dkg durvára reszelt alma, 10 dkg apró szemű mazsola,késsel durván megvágva,  10 dkg darált dió, 20 dkg rétesliszt, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 2 ek friss, finomra aprított rozmaring levélke

Mindent összeöntök, összegyúrom.

Le lehet egyszerűsíteni a darálást, reszelést, aprítást, ha késes robotgépet használunk. Ebbe először megy a dió, alapos  darálás következik. Megy bele az alma, ismét darálás, de már csak szolidan, majd a mazsola, ezzel már csak egy kicsit át kell pörgetni. A mazsolát és az almát már nem kell finomra darálni. Ezt követően pedig mehet hozzá a többi hozzávaló, majd jöhet a gyúrás.

Diónyi gombócokat gyurmázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom, villával lelapítom, nem nagyon, maradjon úgy fél centi vastag.

180°C fokon 12-14 perc.

Azért itt meg kell említenem, hogy ennek a keksznek szerintem kifejezetten jól állna, ha teljes kiőrlésű lisztből készülne. Csak az íze miatt. Megér egy próbát.

A kéksajtos, diós:

2 tepsihez

100 gr rétesliszt, 50 gr finomliszt, 50 gr darált dió, 100 gr vaj, 30 gr nádcukor, 100 gr kéksajt (Stilton), 1 kk só, 2 ek friss  rozmaring levélke apróra vágva (vagy 1 ek szárított, de azt porrá kell morzsolni)

A sajtot durvára reszeltem, és a többi hozzávalóval összegyúrtam. Először. Másodjára én is mindent beledobáltam a késes robotgépbe, és addig járattam a gépet, amíg a massza kissé össze nem állt. Külön előny, ha nincs otthon darált dió. Akkor a  tisztított, egész dióbelet hajigáljuk bele először, azt ledaráljuk, majd ezután megy hozzá az összes többi.

A kicsit lágyabb masszából 2 cm gombócokat formáztam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, egymástól tisztes távolságba (mert sülés közben elterülnek), villával lelapítottam. Ezen a ponton célszerű sütés előtt legalább fél órára a hűtőbe rakni, ha ez elmarad, akkor egy kicsit jobban szét fognak terülni a kekszek.

Az egész gombóckázós, tepsistől-hűtőbegyömöszkölős részt el lehet kerülni, ha a tésztából a gyúrás után egy 3-4 cm átmérőjű rudat formázunk, azt folpackba tekerjük és így megy a hűtőbe egy órára. Sütés előtt csak 3 mm szeleteket kell vágni a rúdból, semmi gyurmázás, semmi maszatolás.

Nálam gázsütőben, 180°C fokon 10 perc alatt sültek meg.

Címkék: alma, aszalt gyümölcs, dió, édes, gyors&könnyű, keksz, sajt, sós

Kekszekről megint: cheddaros-cayenne borsos és kókuszos-zöld teás

Pedig már két hete megvan a matcha… Igen, a matcha, amiről annyit (s)írtam.

Köszönet érte ismét Ponty Úrnak, aki kozmopolitává avanzsálta magát, így gasztronómiai (beszerző) körútjaim immáron lehetővé váltak. Na nem túl messzire mentünk egyelőre, csak Debrecenbe, ahol a Carpe Diem teázóban a kisded személyes varázsának köszönhetően kimértek nekem 50 gr matcha nárcisz teát, és nem kellett megvennem az egész dobozt hozzá. Igaz, “csak” suisen, vagyis ez a gyengébb minőségű, de sütéshez-főzéshez használható matcha, nem wakatake, de én már ezzel is elégedett vagyok (egyelőre).

A  matcha csodás zöld színét egyébként annak köszönheti, hogy a tearügyeket két hét leárnyékolás után, frissen a rügyezés után szedik le, és minden egyéb fakszni ( a senchakhoz használt többszöri gőzölés-sodrás-szárítás) nélkül megszárítják, majd a levelek erezetét és a szárát eltávolítják, és csak a fennmaradó, válogatott levéldarabokat (tencha) őrlik porrá (matcha). Azaz ez a szín tiszta klorofill, semmi mesterséges színezék. Az íze ennek a fajtának (nárcisz suisen) pedig engem leginkább a csalánteára emlékeztet. Ez ugye, nem túl jó, de a magasabb kategóriájú matchák között akad könnyed, olykor virágos, nagyon kellemes ízű tea is bőséggel.

