csokis cookies, ementális napraforgómagos kekszek és egy könyvajánló

Kezdem a könyvvel. Szakácskönyv természetesen. Nem egy új darab, régebben jelent már meg Varga Gábor Desszert szerelem című műve, és azon kevés süteményeskönyv közé tartozik, amit 1. megvettem, 2. elejétől a végéig, mindegyik receptjét szeretném kipróbálni. Nem titok, hogy nem vagyok nagyon édesszájú, a sütemények közül is a hagyományosabb, és főleg a klasszikus magyar darabokat kedvelem, így nagymamám receptjeivel és a Váncza süteményeskönyvvel, meg azzal a néhány, szintén huszonéves, régi darabbal én le is tudnám élni az életem, minden különösebb hiányérzet nélkül. Félreértés ne essék, én is kipróbáltam a kötelező külhoni klasszikusok receptjeit, meg is vettem a könyveiket – amit aztán mélyen meg is bántam és elsüllyesztettem az összeset a könyvespolcom mélyére. Az utóbbi években két süteményeskönyv volt, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet, amiben számunkra használható recepteket találtam és amiben nem csalódtam, az egyik Nigella Hogyan váljunk házi istennőké? című könyve, a másik pedig Varga Gábor könyve. Ízléseken persze nem érdemes vitatkozni, de nekem ez a két könyv mutatott olyan újdonságokat, amikre én fogékonyabb vagyok.

Varga Gábor könyvében a pár perc alatt összeállítható receptek mellett, mint például a zöld teás madeleine, chilis-csokis amarena meggyes cupcake, vaníliás-mentás almaásrétes, egy külön fejezet foglalkozik a csokoládés édességekkel, a nagy klasszikusok, a sajttorta, fordított almatorta, Sacher torta saját értelmezésével, amikbe épp csak annyi csavart rak, hogy kissé izgalmasabb legyen a történet, de nem esik át a ló túlsó oldalára. Külön fejezet jutott az alkoholos desszerteknek (amelyben olyan recepteket találunk, mint a borhab, whiskeys datolyapuding, narancslikőrös csokitorta Varga Gábor olvasatában), az édes aprósüteményeknek (itt például a Raffaello golyó, rugelach és az amaretti receptje szerepel), és egy a nevezetesebb tésztáknak is, mint például a challah, pitakenyér vagy grissini. Minden kötelező kört teljesít, ami napjainkban elvárható, a tiramisutól kezdve a financieren át a macaronig, de minden receptje valamitől egyedi, amitől ez a könyv más lesz, mint a hasonló tematika alapján készülő tucatnyi egyéb desszertes könyv. Jól megférnek a könyvben egymás mellett a klasszikus darabok, az egyszerűbb, közkedvelt édességek, tészták és a patikamérleggel összeállítható, kifinomultabb és divatosabb receptek is. A komoly tésztákat, a rétest, búzakalász bagettet, vajas croissant, knédlit pedig nem bolygatja, egyszerűen megtanítja nekünk a hagyományos recepteket. A könyv mottója pedig az, hogy a leírt receptek az alapok, de azokat mindenki variálja a saját ízlése szerint- mondanom sem kell, hogy ez számomra mennyire szimpatikus.

A minőségi, természetes (bár sajnos néha nehezebben beszerezhető) alapanyagok mellett a hangsúly az izgalmas ízeken, bátor fűszerezésen van, de ezek sosem túlzottan komplikáltak vagy megbotránkoztatóak, nem használ megdöbbentő kombinációkat, fűszereket, és valószínűleg a nagymamámat sem kellene sokáig győzködnöm arról, hogy kóstoljon meg egy-egy darabot (na jó, a matchás sajttortát kivéve). A receptek nem bonyolultak, külön hangsúlyt fektet arra, hogy bárki számára könnyen elkészíthetőek legyenek, akár jártas a konyhában, akár nem. Minden recept mellett igen részletes a leírás és valóban informatív fázisfotók is segítik a kezdőket is az elkészítésben.  Egyszóval, hozzám nagyon közel áll Varga Gábor stílusa, amit a süteményekhez, édességekhez, tésztákhoz hozzáad, az csupa olyan ötlet, íz, eljárás, amit én is biztosan ki szeretnék próbálni, és ki is fogok a közeljövőben.

