Nem akarok botrányokat okozni, de a csörögefánkban nincs rum, sem tejföl. Csak tojássárgája és liszt. A jó csörögefánk pillekönnyű, ropogós, és szinte érintésre törik, annyira könnyű, omlós a tésztája. A tetején pedig rengeteg a porcukor. Legalábbis nagymamám szerint. Én meg nem mernék vitatkozni vele, határozott asszony, még így 88 évesen is. Szóval én tőle tanultam ezt a receptet, illetve hát konkrét recept az nem volt, csak a nagyanyai útmutatás: “Annyi liszt kell bele, hogy jó legyen, meg 8 tojássárgája. ” Tehát a kiindulási pont az volt, hogy 8 tojássárgája, meg annyi liszt, amennyit felvesz. Csipet só, persze, el nem maradhat. Én most azért inkább mindent szépen lemértem, és próbálkoztam néhány fázisfotóval is az ikonikus forma megörökítése végett. Az apropó pedig a farsang, természetesen.
Azt pedig említettem már, hogy Csipi az idén farsangra szegedi víztoronynak öltözött, és ezt az ötletet teljesen egyedül találta ki? Emiatt kicsit büszke vagyok, de kicsit aggódom is egyben.
Az átszitált liszt közepébe mélyedést vájunk, ebbe tesszük a tojássárgákat, majd azokat egy kicsit elhabarjuk. Ezután apránként elkezdjük a lisztet összedolgozni a tojással, amíg sima, rugalmas, közepesen kemény tésztát kapunk. (a gyúrt tésztánál picit lágyabbat)
Lisztezett gyúródeszkán, liszttel meghintve nagyon vékonyra nyújtjuk (ez közel 1 mm-es vastagságot jelent, vagy nagymamám szavaival élve késpenge vastagságút), majd derelyevágóval hosszában és keresztben is felvágjuk, úgy, hogy elnyújtott rombusz alakokat kapjunk (nagyjából 10 cm hosszú, 5 cm széles). Ezek közepén kis, 3-4 cm-es bemetszést ejtünk. A rombusz egyik hosszú csücskét megfogjuk és átbuktatjuk a hosszanti bemetszésen, majd a tompább csúcsokat kicsit megigazítjuk, utána fordítjuk a lyukon.
Bő, forró olajban kisütjük. Egyszerre csak pár darab kerül az olajba, mert sütés közben nagyon megnő, és pár másodperc elég egy-egy oldaluknak, érdemes odafigyelni a sütésnél, könnyen megégnek a csücskök. Papírtörlőn leitatjuk, majd bőven megszórjuk porcukorral.
Az aktuális VKF! házigazdája, Olzka kirándulni hívott minket. Már hogyne mennénk! Igaz, az időjárás és a család egészségi állapota most nem kedvez a szabadtéri programoknak, de az egy hete tartó szobafogság után az aprónépnek már a fűtött terasz is hatalmas örömet okozott, arról nem is beszélve, hogy számára most hatalmas öröm mindenféle valós élethelyzet [...]
Tovább »
Szeretjük a tarhonyát, írtam már? Szeretjük a klasszikus módon, pörkölthöz, de újabban számos más formában is készül, ezek közül a leginkább (legalábbis állagában) rizottóhoz hasonlító változat a kedvenc. Érdemes a sajtokkal is kísérletezni, ehhez az ételhez például az érett tehénsajt remekül passzol ( szerintem a mádi sajtkészítő remekbeszabott darabja a legjobb ebebn a témakörben, de [...]
Tovább »
Nem feledkeztem ám meg a gyors vacsora sorozatról, csak most épp van időm esténként főzőcskézni Férj hazaérkezése után, aki esténként átvállaja (mert hát Csipi nem is hagy neki más választást) a beteg gyermek ápolását. Az ebédek viszont továbbra is rohanósak, hiszen rengeteg tennivalóm akad idehaza is, nyomdázni meg “vízfestézni” igen nagy felelősség. Ez egy klasszikus [...]
Tovább »
Nem, az nem úgy van, hogy mostanában már nem eszünk palacsintát, sőt. Kevés dolog van, amit Csipi jobban szeret és egyszerűbben elkészíthető reggelire, mint a duci palacsinták, lehetőleg valamilyen szósszal, sziruppal. Csak hát most már hétvégén reggelente két kávé között még félig ájultna, félig alva kóborolok a konyhában palacsintasütés közben, és a produktum is sokkal [...]
Tovább »
Amíg atomjaira szedik a régi konyhám, és egy sokkal praktikusabb és szebb bútort építenek be a helyére (örök hála anyósomnak, aki egy arany asszony, és ezt nem győzöm elégszer, minden fórumon hangozatni!), addig én a kényszerű főzés szünetben egy tál müzlin nyammogva a számítógép előtt posztokat írok. Azokról a nagyon finom és könnyen elékszíthető ételekről, [...]
Tovább »
Erről meg még nem is írtam semmit eddig, csak úgy szépen csendben elvolt, talán azért, mert olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy elkészült, és a Mátraháza utáni nagy izgalomban, meg a hóemberépítés közben szépen belesimult a mindennapokba, egy adag finom, melengető érzést hagyva maga után, ami hirtelen megint rámtört, ahogy megtaláltam a képet, és leginkább [...]
Tovább »
Egy kézmelengető leves, amit aztán tényleg lehet bögréből is kortyolgatni, mivel a levesbetét, a mandula most a levesbe került olyan módon, hogy bele lett turmixolva, így adva csodás krémes állagot a levesnek. Az ízek melegek, bársonyosak, római kömény, koriander, fahéj, szegfűszeg, azaz a garam masala végtelenül leegyszerűsített, de így a legtöb háztartásban is kivitelezhető változatban. [...]
Tovább »
Színterápia. Szerencsére a tél közepén is kaphatók az üde zöld szín valamennyi árnyalatában játszó saláták, és bár nem nevezhetők szezonális zöldségeknek, de a borongós, hideg időben kifejezetten jót tudnak tenni a szürkeségbe belefáradt szemnek, léleknek. A főszereplő tehát a bébispenót, rukkola, és az a kevert zöld saláta, amit olasz keveréknek neveztek ki, valójában pedig rukkolából, [...]
Tovább »
Hát ez a kombináció meg hogy maradhatott ki eddig? Pedig igazán kézenfekvő és igazán finom. A mínusz 25 C fokra igazítva (igen, bizony, itt éjszaka ennyit mutatott a hőmérő) a fűszereket egy igazán melengető, gazdag rizottó született. Én most sült sütőtököt és előfőzött gesztenyét használtam hozzá, de nyers tökkel és házilag főzött gesztenyével is remekül [...]
Tovább »
Ha a szerző adott helyen másképpen nem rendelkezik, az oldal valamennyi tartalmi elemére
Creative Commons Nevezd meg! 2.5 szerzői jogvédelem vonatkozik
