Az úgy volt, hogy elbambultam. Elfelejtettem szólni Férjnek, hogy a munkából hazafelé jövet Toffifeet is kellene hozni a boltból, mert kifogytak a készleteim.(lehet, hogy ciki, de én bizony imádom. Ez van)
Mit lehet hát tenni, ha az ember lányára estefelé rátör az édes karamellás semmiségek utáni sóvárgás, és éppen nincs itthon az imádott ragacsos-csokis bogyóból?
Nem, ezt most nem gyártottam le házilag. Csak valami olyasmit.
Meglepő módon tényleg kicsit hasonló lett az életérzés, bár azért ez még nem az igazi. De majdnem.
A mogyorót száraz serpenyőben nagyon kis láng fölött, lassan megpirítom. Akkor jó, ha elkezdi ledobni a héját, és alatta már aranyszínű. Lassan kell pörkölni, különben kívül megég- belül meg nem sül meg. Lehet hántolt mogyorót is használni hozzá, de azt is meg kell pirítani.
Ha kissé kihűlt, ledörzsölöm a két tenyerem között a héját, majd késsel nem túl apróra vagdosom.
A csokit összetördelem, és a nádcukorral, meg a tejszínnel kis láng fölött összeolvasztom.
A folyékony csokis krémbe keverem a mogyorót, majd szétosztom négy pohárba. (lehetőleg aprócskákba, különben bután fog kinézni)
A cukrot karamellizálom, majd ha már világos borostyán színű, hozzáöntöm a tejszínt is, egy csipet só kíséretében. Vigyázat, köpköd!
Kis láng fölött kevergetve addig melegítem az egészet, amíg a karamell fel nem oldódik maradéktalanul, és a tejszínes szósz be nem sűrűsödik.
Ha a karamellás krém kihűlt, óvatosan a csokis réteg tetejére csorgatom.
Hűtőbe kerül, amíg teljesen meg nem dermed.
Megjegyzés:
1.) Én most ezt négy részre osztottam, de inkább hatfelé kellett volna, mert elég tömény. Még nekem is. És, mivel igen finom, nehéz megállni egy teljes pohárka maradéktalan kiürítését, viszont utána nagyon rosszul lehet lenni.
2.) A csokis réteg nem lágy krém, hanem kicsit keményebb, a Toffifee belső, nugátos rétegéhez hasonló. Nekem ez így ízlett, kicsit olyan érzésem lett tőle, mintha igazi Toffifeet ennék, de aki krémesebbnek szeretné a csokoládés részt, az legalább duplázza meg a tejszín mennyiségét benne!
3.) Ha a tetejére a karamellás szószba tejszín helyett mascarpone kerül, akkor kihűlés után egy egészen sűrű, eszméletlen finom krémet kapunk. Itt már úgy kell elképzelni a desszertet állagra, mint egy pohárba szorított trüffelt, egészen sűrű lesz az egész, de a Férj és a Keresztanya szerint ez így még finomabb.
Na ezt én biztos kipróbálom! nagyon finom biztos!!Én is édesszájú vagyok, úgy hogy nekem is kell belőle .-)
Ottis, örülök, hogy tetszik! :)
Kicsit tömény, az igaz, de nagyon finom!!! :)
Ez már megint nagyon jó ötlet:)
Van itthon elég sok vad ízéesítésű Lindt csokim, ami nem ízlik, azokból ez tökéletes lehet. Amúgy nagyon szeretem a gyorsan készülő, tejszínes-csokis krémeket:))
Az az igazság, hogy én is oda vagyok értek, bár minimum 10 éve nem ettem. Úgyhogy ezt iszonyat gyosan meg fogom csinálni. Csúcs vagy! :D
Nahát, Mamma, köszönöm! Nem is sejtettem, hogy Te is rajongó vagy! :)
A gyors tejszínes krémeket én is nagyon szeretem, de hát ez látszik is a blogon… :)
Remélem, ízleni fog! :)
Chriesi! Köszönöm, nagyon aranyos vagy! :)
Én nem tíz éve nem ettem, hanem csak tíz órája, de már így is tarthatatlannak érzem a helyzetet, nem is tudom, Te hogyan bírod? :)
Ízvilágában én is szeretem a Toffifee-t, bár a ragacsosságával nem tudok megbékülni. Tudom, attól olyan amilyen, de ez a poharas verzió jobban felkeltette az érdeklődésemet… :) Hihetetlenül jó ötleteid vannak! Nagyon kreatív vagy! :)))
A recept egyszerű. :D Akármiről is legyen szó, csupán elolvasom az összetevőket és megkérdezem magamtól, kell ez nekem? Aztán visszateszem a polcra. Olykor ugyan utazik ez az egy kört velem a kosárba, aztán mégis visszakerül. Mint például múltkor a málnás joghurt. Inkább keverem magam. :D
:)
El is készült, bár nem egy szupergyors édesség:)). Csak a cukornak kellett egy óra, mire hajlandó volt megolvadni.
