Nemrég hosszabb időt töltöttünk a szüleimnél, tekintettel az újabb tartós áramszünetre, ott pedig én most csak többnyire a desszertes poszton jeleskedtem. Ott viszont nagyon. Az egyik nagyon jól sikerült darab ez a forró csokipuding, vagy lávasüti, ahogy tetszik. Arról a műfajról van szó, aminek a belseje még forrón olvadva folyik, miközben a külseje már megszilárdult egy kissé. Egyik kedvenc csokis sütim egyébként, érdemes kipróbálni, de csak saját felelősségre, mert erősen addiktív. A blogra az "egyszerű" csokis változat már korábban felkerült, de most úgy döntöttem, hogy kap egy kis csavart a történet a darált dióval és a datolyával, na meg a parféval a tetején. Szerintem jól döntöttem, legalábbis erre utal hogy a család minden egyes tagja elkezdte rajtam dühödten követelni a receptet miután megették... hát minden egyes morzsáját, amihez hozzájutottak. Azóta beindult belőle családszerte a tömeggyártás, erre vonatkozott a "csak saját felelősségre" kitétel. A recept persze elég liberális, datolya vagy dió nemszeretése esetén tetszőleges olajos mag őrleménnyel vagy aszalt gyümölccsel helyettesíthetők ezek az alkatrészei, és a vaníliaparfé helyett mehet hozzá csak egyszerűen tejszínhab, esetleg vaníliafagyi. De ez a parfé is annyira finom... és olyan egyszerűen elkészül hozzá minden, de minden 5 perc alatt. Nem is folytatom tovább az áradozást, recept.
- 4 csészéhez vagy szuflé formához
- 12,5 dkg étcsokoládé (60%)
- 12,5 dkg vaj
- 2 egész tojás
- 2 tojássárgája
- 3 ek darált dió
- 4 ek nádcukor
- 5 dkg magozott datolya (5-6 db)
- vaj a formákhoz
- a parféhoz:
- 2 dl tejszínhab
- 2 tojásfehérje
- 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
- 2 ek cukor
A tejszínhabot kemény habbá verem, a tojásfehérjét szintén, a tojáshabhoz a habverés vége felé a cukrokat is hozzáadom. A tejszínhabba keverem óvatosan a tojáshabot, műanyag edénybe lapátolom (vagy pici befőttesüvegekbe), lefedem, és hűtőbe teszem legalább 3-4 órára.
A széttördelt csokit a vajjal összeolvasztom, majd hozzáadom a cukrot, a darált diót és a finomra aprított datolyát. Ha langyosra hűlt, belekeverem az elhabart tojásokat, tojássárgáját is, a masszát pedig kivajazott szuflé formákba vagy hőálló csészékbe adagolom.
Előmelegített sütőben 210°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) nagyjából 14 percig sül. Nekem pont 14 perc kellett hozzá. Az a megfelelő állapot, amikor a massza már megemelkedett a csészében, a teteje kirepedezett, és itt látszik, hogy a belseje már folyékony. Tehát a megemelkedéstől számított 1 percen belül ki kell szedni a sütőből.
Tálalásnál a parfét adok a puding mellé.
Megjegyzés: Nagyon finom kis csavar bele, ha egy csipet őrölt szegfűborsot vagy finomra reszelt narancshéjat adunk a csokis masszához.
A gyerekbarát verzió pedig készülhet fele-fele arányban étcsokival és tejcsokival is.
Viki, örülök hogy tetszik! A sógornőm is valami ilyesmit mondott, amikor először evett belőle. :) Nagyon örülök hogy tetszik a fotó is! :)
A képtől is teljesen készen vagyok!
Aszalt szilvával+dióval, aszalt sárgabarackkal+mogyoróval, eddig ezek lettek letesztelve a családban, és mindegyik isteni! :)
Igen, a fiúknak a sárgabarack+mogyoró jön be jobban nálunk is, úgy tűnik a dió+datolya inkább olyan csajos dolog. :) Bár azért az is igaz, hogy nehéz ezek közül csak egy kedvencet választani. :)
Nemrég ettem olyat (már fogalmam sincs, hol :))), hogy belül annyira folyt, a külső kéreg meg tényleg 3-4 mm volt, ilyet szeretnék reprodukálni, ki kell hozzá tapasztalni a sütőt :)
A vékony kérgű fajta akkor lesz, ha azonnal kivesszük a sütőből, ahogy megemelkedett. Ez az én sütőmnél 13 perc, ki kell tapasztalni. Én még bent szoktam hagyni fél-egy percig, így a közepe folyik, de kívülről van jó másfél centis szilárdabb kéreg, mert a gyerek azt a szilárd részt szereti. :)
Mondom én, nehéz választani. :)))