Ha sikerül esetleg ilyet szereznünk, ügyeljünk a tárolására, légmentesen záródó fémdobozban tartsuk, lehetőleg a hűtőben. Így akár két évig is eltartható jelentősebb minőségromlás nélkül. (igaz, hogy nekem már a fele elfogyott két hét alatt… )

Ez a fajta matcha tea készítésére nem alkalmas, íze ahhoz túlságosan erős.

Így aztán kellett vennem egy matcha-sencha keveréket (melynek csodás illata, és sárgabarack utóíze van!), és egy virágos aromájú senchát is, hogy legyen mit kortyolgatni otthon. Ha már ott jártam…

A fent említettekből pedig az következik, hogy két hete úszik a konyhám a zöldben. Készült belőle turmix, kókusztejes tejberizs, szorbet, szinte mindenbe raktam belőle. És rendkívüli aktivitásom is ennek köszönhető, lévén a matcha élénkítő hatása jelentős!

De eddig semmi olyasmi, amit posztolhattam volna, mert azért egy turmixot mégsem… (vagy mégis?)

Szóval az első keksz a kókuszos-matchás.

3 tepsihez

50 gr kókuszreszelék, 100 gr rétesliszt, 100 gr simaliszt, 125 gr puha vaj, 100 gr cukor, 2 tk matcha por, 1 tk őrölt gyömbér (vagy 1 ek-nyi frissen reszelt), 1 tojás, 1 csipet sütőpor

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, mogyorónyi (1 cm) gombócokat formálunk belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. Nem kell egymástól messzire, nem fog jelentősen megnőni. Villával lelapítjuk a golyókat, és 180°C fokon 13 percig sül.

Azért itt majdnem kísértésbe estem, hogy kinyújtsam a tésztát, és sütiszaggatóval essek neki… De Ponty Úr szerencsére felébredt, és meggátolt a konyha további amortizálásában.

Ha valakinek affinitása lenne ilyesmire, az pihentesse előtte fél óráig a hűtőben a tésztát.

A második keksz pedig cheddaros. Sós, mert Férj azt kért. És a rövid magyarázat a kekszdömpingre: Férj megkért, hogy függesszem fel a kenyérsütést egy időre, mert ha van itthon házi sütésű, akkor azt megeszi. Mindet. A mérleg pedig kegyetlen, nem tud hazudni…  A reggeli kávéjához viszont kell egy pár szem ropogtatni való, így most ismét a keksz-korszakunkat éljük.

A cheddar pedig helyettesíthető ementálival, vagy bármilyen más, kemény sajttal, a cayenne bors meg akár piros fűszerpaprikával. És a mogyoró is csak a készlet-racionalizálás miatt került bele, lehet földimogyoróval, vagy dióval is.

3 tepsihez

50 gr finomra darált mogyoró, 50 gr kukoricaliszt, 150 gr simaliszt, 125 gr puha vaj, 30 gr cukor, 1 tk só, 1 tk őrölt cayenne bors, 1 tojás, 50 gr finomra reszelt, extra érett cheddar, csipet sütőpor

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, és mogyorónyi gombócokat formálunk a tésztából, amiket sütőpapírral bélelt tepsire ültetünk, egymástól nem túl távol. Villával ellapítjuk a tetejüket. 180°C fok, 17 perc, amíg az alja enyhe színt kap. Megégetni nem szabad, mert keserű lesz a cayenne bors miatt!

Sütis dobozban órákig eláll…

Címkék: édes, keksz, kókusz, kukoricaliszt, matcha, mogyoró, sajt, sós, tea

Kávés-mogyorós keksz

Kávés keksznek pedig itthon lenni muszáj. Állandóan. Ha elfogy, kitör a lázadás.( Férj teszi, persze) Ennyit kért csak tőlem, még hónapokkal ezelőtt, hogy süthetek akármit, csak ez ne fogyjon el.

Kezdetben vala a biscotti. Szép is, jó is, macerás is. Néha azért van ez is. De ha nincsen sok időm (miért is lenne egy egyre öntudatosabbá és aktívabbá váló kis Ponty Úr mellett?), akkor marad a jól bevált recept, minden keksz(em) alapja: 2 rész rétesliszt, 1 rész finomra darált (pirított)olajos mag, 1 rész vaj, 1 rész cukor, minden 30 dkg lisztre jut még egy kis tojás, csipet sütőpor, és valami ízesítő. Ez lehet 1 evőkanálnyi darált kávé, ánizs, fahéj, gyömbér, akármi, amihez éppen kedvünk van. És ezzel megvolnánk. A világ legegyszerűbb keksz receptje. Ropogós, omlós, eszméletlen finom. Összegyúrni 5 percig sem tart, a gyurmázás is megvan 15 perc alatt egy adag tésztánál, a többit meg a sütő intézi.

