Diós almapuding
Minden bizonnyal ez a legcsúfabb édesség, amit valaha fotóztam, ugyanakkor az egyik legfinomabb is egyben. Sajnos az összképet még a tetejére ügyeskedett karamell sem dobja fel, így aztán bátran írhatom: szakácsfáklya nélkül is hozzá lehet fogni, mert bár a karamell remekül passzol hozzá, de ezt vékony sugárban a tetejére csogatva is meg lehet oldani, a látványon rontani nem fog. Persze ha van fáklya, miért is ne.
Aztán hogy pozitívumot is írjak róla, ez valóban az egyik legfinomabb édesség, amit eddig készítettem és bár ez egy elég szubjektív kategória, azért mindenképpen jelent valamit. Az erős érzelmek oka pedig leginkább az, hogy az édesség alapjául szolgáló képződmény gyermekkoromban édesanyámmal együtt kedvenc téli csemegénk volt (amit anyu egyszerűen csak " a desszertenk" hívott). Nem kell nagy dologra gondolni, a desszert elnevezés egyszerű reszelt almát takart, sok darált dióval, némi cukorral és citromlével kikeverve, amit mindig nagymamám készített nekünk. Tehát ez a rövid, szentimentális történet. Ez a recept egy fokkal bonyolultabb, de azért továbbra sem kell nagy dologra gondolni, egy gőzölt, gyümölcsös alapú puding következik, amit a végén kevés karamell tesz még izgalmasabbá.
- 6 kis szuflé formához
- 65 dkg alma (tisztítva 45 dkg)
- 4 nagyobb tojás
- 5 dkg nádcukor
- 5 dkg darált dió
- 1 kis citrom leve és finomra reszelt héja
- 1 ek vaníliás cukor
- 4 ek cukor a tetejére
Nagyon tetszik ez a recept, anyira, hogy nekiálltam, éppen most van a sütőben. Izgulok. Gyerekkoromból egyébként én is emlékszem a reszelt alma-dió (esetleg keksz) párosra. Sőt mi több, szép emlékeket őrzök róluk.
Peel, szerintem meg lehet próbálni, ha egy picit kitámasztod a sütő ajtaját. Vagy 160 C fokon 30 percig, esetleg a tetejét alufóliával letakarva. Örülök hogy tetszik! :)