desszert

"babapiskóta"

"babapiskóta"

Egy mandulás, egy sima.

A félreértések elkerülése végett ez nem a babáknak való babapiskóta, azért van az idézőjel, hanem az a sütikhez, tiramisuhoz, charlotte-hoz való fajta. (és akkor most abba nem is mennék bele részletesebben, hogy miért nem látom én a névadó finomított cukorból és fehér lisztből álló, virics édes valami adását a kisbabáknak úgy egyáltalán)(az egészen más kérdés, hogy a kisded, akire négyen vigyáztunk (ergo mindenki azt hitte, hogy másvalaki vigyáz rá) simán elcsente a nagyobbik részét néhány perc alatt az asztal tetején lévő rácsról (kis szöveges feladat: ha egy 19 hónapos kisbaba bal kezébe 3 piskóta fér el, a jobb kezébe 2 (mert ezzel még ajtókat is kell nyitogatni a szökés során), a szájába pedig 1, akkor 5 perc alatt hány piskótát tud ellopni/eldugdosni különböző helyekre, ha egy adag elszállításához és elrejtéséhez 2 percre van szüksége? A helyes megoldás beküldői között kisorsolunk egy adag babapiskótát.És az előbb leírt történetből ezen kívül még az is látszik, hogy milyen nagyon komoly megmondóember is vagyok én)

Szóval az van, hogy évek óta próbálok sütni babapiskótát, több, de általában kevesebb sikerrel. A szakácskönyveimben és az interneten fellelhető receptek hadát kipróbáltam, az eredmény pedig szinte mindig egy ugyanolyan, a mindenféle hintések és hab összenemtörésére tett óvintézkedések ellenére a habzsákból való kinyomás után bánatosan laposkásra  szétterülő, kissé száraz és formátlan piskóta(tehát nem babapiskóta) állagú valami, ami persze finom is meg jó is, mert hát a piskóta az ilyen. De nem az a babapiskóta, amit kerestem.

Na ez volt eddig, aztán most meguntam, és a cantuccininél tett véletlen felfedezésből kiindulva, miszerint az első kör sütés után a cantuccini tésztája meglepően hasonló a babapiskótához, csináltam saját receptet a cantuccini alaptésztájából kis módosításokkal. Jó lett. Még ez sem tökéletes, de közelít. Tulajdonképpen én meg voltam vele elégedve, úgyhogy itt ünnepélyesen abba is hagyom a kísérletezést.

Nem mellékesen ez a tészta a kigondolástól számított 10 percen belül a sütőbe kerülhet, szóval nem az a macerás fajta.

  • mandulás kb 35 darab
  • 15 dkg rétesliszt
  • 10 dkg őrölt mandula
  • 13 dkg cukor
  • 3 tojás
  • 6 gr sütőpor (fél zacskó)
  • 1 tk keserű mandula kivonat (elhagyható)
A lisztet elkeverem a sütőporral, majd hozzáadom a többi hozzávalót, alaposan kikeverem, habzsákba/levágott csücskű műanyagzacskóba töltöm és sütőpapírral bélelt kristálycukorral behintett tepsibe vékony csíkokat nyomok a tésztából egymástól tisztes távolságra (nagyon megnőnek!), amiknek a két vége kissé vaskosabb, azaz babapiskóta formájú. Meg lehet még szórni finomított szemcséjű kristálycukorral is a hitelesebb kinézet és a tartósabb forma kedvéért, de én most nem tettem. Előmelegített sütőben 180°C fokon légkeveréssel 7-8 perc (figyelni kell, amint elkezd aranyszínt kapni a széle), utána 80°C fokra állítva a szabályozót még 10 perc. A papírral együtt rácsra emelve hűtöm ki, és ha már teljesen kihűlt, leválasztom a sütőpapírról.
  • sima kb 45 darab
  • 12,5  dkg rétesliszt
  • 12,5 dkg finomliszt
  • 13 dkg cukor
  • 3 tojás
  • 6 gr sütőpor (fél zacskó)
Ugyanúgy készül, mint a mandulás.

15 hozzászólás

archívum — új hozzászólást már nem lehet írni