Gyökérkenyér

Már megint (még mindig) a nosztalgia.

Amikor még Pécsett laktunk, nem én sütöttem a kenyeret. Volt rendes pékség, nem is egy, finom kenyeret árultak, miért is tettem volna. (mármint napi szinten, ahogy most teszem, kicsit kényszerűségből is. Bár azt nem állítanám, hogy nem szeretem, hiszen a dagasztás, a kelt tészták a gyengéim). De nyáron, 40 °C fokban sokszor jobban esett volna elugrani ( a 10 kilométerre lévő) boltba ahelyett, hogy trópusi klímát varázsoltam a lakásba a gázsütőmmel.

Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az ott kapható sok különleges kenyér mindegyikét én nem tudom itthon megsütni, részben alapanyag, részben a recept hiányában.

A gyökérkenyér szerencsére nem ilyen. Ez voltaképpen egy teljes kiőrlésű lisztből készült ciabatta-féle, ami hosszúra van formázva és többször megcsavarva, de lapos, így kiváló alap a hatalmas, félbevágott kenyérdarabokból készülő szendvicsekhez.

A recept pedig, mint annyiszor,  egy rosszul kezdődő konyhai baleset szerencsés végkifejlete. Azaz az eredeti gyökérkenyérrel való bármiféle hasonlatosság a véletlen műve, ez nem az eredeti recept. De a végeredmény hasonló.

• 1 nagyobb vagy 2 kisebb kenyér
• 200 gr teljes kiőrlésű búzaliszt,
• 200 gr rétesliszt,
• 3 dl víz,
• 1 gr friss élesztő,
• 1 ek almaecet
• 20 gr extra szűz olívaolaj,
• 1 ek koriandermag,
• 1 tk só

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, hozzáadom a többi alapanyagot, a koriander kivételével, és lágyabb, de rugalmas, a kéztől és az edény falától szépen elváló tésztává dolgozom ki.

A kelesztőtálat konyharuhával letakarom és kb 14 (16) órára megfeledkezem róla.

Miután úgy döntök, hogy ideje lenne megsütni a kenyeret, a koriandert száraz serpenyőben megpirítom, mozsárban porrá őrölöm és a tésztához adom. Alaposan átgyúrom az egészet, majd erősen lisztezett gyúródeszkán hosszú rúddá formázom, húzom, többször megcsavarom a hossztengelye körül, jó nagy darab sütőpapírra teszem, és addig pihentetem, amíg a duplájára nem kel. Kb egy óra, de volt már úgy, hogy kettő. Ezt érdemes kivárni, ha a sütőben fejeződik be a második kelesztés, magasabb lesz a kenyér  és kirepedezik.

Nem kell megijedni, az egész elkezd majd nagyon lapos formát ölteni, szinte szétfolyni. De ez nem baj, mert így pont olyan vastag kenyeret kapunk, amit kényelmesen át tudunk harapni, ha hosszában vágjuk el.

A sütőt egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítem 280°C fokra.

Ha a tészta megkelt, sütőpapírral együtt beleügyeskedem a forró tepsibe, 280°C fokon 20 perc, majd a hőfokot 200°C fokra mérsékelve 20-30 perc következik, attól függően, milyen vékony rúddá húztuk ki a tésztát.

Rácsra emelve hűtöm ki.

Címkék: kelt tészta, kenyér

6 hozzászólás a bejegyzéshez: Gyökérkenyér

Szólj hozzá