Vagy egybesült fasírt. Mindegy hogy hívjuk, a kisfiam egyik kedvenc étele következik. Tulajdonképpen minden ünnepi eseményre ezt kéri, annak ellenére, hogy ez nem egy kifejezetten ünnepi étel, inkább házias, gyorsan elkészülő finomság, de hát a három és fél évesek már csak ilyenek. Krumplipürével rendeli természtesen. Ezen az érdekességen túl azonban ez egy könnyen összeállítható recept, ami napokra megoldhatja egy kisebb család élelmezési problémáját, akár ha munkahelyi ebédről, akár piknikről van szó, de főzelékfeltétként is remekül funkcionál, mi már minden helyzetben teszteltük.
A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, majd a vajon üvegesre fonnyasztom a hagymát, hozzáadom a fokhagymát és kissé átpirítom. A zsemléket széttépkedem és leöntöm forró tejjel.
A húsokat ledarálom (szerencsésebb esetben ezt a hentes már megteszi), majd alaposan összegyúrom a hagymával, a tejtől alaposan kinyomkodott és szétmorzsolt zsemlével, az elhabart tojásokkal, finomra aprított petrezselyemzölddel, sózom, borsozom (ízlés szerint), majd hozzáadom az apró kockákra vágott ecetes uborkát, ismét átgyúrom.
Egy tepsit sütőpapírral kibélelek (mert így könnyebb lesz mosogatni), kiolajozom, majd a masszából két hosszú rudat formázok a tepisben olajos kézzel. A tetejüket olívaolajjal vékonyan átkenem, majd előmelegített sütőben 200 C fokra állítva a hőmérsékletet (villanysütő alsó-felső sütés) 50 percig sütöm. Nekem a sütőhőmérőm végig 180 C fokot szokott mutatni a művelet közben, tehát pontosabb hőfoknak inkább ezt adnám meg.
A kész húskenyeret rácson hűtöttem ki.
Kezdem azzal, hogy ez a teriyaki nem az az igazi teriyaki, ugyanis nem mirinnel, hanem édes szamorodnival készült, tekintettel a vidéki anyagbeszerzés nehézségeire. A szamorodni azonban azonos mennyiségű mirinnel helyettesíthető az autentikus(abb) recepthez. Akit pedig a fenti félangolos és angolos közti megoldás elriaszt, annak írom még az elején, hogy a félangolosra sütött változathoz is lesz [...]
Tovább »
Én jelenleg még mindig igen alaposan el vagyok foglalva hivatalos kötelezettségeimmel, de egy gyors poszt erejéig mindenképpen szeretnék bejelentkezni, mivel egy, a szívemnek igen kedves esemény kerül végre megrendezésre a hétvégén: egy termelői piac a Tokaj melletti Sárga Borház parkolójában, ahol a helyi termelők kiváló minőségű élelmiszereit lehet majd megvásárolni. Az első alkalomra való tekintettel [...]
Tovább »
Vannak receptek, amik éveket várnak a megvalósításra. Ebben az esetben évtizedeket. Az első süteményeskönyv, amit olvastam, a Váncza kicsi piros vászonkötésű sütis könyve volt, és bár azóta átforgattam már pár desszertes kiadványt, máig ez maradt az abszolút kedvenc (szorosan utána a nagy szürke, Nova könyvkiadó gondozásában 1000 éve megjelent süteményeskönyvvel) Szóval ebben a Váncza könyvben [...]
Tovább »
Gombhoz a kabátot. Bár mindkét étel nagy kedvenc lett, ennek a bejegyzésnek az apropója mégis az a két csodás szerzemény, aminek nemrég a tulajdonosa lettem. Az ott kezdődött, hogy imádom az öntöttvas edényeket. Gondolom, vannak ezzel mások is így, nagyon jó bennük főzni, van is egy pár darab belőle itthon. Aztán amikor Duendénél megláttam azokat [...]
Tovább »
Nem borscs, mert nem az, csak majdnem, illetve inkább csak valami hasonló. Ismét a családi hétvégén beszerzett kiadós marhahúsleves tartalék sarkallt erre az egyszerű, mégis nagyon finom leves elkészítésre. Tulajdonképpen céklakrémleves, kelkáposzta betéttel, ami lehetett volna ugyan sima fehér káposzta is, csak hogy nagyobb legyen a hasonlatosság, de én a kelkáposztát annyira szeretem, és remekül [...]
Tovább »
Egy olyan bejegyzés, ahol nincs is igazából pontos recept, de meg kell írnom, mert itt a tavasz, és süt a nap, és lehet ráérősen reggelizni a teraszon, a melegben, napfényben. És innentől fogva megint nem lehet fotózni az udvaron, mert a fotómodellt megeszik a macskák és/vagy a vörösbegyek, vagy a macskák eszik meg a vörösbegyeket, [...]
Tovább »
Az a helyzet, hogy nálam időről időre előkerülnek ezek a kis rétestekercsek, mert egyfelől imádom gyártani a kis hengereket, másfelől csinosak és praktikusak, akár vendégvárásról, akár munkahelyi ebédről van szó. Mostanában két elöprő sikert arató recept született, egy juhtúrós aszalt szilvás (szintén sós változat) és ez az enyhén keleti irányba mutató ízű darab. A finom, [...]
Tovább »
Aki szereti a ragacsos közel-keleti sütiket, annak ez be fog jönni. Aki tejmentes, de mégis finom desszertre vágyik, annak szintén. Én nem vagyok egy nagy süteményes (ellentétben a fiúkkal), de ezek az aromás, szirupos sütik engem teljesen levesznek a lábamról. Ez tulajdonképpen a harissza (nem a fűszerpaszta, hanem a sütemény) egy kicsit megtekert változata, levegősebb [...]
Tovább »
Ez is egy téli lekvár, a kedvenc téli lekvár alapanyagomból: almából. Persze itt az alma inkább csak a lekvár testét adja, a karakteres ízek a gyömbérnek, vaníliának, mangónak és mandarinhéjnak köszönhetők. Finom, fűszeres lekvár, amiben a mangó kicsit darabosra van hagyva. Akár vajas kenyérre kenve, akár sütemény töltelékébe remekül működik, de még ajándéknak is [...]
Tovább »| H | K | S | C | P | S | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
| « ápr | ||||||
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |||
Ha a szerző adott helyen másképpen nem rendelkezik, az oldal valamennyi tartalmi elemére
Creative Commons Nevezd meg! 2.5 szerzői jogvédelem vonatkozik