Először két apróságot hozok a könyvből, egy csokis cookiest, ami azért nem épp olyan, mint az amerikai alapdarab (és épp ezért ízlik nekünk annyira), hiszen kívül roppan, belül puha, a másik egy sajtos rúd, aminek a receptjét valószínűleg mindenki ismeri, de ez nem csökkenti az érdemeit szerintem. Mindkét recepten változtattam kicsit, így a végeredmény nekünk még jobban tetszik, ezeket a recepteket írom le ide, de akit az eredeti változat érdekel, annak megjegyzésben feltüntetem azt is.

• csokis cookies
• 3 tepsihez
• 220 gr étcsokoládé (50 % kakaótartalmú)
• 170 gr barnacukor
• 80 gr búzaliszt (finomliszt)
• 20 gr vaj
• 2 tojás
• 2 gr sütőpor
• 1 púpos tk őrölt fahéj
• fél narancs finomra reszelt héja
• szűk késhegynyi só

A csokoládét vízgőz fölött vagy kis lángon, óvatosan megolvasztom a vajjal együtt.

A tojást a cukorral habosra keverem. Hozzáadom a narancs héját és a sót. A lisztet összekeverem a sütőporral és a fahéjjal, majd a tojásos masszához adom, alaposan kikeverem. Végül hozzáadom a csokoládét is, alaposan átkeverem.

A masszát hűtőben kissé kidermesztem, hogy jobban lehessen adagolni (15 perc elég), majd sütőpapírral bélelt tepsibe egymástól 3-4 centis távolságra teáskanálnyi (nagyjából diónyi) adagokat-gombócokat rakok ki a tésztából.

Előmelegített sütőben 180 C fokon 12 percig sütöm, majd a tepsiben vagy a sütőpapírral együtt átemelve rácson hűtöm ki.

Megjegyzés: Az eredeti receptben a fahéj és narancshéj nem szerepel, viszont a sóból többet, bő csipetnyit használ. Elvileg a masszát nem kell hűteni adagolás előtt, de szerintem ettől könnyebben kezelhetővé válik.

• sajtos rudacskák
• 4 tepsihez
• 20 dkg puha vaj
• 20 dkg ementáli, lereszelve
• 20 dkg finomliszt
• 2 dkg porcukor
• 1 tk só (finomra darálva)
• 5 dkg hántolt napraforgómag (vagy durvára aprított tökmag, esetleg 4 ek egész mákszem)
• 1 tk egész köménymag
• tojás a kenéshez

A hozzávalókat összegyúrom alaposan, majd két részre osztom a masszát és nagyjából 5 centi átmérőjű hengert formázok belőlük. Folpack fóliára teszem a rudakat, a fóliába tekerem, majd ezt követően szögletesre, hasáb formájúra formázom a rudakat. Hűtőbe teszem egy órára.

A fóliát lehúzom a tésztáról, majd éles késsel fél centi vastag szeleteket vágok belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsire teszek, egymástól kissé távolabb, 3-4 centire. Elhabart tojással lekenem a tetejüket (ez a képen látható daraboknál kimaradt, mivel elfelejtettem, de tojással szebb és finomabb is a végeredmény)

Előmelegített sütőben 180 C fokon 12 percig sütöm, vagy amíg aranyszínűek lesznek. A tepsiben vagy a sütőpapírral együtt rácsra emelve hűtöm ki.

Megjegyzés: Az eredeti receptben nincs cukor, de szerintem ettől sokkal finomabb és ellenállhatatlanabb lesz, a 20 dkg vaj és fehér liszt mellett ez a tétel pedig már nem okoz különösebb lelkiismeret furdalást. A köménymag sem az originális recept része, és ementáli helyett ott trappista sajt szerepel. Ez is ízlés kérdése, mi a trappistát nem szeretjük, de a köménymagot igen.

Az eredeti recept szerint a tésztát gombóccá formázva, fóliázva hűtsük, majd ezt követően lisztezett felületen nyújtsuk ki és vágjuk szeletekre, továbbá eredetileg a napraforgómag nem a tésztába, hanem a tészta tetejére kerül, miután a kekszeket elhabart tojással alaposan lekentük. Szerintem ez a tésztában is nagyon finom, sőt, és hát így legalább nem tud róla sütés után utólag leperegni.

 

Címkék: cookies, édes, ementáli sajt, étcsoki, napraforgómag, sós

Még nem érkezett be hozzászólás.

Szólj hozzá