És akkor felmerül bennem, hogy ha ez ilyen egyszerű, akkor ki, és miért venne valaki bolti kekszet? Én azt megenni sem bírom. Száraz, műanyag íze van, több benne az adalékanyag, aroma, színezék, mint a liszt, drága, és még sorolhatnám, de ami a leginkább zavar benne, az az, hogy ROSSZ AZ ÍZE! Aki evett már házi kekszet, az tudja. Vannak persze csodák ezer forint felett, de az nem az a kategória, amit naponta megengedhetnénk magunknak. Ezt viszont igen! (és tudom, hogy van már olyan is, ami azzal hirdeti magát, hogy csupa-csupa természetes dologból áll, de valahogy nem olvastam az ódákat róla eddig. Igaz, kipróbálni én meg nem fogom, szóval lehet, hogy tévedek) Szóval ha már édességet kell ennünk (mert lássuk be, muszáj! ), akkor azt tegyük stílusosan, és amennyire csak lehet, egészségesen!

És végül ez az egyetlen biztos módszer, amivel elkerülhetjük a hidrogénezett növényi zsírokat (röviden a margarint) Mert senki ne álltassa magát, az kifejezetten KÁROS az egészségre!

Szóval én mindenkit csak arra tudnék buzdítani, hogy próbálja ki ezt- és aztán felejtse el a boltit.

Arról nem is beszélve, hogy kis családunkat mennyire meg tudja hatni az a gondoskodás, amit a házi majszolnivaló előteremtése miatt éreznek…

3 tepsi

10 dkg rétesliszt, 10 dkg finomliszt, 10 dkg pirított, finomra őrölt mogyoró, 15 dkg puha vaj, 10 dkg cukor, csipet(!) sütőpor, 1 kis tojás, 1(-2)ek kávé (instant is lehet, de őrölt kávéval jobb)

A lisztet a sütőporral elkeverem (tényleg nem kell több egy pici csipetnél, így a keksz csak picit lazább lesz, de a ropogóssága, tömörebb keksz-állaga megmarad!), majd a többi hozzávalóval összegyúrom.

Mogyorónyi (1 cm átmérő) gombócokat gyurmázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, egymástól nem túl messze (ez nem fog nagyon megnőni). Villával ellapítom a gombócokat, hogy szép csíkos legyen a tetejük.

180°C fok, 12-15 perc, amíg az alsó szélük kezd aranybarnává válni.

És kész. Ha kihűlt irány a kekszes doboz. Mármint annak, ami marad…

A kávéval kapcsolatban még annyit, hogy szerintem finomabb őrölt kávéval (de lehetőleg bécsi pörkölésű legyen), és két evőkanálnyit is simán elbír. De hát én rajongok a kávéért! Szolidan kávés ízhez  inkább az instant változatot válasszuk!

És ami még ide tartozik: a múlt héten elkészült a karamellás változat is, amely nagyon hasonló módon megy, mint a karamellás keksznél, vagyis a cukorból karamellt készítek, amit feloldok a vajjal, de a többi hozzávaló ugyan az, mint fent, az elkészítés technikája pedig a karamellás keksznél leírtak szerint. Hát nagyon finom-lett volna, ha nem támad az a téveszmém, hogy egy púpos kávés adagolókanálnyi kávét teszek bele (~10 gr). Ez szerintem sok volt. A kekszek amúgy úgy néztek ki, mint fent, csak ébenfeketében… Viszont vannak igazi addiktok is a családban ( Férj és Öccs), akik majdnem összevesztek ezen a szerintem félresikerült adagon. Konklúzió: túlságosan kávés sütemény nem létezik!

Ezt a változatot is érdemes kipróbálni, bár ez nehézségi fokát tekintve nem kezdőknek való. A karamell feloldása és a tészta kidolgozása során ugyanis adódhatnak komoly nehézségek, nekem az első két adag furán sikerült, de nem adtam fel, most meg már gyakorlott vagyok. Viszont a végeredmény miatt megéri!

