Toffifee kehely
Az úgy volt, hogy elbambultam. Elfelejtettem szólni Férjnek, hogy a munkából hazafelé jövet Toffifeet is kellene hozni a boltból, mert kifogytak a készleteim.(lehet, hogy ciki, de én bizony imádom. Ez van)
Mit lehet hát tenni, ha az ember lányára estefelé rátör az édes karamellás semmiségek utáni sóvárgás, és éppen nincs itthon az imádott ragacsos-csokis bogyóból?
Nem, ezt most nem gyártottam le házilag. Csak valami olyasmit.
Meglepő módon tényleg kicsit hasonló lett az életérzés, bár azért ez még nem az igazi. De majdnem.
- 4, de inkább 6 adag
- csokis réteg:
- 10 dkg étcsoki (60%)
- 10 dkg tejszín
- 2 ek nádcukor
- 2 marék mogyoró
- karamellás réteg:
- 2 dl cukor
- 2 dl tejszín
Megjegyzés: 1.) Én most ezt négy részre osztottam, de inkább hatfelé kellett volna, mert elég tömény. Még nekem is. És, mivel igen finom, nehéz megállni egy teljes pohárka maradéktalan kiürítését, viszont utána nagyon rosszul lehet lenni. 2.) A csokis réteg nem lágy krém, hanem kicsit keményebb, a Toffifee belső, nugátos rétegéhez hasonló. Nekem ez így ízlett, kicsit olyan érzésem lett tőle, mintha igazi Toffifeet ennék, de aki krémesebbnek szeretné a csokoládés részt, az legalább duplázza meg a tejszín mennyiségét benne! 3.) Ha a tetejére a karamellás szószba tejszín helyett mascarpone kerül, akkor kihűlés után egy egészen sűrű, eszméletlen finom krémet kapunk. Itt már úgy kell elképzelni a desszertet állagra, mint egy pohárba szorított trüffelt, egészen sűrű lesz az egész, de a Férj és a Keresztanya szerint ez így még finomabb.
Kicsit tömény, az igaz, de nagyon finom!!! :)
Van itthon elég sok vad ízéesítésű Lindt csokim, ami nem ízlik, azokból ez tökéletes lehet. Amúgy nagyon szeretem a gyorsan készülő, tejszínes-csokis krémeket:))
A gyors tejszínes krémeket én is nagyon szeretem, de hát ez látszik is a blogon... :)
Remélem, ízleni fog! :)
Chriesi! Köszönöm, nagyon aranyos vagy! :)
Én nem tíz éve nem ettem, hanem csak tíz órája, de már így is tarthatatlannak érzem a helyzetet, nem is tudom, Te hogyan bírod? :)
Chriesi! Ízesített joghurtot, tejterméket én már ezer éve nem veszek, de a csokik a gyengéim a terhesség-szoptatás óta. A Toffifeeben a rengeteg cukron és zsíron kívül egyéb káros anyag nincs, és mivel minimanó étvágya még most is igen kiváló, ha anyatejről van szó, ezért nálam ez tulajdonképpen az elveszett kalóriák fedezésére szolgál. :)
Mamma! Sajnálom, hogy nem írtam (ezt most egy megjegyzésben a végére is biggyesztem), de a csokis réteg az tényleg nem igazi krém, hanem kicsit szilárdabb, majdnem trüffel-szerű. Nekem így tetszett, kontrasztos volt a karamellás krémhez képest, mintha igazi kis Toffifee bogyók lettek volna a kanálon, de arra nem gondoltam, hogy ez váratlanul érheti azt, aki elkészíti (lehet, többet kellene írnom az ételekről, és kevesebbet mellébeszélni...).
Sajnálom, még egyszer, de azért örülök, hogy alapvetően ízlett! És valóban, egy kis tejszín mindent megold! :)
Én a karamellt egyébként egy vastag aljú teflon edényben szoktam készíteni, igen nagy lángon, sűrűn rázogatva, így viszonylag hamar elkészül. Hát, nem mindig vagyok túl türelmes, az már igaz. :)
El is készült, bár nem egy szupergyors édesség:)). Csak a cukornak kellett egy óra, mire hajlandó volt megolvadni.
Nekem a csokikrém túl kemény lett, bonbonnak nagyon jó, krémnek tennék még bele tej(szín)t, majd legközelebb.
A tapasztalataimat majd leírom, mindenesetre teljesen osztom az utolsó mondatodat!:))) Finom és káros:))
Annak ellenére, hogy már van itthon Toffifee is. Amiért én is bármire képes lennék... :)
A három óra meg nem idő, csak szólj, hogy mikor menjünk ki eléd az állomásra! :)
ez nagyon jól néz ki és én is biztosan kipróbálom.:)
Remélem ízleni fog, nekünk ez az egyik kedvencünk! :)
Örülök hogy ízlett! :)
Ez a mécsestartós megoldás tetszik, megjegyeztem! :)