Nekem a csokikrém túl kemény lett, bonbonnak nagyon jó, krémnek tennék még bele tej(szín)t, majd legközelebb.
A tapasztalataimat majd leírom, mindenesetre teljesen osztom az utolsó mondatodat!:))) Finom és káros:))
Felhőlány! Férj is a ragacsossága miatt nincs vele kibékülve. De a poharas verzióval ő is meg volt elégedve… :)
Chriesi! Ízesített joghurtot, tejterméket én már ezer éve nem veszek, de a csokik a gyengéim a terhesség-szoptatás óta. A Toffifeeben a rengeteg cukron és zsíron kívül egyéb káros anyag nincs, és mivel minimanó étvágya még most is igen kiváló, ha anyatejről van szó, ezért nálam ez tulajdonképpen az elveszett kalóriák fedezésére szolgál. :)
Mamma! Sajnálom, hogy nem írtam (ezt most egy megjegyzésben a végére is biggyesztem), de a csokis réteg az tényleg nem igazi krém, hanem kicsit szilárdabb, majdnem trüffel-szerű. Nekem így tetszett, kontrasztos volt a karamellás krémhez képest, mintha igazi kis Toffifee bogyók lettek volna a kanálon, de arra nem gondoltam, hogy ez váratlanul érheti azt, aki elkészíti (lehet, többet kellene írnom az ételekről, és kevesebbet mellébeszélni…).
Sajnálom, még egyszer, de azért örülök, hogy alapvetően ízlett! És valóban, egy kis tejszín mindent megold! :)
Én a karamellt egyébként egy vastag aljú teflon edényben szoktam készíteni, igen nagy lángon, sűrűn rázogatva, így viszonylag hamar elkészül. Hát, nem mindig vagyok túl türelmes, az már igaz. :)
Most már erősen el kell gondolkodnom, hogy mikor is ugrom le hozzád torkoskodni : ) Ez uis már merénylet kezd lenni az ízlelőbimbóim ellen. A Toffifee-rt bármire képes lennék, ha belegondolok, végül is csak 3 óra vonattal : )
Nos, most került a hűtőbe belőle egy újabb adaggal… :)
Annak ellenére, hogy már van itthon Toffifee is. Amiért én is bármire képes lennék… :)
A három óra meg nem idő, csak szólj, hogy mikor menjünk ki eléd az állomásra! :)
jajj nagyon éhes vagyok és szüleim bánatára rettenetesen édesszájú. Ráadásul még sütni-főzni is szeretek:D
ez nagyon jól néz ki és én is biztosan kipróbálom.:)
Örülök hogy tetszik! :)))
Remélem ízleni fog, nekünk ez az egyik kedvencünk! :)
Hát ez ütős volt. Kétéves kislányom mind befalta, aztán közölte, hogy nyaljuk ki, végül sírt, amikor elvettük előle az egyébként már üres tálkát. De legközelebb pálinkás poharakban vagy üveg mécsestartóban tálalom, mert tényleg nagyon cuccos… Köszi az ötletet!
:)))
Örülök hogy ízlett! :)
Ez a mécsestartós megoldás tetszik, megjegyeztem! :)
Héjas mogyorót kell használni hozzá?
Rencsu, megtisztított törökmogyoró, amin a barna belső héja még rajta van. Lehet kapni hántolt (belső héjától is megtisztított) törökmogyorót is, azt nem kell dörzsölgetni pirítás után.
2010. február 20., szombat