Végül a tények:

elkészítés (formázással együtt): 20 perc

sütés: 3×15 perc

költségek: liszt: 40 Ft, mogyoró: 200 Ft, cukor: 20 Ft, vaj:120 Ft, tojás: 30 Ft, kávé: 10 Ft

összesen:420 Ft

Címkék: édes, gyors&könnyű, kávé, keksz, mogyoró

Kávés biscotti kétszer, azaz a mogyorós-kávés cantuccini és a mandulás-kávés shortbread…

Mindkét recept régóta az elkészítendők listáján szerepel nálam, de nem tudtam eldönteni, melyikkel kezdjem. Így hát ma megsütöttem mindkettőt. Mindenképpen érdekes tapasztalat volt, mivel még soha nem sütöttem cantuccinit. Szóval az első recept a kissé slendrián receptleírásokkal bíró Ízvarázs sorozat Aprósütemények részéből való. Amiben viszont a receptek első osztályúak. Így, ha nem ez lett volna az első, közel tökéletes lett volna a végeredmény… Most már tudom, hogy a húszcentis tésztarúd soha nem fog átsülni (vagy akkor kívül megég), de KÉT darab húszcentis rúddal nagyszerű a végeredmény. (egyébként a sütési idők is erre a változatra passzolnak inkább, már amennyire a recepteket szerző hölgy egyáltalán belemélyedt az ilyen apró részletekbe. A sütési hőfokokról csak jó közelítéssel ír, mondván minden sütő más. Azért nekem kicsit kevés az “legalacsonyabb hőfokon süssük”, mert az én sütőmben 160°C fok a legalacsonyabb, az apuékéban meg 80°C…) Szóval slendrián, ami az elkészítés módját illeti, és ez nem baj akkor, ha valaki rutinos a cantuccini készítés rejtelmeiben, de mint már említettem, én nem vagyok az. (szerencsére a többi recept keksz, linzer,brownies, szóval az már akadálymentes terep, és a receptek egyébként tényleg korrektek, precíz mennyiségekkel) Szóval ez volt az első. Isteni íz, az elrágásához szottyos mártogatnivaló nélkül vasfogak kellenek (Férjnek van. Ő nem szottyosít! ), tökéletes. Bár most ronda, mint a bűn, de majd legközelebb!

A második… Finom. De nem cantuccini. Sima keksz. Attól még nem cantuccini valami, hogy kétszer sül! (szerintem) De finom! (persze, mert kávé van benne, és egész sokat megettem már, mire e sorokat írom, szóval picit lehet, túl vagyok pörögve, nem mintha amúgy nem lelkesednék mindenért határtalanul, amiben kávé van) Több helyen találkoztam a recepttel angol nyelvű (USA és Kanada) gasztroblogokon, és nem lepett meg nagyon a végeredmény, tudniillik hogy keksz, bár azért végig reménykedtem, mert a tészta biztatóan kőkemény állagú volt, de nem, mégsem, de nem baj. Sőt, az “igazi” darált kávé használata instant helyett sokkal jobban bevált a tésztában, szóval legközelebb az egyes számút is így készítem majd.

Már megint sok a szöveg, inkább írom a recepteket

• 1. számú: mogyorós-kávés cantuccini
• 2 tepsihez
• 110 gr porcukor,
• 110 gr simaliszt,
• 150 gr mogyoró,
• 1 tojás,
• 1 ek instant kávé,
• 1 tk sütőpor,
• 1 tk vaníliás cukor (=1/3 rúd vanília)

A mogyorót megpirítom, kicsit ledörzsölöm a héját, és blenderben durvára őrölöm (vagy késsel durvára vágom). A tojást a cukorral habverővel fehéredésig keverem, hozzáadom az 1 ek forró vízben feloldott kávét, vaníliát is. Ezután a habverőt el is lehet tenni, annyira kemény lesz a tészta. Szóval hozzáadom a többi hozzávalót is, és alaposan összegyúrom. Két részre osztom a tésztát, és 4 cm széles, kb 20 cm hosszú rudakat formázok belőle. Ezután sütőrácsra (nekem sincs. Tortarácsot használok helyette) sütőpapírt teszek, erre fektetem a rudakat. 180°C fok, legalább 30 perc.

Miután kivettem a sütőből, 10 percig pihentetem, majd egy éles, vagy inkább csak recés késsel fél cm szeleteket próbálok vágni belőle (a könyv elektromos kést ír, azzal könnyebb, de nekem ilyen nincs). Vissza sütőpapírral bélelt tepsibe, és 160°C fokon 30 perc. (vagy amíg ropogós nem lesz. A színe már nem nagyon fog változni, csak az állaga)

Sütőből kivéve lehetőleg rácson hűtöm ki. A könyv szerint olvasztott étcsokoládéval be kellett volna vonni az egyik oldalát, de én ezt némiképpen feleslegesnek ítéltem meg, mert akkor nem annyira guszta (?) kávéba tunkolva… Jól záródó dobozban állítólag 1 hónapig eláll. Nem tudom, nálunk mostanra már elfogyott.

