Ezt a címet pedig nem én adtam neki -bár nagyon úgy hangzik-, hanem ez neki az eredeti neve az Ízvarázs füzetek Csodás csokis sütemények kötete szerint.
Elég régen ki lett nézve ez a recept (is), már csak azért is, mivel a rengeteg csokin kívül nincs benne sem liszt, sem olajos magvak. Csak némi Cointreau.
Nos. Hogy ez most szelet, vagy torta, azt nem tudom, ha torta, akkor ez az egyik legjobb, amit ettem. Ha szelet, akkor is. Ha meg netán valakiben felmerülne, hogy ez igazából egy puding(szerűség), hát nem bánom, legyen az, de akkor is veszedelmesen finom. Alig édes, krémes, nagyon likőrös-ez nálunk ideális kombináció.
A receptet egyébként hűen követtem, csak néhány munkafolyamat racionalizálása végett tértem el a leírástól.
Itt azért azt is meg kell említenem, hogy szerintem szilikonos forma szükséges hozzá, mert a recept ugyan sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformát ír, de aztán vízben kell kigőzölni az egészet, és nincs előttem, hogy nem ázik szét közben a torta. Legalábbis az én mezei kapcsos formám egészen biztosan átereszti a vizet. A kivajazás-kiszórás kakaóval módszerről nem tudok nyilatkozni, mert nem próbáltam, de szilikonos formával remekül működik a dolog.
Az adagot feleztem, de ez még így is igen kiadós lett.
A tojásokat a cukorral habverővel vagy robotgéppel habosra keverem. Én rendkívül barbár módon beleöntöm a turmixgépbe, és addig mixelem, amíg meg nem nő a duplájára a térfogata, habos és egészen világos nem lesz.
Közben az összetördelt csokit kíméletesen éppen csak megolvasztom. Nem kell felforralni, 30°C fok körül már olvad.
A tojásos masszához öntöm a tejszínt, a csokit és a Cointreaut, alaposan kikeverem, majd egy mélyebb tepsibe állított szilikonos formába öntöm.
A tepsibe annyi forró/nagyon meleg vizet öntök, ami félig ellepi a formát, majd az előmelegített sütőbe teszem.
160°C fokon (gázsütő legalacsonyabb hőfok) 1 óra.
Miután kihűlt, tányérra borítom, és kakaóport szitálok rá.
A recept szerint savanykás gyümölcsszósz, például málna illik mellé, és én ezt nem is vitatom, de ez magában is nagyon finom.
Ez brutálisan jó lehet :) Csodálkozva olvastam, hogy semmit nem változtattál meg a recepten :))
Nagyon tetszik az első képen a színharmónia, a tál és a sütemény színe együtt.
Uhhh, már a múltkor is elferdültem, amikor a csokilikőrt megtaláltam nálad; valószínűleg most sem lesz másként. (Fogyókúra kellős közepén.) Ráadásul épp mostanában adtak ajándékba valamelyiki főzős magazinhoz egy kb. pont jó méretű szív alakú szilikon formát, szóvaé ezt muszáj lesz megcsinálni.
Érdekes, hogy az első képen teljesen rózsaszínnek látszik a kakaó, már kérdezni is akartam, hogy mi ez a pink por és honnan van.
Na ettől kész vagyok…brutál finom lehet!
Lúdanyó, köszi! :) Képzeld, mostanában egyre több receptnél követem a leírást. Szerintem öregszem… :))) Nagyon örülök, hogy tetszik e kép! (most nekem is ;) )
Gabah, a szoptatás arra is jó, hogy csak úgy gurulnak lefelé a kilók közben. :) Egyébként ebben olyan kevés a cukor, olyan visszafogottan édes, hogy már-már diétásnak is mondanám. :)))
Ági, a tányér pirosas színe miatt láthattad elsőre rózsaszínnek, de a kakaópor bizony barna ott is. Bár a céklaporos kakaószórás a tetejére nem is rossz ötlet! ;)
Kata, örülök, hogy tetszik! :) A brutál finom pedig a megfelelő jelző rá! :)
Uramatyám… Gyorsan folytatom az almaevést :-D
Csokitorta light, ez kell nekem!!! Stip-stop! :-)
Viki! Ezt érdemes kipróbálni! Nem fogod megbánni, az biztos! És tényleg csak alig édes, töményen csokis, szóval… :)))
Öööööö, sajnos nem az a fajta vagyok, akiről szoptatás alatt csak úgy olvadnak a kilók, sőt! A 4 szoptatós hónap alatt sikerült összeszednem 4,5 kilót, bár ez mit sem változtat azon, hogy ezt a “tortát” pénteken elkészítem. ;-)
Nos, hát… Erre most nem tudok jót mondani. :(
De azért örülök, hogy a torta ennyire tetszik. :))))
meghalok, ha nem kapok egy szeletet azonnal belöle! nagyon szép lett mindkét kép!!!
Nokedli, pedig én adnék belőle szívesen… :)
Kénytelen leszek ezt is reprodukálni. Az lesz a sorsa, akárcsak a toffifees kehyhednek:)))
Nagyon örülök, hogy ez is tetszik! Remélem, nem fog csalódást okozni! ;)
(ezt most direkt átnéztem, nem felejtettem el semmi lényegeset. :) Nekünk aznap ízlett legjobban, amikor kisült, és utána már teljesen kihűlt.)
2010. március 9., kedd