A hétvégén grillrendezvény volt a szülői házban, az öcsém és az egyik legjobb barátja szülinapját ünnepeltük. Azt mondanom sem kell, hogy a húsokhoz én hozzá nem fértem, csak egy picuri nyúl oldalast(?) sikerült bepácolnom, majd meredtre hűlve este tízkor ebéd gyanánt a konyhában állva elfogyasztanom egy fonnyadt sült gomba társaságában (ennyi maradt).
Hiába, ez az asszonyok sors, legalábbis anyu szerint. Na nem baj, a sütiket azt megnyertem természetesen. Készült egy Sacher torta, meg egy málnás mandulatorta az ünnepelteknek, meg a csokis mini Pavlovák könnyed édesség gyanánt.
A recept egyértelmű volt, Grenadine csokis Pavlováját már jó egy éve kinéztem magamnak, és most sort is kerítettem rá. A recept tökéletes, én nem variáltam rajta semmit. Hétvégén otthon még találtam a kertben néhány szem epret is, az került a Créme de Cassissal ízesített tejszínhab tetejére. Egy nagy hiba azonban akadt, hogy a csak másnap érkező Férjnek (aki a nagy napon ügyelt, természetesen) ebből nem maradt.
Szóval ez most az ő kedvéért készült. A csokis alap az változatlan, csak most a sima tejszínhab helyett egy feketeribizli likőrös hab került rá, lévén az itthoni kertben csak egy szem eper érett még meg eddig, így a gyümölcsös ízt átköltöztettem a krémbe. Meg hát mi tagadás, így van benne egy kis alkohol is, azért ez így mindjárt picit férfiasabbá teszi.
A habhoz a Créme de Cassist kevergetve összemelegítem a zselatinnal, csak annyira, hogy a zselatin feloldódjon, felforralni nem szabad. Ha már csak alig langyos, de nem dermedt meg, hozzákeverem a tejszínt. Kihűtöm, habszifonba töltöm, két patron engedek bele (literes szifon) és hűtőbe teszem tálalásig.
A tojások fehérjéből csipet sóval habot verek, majd kanalanként hozzáadom a cukrot, és kemény, fényes habbá verem. Végül óvatosan hozzáforgatom a balzsamecetet, a kakaóport és a késsel finomra aprított csokit is. Lapáttal addig forgatom, hogy egyenletesen eloszoljon benne minden, de ne törjön a hab.
Sütőpapírral kibélelek két tepsit, és 10 centi átmérőjű, 3 centi magas halmokat rakok ki a habból. A kanál/lapát hátával nagyjából egyenletesen kör alakban elegyengetem, majd előmelegített 140°C fokos sütőben 1 órán át sütöm. Ez gázsütőben azt jelenti, hogy a legalacsonyabb hőfok+ a sütő ajtaja ki van támasztva egy lapos fa spatulával résnyire. Villanysütőben 50 percig sütöttem 120°C fokon hőlégkeverésen.
Ha kész (a teteje megszilárdult, kopog, de nem színeződött meg a sütéstől), akkor papírral együtt rácsra emelem, és ha kihűlt, lehúzom a papírról.
Feketeribizli likőrös habot nyomok a tetejükre.
Mámorítóan jól hangzik! És elképesztően jól néz ki! Atyaég…. :)
Elcserélném a ma esti vacsorámmal… ;O)
Felhőlány, köszi! :) A mámorító az stimmel. :)
Kinek a Pavlova, kinek csak a pavlovi reflex jut : ) De így jár, aki idejár, pedig már 100x megfogadtam, hogy soha többé, pláne nem ilyen későn : )
Na de kérem, hát nem erre valók a gasztroblogok? :)
Hogy ennek a fényképnek milyen káprázatos gyöngy csillogása / hatása van! Nagyon szép egyszerű nasi ;)
Beatbull, köszönöm! :)
Tényleg egyszerű, kevés munkával elkészülő desszert (valahogy mostanában az ilyenekre vágyom desszert témakörben, az a két torta rendesen megviselt lelkileg a hétvégén…), és még elég sok perspektíva van benne! :)
2010. május 26., szerda