A képek természetesen a tesztalanyról készültek, amely ronda, de finom. A leírás meg tartalmazza a változtatásokat, amiket a második számú versenyzőnél ki is próbáltam.

• 2. számú: mandulás-kávés shortbread
• 2 tepsihez
• 2 csésze liszt,
• 3/4 csésze cukor,
• 1/2 csésze pirított, durvára vágott mandula,
• 1/4 csésze őrölt mandula,
• 1/4 csésze olvasztott vaj,
• 1 tojás,
• 2 tk sütőpor,
• 2 ek őrölt kávé,
• 2 ek forró víz,
• 1 tk vaníliás cukor (= 1/3 rúd vanília)

A tojást a cukorral fehéredésig keverem habverővel. Megy hozzá a forróvízzel előzetesen kikevert kávé, a vanília, és az olvasztott vaj. Ezután ismét eltehetem a habverőt. A többi hozzávalóval kemény tésztát gyúrok belőle, majd két 4 cm rudat formázok belőle, amely kb 20 cm hosszú. Sütőpapírral borított sütőrácson 180°C fokon 30 perc. Ezután hasonlóan járok el, mint fent, azaz pihentetés, szeletelés, ismét sütés, 160°C fokon ennek is elég volt nálam 30 perc.

Ez is finom volt, de a tésztája inkább egy zsírszegény omlós tésztából készített kekszre emlékeztet, amit kicsit túlsütöttek.

Most kimentem a konyhába, és megkóstoltam (még)egyet, hogy ellenőrizzem. Azért ez is finom. (a biztonság kedvéért félóránként tesztelem)

Ettem még kettőt. Nagyon finom!

Megjegyzés: Ez nem az a roppanós-omlós kekszféleség, ami kis országunkban igen népszerű, hanem kifejezetten harapós, száraz, és nem túl édes kétszersült, tea és kávé mellé. Szóval ha valaki ezt szeretné sütni a gyerekeknek, ne tegye! Már csak a kávé miatt sem…

Címkék: apró, édes, kávé, keksz, mandula, mogyoró

Mandulaforgácsba “panírozott” keksz aszalt földieperrel

Ez a recept már jó ideje várakozik arra, hogy elkészüljön. A kezdeti nehézségek, ti. mivel lehet helyettesíteni a citromkakukkfüvet, a hétvége után megoldódni látszottak: Férj kijelentette, hogy kakukkfű sütibe nem való, bors meg bazsalikom sem, a levendula az egy molyirtó, kamillát legfeljebb gargalizálásra, a vágott virágnak meg vázában a helye! (mondjuk ez utóbbiban kivételesen egyetértünk. Nekem sem fordulna meg soha a fejemben, hogy az anyák napi orgona csokrom desszertként prezentáljam az ünnepi ebéd végén :) )

Szóval citromkakukkfű sztornó, de akkor meg minek betartani a recept további utasításait. És lőn. Random módon kiválogattam, amit megtartani gondoltam, a többit lecseréltem/elhagytam. A végeredmény: egy tökéletesen ropogós teasütemény, aminek egyetlen hibája van: a szárított  eper.

A szárított epernek ugyanis csak nyomokban, jelzetten van eper íze, inkább csak viricsédes-csupamag, gumicukor állagú érdekesség. Na persze, az eredeti receptben ez is házilag készült, ami feltehetően lényegesen finomabb az ipari változatnál, de ennyire elhivatott azért én nem vagyok.

Szóval elkészítem e legközelebb is? Igen! Szárított eperrel? Soha!

Viszont aszalt cseresznyével, vagy meggyel határozottan kellemes lehet…

32 darab/ 2 tepsi

150 gr aszalt eper, 113 gr olvasztott vaj, 100 gr cukor, 188 gr rétesliszt, 2 ek citromlé, 1 citrom reszelt héja, 2 ek tejszín, csipet só, csipet sütőpor

100 gr mandula forgács

Az epret megmostam, 3 mm darabokra vagdostam. A tészta hozzávalóival összegyúrtam, és 2 cm átmérőjű golyókat formáltam belőle. Ezeket ellapítottam, és mindkét oldalukat a mandulaforgácsba paníroztam, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. 180°C fok, 17 perc.

Megjegyzés: a mandulaforgácsos eljárást nagyon sok angol nyelvű gasztroblogon láttam, gyakorlatilag mindenféle, lágyabb tésztájú cookieshoz használható (így megtapad a mandula). Tényleg nagyon finom a  ropogósra sült mandula bunda a kekszeken.

Címkék: apró, édes, eper, keksz, mandula